Elhagyott a férjem! | Önmegvalósítás.hu

Elhagyott a férjem!

2013. július 13. szombat, 1:30 | Látogató

Elhagyott a FÉRJEM!!!!!!!! 19 év után, nekem ő volt, életem első szerelme. Már 15 évesen éreztem megtaláltam benne az IGAZIT, Ő a másik felem. Összeházasodtunk jöttek a gyerekek, minden mint a mesében, persze voltak gondok körülöttünk, kezdő fiatal családként, anyagi nehézségek, köztünk is akadtak súrlódások, de mindig ott voltunk egymás támaszának, és így minden sokkal elviselhetőbb volt. Tavaly nov.20-án tudtam meg van valakije, és halálosan szerelmes! Akkor kicsit meghaltam, válasz elé állítottam, vagy elmegy, vagy minden kapcsolatot megszakít a nővel. Zokogott és azt mondta marad, de nem tudja, hogy éli túl a másik hiányát, végignéztem, hogy szenved mellettem, többször mondtam neki mikor láttam a kínlódását, hogy menjen el, de nem volt ereje hozzá.

A gyerekeink a család a barátok senki semmit nem tudott, titkoltuk a dolgot, azt hittük meg tudjuk oldani. Én türelmetlen voltam gyakran gyötörtem őt, azt akartam hallani tőle, hogy szeret és a másik már semmit nem jelent neki, de ezt ő nem tudta kimondani soha. Próbáltam mindig mindenben a kedvébe járni, hogy érezze jó itt neki, és hogy itt a helye a családjával, Ő hagyott is engem reménykedni, szuper napokat töltöttünk együtt, ilyenkor én mindig nagyon boldog voltam és azt hittem jóra fordulnak a dolgaink. Aztán egy-egy ilyen jó időszak után kifakadt és azt mondta még mindig, nagyon szerelmes a másik nőbe és semmi értelme nem volt húznunk az időt, erre én mondtam csomagoljon akkor és menjen, de mindig visszatáncolt, ezt megcsinálta velem jópárszor, mire tényleg elment, 10 napig költözött el itthonról, de nap mint nap hazajárt, mindenféle ürüggyel. 10 nap után azt mondta nagyon rossz neki nélkülünk, és szeretne velünk lenni újra, én persze boldogan visszafogadtam, de egy hét sem telt el és már megint láttam rajta valami nem stimmel, bevallotta mégis szerelmes a másikba, és nagyon szenved mellettem, pedig én ezt nem értem, az egy hét amíg hazajött tökéletes volt, boldognak tűnt, és egyik napról a másikra megváltozott valami, így újra elköltözött. Itt tartok most. Ja és 8 hetes terhes vagyok.

8 hónapja tart ez a huzavona köztünk, én nagyon szeretem a férjem, és az életem ezer szállal kötődik hozzá,
az ő cégébe voltam alkalmazott, így most a munkám is megszűnt, egész nap itthon vagyok és csak agyalok, hogy történhetett ez! A lakásunkat eladtuk mert kerteset akartunk venni, szüleimnél lakom, igazi otthonom sincs! A legrosszabb az egészben, hogy nagyon hiányzik, mintha egy darabot téptek volna ki belőlem, ami nélkül nem tudok élni, belefáradtam az egészbe. Eddig küzdöttem érte, minden követ megmozgattam, hogy visszaszerezzem őt, bomba formába hoztam magam külsőleg, a belsőmmel nem tudtam min kezdeni az romokba, de már 8 hónap eltelt és minden vágyam az hogy egyszer visszatalál hozzám.Mégis, ez így nem mehet tovább, kikészültem teljesen, el kéne engednem őt valahogy, de képtelen vagyok rá, sose gondoltam, hogy létezik ekkora fájdalom!

Már adtál meg címkéket. Saját címkéid:

Én is ki vagyok készülve
2013. július 15. hétfő, 0:46 | Panka2011

Szia, én is ki vagyok készülve egy férfi miatt, akivel azt hittem, ez a probléma, amit leírsz, nem alakulhat ki, mert ő is, én is attól vagyunk ujjongóan teljesebbek, ha a szerelmünknek még egy partnere van, aki szintén ugyanígy érez.
Mégis kiderült, hogy neki ez csak egy ideája, és a szépen felvázolt kép, mely szerint engem mint utolsó hiányzó személyt várnak egy ilyen közebe, nem igaz. Ezt fél év, csodálatosan alakuló szerelmi viszony után szagoltam meg és derítettem ki. Mióta felmerült bennem, ellenkezőjére fordult a viselkedése, és nagyon kegyetlen lett.

Nekem a Te történetedben is ez szúrt szemet: "Tavaly nov.20-án tudtam meg van valakije, és halálosan szerelmes!"
November 20-án TUDTAD MEG! És mióta tartott? És mi minden lehet, amiről nem tudtál a 19 év alatt?
Ezzel tisztába kerültél már?

Én rettenetesen haragszom, és ki vagyok készülve!
Soha az életben ekkora érzelmi fájdalmat nem okozott nekem senki.

