És megint Megvilágosodás | Önmegvalósítás.hu

És megint Megvilágosodás

Hozzászólások

61 hozzászólás
annamagdolna képe
beszólások
2011. február 22. kedd, 2:17 | annamagdolna   Előzmény

Jóéjt!

Köszönöm válaszod és elnézésed kérem! Nem akartalak megbántani, csupán jeleztem ilyenek vagyunk, ez alatt magamat is értem.

-Itélkezés -címü kis létszámu beszélgetésre hívtak meg.
A feladat: saját tapasztalat értékelése, 4 fő pozitív, 4 fő negatív itélkezésről ír. Nekem a pozitív itélkezés jutott, nem is olyan könnyü.
Jóéjszakát! Annamagdolna

Szia Annamagdolna!
2011. február 22. kedd, 13:35 | Éva.   Előzmény

Szó sincs megbántódásról,csak éppen másképp látjuk ugyanazt az eseményt.

Én ugyan nem vettem részt benne,de mégis azért tettem megjegyzést,mert csak a kritikádat közölted,holott rengeteg értékes hozzászólás is van itt.

A másik indokom pedig az ,hogy néha van létjogosultsága az ilyesminek is,/beszólás/,hiszen ez egy önismereti oldal,mindenből tanulhatunk.
Ha csak a szeretetben dagonyáznánk állandóan,becsapnánk magunkat,mert egyelőre csak beszélünk még a megvilágosodásról,de nem tartunk ott.
Ezek szerintem teljesen a szintünknek megfelelő reakciók,ráadásul tanulságosak is.

Az őszinteségen nem kell mit szégyellni, inkább ilyen legyen, mint egy folyamatos ,,szmájlingolás''
,ragacsos hazugsághalmaz.

Ezért vagyunk csak keresők,és még nem teljesen megvalósult emberek:)

Barátsággal: Éva

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Kíváncsi lennék, hogy hányan léptek rá eddig az általad
2011. február 19. szombat, 23:28 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Kíváncsi lennék, hogy hányan léptek rá eddig az általad közvetített útra?
És a jelenlevők közül mennyien fordultak hozzád?

Valamint mennyien jutottak el a módszer(ed) által komolyabb eredményekre, és mire? Felidéznél esetleg néhány példát?!
Köszönöm!

a3140a képe
Először is még egyszer szeretném elmondani, hogy a módszert nem
2011. február 20. vasárnap, 9:47 | a3140a   Előzmény

Először is még egyszer szeretném elmondani, hogy a módszert nem én találtam ki és nem azért népszerűsítem, hogy jól lehúzzak mindenkit. Akkor csinálnék meditációs tanfolyamokat szép meditációs zenékkel és szövegekkel, amivel jól kielégíteném az önámító egók - még többet akarok - vágyait (pl. jobban meditálok, mint te; lemeditálok mindenkit a környéken stb... :) ) El kérnék értük 5-10-20-50 ezer forintot, persze a hitelesség kedvéért hivatkoznék valami eddig ismeretlen (de hidd el nagymester! :) ) gurura, azt állítván, hogy személyesen tanultam meg nála a módszereit (természetesen a mester már nem él) és most már mi eggyé váltunk és ő beszél rajtam keresztül. :D :D
Láttunk már ilyet ugye?
Én az Advaita bölcsességére próbálom felhívni a figyelmet..
Bizonyára sokan (az itt lévők közül is) olvasták Ramana Maharshi vagy Nisargadatta Maharaj tanításait, és hozzám hasonlóan nem sokat értettek belőle. Legalábbis nem értették, hogy hogyan kell a "Ki vagyok én?" kérdést érteni, miközben a guru többször elmondta, hogy a "Ki vagyok én?" nem egy gondolat, hanem sokkal inkább egy érzés.
Ugyanígy Nisargadatta Maharaj is csak annyit mondott, hogy tartózkodj az "Én vagyok"-ban. Az "Én vagyok" sem egy gondolat, hanem inkább egy érzés.
Én mindössze annyit tettem, hogy nem nyugodtam bele abba, hogy nem értem.
Éreztem, hogy a végső igazságról beszélnek és végére akartam járni.
Szerintem sikerült.
De mivel a meditáció annyira szubjektív és személyes dolog, a samadhi pedig annyira leírhatatlan az elme nyelvén, ezért lehetetlen bárkit is elvezetni ebbe az állapotba. Csak a helyes irányt lehet megmutatni. A többi már személyes tanulási folyamat.

Hogy hányan léptek rá az útra?

Jelen pillanatban 266 regisztrált felhasználója van a radzsa.hu oldalnak, akik hozzáférnek az oktató anyaghoz..
Sajnos nem gondolnám, hogy ők mindannyian komolyan megpróbálták volna a módszert. Sokan csak kíváncsiságból bele olvasgattak, bele hallgatgattak.
Így pedig esélyt sem adtak maguknak, hogy megtapasztaljanak valamit.
(Arra azért jó, hogy utána azt hangoztassák: ez egy hülyeség!).
Még ennél is sokkal kevesebb azoknak a száma, akik nem csak egyszer kipróbálták a módszert, hanem - ahogy mindenhol javaslom - napi rendszerességgel időt szánnak a meditációra, önmaguk rendszeres megtapasztalására.
Nagyon sok pozitív visszajelzést kapok e-mail-ben, néhányukkal rendszeresen levelezünk. Ha kérdésük van felteszik én pedig próbálok válaszolni rá.
Kb. 50 olyan visszajelzést kaptam, ami a Samadhi tiszta tapasztalatát írja le.
Szerintem ez már komoly eredmény.
2 személytől kaptam olyan visszajelzést, amelyben drámai pozitív változásról számolnak be (a csend folyamatos tapasztalata ébrenlét alatt, kiegyensúlyozottság, boldogság érzése.) Nem akarom minősíteni az állapotukat.

