Kontempláció | Önmegvalósítás.hu

Kontempláció

A kontempláció az egyik leghatékonyabb megismerési technika, amelyet alkalmazhatunk élőlények, tárgyak, fogalmak, vagy akár Önmagunk megismerésére. A meditációtól vagy a belső kommunikációtól abban különbözik, hogy azokban a megismerés során a vizsgált dolgon kívül maradunk, így csak kívülről tudjuk megismerni azt, míg a kontemplációban eggyé válunk vele, így a működését és a legbelsőbb lényegét is megismerhetjük általa.

A jógik világ-megismerő, önmegvalósító gyakorlásának egyik legfőbb eszköze a kontempláció, amely alapját képezi a legmagasabb szintű megismerési gyakorlatnak, a Szamjama-nak is.

A kontempláció elsajátításához helyezkedj el kényelmesen, mélyedj Önmagadba és közben válassz ki egy tudattartalmat vagy bármilyen dolgot, ami a kontemplációd tárgya lesz. Ahogy elmélyedtél, gondolj erre a dologra, de ne tegyél fel kérdéseket, ne akard szétszedni és úgy megismerni, hanem csak lazán nyugtasd rajta a figyelmedet!

Az egyetlen, ami felé érdemes kontempláció közben haladni, az az, hogy eggyé válj a kontemplációd tárgyával és belülről szemléld azt. Azonban erre sem érdemes erőlködve törekedni, mert ezen a szinten a legkisebb erőszak is tönkre teheti a gyakorlatot! Az eggyé váláshoz elfogadás szükséges, és az elfogadással, befogadással ellentétes minőséget hordoznak az akarás energiái.

Tehát a legjobb, ha csak nyugtatjuk a figyelmünket a kontempláció tárgyán és közben megengedjük az azonosulást, az eggyé válást. Olyan ez, mintha beülnénk az iskolában egy tanórára és nem kérdezgetjük a tanárt, nem sürgetjük, hogy mondja el, hanem hagyjuk, hogy a saját tempójában tanítson minket!

"A kontempláció egy tudatos kíváncsiság, kinyílás a megismerésre."

Amikor kérdéseken keresztül próbálunk megismerni valamit, akkor a kérdéseinkbe belefogalmazzuk az addigi elképzeléseinket arról a dologról és ezzel óhatatlanul félrevezetjük magunkat. A legnagyobb óvatosság mellett is, a válaszokból felépített kép, arányaiban mást mutat majd arról a dologról, mint amilyen az a valóságban.
Ezért a legjobb az, ha nem kérdezünk, csak hallgatunk, befogadunk!

Gyakorlás közben tapasztalni fogod, hogy bár nem arra megy a megismerés folyamata, mint amerre Te irányítanád, hosszútávon mégis egy teljes egésszé áll össze mindaz, amit a kontemplációdban tapasztalsz!
Ha a gyakorlat közben a saját gondolataid, emlékeid is megjelennek, esetleg oda nem illő irányba terelődik a figyelmed, az sem jelenti feltétlenül azt, hogy elrontottad a kontemplációdat! Néha pontosan ezekből a kusza gondolatokból, képekből, emlékekből rak össze értékes információt a tudatod, de ez csak a végén derül ki.
Gyakorlással ráérzel majd, hogy most elkalandozott a figyelmed, vagy ez a kontempláció valódi folyama?!

Első lépésként olyan tárgyat válassz a kontemplációdnak, amiről most azt gondolod, hogy elég jól ismered. Válassz egy ismerős tárgyat, vagy egy ezerszer átrágott emléket!

Figyelj befelé, lazulj el és csak erre figyelj! Amikor a figyelmed nagy részét ez köti le, akkor figyelj magadra és keresd meg magadban azt a kaput, amelyen keresztül beléd áramlik az információ. Nyisd ki jobban ezt a kaput, tárd ki, hogy még intenzívebben áramoljon az információ!

Nem baj, ha nem érted, nem tudod összerakni a beáramló információt - a végére majd összerakódik -, a lényeg az, hogy a tudatos kíváncsiságod és nyitottságod meglegyen!
Ebben az állapotban nyugodj, hagyd, hogy a kontemplációd tárgya megmutassa magát, kibontakozzon előtted, megtanítson Téged arra, ami Ő!

A helyesen végzett kontemplációban nincs belső cselekvés, gondolkodás, különösebb elmeműködés, csak egy passzív befogadás állapotban pihensz. Ennek ellenére elfáradhatsz, mert a milliónyi információ felkavarhat és a tudattartalmaid helyre rakásához dolgoznod kell magadon!

A másik érdekes tapasztalat, hogy a megismerés tárgya önmagát tárja fel, sőt azt érzékelheted, hogy meg akarja mutatni önmagát! Akár élő, akár élettelen dolgot vizsgálsz, mindennek van tudata és elemi természete, hogy megmutassa magát a világnak. Ez a megismerés azért nem következik be egyébként, mert mi magunk nem nyílunk meg, nem engedjük magunkba az egyébként szabadon áramló információt!
Ezért amikor a kontemplációban tudatosan megnyílsz a megismerés felé, akkor azt tapasztalod, hogy a világ már régóta ott dörömbölt a tudatod kapuján, csak Te nem engedted eddig be!

Így válik a kontempláció a legegyszerűbb gyakorlattá, amellyel a világot és Önmagadat is megismerheted!

Beküldte: | 2008. jan. 18. péntek - 09:00

Hozzászólások

0 hozzászólás

Feliratkozás Hírlevélre