Engem meg 3 éve:(
2013. július 15. hétfő, 15:41 | Látogató (útkereső)   Előzmény

Sorstársaim!Sajnos nem vagyunk egyedül.A mai napig nem tudtam elengedni a férjem aki 28 év után beleszeretett a 23 évvel fiatalabb gépirónőjébe.Hittem hogy velünk ilyen nem történhet meg,(tanitom a sok csonka családból érkezett gyerekeket),de tévedtem.
A fájdalmat,csalódást fel kell használni!A fájdalomban ne állj meg.Lépj!Nem tudtam még én sem megbocsátani,pedig tudom,hogy küzdelmünk akkor fog véget érni ha kimondjuk:Elég volt!
Müller Péter irja:...ahol összetörtél,ott leszel erős,ahol vesztettél ott leszel legyőzhetetlen.A tragédiák érlelnek naggyá!
Mindez naptári pontossággal 3 éve történt.Már jobban vagyok,de azt hiszem fájni fog egész életemben az ,amit tett.Sokat olvastam,és erre a weboldalra is akkor keveredtem,sazóta figyelem a hozzászólásokat.Ajánlani is tudnék sok mindent,de magadnak kell feldolgoznod.Azért egy másik idézetet leirok Neked:"Amikor veszteség ér bennünket,nem az visz előre ha visszaszerezzük.ami egyszer a miénk volt.Jobb kihasználni a hatalmas megüresedett teret és valami ujjal megtölteni azt."Ha a sors ugy akarja biztos visszatér hozzád a férjed.

A meglepő az a dologban, hogy vakon bízunk a párunkban,
2013. július 17. szerda, 13:43 | Látogató (útkereső)

A meglepő az a dologban, hogy vakon bízunk a párunkban, mostanában sok ilyen történet talál meg és mindenki azt mondja, hogy ő, a párjában teljesen megbízott. Én is tökéletesen bíztam a férjemben, világ legjobb emberének tartottam és örültem, hogy mellettem van. De már így utólag visszagondolva voltak jelek amiből ha nem is a kapcsolatára, de arra hogy valami nem stimmel ráérezhettem volna, ráadásul 19 év után ismertem minden rezzenését, gondolatát. Vak voltam, vakok voltunk! Ha a dolgok meg is javulnak és újra kapcsolatba fogunk élni mindegy hogy kivel, úgy gondolom ilyen önfeledten, boldogan már nem fogok, fogunk tudni belefeledkezni egy szerelembe sem. Annyi sebet kaptam a férjemtől már az eltelt 8 hónap alatt, hogy bár nagyon szeretném, ha visszajönne hozzám, már úgy érzem nem az az ember akit szerettem. Terhesen itt hagy engem, látja hogy, mennyi fájdalmat okoz nekem és a gyerekeink, ő eközben diszkózik és kocsmázik a haverjaival, és közben néha hazajön és azt mondja szeret azért még engem, csak gondolkodnia kell azon, hogy kivel folytassa az életét. Napjaim és éjjeleim minden pillanatában fájdalmasan érzem a hiányát a páromnak, attól tartok még sokáig csinálhatja velem ezt, az itt is vagyok ott is vagyok kapcsolatot, egyenlőre képtelen vagyok elengedni, majd ha már kiborított teljesen, talán akkor lesz erőm nekem kimondani hogy vége. Köszi az idézetet nagyon jó, felírom magamnak valahova ahol szem előtt van, talán segít.

Nézz mélyebbre!
2013. július 24. szerda, 2:44 | Panka2011   Előzmény

Szerintem ez egyáltalán nem arról szól, hogy kivel folytassa.
Őbenne van valamilyen krízis, aminek ezek a KÜLSŐ tünetei, de ezek csak következmények.
Sok férfi van, akiről az élete közepén derül csak ki, hogy gyenge .... sikeres ügyvéd, akinek derékba törik a praxisa, alkoholista lesz és májrákban meghal... például.
Ugyanezt látom a Te férjeden is. Valamiben nem tud helytállni, ami rámutatott arra, hogy mélyen belül nem elég edzett, sérült, nem ép, talán a világnézete, talán a tisztessége, talán a gerince, és ennek a tüneteit látni kívül.

Michaelita képe
Sorstársak vagyunk, de...
2013. július 18. csütörtök, 11:02 | Michaelita

Nagyon is sorstársak vagyunk, mert ugyanez esett meg velem 20 évvel ezelőtt. 5 éves lelki barátság után fordult komolyabbra a kapcsolatunk, amit egy év "együtt járás", majd 12 év házasság követett. Amikor is látszólag egy másik nő miatt elhagyott a férjem.
Ismerem a fájdalmatokat, a bánatotokat, azt hogy nem tudtok elszakadni a volt párotoktól, mert mindezt megtapasztaltam a saját bőrömön, a saját életemben.

Amit ma, teljesen másképp látok:

- A kapcsolatunk már jóval korábban megromlott - nem igazán tudtunk közösen problémákat megbeszélni, együtt megoldani - és a lelki kötelék meglazult. A szeretetünk ugyan elég erős volt, de ez kevésnek bizonyult a hiányzó lelki kötelékek hiánya miatt. Az is problémát okozott - nem is kicsit - hogy nem fejlődtünk mindketten lelkileg és spirituálisan.

- Az életem teljesen megváltozott ugyan, teljesen más lett, de ma már - 20 év múltán - azt is csodának látom - a szeretet csodájának! - hogy a házasságunk 12 évig is tudott tartani.

- A saját belső fejlődésem, a felnőtté válási- és érzelmi fejlődési folyamatom miatt szükség volt a mi válásunkra. Én csak nélküle tudtam kiteljesedni, mellette soha nem tudtam volna (mert alárendeltem önmagamat neki... ahogy tanultam otthonról).

- Hálásan köszönöm neki az együtt töltött éveket, de örülök annak, hogy már nem élek az Ő befolyása alatt.

