Hiszel a reinkarnációban? | Önmegvalósítás.hu

Hiszel a reinkarnációban?


Beküldte: | 2009. máj.. 03. vasárnap - 22:40

Hozzászólások

55 hozzászólás
GLinDorph képe
Lényegtelen, hogy létezik-e reinkarnáció
2009. május 04. hétfő, 13:22 | GLinDorph

Nem másolom be a blog bejegyzésem, belinkelem inkább.
Lényegében ezt írnám le ide.
Itt van:

http://onmegvalositas.hu/node/11079

GLinDorph
http://ecsk.hu

A reinkarnáció nagyon izgalmas kérdés!
2009. május 04. hétfő, 17:28 | Arula

Bár incselkedtem a gondolattal, sokáig nem hittem a reinkarnáció valóságában. Aztán elmentem egy regressziós hipnózisra, hogy visszanézzek ez életem gyerekkorába. Meg akartam tudni, hogy valóban olyan könnyedén viseltem-e a szüleim válását, s nem ez esetleg a lelki oka annak, hogy 13 évesen rövidlátó lettem, holott a családomban senki nem volt az.
Nos, a regresszió kissé félre csúszott, mert a középkorba jutottam, s ott olyan mély érzelmek hatottak rám, hogy kénytelen voltam elfogadni a látottak igazságát. Hiszen az, hogy az ember kitalál egy régi történetet, az még működik, de hogy olyan erős lelki fájdalom is társuljon hozzá, mint amit átéltem, azt szerintem nem tudtam volna csak képzelgéssel összehozni.
Természetesen azóta mélyen hiszem, hogy sok előző életem volt már, s mindenkinek csak javasolni tudom, hogy egyszer éljen át egy ilyen emlékezést. Hangsúlyozom: EGYSZER. Azt ugyanis butaságnak tartom, ha valaki folyton az előző életeiben kutakodik. Nem véletlenül felejtettük el őket! S ha szükségünk van rá, amikor kell, úgyis előjönnek a látomások
Nekem is, azóta regressziós hipnózis nélkül is volt néhány látomásom, amikor valamit nem értettem önmagamban, így kaptam választ. No, nem karmikusat, büntetésesdit, mert abban nem hiszek. Egyszerűen csak magyarázatot pl. olyasmire, hogy miért érzem magam rosszul a fa keresztek társaságában, vagy miért viszolygok a tűzben elégéstől, stb.

Minden jót:
Arula

reinkarnacio
2009. május 04. hétfő, 20:58 | v1m2g3

Szia !!!Enhiszek es mar az eløzø hozzaszolasomban leirtam hogy mi alakul ki ha nem is hypnotizalnak vagy mas dolgot csinalnak veled, pl :gyermeknel sok esetben eszrelehet venni hogy sok mindenrøl beszelnek es mi felnøtek azt mondjuk hogy kitalaltad.Pedik nem igy van mert a gyermek sok mindent at el amit az eløzø eletebøl hozot at majd kesøbb azt elfelejti akkor ha a felnøt nem segit vagy masra tereli el az iranyt tanulast igy vagy elfelejti vagy ojan erøsen jøn ki belølle hogy elete vegeig viszi magaval es szemeji felfordulast valt neha ki beløle ugy erzi mint ha ketten vagy tøbb szemejisege van .Ezt nalam is eszrelehet venni es ki is derult mint mar mondtam az eløzø eletemben nagyon jomodu hercegi eletem volt es en eltem nemetorszqgban abban az eløzøeletembe, udv I V

ArkAngyal képe
Állat-ember vagy ember-állat...?
2009. május 12. kedd, 16:55 | ArkAngyal   Előzmény

Ez nagyon jó kérdés, hogy az állatoknak vaj" létezik-e reinkarnáció vagy sem... Nem tudom :( - de jó volna tudni.
Azt viszont bizton állíthatom, hogy emberből nem lesz állat, állatból nem lesz emberi reinkarnáció... Mondjuk így: Tapasztaltam erről tudást :D