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Szerintem ezek nagyon jó eredmények a 266 emberhez
2011. február 21. hétfő, 9:37 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Szerintem ezek nagyon jó eredmények a 266 emberhez képest!

Amikor réges-régen, egy messzi-messzi Galaxisban... olvastam Ramana műveit, elsőre nekem is nehezen esett le a tantusz, hogy hogyan is kellene akkor gyakorolni, megtalálni az Önvalót. Aztán vagy fél évig gyakoroltam pár gyakorlattal, amit nem mondok, hogy pont az volt, amit Ő ajánlott, inkább az, ahogyan én értelmeztem az instrukcióit. Viszont így is fergeteges tisztulást okoztak, hálás vagyok Neki és magamnak!

Kíváncsi vagyok a Te értelmezésedre, gyakorlataidra, meg is rendelem azokat!
Köszönöm a válaszod!

a3140a képe
Kedves Sanyi! Továbbra is él az a korábban tett felajánlásom,
2011. február 21. hétfő, 15:16 | a3140a   Előzmény

Kedves Sanyi!
Továbbra is él az a korábban tett felajánlásom, hogy akik itt fórumoznak az oldalon, azoknak nem kell hozzájárulást fizetniük a radzsa.hu oldalra történő regisztrációért.
Ez rád is vonatkozik. :)
Csak írjatok nekem itt egy üzenetet az e-mail címetek megadásával, hogy a regisztrációt meg tudjam csinálni.

Aditi képe
Tényleg képtelenek vagytok a felvetésre
2011. február 20. vasárnap, 23:12 | Aditi

Tényleg képtelenek vagytok a felvetésre koncentrálni?

Megjegyzem, ez a "beszólok a másiknak, hogy kiugrasszam a nyulat a bokorból " című drámajáték rém fárasztó (és az olvasottak alapján nem csak én érzem így), amúgy semmire sem tanítja egyik felet sem, és még csak fel sem mér semmit, amit lényeges. Akkor miért is csináljátok?

Ismerős az a gondolat, hogy nem teszem azt amit a másik, ha nem akarok olyan lenni mint ő (vagy ha azt gondolom, hogy nem vagyok olyan)? Érzékelitek, milyen nevetséges, hogy egy ilyen szöveg alatt versengtek és marakodtok valamiről, aminek semmi köze a szöveghez??

Minek kell piszkálni meg minősíteni egymást folyton? Amikor mást is tudtok...

Mi lenne, (ha már végre így kibeszéltétek a mesterek és a mesterek hitelessége témát) valaki vetne egy pillantást arra szövegre, amelyet egy olyan valaki írt a megvilágosodásról, akinek minden valószínűség szerint felfoghatatlan méretarányokkal több tapasztalata van itt róla, mint valamennyiünknek együttvéve, és esetleg lenne egy építő hozzászólása? Vagy hallgatna, de tanulna valamit...

Már bocs hogy így felhorkantam (de nem vagyok megvilágosodott, úgyhogy szabad...:)

Könyörgök, térjünk vissza tárgyhoz, avagy hallgassunk bölcsen.

Esetleg nyissunk új oldalt, ha még mindig van igény a mellékágak megtárgyalására....

De ezt a ki a megvilágosodott és ki nem, meg ki mondja meg kinek hogy ki az... légyszi, hagyjuk ezt abba. Sírnom kell tőle.

Előre is nagyon köszönöm mindenkinek aki megértéssel és tisztelettel fogadja az érzelmileg felfűtött kérésemet. És sértődjön meg, meg folytassa azt amit eddig az, aki akarja. Nekem nincs szándékomban senkit sem megsérteni, vagy beléje fojtani a szót, viszont szándékomban áll megtisztítani az oldalt a nem ideillő be-, és hozzászólásoktól. Ez volt az utolsó próbálkozásom e téren.

Szomorúsággal tölt el ez az egész ügy. (És ha most valaki nekiáll kielemezni, hogy mit jelent hogy szomorú vagyok, és mit kellene tennem ellene, meg belekötni a kérésem tartalmába, esküszöm, rászabadítok egy lelkes pszichoterapeutát.....)

Mindennek ellenére, és továbbra is: Namaszte

Ademon képe
Chimoy-t szeretem :) A szöveget ismerem, csak az érdekelne, hogy
2011. február 20. vasárnap, 23:22 | Ademon   Előzmény

Chimoy-t szeretem :) A szöveget ismerem, csak az érdekelne, hogy hogyan lehet elérni a szamadhi állapotokat? Jó olvasni de már két éve ezt teszem, és kéne valami tapasztalati már :) Vagy teszem azt amit anno megtapasztaltam vajon a szahadzsa szamadhi volt? Tökre pont úgy nézett ki, mint ahogy leírja :)

Ademon képe
Szamadhi
2011. február 20. vasárnap, 23:31 | Ademon

Szóval kéne valami instrukció, valami módszer amivel, mert így olvasva max. csak sóvárogni fogok :)

Egyszer csináltan olyant, hogy miközben a környezetemet figyeltem, egyben elkezdtem figyelni az elmémet/agyamat is. Kb. 5 perc múlva belekerültem egy magas tudatállapotba, ahol az egész jelen pillanat középpontba került, az elmém kiüresedett, és a tudatom "különvált" a fizikai világtól, kierjedt, felemelkedett és határtalanná vált. Akkor megkérdeztem magamtól, hogy ez-e az a szahadzsa szamadhi és várakozás nélkül jött a válasz (a meggyőződés), hogy igen ez az. Kár, hogy csak kb. 10 percig tartott az egész.

Mi az
2011. február 20. vasárnap, 23:49 | Látogató   Előzmény

Helo.
Mi az a megvilagosodas, es miert akarjatok elérni? Mire jo az nektek? Mi lesz jobb tole?
Panka

Ademon képe
"Mi az a megvilagosodas, es miert akarjatok elérni? Mire jo az
2011. február 21. hétfő, 0:46 | Ademon   Előzmény

"Mi az a megvilagosodas, es miert akarjatok elérni? Mire jo az nektek? Mi lesz jobb tole?"