- A belső/magasabb énem pontosan tudta, hogy miért van szükségem a tőle való eltávolodásra. Nem véletlenül "sodort" ebbe az élethelyzetbe. A válásom, és az önállóvá, függetlenné válásom kellett ahhoz, hogy megerősödjön a kapcsolatom önmagammal, hallgassak a megérzéseimre, a belső hangomra, a sugallatokra, ami belülről segít is inspirál.
S egyáltalán: a válásom után erősödött meg a kapcsolatom Istennel, a láthatatlan világgal és kezdtem bele egy intenzív spirituális keresésbe.
Így utólag, ennyi idő távlatában be kell látnom, hogy mindez nagyon is értem volt. Köszönöm a sorsomnak, hogy ebbe az élethelyzetbe juttatott.
S köszönöm azt is, hogy éppen itt (egy fejlettnek számító társadalomban, ahol nem teljesen elnyomottak a nők), és éppen most (amikor nem vetik meg az egyedül élő, gyermeküket egyedül nevelő nőket).

Én ezeket így látom és ezeken keresztül megtanultam, hogy elfogadjam mindazt az élethelyzetet, amit a sorsom megkövetel tőlem és bevárjam azt, amikor kiderül, hogy az egésznek mi volt az értelme és miért volt rá szükség.

a kapcsolat már nem javítható?
2013. július 19. péntek, 0:26 | Szöszi (útkereső)   Előzmény

Igazad van abba valami nem működött nálunk, ez oké, de azt, hogy elfogadni, ennek így kell történnie és külön kell tovább fejlődnünk erre még képtelen vagyok, még harcolok, lehet feleslegesen, a férjem érzelmeivel, hogy másba szerelmes nem tudok mit kezdeni. De az, hogy Ő a gyerekeim apja, Ő az akit még mindig szeretek, nem hagy belenyugodni a szakításba. A megtörtént dolgokat nem törölném ki az életemből, én ezekből nagyon sokat tanultam. Mi valaha templomba örök hűséget esküdtünk egymásnak, és hiszem hogy a problémáinkat együtt meg kell hogy tudjuk oldani, együtt kell tovább lépnünk, tanulnunk a tévedéseinkből. A szerelem amit most érez elmúlik, akkor mi lesz, megint odébb áll, megint egy új kapcsolat? Mivel nem tud minket elhagyni, és nem tudja magát átadni a másik kapcsolatnak ő is csak őrlődik, megkértem járjuk el párterápiára, talán az segít, először nem volt hajlandó, később ő vetette fel a dolgot, én pedig kapaszkodok minden szalmaszálba. Tudom lenne élet utána is, de még képtelen vagyok elengedni őt.

Michaelita képe
minden kapcsolat javítható, ha
2013. július 20. szombat, 14:50 | Michaelita   Előzmény

benned megvan a hozzá szükséges türelem, lelkierő, kitartás. Javaslom, hogy keríts magadnak időt és helyet arra, hogy elcsendesedj és befelé fordulj és önmagadnak tedd fel ugyanezt a kérdést. S hallgass a válaszra, mert Te - és csakis Te - belől tudod a jó választ.
Ha így döntessz, akkor őszintén kívánok hozzá Neked sok erőt és kitartást.

Elengedés
2013. október 13. vasárnap, 10:59 | LátogatóAndrea (útkereső)   Előzmény

Aki menni akar, azt el kell engedni,lehet hogy most fáj,de ahol bezárul egy kapu, ott kinyillik egy másik, és,ha a bezárt kaput figyeled, nem veszed észre azt amelyik kinyillt.Azt nem mondom, hogy könnyű, de ha akarod, és nem az önjsajnálatban dagonyázol, akkor sikerülni fog.Áldásom rád!!! Sok boldogságot kivánok és azt, hogy észrevedd azt aki beakar jönni a nyitott kapun!!!!

Köszönöm
2013. október 19. szombat, 15:51 | Látogató (útkereső)   Előzmény

Köszönöm hogy leìrtad tapasztalaidat. Engem is nemrég hagyott ott a társam, eddig nála laktam de most hirtelen el kell költöznöm.Addig lakhatok nála amìg nem találok lakhelyet. Gyakran nem érzem magam elég erősnek ehhez, de a szavaid erőt adtak. Hiszem hogy ennek is célja van. Most még nem látom mi és igyekszem helyt állni.:)

Michaelita képe
még egy saját tapasztalat
2013. július 18. csütörtök, 11:09 | Michaelita

Ezt az oda vissza táncolósdit is csináltam én is többször, de most utólag annyit mondhatok, hogy ez a világon semmit nem old meg, csak elodázza a szükségessé váló döntéseket és vakvágányra juttatja az életünket, megsebzi a lelkünket.

Azt tényként kell elfogadni, hogy a szeretet nem szűnik meg, Őt továbbra is szeretni fogjuk, a lelki kötelék sem szűnik meg, mert lehet, hogy álmainkban még 20 év múlva is a párunk lesz, de az csak a múlt tovább őrzése a lelkünk mélyén, már nincsen kapcsolata a jelennel, csak az érzéseinkkel, a szeretetünkkel.