Tudom, hogy egyes vallások, hitek tartalmazzák ezt, hogy így, ebben a formában létezik a reinkarnáció... de ez valami félreértés (vagy nagyon régi fordítási, vagy "csatornázási" hiba) lehetett.
Reinkarnáció alaplényege: Különböző (mindegyik) érzelmek megtapasztalása. Emberi alakban minden (érzelmi helyzet, állapot) megtapasztalható (nem egy élet alatt, mert a lényeg egy érzelem domináns megtapasztalása, bár érintőlegesen a legtöbbet megélhetjük az adott életben, de nem olyan szinten, mint amikor AZ a domináns...) érzés.
Miért lenne bármi szükség valami állati megtapasztalás is?
Ami, egy ember adott életében a domináns (csalódás, sok szerelem, gazdagság, szegénység, állandó kihívások, áldozat, "végrehajtó", szélsőséges, orientált, sikerekkel élés, veszteségekkel élés, Ego, stb. stb), azt kell megtapasztalnia, vagy éppen megszakítania (lásd karma... vagyis feladat).

ArkAngyal

valore képe
Kedves Arkangyal! :)..és kedves Mindenki...:))
2009. május 12. kedd, 17:44 | valore   Előzmény

Sajnos én sem tudom, hogy inkarnálódhatnak-e az állatok.....De lehet, hogy igen....
Nagyon szeretek minden féle macskafajtát...a kedvenceim...:))) Mindig volt otthon cicám.
Emlékszem, a legkedvesebb olyan 14 éves koromban került hozzám, és hihetetlenül intelligens, okos egy macsek volt. Elém jött mindig a házunkat megelőző sarokra, amikor tudta, hogy jövök haza az iskolából. Ha beteg voltam állandóan mellettem volt. Kedvenc időtöltésünk a fogócska, meg a labdázás volt. Amikor elköltöztem otthonról, sokáig minden nap a szobám előtt feküdt, aztán elpusztult szegényke. Nagyon megsirattam.
Eltelt pár év és a kertünkben találtunk egy hajszálpontosan ugyanolyan kölyökcicát, amilyen az én Bubum volt....Ahogy cseperedett, én egyre jobban elcsodálkoztam, hogy milyen hasonló szokásai vannak az előző kiscicáméhoz...:))) Pontosan azok a jellegzetes mozdulatai voltak, és felnőtt korára szinte ugyanolyan tulajdonságai alakultak ki. Ő is Bubu lett....ugyanolyan okos, rosszcsont, mint az elődje. Újabb költözés, újabb hirtelen macskahalál....
Fél éve van egy megint csak tök olyan macskám (hmmm...a másik kettő mellett), naná, hogy "véletlen":) keveredett hozzám, akit már nem kereszteltem el Bubunak, de a gyerekeim úgy hívják. És folyamatosan emlékeztetnek róla, hogy ugyanazokat csinálja, mint az előző Bubu....
Hát, nem tudom..........ha van állatoknál inkarnálódás, akkor szerintem ez az....
Bár, lehet, hogy rosszul látom....:)

ArkAngyal képe
Érezni...
2009. május 12. kedd, 18:04 | ArkAngyal   Előzmény

Az az igaz, ahogy Te látod, érzed. Annyira tiszta szívvel, és lélekkel írtad, hogy ez számít, nem más.

Ugye? ;-)

ArkAngyal

valore képe
:))
2009. május 12. kedd, 18:56 | valore   Előzmény

Igen, én így érzem...:))

Kedves Valore! Valóban reinkarnálódott a Bubu. Ez azonban a te
2009. május 13. szerda, 12:24 | Oiolosselote   Előzmény

Kedves Valore!