Az egyik részem nagyon nagy jelentőséget tulajdonít neki, és sok mindent belelát... akár Isteni, különleges képességeket is... stb.

A másik részem azt mondja, hogy tulajdonképpen semmi. Egy "pótcselekvés", törekvés, ami arra irányul, hogy végre megtaláljuk a helyünket a világban, és helyre állítsuk a rendet magunkban. Nem hiába van az, hogy leginkább a meggyengült, boldogtalan ember veszi rá magát, hogy ezzel foglalkozzon. Egy magabiztos, kiegyensúlyozott egyén éli az életét, és nagyon jól megvan enélkül is :)

Isteni képességek
2011. február 21. hétfő, 1:16 | Látogató   Előzmény

Isteni, kulonleges kepessegekre miert van szukseg? Nem csak azert, hogy amiben hianyt szenvedunk, megkapjuk valami modon?
Minden mas modszer kudarcot vallott? Arra vágysz, hogy rajojj, hogy nem is kell az a dolog, vagy mégis inkabb meg akarod kapni?:) Mert a megvilagosodas az elso verziohoz vezet, nem a masodikhoz.
Én sokmindent oldottam fel ugy magamban, hogy meglattam, hogy nem is kell, csak egy éngörcs volt, és masrol szolt, de azert ha mar ember vagyok, akkor emberi modon akarok kielegulni, nem MINDEN ESETBEN ugy, hogy meglatom, hogy valojaban nem is vagyok ember és evvel egyidejuleg szalljon csak el nyugodtan minden olyan vágyam, ami az emberi lethez kotodott.....:D
Ez jó azoknak, akik mar mindent elértek emberként. Értik a csiziot, hogy kell joletet teremteni maguknak, szerlmet és csaladot és jo kozosseget, és önmegvalositani. Akkor majd rálelnek arra, hogy a mi ezen felul hianyzik, az nem a Földön van. De ami a Földön van, azt miert mashol keressuk?....
Panka

Ademon képe
"Mert a megvilagosodas az elso verziohoz vezet, nem a
2011. február 21. hétfő, 1:33 | Ademon   Előzmény

"Mert a megvilagosodas az elso verziohoz vezet, nem a masodikhoz."

Hát abban biztos vagyok, hogy a megvilágosodás nem az isteni képességek megszerzéséről szól. Még ha a képességek lehetnek a megvilágosodás velejárói is, nem kötelezően kell megjelenniük. Ez esetben a megvilágosodás öntudatra ébredés, felébredés. Hogy vannak-e ezután képességeink az már mint más kérdés...

Megeccer
2011. február 21. hétfő, 1:40 | Látogató   Előzmény

Értelmezezem, amit irtam?

"Arra vágysz, hogy rajojj, hogy nem is kell az a dolog, vagy mégis inkabb meg akarod kapni?:) Mert a megvilagosodas az elso verziohoz vezet, nem a masodikhoz."

Az elso verzio az, hogy rajossz, nem is kell az a dolog.

Nem az isteni kepessegek.

(Itt mindenkinek szovegertelmezesi gondjai vannk?
Elvegzetetek legalabb az elso 3 osztalyt?:) )

Panka

fehercsongor képe
" De ami a Földön van, azt miert mashol keressuk?.... "
2011. február 21. hétfő, 1:54 | fehercsongor   Előzmény

Úgy érzem , hogy magasabb szellemi szinten az amiért ma görcsölök az alapból és erőfeszítés nélkül megvan , már ha egyáltalán szükséges az azon a tudatszinten magamnak .
Másrészt ha érdekből , vágyból , programozottságból törekszek valami elérésére , akkor , - abban biztos vagyok -, hogy mire elérhetem akkorra a vágyam eloszlik , az érdekem megszűnik , a programozottságomat elengedem , mert jelenleg ezek állnak köztem és az a valami megélésének helyzetében levésem között .
Ha aggódni akarnék , akkor persze tarthatnék attól , hogy csak lecserélem az elérendőt egy magasabb szintű vágyakozással , pl. a megvilágosodás óhajtásával , mint céllal . üdvözlettel : felacsó

"mire elérhetem akkorra a vágyam eloszlik "
2011. február 21. hétfő, 2:01 | Látogató   Előzmény

Tudnal mondani peldat?
Pl. amikor nagy nehezsegek árán végre szuletik gyereked, mar nem is kell a gyerek?
Vagy amikor megvan almaid munkaja, mar nem is akarod csinalni?
Amikor vegre viszonozzak a szerlmedet, mar nem akarod ot evtizedeken at szeretni?
Mikor vegre megvan az autod, nem akarod tobbé éveken át élvezni, haszn
álni?
Panka

más dolog
2011. február 21. hétfő, 12:38 | Ramina   Előzmény

Talán félreértetted Panka,
felacsó, ha jól értelmezem, a vágy elengedéséről beszélt......feltételezem a görcsös akarás, a praktikák elengedéséről.....ami nehezitheti a vágyott cél elérését....ami sokszor igy is van.
Te meg a vágyott dolgok elérése utáni "használat"-ról beszélsz. Hogy amit elért , már nem is akarja "használni", élvezni stb.
De ez két különböző dolog.

fehercsongor képe
Egy kérdéssel beletrafáltál :
2011. február 21. hétfő, 23:25 | fehercsongor   Előzmény