Érdekes dolog ez így leírva is, meg megélve is, de itt tudomásul kell venni, hogy a múlt ugyan hatást gyakorol a jelenre, de a jelen pillanat az csak az, ami most zajlik és amit most tapasztalunk, semmivel nem több.

férjek
2013. július 18. csütörtök, 13:57 | linus12

Nekem mindig azt mondta az anyám, ha valaki menni akar, annak segíteni kell a pakolásban. És valóban. Mikor az én párom nem tudta eldönteni, mi is legyen, én összepakoltam neki, és kereken kijelentettem, hogy itt a vége, a többi cuccáért meg majd jöjjön később. Pokoli lelkierő kell ahhoz, hogy mindezt rezzenéstelen arccal, bőgés nélkül végigcsináld. Miután becsuktam az ajtót, természetesen összetörtem, és nem is bírtam aludni azon az éjszakán. De megcsináltam.
Másnap visszajött, és közölte, hogy végiggondolta a dolgokat, mert ő sem aludt. És rájött, hogy szeret. Akkor kikötöttem, ilyet nem fogunk játszani, nincs oda-vissza járkálás (mert ő nem is más miatt ment el, hanem elvbeli különbségek miatt), ha kimondta, maradhat, ha nem gondolja komolyan, végezzünk. Az élet rövid ehhez.
Mai napig együtt vagyunk. Azt nem állítom, hogy örökre, mert arra soha nincs garancia. De tudom, hogy ezekhez a döntésekhez határozottság és lelkierő szükséges. Utána pedig valami jónak kell következnie.
Kitartást minden nehéz helyzetben lévőnek, bátorságot az új élethez!

szenved mert fél
2013. július 20. szombat, 22:12 | Látogató (útkereső)

Szerintem, akit elhagynak, az azért szenved mert fél. Fél attól, hogy egyedül marad, fél attól hogy nem lesz aki szereti, fél attól, hogy ő nem kell senkinek, fél attól, hogy nem talál olyan társra, akivel jól érzi magát, és attól is fél, hogy nem fog többé bízni tudni a másik nemben.
Félelmek és magány, míg másoknak megújulást hoz az elválás, szakítás.

Gábor

Megújulás,de milyen áron?
2013. július 22. hétfő, 7:29 | Látogató (útkereső)   Előzmény

Kedves Gábor!Hát persze hogy fél mindezektől.Teljesen igazad van.És ezek főleg a nők.A férfi akkor távozik,ha biztos a dolgában,és egy másiknál újra ott a fény a melegség,az újnak a varázsa.A feleség meg ott marad a gyerekekkel,mert anya.ANYA!!!(Persze tudok forditott esetről is,de ritka)S vajon kinek kell 3 gyerekkel egy nő,vagy lecseréljük az 50 évest egy 28-ra.Soha nem fogom ezt megérteni,de más fontos egy nőnek és más egy férfinak.Nem egyformán jár az agyunk ,de ez is igy van jól.
Egy biztos:ma már sok mindent én is másképp csinálnék.A jó párkapcsolatért minden nap meg kell"dolgozni"!Gitta

nem csak a félelem a baj
2013. július 22. hétfő, 14:58 | Szöszi (útkereső)

Én vagyok akit elhagyott a férje, persze tarok a jövőtől bizonytalan vagyok, de látom azt is hogy ezek új kihívások és új lehetőségek, új dimenzió. A fájdalmam inkább abból ered, hogy nálunk nem egy rossz házasság megy tönkre, mi egy boldog család voltunk, és most ez veszik el, a szuper családi nyaralások, a nyár esti tábortüzezések, a meghitt téli esték, egy olyan ember lép ki az életemből akit nagyon szeretek ugyan már nem szerelemmel de a legmélyebb szeretettel, aki a férjem és részem volt 19 évig. Tudom, hogy ő is nagyon szeret engem ezért nem tudott eddig végleg itt hagyni, de egyszerűen szerelmes lett,
ez nem szerelem volt első látásra, nem egy sorsszerű találkozás, hanem a nő rászállt a férjemre, hónapok munkájával hálózta be. Nem látom a közös jövőjüket, és ők sem a sajátjukat, a lány esküvőt és gyerekeket akar a férjemtől, ő pedig ezekről a dolgokról hallani sem akar, ő azt érzi túl van ezen az életszakaszon, és nem akar mindent elölről kezdeni a mi gyerekeink már kamaszok. Akármennyire igyekeznénk válás után jó kapcsolatot ápolni a gyerekeink akkor is sérülnek, mondom ők eddig csak azt látták, hogy egy sziklaszilárd, stabil családban élnek. Szöszi

Hittem én is...
2013. július 23. kedd, 8:05 | Látogató (útkereső)   Előzmény

Kedves Szöszi!Én vagyok akit 3 éve hagytak el,aki az idézetet írta Neked,és a megujulás ,de milyen áron hozzászóló,azaz itt Gitta.Akár én is irhatnám minden egyes válaszodat.Hittem én is hogy jól működik a házasságunk,mert boldogok voltunk,és irhatnám szó szerint amit Te.De léteznek igen rámenős nők,és azt mondom igen gyenge férfiak.
Szinte a város minta családja voltunk.A gépirónő 28 éves.Mellesleg tanitottam. A férjem büntető biró 52 éves.(Remélem nem jár ezen az oldalon).Szerinted milye kellett a férjemnek.Ne mondja nekem senki,hogy az ilyen kapcsolat normálisan működhet.És neveli,ölelgeti,oviba hordja a 6 éves gyerekét a hölgynek.Laknak 200 méterre Tőlünk.
És a legfontosabb a gyerekeim,akik miatt még élek és tartják bennem a lelket.A fiam akkor 17 volt.Egy világ omlott össze benne,mikor a kislány Apának szólitotta az Ő apját,és ezt hallotta.Rohant haza és komolyan ,verte a falba a fejét ,mint aki megőrült.Nem is részletezem,mert sirok megint.A lányom akkor kapta meg a diplomáját .Csak megemlitem,h 3-szor volt köztársasági ösztöndijas is.Két csodás gyerek.Ezeket is eldobta,nem tartja velük a kapcsolatot.Azt mondja:felnöttek,nem kell velük foglalkozni.
És én egy ilyen embert szerettem,egy ilyen emberben biztam meg vakon?
Lehet nem szép amit írok,de a sors csak annyi fájdalmat adjon neki,mint amit ennek a két gyereknek okozott.
Életem egy fejezete lezárult.Rájöttem ,semmi sem tart örökké.De ez nem jelenti azt,hogy nem érte meg minden egyes pillanatát az együtt töltött sok-sok év.
Talán a legfontosabb:a megbocsátás,ami felé úton vagyok.Az én érdekem,hogy ezt megtegyem.Egy szép emlék,és kész.Együtt kell változni az időkkel és felvállalni sorsunkat.
Szöszi,és sorstársaink!Kivánok kitartást és egészséget Magunknak!Gitta

