Megéri őszintének lenni a párkapcsolatban? | Önmegvalósítás.hu

Megéri őszintének lenni a párkapcsolatban?

Vajon megéri őszintének lenni a párkapcsolatban?
Az igazság égisze alatt romboljunk le mindent ami szép volt, jó volt?
Leegyszerűsítve a kérdést: Neked mi a fontosabb, az igazság, vagy a boldogság?

Pár hete egy önismereti programon már feljött ez a téma, heves vitákat és érveléseket kavarva, majd a napokban ismét belefutottam egy amerikai sorozat főszereplője által.
Éppen kiderült, hogy a menyasszony korábban már lefeküdt a vőlegény legjobb barátjával, de a nő továbbra is azt állította, hogy jobb lett volna titokban tartani ezt a félrelépést. A barát azzal érvelt, hogy a kapcsolatok többsége a hazugságok miatt megy tönkre, ezért jobb, ha őszintén indítják a házasságukat.
Mire a menyasszony:

"A kapcsolatok nem a hazugságok miatt mennek szét, hanem mert rájönnek azokra!"

Ha elég rövid távon nézzük a dolgokat, akkor ez is igaz.

De vegyük figyelembe, hogy bár megőrizhetünk egy kapcsolatot kisebb-nagyobb hazugságokkal, az igazság elferdítésével, elhallgatásával, azonban ez mindenképen a kapcsolat rovására fog menni!

Egyrészt, aki hazudik, vagy magában tartja az igazságot (az is hazugság!), annak ehhez be kell zárnia lelke egy részét, másképpen nem tudna megbirkózni a lelkiismeretével. Márpedig ha bezárunk valamit magunkból, az őszinteségünkből, a belső tisztaságból, akkor ezt már nem tudjuk beleadni a kapcsolatba, nem tudjuk odaadni a partnerünknek, sőt még magunkat is megfosztjuk tőle! Megfosztunk mindenkit attól a belső szépségtől, tisztaságtól, ami a lelkünkből árad, amibe talán pont szerelmes lett a párunk, amit szeret bennünk.

Ezt az elzáródást, titkolózást meg fogja érezni a partnerünk is, és ha nem érti az okát, akkor benne is bizalmatlanság ébred és valószínűleg egy kicsit Ő is eltávolodik, bezárkózik. Ez már komoly veszteség a kapcsolatban, nem beszélve arról, hogy elindíthat egy elhidegülési folyamatot, aminek válás, szakítás lesz a vége.

Számolnunk kell azzal is, hogy a hazugságot az élet, mint nagy tanítónk ki akarja buktatni, így olyan helyzetekbe sodor (amit hívhatunk karmának is), amelyekben előbb-utóbb kiderül az igazság és akkor még a titkolózásunk miatt is felelnünk kell.

Mi hát a megoldás? Vállaljuk az igazságot és azzal veszítsük el a kapcsolatunkat?

Nem ez a megfelelő kérdés! Itt most nem az igazság és a kapcsolatunk közül kell választanunk, hanem két különböző szintű, tisztaságú életmód közül.

Az egyik életben megpróbálsz együttélni a hazugságaiddal, de ezzel sújtod azokat is, akiket állítólag nagyon szeretsz. Ez folyamatos feszültséggel, a kapcsolat elvesztésének félelmével jár.

A másik úton pedig felvállalod azt, amit ezidáig megpróbáltál titokban tartani és ezzel megméretteted partnered elfogadási képességét. Vajon el tud Téged fogadni az igazsággal együtt is? Vajon képes lesz megemészteni az igazat és szeretni Téged így is?
Ha nem képes, akkor a hazugsággal sem jártál volna jobban, mert nem Téged szeretett volna, hanem azt, aminek hazudod magad. Ezek szerint most sem képes Téged szeretni, elfogadni értékeiddel és hibáiddal, hiányosságaiddal együtt.
Akkor kit szeret valójában? Érdemes ragaszkodnod hát egy ilyen partnerhez, aki nem is Téged szeret?

Ha viszont képes elfogadni Téged az igazság feltárása után is, akkor az azt jelenti, hogy valóban Téged szeret, azt a belső lényedet, aki olykor megbotlik, olykor hibázik, de mindvégig törekszik a jóra, a fényre, a tisztaságra. Képes átlátni, hogy nem szándékosan okozol neki fájdalmat, sőt az Ő fájdalmát nem is Te okozod, hanem a saját elvárásainak, vágyainak totális elbukása, amikor szembesül azzal, hogy mi az igazság.
Ha ilyen partnered van, akkor Ő igazi társad lehet nem csak a szép, hanem a nehéz időkben is, amikor éppen botladozol, elesel, vagy vétkezel. Mert átlát az emberi gyarlóságokon, képes megérteni Téged, megbocsájtani Neked, szeret és elfogad úgy, ahogy vagy.

Az ilyen partner és a Vele való kapcsolat nagyon értékes, jól vigyázz rá! Mert nem csak képes elfogadni az igazságot, hanem meg is érdemli azt!

Egyet értesz? Vagy mégse?
Írd meg a véleményed! 

Beküldte: | 2011. okt. 19. szerda - 23:11

Hozzászólások

1 comment posted
Alapesetben az igazság és a
2011. október 21. péntek, 23:19 | Látogató

másik átláthatósága elsődleges.De.Ez csak egy bizonyos önismeret és partnerismeret mellett működik.Saját példám:Annak idején megegyeztünk a feleségemmel,hogy őszinték leszünk egymáshoz,és veszélyes szinten belemásztam a lelkébe.Amikor megtörtént a megcsalás,akkor közölte is,de az első alkalommal meg sem hallottam.Ez figyelmeztető jel lehetett volna a számára.A második alkalommal gyomorrúgásszerűen ért a hír.Ő hibázott,mert nem ismerte fel,hogy éretlen vagyok,önző módon szeretek,és,hogy erről magam sem tudok.Engem is meglepett a saját érzelmi reakcióm.Ebből az következik,hogy mivel nem tudhatjuk,hogy elég érettek vagyunk-e az igazság elviselésére,ezért jobb nem piszkálni az alvó oroszlánt ilyen hírrel,de ha meg nem piszkáljuk,akkor hogyan érünk meg,válunk többé.Ha nem következik be ez a tragédiafüzér,akkor soha nem tanulom meg,hogy mi az igazi,tiszta,vagyis önzetlen szeretet,hanem továbbra is csak pedzegetem a határait,a korlátait a kapcsolatunknak.Tehát,ha hajlandóak vagyunk vállalni az árát,esetemben a Társ halálát,akkor mélyen bevésődő tapasztalatként válik vérünkké a tanulság,tehát hosszabb távon mégis csak az igazságban élés,ami többé tesz,mert lehetőséget ad a valóságra válaszolva változni,és nem egy művilág rózsaszín hullámaiban lubickolunk a végtelen álboldogságban.Üdvözlettel : felacso
U. i . : Azóta a hibáimat is bátran vállalom,mert aki a hibáimat tudja szeretni,az a számára jó tulajdonságaimat is el tudja viselni valahogy , ( a következő életemben ).

Feliratkozás Hírlevélre