" amikor nagy nehezsegek árán végre szuletik gyereked, mar nem is kell a gyerek? " amikor egy óvandó lényről van szó , addig annak szükséglete gerjeszti a kapcsolatot , lehívhatóva teszi a szükséges energiát . De ha felnő...
autó : használom ,de meglennék nélküle : mielőtt lett , azelőtt se erőltettem , a helyzet hozta alám .
szerelem : Ha VÉGRE viszonozzák , akkor nem . Az önátadást és meghódítást a helyzet hozza , ami felett nincs hatalmam . A bevonzás meg kutyavacsora bizonyosságú , és minden pillanata azt erősíti bennem , hogyha eddig megvoltam egyedül , akkor ez a sorsom teljessége , mert a jobb helyzet elképzelésével való foglalkozás folyamatos energiavesztést és a jelen pillanat tökéletességének a leértékelését jelenti számomra . A VÉGRE alatt megfontolást értek , vagyis ha az illetővel nem érezzük már az első perctől kezdve , hogy szagtól nyálig filozófiáig nyitottak vagyunk egymás felé , akkor az udvarlás nem ( elő ) játék , hanem idomítás , harc .
Álmaim munkája : munkát még szívesen nem végeztem . Viszont remélem , hogy végeztem már olyan tevékenységeket , amit szívesen megfizettek volna . Üdvözlettel : felacsó
U . i . : Föltupírozott gondolataim nagyon egyszerű tapasztalatokból lettek elvonatkoztatva : pl. gyerekkoromban nagyon vágytam pl. íróasztalra . Most megvehetném , de nem használnám , mások a szokásaim . Szerettem volna ha a Tv csak rajzfilmeket és sci - fit vetítene . Most van ilyen csatorna , de nem nézem , mert színvonaltalan . Kamaszkoromban a szerelemre vágytam . Kiharcoltam az égtől a párom , tragédia lett belőle .
A szenvedélyes vonzódás mellett a szex csak összhangolt volt , amit nyálízű megnyugvásként éltem meg a főnixszerű Big Bang helyett .Mintha az ítéletidő bömbölése a világvége robajlása helyett egy egércincogásban oldódna fel .
" amikor megkapod , mássá válik , mássá válsz,
amire megkapod , mássá válik , mássá válsz ,
általad változik , általa változol ,
így teremtesz az életnek új ruhát " : jegyeztem le a csalódásom kamaszkomorban .

Ez fura, Csongor , mert
2011. február 23. szerda, 16:54 | Látogató   Előzmény

...nekem egyaltalan nem igy van. Sose vágytam olyan dolgora, ami nem okozott nekem oromet, mire meglett. Mire meglett, akkor tudtam csak elkezdeni orulni neki, kielvezni, hogy van, es minel tobbet "hasznaltam" azt a dolgot, annal jobban tudtam neki orulni.
Ez azokkal a dolgokkal is igy van, amiert nem kellett "megharcolni", hanem a sorstol szuletesem ota ajandekkent megvan.
Panka

meggyengült és boldogtalan emberek
2011. február 21. hétfő, 12:24 | Ramina   Előzmény

Meggyengült és boldogtalan emberek milliói élnek a Földön, Ademon. És még hozzá, sok-sok életet ugyanigy. De akárhogy is, előbb vagy utóbb mindenki igy jár, ahogy Buddha is megállapitotta: nem menekülhetnek az emberek a betegség, az öregség , a halál elől.
De vegyünk csak egy átlag életet.
Abban is jöhetnek periódusok,amikor lelkileg vagy testileg átmenetileg meggyengülünk, elbátortalanodunk, elbizonytalanodunk.
Mi bajod ezzel tulajdonképpen, lévén, hogy már máskor is irtad ezt?

Ha csupa "magabiztos és kiegyensúlyozott" ember élne, ők mitől lennének azok? És mit keresnének a földön? Tapasztalatszerzést a tapasztalatszerzés miatt? Mert változni, fejlődni akkor nekik nem kéne....gondolom.

Nem értek veled egyet abban, hogy ha minden rendben lenne egy emberrel, akkor nem szomjazna Isten után. Biztos kisebb lenne a késztetése (mert a szenvedés nagyobb úr), de a lélek, az mindig vágyakozna arra, odavissza, ahonnan kiszakadt.

Ademon képe
"De akárhogy is, előbb vagy utóbb mindenki igy jár, ahogy Buddha
2011. február 21. hétfő, 17:33 | Ademon   Előzmény

"De akárhogy is, előbb vagy utóbb mindenki igy jár, ahogy Buddha is megállapitotta: nem menekülhetnek az emberek a betegség, az öregség , a halál elől.
De vegyünk csak egy átlag életet."

Elég pesszimista hozzáállás egy buddhától... :l

"Ha csupa "magabiztos és kiegyensúlyozott" ember élne, ők mitől lennének azok? És mit keresnének a földön? Tapasztalatszerzést a tapasztalatszerzés miatt? Mert változni, fejlődni akkor nekik nem kéne....gondolom."

Élnének, nagy betűsen! Nem magukkal foglalkoznának, hanem a világgal, és bátran néznének szembe a kihívásokkal.

"Nem értek veled egyet abban, hogy ha minden rendben lenne egy emberrel, akkor nem szomjazna Isten után."

Kérdés, hogy vajon Isten utáni szomjazásunk nem-e az igazi élet, és az életképesség iránti szomjazásunk-e?

a3140a képe
Most lehet, megint vulgáris leszek kicsit. Elnézést előre
2011. február 21. hétfő, 21:20 | a3140a   Előzmény

Most lehet, megint vulgáris leszek kicsit.
Elnézést előre is!

Persze, amíg feszes a popsi, kerek a didi, fallosz is többet duzzadt, mint ernyedt, amíg még hiszel abban, hogy az egész világ a tiéd (mert az elméd elhiteti veled), hogy ez lehetsz , meg az lehetsz, hogy te majd megmutatod mi mindent el lehet érni, addig szarsz magasról az "ezoterikus hülyeségekre".
Na de mi van akkor, amikor rádöbbensz, hogy ezek csak átmeneti állapotok?
És Isten dolga az, hogy rádöbbentsen erre, az idő múlásával és annak megmutatásával, hogy minden csak átmeneti és minden megnyilvánult az elmúlás felé tart. Mert ami megszületett, annak meg is kell halnia.
Ez Isten elrendelése.
A nagy jógik, guruk, avatárok is erre a sorsra jutnak.
Elkezdesz gondolkodni.
Ennyi az egész? Ennyi az élet értelme?
És vagy befásulsz, vagy megpróbálsz rájönni, hogy mi is az élet értelme...