Sziasztok! Elolvastam a hozzászólásokat-rengeteg a
2013. július 30. kedd, 13:56 | Vi

Sziasztok! Elolvastam a hozzászólásokat-rengeteg a fájdalom.Teljesen megértem. A párkapcsolatok felbomlásának oka itt a megcsalás. Az én történetem kicsit másabb. 3 évvel ezelőtt váltunk el 28 év házasság után.Jól éltünk, szerettük egymást még most is él a szeretet.Valószínű a kapcsolatunk alatt soha nem volt megcsalás,de mégis minden elromlott. Persze nem egyik hétről a másikra.Sokat örlődtem azon vajon mi az oka,hogy a párom inkább az alkoholt választotta mint a családját. Mindenben segítettünk neki-próbáltuk kihúzni a gödörből de ő nem volt elég erős.Tudjátok milyen rossz a társas magány?Milyen a tehetetlenség érzése? Milyen az mikor érzed,hogy miatta fognak a gyerekek eltávolodni tőlünk?Milyen az amikor minden ünnep kiszámíthatatlan és az ő állapotától függ?Ha nem ivott a világ legjobb férje volt.Rájöttem, hogy csak úgy segíthetek rajta, hogy külön válnak útjaink.Most sokkal jobb a kapcsolata a gyerekekkel.Dolgozik is néha,persze most is iszik de sokkal kevesebbet.Nagyon szeretnék új kapcsolatot,ismét szerelmes lenni érezni,hogy van egy párom de nagyon nehéz.A férfiak kalandokat keresnek, függetlenségre vágynak.
Amiért elkezdtem írni, tulajdonképpen az, hogy nem csak a megcsalás miatt mennek szét a kapcsolatok.Amikor az ember úgy érzi így nem tudod tovább így élni és ki kell lépni-új életet kell kezdeni 50 évesen ,az is nagyon nehéz.Hozzád illő társat keresni pedig még nehezebb.Soha nem gondoltam volna, hogy ez történik velünk.Megbocsátottam a férjemnek,azt gondolom ő is nekem.Egyikünknek sem könnyű de nem bántam meg.Bízzatok ti is abban,hogy lehetőséget kaptok egy másfajta élet megtapasztalására, nagyon nehéz lesz de megerősödünk benne és sokat tanulunk ezáltal.Üdv Vi

kapcsolat
2013. július 30. kedd, 17:15 | linus12

Kedves Vi!
Én részemről gratulálok, és le a kalappal előtted. Az én környezetemben is volt ilyen család, ők nem váltak el, pedig kellett volna. Biztosan tudja mindenki a történet végét: a férj iszik, ebbe végül belehal, de a feleség mindenben kiszolgálja, és halála után szentet csinál belőle. A környezet szenved, a gyerekek az italt alapvetőnek ítélik meg.
Hogy te ebből kiléptél, hogy merted azt, amit sokan még fiatalon sem tesznek meg, ez tényleg szép. Fel a fejjel, biztos találsz olyat, akivel boldog lehetsz.

Kedves linus12! Köszönöm a biztatást. Nehéz volt egy ilyen
2013. július 31. szerda, 13:28 | Vi   Előzmény

Kedves linus12!
Köszönöm a biztatást. Nehéz volt egy ilyen lépést megtenni. Nem csak magam miatt tettem,hanem a gyermekeimnek is példát mutathatok,hogy nem kell szenvedni mindent feladni. Mindig legyen erőd energiád,hogy egyedül is megállod a helyed,az életed irányítója Te vagy.
Sokan nem merik ezt bevállalni,inkább keseregnek és a megszokásból nem lépnek ki.

Egy férj véleménye.
2013. szeptember 09. hétfő, 18:22 | Látogató (útkereső)

