Élet | Önmegvalósítás.hu

Élet

ninja_harcos.jpg

Fakardoztak délután a gyermekeim, amikor eszembe jutott egy kísérlet. Mondtam nekik, hogy játszunk ninjásat! Fejlesszük ki azt a ninja képességet, hogy érzékeljük a hátunk mögött lopakodó orgyilkost és a támadását megelőzve csapunk le rá!
Ez tetszett a lurkóknak, és végül engem is nagyon meglepett a kísérlet eredménye!

Egy-két éve a Spektrum TV egyik harcművészes műsorából láttam egy epizódot, amiben különböző harcművész Mesterek bemutatták, hogyan érzékelik az intuíciójukkal vagy a belső látásukkal az ellenfelüket akkor is, ha az a hátuk mögött van, vagy éppen be van kötve a szemük.

A repülőgépen, melyre Angliában szálltam fel, két idősebb hölgyet kaptam útitársamul.

Az utazás alatt próbáltam folyamatosan nyitva tartani magamat, ami fantasztikus volt, de néha muszáj volt egy kicsit szüneteltetnem, mert különben végigsírtam volna a több, mint 5 órás utat. Nagyon mélyen megérintett a hatalmas víztömeg látványa és átrepültünk Franciaország felett, ami csodálatos volt. Így érthető, hogy folyamatosan a könnyeimmel küzdöttem. Még most is kicsordulnak, ahogyan ezeket a sorokat írom.

Picikét jobban érzem magam. Az alvás rendkívül jótékonyan hat a tudatalattim működésére. Lenne kedvem átaludni néhány hetet, hogy mire felkelek, minden rendben legyen.

Problémát jelent számomra, hogy túl sokat gondolkodom. Érdekel minden folyamat, mi miért történik velem, főleg ha az állapotomat én-idegennek élem meg.

Minden elmúlás egy kis halál. Minden halál egy újjászületés. Az életben minden annyira mulandónak tűnik. És én vagyok annyira emocionális, hogy tragikusan éljem meg a kudarcokat.

Kép 081.jpg

Ezen a nyáron több alkalom adódott arra, hogy úgy barangoljak a természetben, mint amikor gyerek koromban nagyanyámnál a tanya környéki erdőkben, mezőkön, dombokon.
Mivel ott társaságom nem nagyon adódott, legfeljebb a szomszéd tanyán a fiúk. Az unokatestvéreim nálam jóval idősebbek voltak, az öcsémmel meg nem küldtek a mamához, mondván ha együtt vagyunk veszekszünk.
Így maradtak a magányos nyarak.
Időnként unatkoztam, de többnyire feltaláltam, elfoglaltam magam.

Nem azért regisztráltam magam, mert egy annyira egészséges önismerettel rendelkező egyén vagyok, aki a krízishelyzeteket tökéletesen tudja kezelni. Hogy ki vagyok, és mit akarok ebben az emberi életben, egyre nehezebben tudom...
Jelen pillanatban meg tudom mondani a nevemet. És a név mögött sem tudom, hogy ki rejtőzik.

Évek óta követ a 22:22!!!
Már vagy 4-5 éve, szinte minden nap látom a kijelzős órán ezt az időpontot! Először jó poénnak tartottam, de egy idő után ijesztővé vált. 

Van, hogy a mobiltelefonomhoz, épp ebben az időpontban nyúlok, vagy ha már kikapcsoltam, akkor 22:22-kor kapcsolom be ismét.

Tartalom átvétel