Ademon képe
Végül is minden lehet átmeneti.
2011. február 21. hétfő, 23:39 | Ademon   Előzmény

Végül is minden lehet átmeneti. De kérdem én, ez kit érdekel? Tényleg elég indok legyen ez nekem, és cserébe úgy gondoljak az életemre, mint egy szerencsétlen próbálkozásomra? Gondoljon az aki ragaszkodik a koncepcióihoz, szenvedjen ha már ennyire nem jó neki semmi...

Ma ettem egy jót, nagyon jót. Egy év múlva tán már el is felejtem, de kit érdekel? Amíg történt addig nagyon jó volt, és bőven tartott annyi ideig, hogy élvezhessem. Nekem ennyi elég. Ha állandóan minden percben zabálnom kéne beleőrülnék :) Ha arra gondolok, hogy mennyi mindent lehet még megélni, és legalább emberként tudok rá emlékezni, akkor már megérte az élet. De magáért a tapasztalásért is már megérte. Az egész élet lehetne olyan, mint egy kalandfilm vagy bármi szép és jó. Ezek a "semmi sem állandó" gondolatok csak tönkreteszik.

Nem célom nekem az állandóság fenntartása.
Lehetne pl. a célom, hogy jó legyek az életben, legalább a magam mércéjével. De ha még ez se, akkor is legalább történik valami. A történés alapból kárpótol.
Az állandóság roppant unalmas egy idő után. A föld se él örökké, de egynéhány milliárd év már bőven elég mindenre. Az emberi élet is bőven lehet tartalmas, ha van aki képes azt jól megélni.
Viszont megfigyeltem, hogy amire szükség van, az képes lehet fennmaradni, addig amíg szükség van rá. Ha meg már nincs szükség rá, akkor nem is sóvárgunk érte. De ha mégis valaki szeretné még, hát képesek lehetünk fenntartani dolgokat vagy lemondani dolgokról, és ez tőlünk függ. Semmi sem lehetetlen, csak akarat kérdése.
Másfelől meg szerintem a világegyetem se pazarol el semmit. Tán van egy "szuperszámítógép" az univerzum közepén, ami mindent lejegyez. Számomra minden elképzelhető. De lényeg, hogy van "valami" a semmi helyett, és az bizony már valami :)

A semmi több, mint a valami.
2011. március 14. hétfő, 17:57 | csaesz   Előzmény

Talán az egónak erre kell ráébrednie ahhoz, hogy zöld utat adjon a megvilágosodáshoz. Meg arra, hogy ha feladja a saját kereteit, akkor ő is több lesz: ennek a nagy semminek a részévé válik, visszaolvad a lélekkel együtt, hiszen ő is onnan teremtetett. Így nem fogja saját veszteségeként elkönyvelni, és együttműködik a folyamatban. Az egót nem kell feltétlenül legyőzni, elpusztítani, szétzúzni a felébredéshez.

Ademon képe
A Semmi nem több mint a valami mert az semmi. A Semmi attól
2011. március 14. hétfő, 19:30 | Ademon   Előzmény

A Semmi nem több mint a valami mert az semmi. A Semmi attól semmi, hogy semmi, ne csavarjuk ki a jelentését :) Az a "semmi", amiről te beszélsz az nem a semmi, hanem az Akármi, ami mi jóval túl van a valamiségen, de magában hordozza azt is :)

fehercsongor képe
Biztos , hogy az életnek értelme van és nem érzelme ?
2011. február 21. hétfő, 23:31 | fehercsongor   Előzmény

Biztos hogy az eszünkkel kell megértenünk , és nem a szívünkkel megéreznünk ? Üdvözlettel : felacso
u . i . : Élettel , energiával érzelmek többször töltenek fel , mint gondolatok .
Lehene fordítva is ?

Ezt én is így élem meg. A szeretet ad értelmet az életemnek,
2011. február 22. kedd, 2:26 | KatiPotter   Előzmény

Ezt én is így élem meg. A szeretet ad értelmet az életemnek, tehát lényegében érzelem. :) A tanulás illetve megszerzett tudás csak eszköz dolgokhoz, hogy boldogabbak legyünk, de nem a fő cél. Így vagyok vele, az igazi "cél" vagy "értelem" nekem az, hogy szeretni. Enélkül az életkedvem is elmenne.

"élnének nagybetűsen"
2011. február 22. kedd, 8:47 | Ramina   Előzmény

Szerintem a Buddha hozzáállása minden volt csak nem pesszimista:-)
inkább realistának hivnám.Nem hunyta be a szemét, látta hogyan élik meg az emberek az életüket s ezzel a kevésbé csillogó résszel is foglalkozott.

"Élnének, nagy betűsen"......de hiszen élnek egyébként is!Szellemi valójukban milliószorosan erősebbebb az élek-érzés.Vennék maguknak a macerát hogymeg testesüljenek a Földön, ami egy igen sűrű energiájű tanulóhely, csupa nyűg.Minek?Élhetnének máshol is .....van elég hely....van elég kihivás és bátran szembenézhetnének akármivel is..nemde?

Jó kérdés.De igen lehet ilyen, hogy az
Isten utáni szomjazásunk valójában nem más, mint más vágyaink elfedése vagy helyettesitése
vagy az életképességünk utáni vágyódás elfedése, akkor persze tárgytalan az egész, ebben az Isten utáni szomj nem valós csak egy pőtszer és egy hazugság.