Üdv !
Az én házasságom is válságban került. Három gyermekünk van,5,2 évesek,és 1 hónapos.
Ahogy jöttek a gyerekek szépen elhidegültünk,mostanra olyan távol kerültünk egymástól,hogy távolabb nem is lehet. A heti 3 szex havi 2,esetenként 2 havi 1-re redukálódott. Ő tök jól elvan vele,én meg szenvedek,olyan érzésem van,hogy hazahozom a pénzt leteszem az asztalra,és elkenik a számat,hogy ne szóljak az utóbbi mennyiségű dugással. 39 éves vagyok,rendszeresen sportolok (súlyzózás,stb),dolgozok,mellette éppen végzek a műszaki egyetemen. Kicsit többet érdemelnék...szóval én vagyok a legutolsó a sorban. Mondták a szomszédok,hogy rosszul élünk,aztán később rájöttem ,ez nem igaz,ÉN élek rosszul.
Az egyik buliban kissé ittas lettem,és összekeveredtem egy 57 ! éves bomba nővel,jobb mint a feleségem. Genetikailag jó az alakja,sima az arca,minimális ránc persze van a melle környékén,de nem látszik,az ágyban egy istennő. Csak egy csókkal indult a dolog,aztán felhívtam,hogy gondolta ezt,de próbált eltanácsolni,hogy ott vannak a gyerekek,meg nem lehet semmi közben meg tudtuk jól ,hogy ez több,mint egy flört. Szerelmes lettem,pedig szex még szóba se került. Aztán az ágyban is egymásra találtunk. Sok nő azt hiszi,hogy a gyerekkel láncra verheti a férfit,pedig nagyon téves nézet. Szeretem a gyerekeim,de egy rossz kapcsolatban nem fogok élni.
Nem tudom mit hoz a jövő,de ha úgy alakul,fel fogom vállalni,nem érdekel hány éves.

A feleségedre hogy van időd?
2013. szeptember 11. szerda, 17:03 | Panka2011   Előzmény

Szia!
Azt írod:"39 éves vagyok,rendszeresen sportolok (súlyzózás,stb),dolgozok,mellette éppen végzek a műszaki egyetemen."
Emellett hogy van időd a feleségedre, kapcsolattartásra vele, fizikai segítségre (frissen szült), a házimunkára - nekem munka, iskola és különórék mellett magamra sem lenne időm, kéne egy házvezető- és szakácsnő, aki alám tol mindent, nemhogy párkapcsolatra, a frissen szült páromról és az egyelőre magatehetetlen gyerekeimről való gondoskodásra - és a gyerekeid fürdetésére, pelenkázására, tanítgatására, esti mesére?
Vagy ezeket nem csinálod? Mert akkor Te tehetsz róla legfőképpen, hogy válságban van a kapcsolatod...
Szex havi 1? Mióta? A feleséged az elmúlt 3 évben vagy várandós volt, vagy közvetlenül szülés után volt, természetes, hogy ezalatt nem olyan kívánós, mint máskor.
Neked milyen terved, elképzelésed, célod volt evvel a kapcsolattal? Mit szeretnél benne csinálni?
Ha elégedetlen avgy, nyilván nem az van a kapcsolatotokban, amiben megállapodtatok, akkor amikor ezeket számon kéred a feleségedtől, mit mond? Nyilván van valami érve.

egy férjnek
2013. szeptember 11. szerda, 16:20 | Látogató (útkereső)   Előzmény

Kedves "látogató"!

Azt gondolom, hogy nagyon sok párkapcsolat a gyerekeknél csúszik el. Én nem tudom mi az igazi megoldás, de nagyon sok férjtől ezt hallom, hogy úgy érzik, hogy a gyerekek mellett ők csak a rangsor végén állnak. Pedig nincs így, csak a nőknek nincs idejük és energiájuk a gyerek mellett ugyanúgy foglalkozni a férjjel, mint azelőtt, pedig soha nagyobb szükségük nincs a férjükre, mint amikor kicsi gyerekeik vannak.
Megértelek, hogy beleszerettél egy másik nőbe, és most már nincs is motivációd a házasságod helyretételében.
Én mégsem biztatnálak arra, hogy vállald fel az új kapcsolatodat. Éld meg, ha most erre szükséged van, de ne borítsd fel a házasságodat.
Ha van kedved, én hasznosnak találnám, ha eljátszanál a gondolattal, hogy vajon, hogy alakult volna a kapcsolatod az új barátnőddel. ha vele kötsz házasságot, és tőle vannak a gyerekeid?
Szerintem az a gond, hogy nem érti, illetve nem tudja a férfi és a nő, hogy mire vágyik a másik, és amire vágynak miért nem tud megvalósulni.
A kisgyermekes családok nagyon nehéz helyzetben vannak lelkileg, fizikailag. Ez egy baromira megterhelő időszak, és aki végigcsinálja "tiszteséggel" rengeteget tanulhat belőle. De minket nem tanított meg senki ennek a korszaknak a kezelésére. Én szakember segítségét kérném (párterapeuta), mert rengeteg tudással nem rendelkezünk ezen a téren.
Ha igazi szerelem, szeretet volt a feleséged felé benned valamikor, akkor csak az új, megváltozott helyzethez való alkalmazkodás nem tudása a probléma. De ezen lehet segíteni. Ha házat akarok építeni és nem megy, nem dobom el a félkész házamat, hanem megkérdezek egy szakembert. Bár lehet venni egy szerkezetileg készebb házat is, de attol még nem fogom megtudni, hogy hogy kell pl. vizet szerelni. És nem a házba van a "hiba", hanem nekem nincs elég tudásom.
Szerintem a házasságok nagy részének nem kéne felbomlania. És még most nem tudod, milyen "hétvégi apukának" lenni....
Tudom, ha már érzelmileg benne vagy egy másik kapcsolatban, most nem akarod a régit megjavítani, de mint mindenre, erre is igaz, hogy az életedet megváltozatató dolgokat érintő döntéseket, csak nyugodt, kiegyensúlyozott érzelmi állapotban érdemes meghozni. És a szerelem nem ez az állapot.
N. E.

