Spiritualitás | Önmegvalósítás.hu

Spiritualitás

Az igazság ……

Szeretek újságokat olvasni….. Amivel együtt rezgek befogadom, amivel nem értek egyet azon túllépek …… Anasztázia könyvében olvastam egyszer.. „ A valóságot az embernek csak saját maga által szabad befogadnia.” ….. Valahogy így olvasok …..

Befogadok vagy elengedek…..

Közeleg a Húsvét ünnepe, ezért ideje elgondolkodnunk azon, hogy vajon mit is ünnepelünk majd és hogyan?
Húsvét a keresztények számára Jézus feltámadásának ünnepe, a zsidók pedig ekkor emlékeznek az Egyiptomból való megmenekülésükre. A pészah szó jelentése "kikerülés", Jézus kapcsán pedig a megszabadulásra, feltámadásra gondoljunk, amikor meg akarjuk érteni ennek az ünnepnek a jelentését. Mindegyik elnevezés és a mögöttük álló történetek is a halál elkerüléséről szólnak, Jézus esetében pedig ez egy spirituális felemelkedéssel is együtt járt.

Sziasztok!
Akit esetleg érdekel, fogadja szeretettel a 2015-ös asztrológiai előrejelzésemet, az alábbi linken olvasható :
http://asztrodimenziok.weebly.com/blog/asztrodimenziok-eves-elozetes-201...
Ági

Sziasztok!

Kb. fél éve lettem rendszeres meditáló. Ez alatt a fél év alatt 3x fordult elő az, hogy teljesen éles és élethű képeket láttam, mintha az a valami/valaki előttem lenne és "élőben" szemlélném. Azelőtt nem gondoltam, hogy ilyen lehetséges, néhány napig azt hittem, hogy megkattantam.

A meditáció puritán módon zajlott, a sötétben feküdtem az ágyon, teljesen gondolatok nélküli állapotban. Aztán megjelentek a képek. Kb. 1-2 másodpercig láttam őket csak, amikor eluralkodott rajtam a meglepődöttség, akkor egyből el is tűntek.

Az ember alaptermészetének szerves része a félelem.

De miért van szükség a félelemre?

Miből születik a félelem?

Miért legyőzhetetlen a félelem?

Nos, a félelem egy belső feszültség következménye, amikor a saját elménkben biztosan tudunk valamit, erről maximálisan meg vagyunk győződve, és ez a tudás biztonsággal tölt el minket: ismerem a világot, és a helyén tudom kezelni annak jelenségeit.

Miért félünk a változástól? Miért félünk kilépni egy kapcsolatból, még ha belül érezzük is, hogy ennek a kapcsolatnak vége? Miért félünk kilépni a munkahelyünkről, ha már szenvedünk? Miért olyan nehéz elengedni valakit, valamit, vagy egy megszokott élethelyzetet?

A változástól való félelmünk legfőbb oka az, hogy ragaszkodunk, birtokolni akarunk. Nem merünk az ismeretlenbe fejest ugrani, nem merünk belevágni. És akarunk egy köztes átmenetet. Tudni akarjuk mikor, mi lesz. Amit ismerünk, még ha nagyon rossz, akkor is inkább ragaszkodunk hozzá, mint hogy az ismeretlenbe belevágnánk.

Nagymamám februárban halt meg…

Két bőrönd és két hátizsák van nálam, amit vinnem kell...talán még szatyrok is ….. egy hátizsák a hátamra, egy a hasamra…a bőröndöket meg húzom magam után és sírok ….. sírok, sírok…. nagymamám álmomban is halott…… az ágyán az ágyneműt igazítom…. és sírok….sírok ….. aztán meglátom a szomszéd nénijét…. talán soha nem öleltem még meg…. de most magamhoz húzom és megölelem…. és csak sírok-sírok ….. felkavaró érzéssel ébredtem az álomból….

Anyu ma 60 éves …… és eszembe jutott nagyi…. Ő szülte anyut…. Neki is emlékezetes volt a nap 60 évvel ezelőtt…

Kedves Gabi, ismét szeretném leírni a tapasztalataimat, ami a múlt héten történt.

A fejfájásokról már beszámoltam.
A hét közepén Édesapám írt, hogy ha tudok, akkor segítsek anyagilag. Megírtam neki, hogy nem igazán tudok, mert így sosem fogom tudni visszafizetni a hiteleimet, stb. :( megírta, hogy igazam van és hogy bocsánat... azaz nem én lettem a "rossz gyerek". Én viszont szörnyen éreztem magam. Lelkileg tipródtam nagyon. Még a munkára sem tudtam odafigyelni. Azon aggódtam, hogy ha kér, akkor megint nagyon határidős már pár fizetés és tudnék adni...

Sziasztok!
Meg tudná valaki mondani, hogy mit jelent terhességgel álmodni? Érdekesség az egészben, hogy ugyan azon a napon a kolléganőm is azt álmodta, hogy terhes vagyok.

Álom… egy csúszós, jeges hegyoldalra kapaszkodunk felfelé, nekem elég veszélyesnek tűnt és nem is igazán tudtam, hogy hova megyünk…. Valakivel voltam, őt követtem…. négykézláb is megyek talán..; akivel vagyok az hasra fekszik és hason csúszva elindul lefelé, majd mikor elért egy pontot, akkor felül és ülve csúszik tovább…. Én pedig itt érzem azt, hogy na, ezt nem csinálom, én nem megyek vele…. Egyrészt éreztem, hogy a csizmám már átázott… már így is piszkos volt a fehér kabátom… úgyhogy én egy másik utat kerestem, hogy lefelé induljak… ez is elég “veszélyesnek” tűnt..

Tartalom átvétel