Viszont mást is tapasztalok.
Azt tapasztalom, hogy van egy alapvető, mély szomjazás a lelkekben - de inkább magamról beszélek - a lelkemben, ami nem elégithető ki semmilyen fantasztikusan megélt földi dologgal. Más természetű dolog ez.
A poén pedig az,hogy az isteni energiával való kapcsolat a
a földi élést, életképességet,az élet megélésének képességét és annak intenzitását nemhogy szűkiteté és jelentőségét csökkentené, hanem forditva.

Aditi képe
Szahadzsa szamadhi
2011. február 21. hétfő, 1:02 | Aditi   Előzmény

Hálás köszönetem. :)

Nehezen szólok hozzá az élményedhez, ezek annyira személyesek és nehezen lehet egyáltalán utalni is rájuk. És ráadásul az ego annyira könnyen becsap minket...

Én most ott tartok épp, hogy azért is kérdezősködöm mégis, meg kutakodok e téren az olvasmányokban (mert amúgy már belefáradtam a sok bölcsesség hallgatásába), mert az az élményem, hogy sok élményem és sok különböző élményem volt az elmúlt években ami a magasabb tudatszintek tapasztalásáról szólt. A "figyelem az elmém mit csinál" típusú gyakorlatot én is próbálgattam, meg az önfigyelést általában és állandóan igyekszem fenntartani, amíg csak bírom, de ezzel kapcsolatban volt olyan élményem, h úgy éreztem bekattanok, és ettől megijedtem, ezért ezt az utat csínján művelem. Mivel szétszórtak és spontán voltak az élményeim, nehezen beazonosíthatóak, és egyik út sem működött tartósan, és sokáig, úgy döntöttem, hagyom, hogy ezek történjenek, és megpróbálom mindegyik tanulásból és élményből leszűrni a tanulságot, kivenni, amit lehet és alkalmazni, ameddig nem erőltetés. Ez azonban továbbra sem segített beazonosítani a különböző tudatállapotokat, vagy azt, mikor vagyok egy helyzetben feltöltve, mikor és miért nem? Sőt, a kavirc még nagyobb lett, csak már legalább nem álltam ellen, és nem akartam örökké kitalálni, mi volt ez, éppen most, és görcsölni rajta, h újra elérjem.

Végül feladtam az egész akarást a témával kapcsolatban és úgy döntöttem: továbbra is hagyom a dolgokat, igyekszem informálódni is, de nem akarom mindenáron megérteni, mi micsoda és ki hogy nevezi, még azért sem, h a magam számára beazonosítsam, és kitűzhessem célul: na ezt kell elérnem és fenntartanom: ez a cél. (Ez amolyan erőteljesen gyanúsan bakos célkitűzés, nemde bár...:) Úgy döntöttem: inkább az életminőségemmel mérem magam. Nem érdekes, melyik tudatállapot mennyi energiát ad, vagy örömet okoz, nem érdekes melyik az és mennyi ideig tart. Megélem, és kész. Úgysem tudhatom és előre nem találhatom ki, bármilyen bölcs mester útmutatása alapján sem, hogy melyik az "enyém". Az, amelyikhez el kéne fejlődnöm, az, amelyik a következő állomás, az, amelyikben meggyógyulok...stb.stb.

Viszont ha már jól sikerül megélnem az életemet, a különböző életterületeket, ha javulnak a kapcsolataim, könnyebbek lesznek a hétköznapok, megtanulok határozottabban és gyorsabban dönteni, tudom tenni a dolgomat, el tudok mélyedni amikor el kell, és el tudom engedni magam, amikor el kell, az valószínűleg épp ahhoz a magasabb szintű állapothoz visz közelebb engem, amit nekem kell megtanulni. Lett légyen az bármelyik szintje a megvilágosodott állapotnak. :)

Ezen kívül megfigyeltem (és ez a jelenség is az előbbi hozzáállásra inspirált), hogy sok olyan "magasabb" állapot létezik, ami után zuhanás van, és ez a liftezés előbb utóbb kikészíti az idegrendszert. Persze közben edzi is, de nehéz érezni, mennyit bírunk. Művészként erről korábbi élmények kapcsán is beszámolhatok, az inspirált állapot utáni "földre szállás" sokszor iszonyú nehéz. Mint hazatérni a hétköznapokba egy varázslatos, gyönyörű, pihentető, vadregényes nyaralás után. (Kissé közhelyes példa, de ilyen.) Szóval ezt a liftezést, nem tudatosan, és sok szenvedés közepette a végletekig kiterjesztettem az elmúlt években, és részben éppen azzal, hogy állandóan belevetettem magam a szellemi megtapasztalásokba, remélvén, hogy így keresve megtalálom azt az állapotot, amit utána "csak" fenn kell tartanom.

Kiábrándító, de nem így működik, legalábbis nálam és ebben az életben nem.

Olvasva Sri Chimnoy-t többek közt megértettem, hogy egy szerzetes, vagy egy egyedülálló, megélhetéssel nem küzdő művész, lehet, h elérheti a megvilágosodás egy szintjét pusztán azzal, hogy imádkozik, meg alkot (egyre feljebb megy a létrán), amiről azután nagyon rossz vagy lehetetlen "leszállni" - szerintem ez lehet a nirvikalpa szamádhi, és én ezen az úton indultam el - aztán majdnem belekattantam. Ugyanis ezt művelni nem lehet gyereknevelés közben, meg súlyos betegséget cipelve. Ez olyan lenne, mintha egy lepke próbálna egyre feljebb szállni egy tonna súllyal a lábain. És nagy csalódás volt számomra belátni, hogy ezt nem tehetem, ha fel akarom nevelni a gyerekem. Azért volt csalódás, mert számomra ez lenne a legkönnyebb út. És gyerekkoromtól kezdve rengeteg tapasztalatom van róla (olyan is volt, hogy a színpadon transzba esve zongoráztam, és nem tudtam hol vagyok - szabályosan felébredtem a darab végén...).

Olyan, mintha új utakat kellene kitaposnom a magam számára, és ez ebben a témában nem könnyű.