Tipikus férfi gondolkodás!!!
2013. szeptember 14. szombat, 11:38 | Látogató (útkereső)

Szia!
Nem vagy valódi férj és apa.Bocsánat,hogy ezt irom.Egy férfi vagy ,aki magával foglalkozik.Neki jó legyen.És a társad,a párod,a feleséged,a gyerekeid 3!!! anyja??!Ő mikor tudott elmenni edzőterembe? Ő mikor volt utoljára egy buliban kissé részegen?Nem !Ő otthon mesél a gyerekeknek,szoptat,stb.És persze elvárják a férfiak mikor hazaérkeznek,fitten kivánatosan lógjunk a nyakukon,mint az a drága 57 éves hölgy.Neki már nincs felelősséga a gyereknevelés terén.Neki már nem 5 emberre kell ezt azt csinálnia otthon.Jajj istenem .Gondolkozz.!!!
A szerelemmámor elmúlik.Biztos valaha a feleségedet is ilyen intenzitással szeretted.Persze a döntés a te kezedben van.Üdv:Gitta

Merre tovább?
2013. szeptember 19. csütörtök, 17:51 | Szöszi (útkereső)

Sziasztok! Én indítottam a témát, én vagyok akit elhagyott a férje. Mikor az emberrel ilyen dolog történik sok mindent hall a témával kapcsolatban, és már látom mennyien járunk ugyanabba a cipőbe, nálunk is az elhidegüléssel kezdődött a dolog, én ezt nem érzékeltem olyan katasztrófának mint a férjem, gondoltam kicsik a gyerekek, sok a munka, nagy a hajtás, de majd eljön a mi időnk is, hogy ő ezt mennyire megszenvedte soha nem mondta el nekem. Ahelyett, hogy arra fektette az energiáját hogy valaki mással kezdjen kapcsolatot, miért nem próbálta itthon rendbe tenni a mi dolgainkat? A párom hol elköltözött itthonról hol hazaköltözött, de végül a szíve csak hazahúzta, már 2 hónapja itthon van, járunk párterápiára, és nagyon igyekszik helyrehozni a dolgokat körülöttünk, a párterapeutánk mikor megkérdezte tőle hogy mi az a dolog amin változtatna rajtam, bennem, azt mondta semmi, így vagyok tökéletes neki. De a dolog mégsem ilyen egyszerű, a szerelem amit a másik nő iránt érezett nem múlt el, úgy él mellettem hogy valaki másba szerelmes, ez nagyon rossz neki is és nekem is. Azt mondja nagyon szeret engem, boldog velem és tudja mást sem tudna jobban szeretni 20 év után, amikor elköltözött itthonról, ő is nagyon szenvedett, hiányzott neki a családi lékör és én is. Mit lehet ezzel kezdeni, szeretet vagy szerelem mit kell ilyenkor választani? És hogy lehet ezt elviselni, hogy tudom a férjem másba szerelmes? A kapcsolatot azzal a nővel, már majdnem teljesen megszakította, nem keresi őt, viszont mikor a nő hívja őt nem bírja megállni hogy ne beszéljen vele. Szerintetek mihez kezdjek? Hol a helyem ebben a kapcsolatban?

És merre?
2014. szeptember 18. csütörtök, 13:51 | xLátogatóx (útkereső)   Előzmény

Kedves Szöszi/Téma indító!

Látom, hogy már 1 éves az utolsó bejegyzés. Reménykedem, hogy értesítést kapsz a hozzászólásomról.
A problémám ugyanaz, mint a tied volt. Szeretném tudni, hogy sikerült-e helyre tenni az életeteket, hogy alakultak a dolgok?

az elhagyott a férjem nem igaz
2014. november 09. vasárnap, 12:44 | spico

Az itt leírtak sok igazságmagot hordoznak, mindenki részéről.
Az elhagyott a férjem nem helytálló, mert az elhagyás energetikailag több szinten történik, amiben kölcsönös energiák játszanak közre mindkét féltől.
Számomra megdöbbentő, hogy mennyi „jó Nő van itt” és ezek az „alacsony gondolkodású férfiak”, akik nem vállalják fel családi kötelességeiket, máshol keresik a szeretetet, ami persze valamilyen formában szinte mindig kapcsolatos a szexel.
Mintha csak az számítana nekik.
Vannak egyetemes törvényszerűségek amiket az embernek elfelejtettek megtanítani, mert az őseink sem tanulták meg.
Ilyenek:
Az ember folyamatosan változik és (remélhetően) fejlődik életében.
Az egyetlen, ami biztos az a változás maga.
A fejlődéshez (szükséges) tapasztalatokon megyünk át, s legtöbbször ezek megterhelőek, vagy kihívóak. A nihil (hétköznapokba való süllyedés) nem hoz magával olyan tapasztalatokat, amik megmutatják miben kell fejlődnünk, vagy változnunk. Az élet célja, megtanulni magát a szeretetet minőségét. Az nem megy „jólétben”, csak akkor történik, ha olyan pofonokat kapunk, amik mutatják benső hiányainkat és félelmeinket. Ezek egy része lehet sorsdöntő és sorsválasztó, amiken végig kell menünk, hogy megértsük a lényegét.

