Energia | Önmegvalósítás.hu

Energia

Saját érzéseim régóta nem okoznak gondot, de másoké igen.
"Áthallom" mások érzéseit, amik az utóbbi időben negatívak, és rohamosan romlanak. Nem konkrét emberekét érzem elsősorban, hanem összességében a világét.

Sokan vagyunk így vajon? Világméretű agóniának vagyunk részesei vagy inkább áldozatai.
"Áthallom" a világ közérzetét, és feszült, nyomott, csalódott vagyok, pedig személyes gondjaim nem indokolnák, ugyanis nem olyan egetrengetőek számomra, sőt sokminden kifejezetten örömteli.

Ha hiszünk abban, hogy minden döntés helyes, akkor az önbíráskodás is az? Szabad-e nevelő célzattal atyai pofont adni? Jár-e ezért megtorlás, vagy ez is bekerül a körforgásba? Akik jól elagyabugyálják egymást, az szükséges? Mindenképpen kell az életünkbe az erőszak? Hogyan lehet enélkül élni?

A legfontosabbnak az életben, világon, a dolgok felépítését tekintve mindig az alapokat tartottam, a forrásokat-okokat amikből okozatok születnek, és az egyre mélyebb, egyre alapvetőbb forrásokat, egészen addig a Forrásig amely a legvégső meghatározó Erő. Szeretem tehát az egyszerű, tiszta logikát, amelyet úgy Érzem megtaláltam ezen a Forrás-szinten, a lelki síkon, és éppoly tökéletes mint folytatódása, a fizikai (Energia-)megnyilvánulási szint felépítése (pl. atom, molekula, ...sejt, szövet...).

Sokáig próbáltam magyarázni magamnak, hogy bár fizikai szinten anyukámból és apukámból tevődök össze, lelki és szellemi szinten azért én más vagyok, mint ők. Van hasonlóság, de összességében mégis más vagyok.
Őket választottam szüleimnek, mert tőlük kellett dolgokat megtanulnom, rájuk volt szükségem azért, hogy az lehessek, aki most vagyok…de milyen szerencse, hogy én nem ők vagyok.

Tartalom átvétel