Sokat hánytam és vetettem a dolgot, sok szenvedés közepette, mígnem úgy döntöttem, bízok az élet mindentudásában. Ha egyszer lettek karmáim, biztos, hogy a karmáimmal együtt is van út felfelé, csak egy másik. (szóval hogy nem csak a szerzetesi út van). Letettem a mindenáron spirituális élmények szerzéséről, és rászóltam magamra: tessék csinálni a dolgodat és közben tudni, mit akarsz. Tudomásul venni, mindent, amit teremtettél és felvállalni a feladatokat és azt, hogy ezt kell megtanulni kezelni és "vinni". A nélkül nincs megvilágosodás. Nem lehet a padláson járkálni, ha nincsenek falak. És akkor találkoztam a pszicho-drámával és kezdtem el építeni az új, meglévő szellemi alapokra a "falakat", az új lelki életet. (Amire aztán lehet a tetőt, ebben a szimbolikában a fizikai világot felrakni.)

Végül a megvilágosodás kérdéskörében erre jutottam: biztos vagyok benne, hogy nem kell semmit sem letagadnom, elveszítenem, vagy megszereznem ahhoz, hogy megvilágosodott legyek (ismerve a szellemi törvényeket). Egyszerűen valahogy csak meg kell tanulnom (most már csakis gyakorlat által) jól tenni a dolgomat. Harmóniára találni, itt a földön. Biztos vagyok benne, hogy az, ami örökséget kaptam, amit magam teremtettem hozzá, a jóval és rosszal, a könnyűségekkel és a terhekkel együtt elég kell, hogy legyen a megvilágosodáshoz. Csak a viszonyulást kell megtanulni. Még csak meg sem kell gyógyulnom. A betegség is felhasználható. (Jóra fordítható.) A gyermek nevelése és a szeretet megélésének tanulása vele, magammal és másokkal is felhasználható. Mindennek van egy üzenete, egy tanítása. Nem arra kell törekedni, hogy mindenáron meggyógyuljak, nem az a lényeg, hogy műtéttel, vagy a nélkül, nem az a lényeg, hogy megköt-e vagy nem mindaz, ami van az életemben. Hanem sokkal inkább az, hogy mire tanít meg engem, és harmóniába tudom-e hozni magam a tanításaik által. (Ez egyébként szintén a Bak útja: a korlátok elfogadása és feltranszformálása. Na, ezekből aztán kijutott nekem rendesen.)

Vagyis lehet valaki megvilágosodott úgy, hogy teljes életet él. Földit, a javából. Még csak nem is ilyet, vagy olyat. Bármilyet. Adóssággal, vagy a nélkül. Gyermekkel, vagy a nélkül. Bármilyen sorssal. Betegséggel, vagy a nélkül. Szóval, hogy valahogy, mindezektől, belül függetlenítve magunkat, a tökéletes most-ban élni. Arra jutottam, hiszen ezt én itt, ebben a minutában is bármikor megvalósíthatom. Itt az életem velem. Kell ennél több? Figyelhetem magam, megkaptam a tanításokat. Kell ennél több? Nem. És ekkor találtam meg Sri Chimnoy írását a Szamádhiról, és ebben leírja, hogy igen, létezik egy ilyen megvilágosodott állapot: a szahadzsa szamádhi. Egy nagyon is dinamikus, nagyon is élő, nagyon tudatos állapot, amely az életben benne van, változik és mégsem, mert belül kapcsolatban van az álladóval, rezzenéstelenül és állandóan, de kívül érzékeli a változót is, minden egyes porcikájában és atomjában.

Valahogy úgy, ahogy a harcművész, kiművelt testtel és elmével a belső nyugalom állapotában pontosan tudja, mit cselekszik és az ösztönös mozdulatait is képes ennek szolgálatába állítani. Pillanat töredéke alatt képes látni és dönteni, és minden részét ennek alárendelve, azonnal, ás pontosan cselekedni. És el tudja választani önmagában azt, ami szükséges attól, ami nem az. A Szamurájok állítólag néhány percig küzdenek, de akkor az egy "hosszú" harc. Mert annyi alatt eldől, ki a gyorsabb a döntésben és alázatosabb a cselekvésben. Mert minden szellemi szinten dől el, de meg kell tanulni lehozni azt a testbe.

És valahogy úgy, mint a művész, amikor kapcsolatban van a belső, határtalan világával "fent", abszolút inspirált és látszólag "elszállt" állapotban, mégis, az elméje és a keze folyamatosan kapcsolatban áll a a fizikai világgal, a festékkel és a vászonnal, a hangszerrel, vagy éppen az agyaggal. És ő maga, mint egy csatorna működik a kettő világ között. Szolgál, pusztán. És akaratával ezt az állapotot szolgálja, nem azt, amit cselekszik. Azok a művek "halhatatlanok és időtlenek", amelyek így születtek. Állítólag Mozart készen hallotta az összes művét, és "csak" papírra vetette. Még hangszerre sem volt szüksége, vagy javítgatásra, annyira tisztán volt képes érzékelni a belső zenét, és annyira profi volt a belső hallása és a zenei készségei, hogy azonnal és könnyedén lefordította a kotta nyelvére.