Nincs olyan, hogy egy kapcsolat végig megadja azt, amiben az elején hittünk. Az univerzumban mindennek van kezdete, „virágzása” és elmúlása – vége.
A szeretet két fázisból ál, az egyik a kibontakoztatása, és teljes és maximális megélése – megtapasztalása. A másik az elengedés!
Hiszen ha nem engedjük el, akkor nem a másikat szeretjük, hanem a másik birtoklását és személyiségének – fejlődésének magunkhoz kötését.
Az igaz szeretet mindig elengedő és energetikailag a másikat tápláló! A másiknak akarja a legjobbat. Legyen az munka, életcél vagy életfeladat, lelkiség, testiség (szex), vagy érzelmi létállapot.
Minden kapcsolatot folyamatosan kell ápolni, és fejlődni benne, hagyni és segíteni a másik fejlődését.
Nők nagyon sokszor elkövetik a hibát, hogy a gyerekekre helyezik a hangsúlyt és eltávolodnak a férfitól. (betanult kötelesség) A Nő befogadó a férfi a Teremtő. A férfi nem tud teremteni, ha nincs termékeny talaj, amit a nő biztosít. S hiába van befogadás, ha a férfi nem teremt, vagy nem tud teremteni.
Ezeket tanuljuk a kihívások által.
A férfinak fontos a teremtésének befogadása, a Nőnek fontos kellene lennie, hogy termékenyen befogadjon, mert csak akkor jön létre az energia viszony, melyben mindkét fél „hazatalálhat” önmagában, és megvalósíthatja – megélheti önmaga minőségét.
Erre sokan nincsenek felkészülve és nem is tudnak róla, mert egy csomó terhet és téves mentális és érzelmi programokat hozunk magunkkal, amik sejtszinten be vannak kódolva, hogyan működjünk. Pl. a félelem, szokások, gondolkodásmód, stb. keresztül.
(ajánlom a Gyógyító Kód című könyvet)
Ha egy nő elhanyagolja a férfi befogadását (szex) az jelenti az érzelmi befogadás elhanyagolását is, mert a szív csakra és a nemi csakra egységben képes csak teljességben működni.
Ezek jó része spirituális tudás.
A Nők évezredekig el voltak nyomva a férfiak erőszakossága és dominanciája által, a férfiak évezredekig nem tudták, hogy a férfiasságnak mi a lényege.
A Nőkkel is elfeledtették, hogy mekkora érzelmi és intuitív potenciáljuk van bennük a lelkük mélyén elnyomva.
A Nők egy része, kb. 15 – 30% változó súlyossággal olyan hatalmas terheket hordoz, és annyira el van választva saját testétől és lelkiségétől, hogy képtelen testétben szexuális (lelki) élvezetet megélni, súlyosabb esetben a testével be sem tud fogadni egy férfit. Az ilyen kapcsolatba kerülő férfinek ez egy pokol.
Hasonlóan, sok nőnek szó szerint pokol egy kapcsolat, olyan férfiak mellett, akik dominánsak, lelkileg vagy testileg erőszakosak és elnyomás alá kerülnek. A variáció sokféle lehet.
Egyszerűen eljött az idő, mikor mind a férfinak, mind a nőnek újra kell tanulnia az univerzum esszenciáját.
Ehhez kapunk egyre több problémát és tönkretett életet vagy párkapcsolati robbanásokat, mert (csak) ezek mutatják bensőnkben levő hiányainkat, amiket fel kell emelni a tudatosságba és fénybe.
Tehát a nőnek a férfi kell legyen a NAP-ja és a férfinak a NŐ kell legyen a HOLD-ja, amit bevilágíthat.
Nagyon sok férfi beteggé válik, mert nem kapja meg ezt. Sok Nő beteggé válik, mert nem vállalja fel Nőiességét.
Nincs olyan szabály, hogy a férfit a farka viszi, mert ez csak egy negatív téves mentális hozzá állás.
A szexualitás az egyik legnagyobb erő ebben a fizikai létben, ez az, ami az Isteni minőségbe vezet, ha valaki felemeli a korona csakráján keresztül. Ehhez ennek az energiának az éltetése kell mindkét részről.
A Nő a világ legfantasztikusabb csodája, ha ezt magában hordozza, (megnyitja) mint képességet. (nem véletlen van a nőnek hosszabb orgazmusa)
A valódi orgazmus sosem (csak) testi, hanem a testen keresztül ható magasabb dimenziójú energia csatorna!
Van mikor a férfi hanyagolja el magát, és a Nő nem kapja meg azt a szexuális törődést, amire a Nő vágyik.
A szex nem az ágyban kezdődik, hanem ott teljesedik ki.
A szexualitás egy olyan kapcsolódás, mely a szemben tükröződik és a szívben érezhető abban a pillanatban, mikor két ember lelkiségében összekapcsolódott.
Mikor eljutottunk a karmikus láncolataink tapasztalatainak kiteljesedéséhez, akkor találjuk meg az ikerlángjainkat. Addig a kapcsolatok leginkább a fejlődésünk szerepét töltik be és nem a kiteljesedett szerelem fényét adják.
A szerelem nem a másik emberen múlik, vagy nem egy másik ember az okozója, hanem egy benső minőség, ami szívünkben van. Ha ez magas szinten él bennünk, akkor vonzzuk be azt aki ennek a minőségnek az „ellenpárja” és megvalósulhat a teremtésünk által.
Mert mindent MAGunkban teremtünk meg!
A férfiak sokszor elkövetik a hibát, hogy a NŐT nem helyezik az életük oltárára és nem kezelik úgy, hogy a Nője igazán Nőnek érezze magát.
Ez az életben levő játékok halmaza, egy színház, melyben a szerepeket csak tanuljuk és járjuk a karmikus köröket addig, míg meg nem valósítjuk azt a benső minőséget, amiben a férfi igazán férfi lesz és a nő igazán nő lesz.
Mindenki olyan „tapasztalatokat” kap, amik ezeket mutatják, ha tudata és szíve nyitott.

Áldás!

Feliratkozás Hírlevélre