Valahogy így kellene megtanulnunk élni. A pszicho-drámán a mesterem azt mondta: művésznek lenni nem csak a színpadon lehet. Van, akinek az a sorsa, hogy művész legyen az életében, az élete művésze. Szerintem valami ilyesmire célzott... :)

Mindezzel együtt nem tűztem ki ezt sem élet-célul. Nem vagyok a "szahadzsa szamádni-ra törekvők élharcosa". Rájöttem, hogy nem érdemes ilyen értelemben kitűzni ezeket. De reményt adott, és lehetőséget, hogy egy más szempontból vizsgáljam magam és az életem. Ilyen értelemben is maximálisan az életet tekintem az első számú mesteremnek: amikor azt gondoljuk, tudunk valamit, vagy felismertünk valamit, jobb ha nem ragaszkodunk hozzá, mert egy biztos: hogy semmi sem biztos itt, ebben az életben. Épp ez az illékonyság és változékonyság edz minket, ez edzi a tudatunkat az állandó tapasztalására. Nincs két világkép ami egyezne, de mégis van valami, ami közös bennünk. Ez, az élet, az élet csírája, azonban megfogalmazhatatlan, ezért valójában nincsenek elvek, mankók sem, mégis ezek nélkül elveszünk. :)

Na, nekem ezeket segített tudatosítani ez a szöveg. :)

Remélem, lesznek még, akiket szintén elgondolkoztat, pontosabban, "el-elmélkedtet", és szívesen megosztja az eredményt. :)

Namaszte

Sri Nisargadatta Maharaj - A test kényszerképzete
2011. február 21. hétfő, 20:13 | Éva.

Kérdező: Maharaj, te velem szemben ülsz, és én itt, a lábaidnál. Mi az alapvető különbség közöttünk?

Maharaj: Nincs alapvető különbség.

K: Mégiscsak kell lennie valamilyen különbségnek, ha én jövök tehozzád, és nem te énhozzám.

M: Azért ezért mész ide és oda, 'felsőbbrendű' embert keresve, mert különbségekben hiszel.

K: Te is felsőbbrendű személy vagy. Azt állítod, hogy te ismered a valóságot, míg én nem.

M: Mondtam én neked valaha, hogy alsóbbrendű vagy mert nem ismered? Hagyd meg a bizonyítást azoknak, akik ezeket a különbségeket kiagyalták! Én nem, hogy tudom, amit te nem. Valójában én sokkal kevesebbet tudok, mint te.

K: Szavaid bölcsek, viselkedésed nemes, jóindulatod végtelen.

M: Nem tudok erről semmit, és semmilyen különbséget nem látok közted és köztem. Az én életem ugyanúgy események egymásutánja, mint a tiéd. Csak én pártatlan vagyok, és az élet apró dolgait apró dolgoknak tekintem, te pedig ragaszkodsz a dolgokhoz, és magaddal cipeled azokat.

K: Mi tett ennyire pártatlanná?

M: Semmi különös. Az úgy történt, hogy rábíztam magamat a Gurumra. Közölte velem, hogy semmi más nem vagyok, csupán énem, és én hittem neki. A belé vetett hitemnek megfelelően viselkedtem, és befejeztem az olyan dolgokkal való foglalkozást, ami nem én vagyok, és nem az enyém.

K: Miért volt neked olyan szerencséd, hogy teljes hitelt adsz tanítódnak, míg a mi hitünk jelképes, és szavak szintjén marad?

M: Ki tudná megmondani? Így történt. A dolgok ok és értelem nélkül történnek, tulajdonképpen, és végül is mit számít, hogy ki kicsoda? A te felemelő véleményed rólam csupán a véleményed. Bármelyik pillanatban megváltoztathatod. Miért tulajdonítasz jelentőséget a véleményeknek, akár a sajátodnak is?

K: De te mégis más vagy. Úgy tűnik, elméd mindig csendes, és boldog. És csodák történnek körülötted.

M: Semmiféle csodákról nem tudok, és kíváncsi lennék, a természet elfogadna-e kivételeket saját törvényei alól, hacsak egyet nem értünk abban, hogy minden csoda. Szerintem ilyesmi nem létezik. A tudatosságban történik minden. Ez teljesen nyilvánvaló, és mindenki tapasztalatain belüli. Csakhogy te nem szemléled elég gondosan. Nézz helyesen, és lásd, amit én látok!

K: Te mit látsz?

M: Azt látom, amit te is láthatnál, itt és most, de te a rosszul fókuszált figyelmed miatt nem figyelsz önmagadra. A te elméd csak dolgokkal, emberekkel és gondolatokkal foglalkozik, önmagaddal soha. Állítsd önmagadat a fókuszba, válj tudatossá saját létezésedre. Lásd, hogyan működsz, figyeld meg tetteid indítékait és következményeit! Tanulmányozd a börtönt, amit figyelmetlenséged miatt építettél önmagad köré. Annak megértésével, hogy ki nem vagy, jutsz el önmagad megismeréséhez. Az önmagad felé fordulás elutasításon, elvetésen keresztül vezet. Egy dolog biztos: a valóság nem képzelet szülte, nem az elme terméke. Még ha az 'én vagyok' érzése nem is folytonos, mégis hasznos iránytű; megmutatja, hogy hol kell keresni, de azt nem, hogy mit. Csak vizsgáld meg alaposan. Mihelyt meggyőződtél róla, hogy semmilyen más hitelt érdemlő dolgot nem tudsz önmagadról mondani, azon kívül, hogy ’én vagyok’, és hogy semmi olyan nincs, ami rámutathatna, hogy mi lehet az Éned, az ’én vagyok’ iránti szükségleted elmúlik – nem lesz többé szándékod szavakkal kifejezni, hogy mi vagy. Mindössze arra van szükség, hogy megszabadulj önmagad definiálásának hajlamától. Minden definíció a testedre vonatkozik csak, és annak megnyilvánulásaira. Amint a test kényszerképzete elmúlik, spontán módon, és erőfeszítés nélkül visszatérsz természetes állapotodba. Az egyetlen különbség közöttünk az, hogy én tudatában vagyok természetes állapotomnak, míg te a gondolataidba vagy merülve. Mint ahogy az arany ékszer sem értékesebb az aranypornál, hacsak az elme azzá teszi, ugyanúgy vagyunk mi azonosak a létben – csak megjelenésünkben különbözünk. Ezt csak kellő komolysággal, mindennapi és -órábani kereséssel, érdeklődéssel, kutatással, életünknek e felfedező munkának való átadásával fedezzük fel!

Feliratkozás Hírlevélre