Valóban reinkarnálódott a Bubu. Ez azonban a te erős vágyad közreműködésének a következménye. A reinkarnációt nem személyesen irányítjuk. Sokféle összetevő határozza meg egy-egy felső szellem állati vagy emberi (illetve bármilyen más) megnyilvánulásait annak érdekében, hogy a döntés előkészítésében rész vállaló lelkek milyen közös sorsot akarnak megoldani, egymást mire taníthatják, milyen érzéseket táplálnak egymás vagy valamely megnyilvánulási forma iránt. A Te Bubuidat nyilván az iránta megnyilvánuló szereteted hozta létre háromszor is hasonló (vagy ugyanolyan) formában. Ebből láthatod, hogy egy-egy reinkarnációs döntésben minden olyan szellemnek, léleknek, isteni gondolatnak szerep jut, akik bármit is éreztek a reinkarnálódó lélek irányába. És ez az a beleszólási erő annál nagyobb, minél erősebb volt a vele kapcsolatos érzelem. A reinkarnációt tehát - mint láthatod - leginkább az érzelmek befolyásolják. Természetesen az egyetemes , idevonatkozó elvek szabályozzák, akárcsak a teremtés bármely más formáját.

A reinkarnáció tehát teremtés. Egy gondolathalmaz érzelmektől túlfűtött megnyilvánulása, másoknak való megmutatása.

Vágyak, vágyak...
2009. május 13. szerda, 12:09 | Oiolosselote   Előzmény

Szia Arkangyal!

Azt hiszem, hogy Te itt nem az igazi tudásról beszélsz, hanem arról, hogy te a lelked (és nem a szellemed!) mélyén erősen vágyakozol arra, hogy te mindig is ember légy. Ha sose lettél volna állati megnyilvánulásban, akkor soha nem érthetted volna meg annak szükségességét, hogy ember légy. Ha csak ember vagy, honnan az erős vágy, hogy az is maradj? Gondolkodtál már ezen? Onnan föntről valaha lezuhantál, mert ellenkeztél az eredeti isteni Gondolattal, de ha nem tapasztaltad meg az öntudatlan anyaghoz ragaszkodás képességét, akkor most miért ragaszkodsz foggal-körömmel ahhoz, hogy igenis ember légy. Innen még feljebb is kell jutnod (természetesen fogsz is). de ott sem fogod magadról azt a tévhitet megfogalmazni tartósan, hogy bizony te mindig is angyal voltál, és az is maradsz.

Ne hagyd magad befolyásolni a vágyaid által, hanem láss szellemi módon, láss a benned lakozó Isten szemével. Így hogy tanítanád magad?

ArkAngyal képe
tapasztalás...
2009. május 13. szerda, 18:07 | ArkAngyal   Előzmény

Kedves Oiolosselote.

Megértem amit írsz, és bizonyos értelemben egyet is értek, főleg az érzelmi megvalósulás részével... Ellenben nem véletlenül írtam, hogy tapasztalás révén van információm. Más az, amikor hittel gondolunk, érzünk valamit, más az, amikor tanult ismeretekkel hiszünk, és más az, amikor tapasztalattal vegyes hittel élünk, viszonyulunk, csatornázunk, stb. Általában ez a három (és ezek keveréke) lehetőség a leggyakoribb hittel élés. Én úgy nevezem a tapasztalásom (illetve azokét, akik ugyanígy "jártak" és emlékeznek), hogy "felhívtak" információk, ismeretek átadására, megnyitni az addig zárva tartott kaput, a Vagyok aki Vagyok, Dolgom ami a Dolgom értelmének életrehívását.
Mikor valóban (nem csak meditatív értelemben) "ott" vagy, mindent tudsz, érzékelsz, egybefüggően "látsz".

A "fent" és a "lent", a "kint", és a "bent" egységességét... Mondhatni: "A Mindent átfogó", "A Minden ami létezik" egységét.

Mióta visszajöttem, nagyon nehezen tudom szavakkal átadni azt, amit itt, "lent" tapasztalással lehetetlen megtapasztalni, mert ezeket élve nem lehet. Ezért se szeretek belemenni olyan dolgokba, amikre nincsenek használható, meghatározható fogalmak, mert jelentésük vagy már elcsépelt, vagy pejoratívvá váltak. Semmi jogom, vagy nem kötelességem senki hitét, ismereteit megcáfolni, vagy kétségbe vonni, mert maga a hit, és az elfogadás az, amik a legfontosabbak. Ezek legyenek meg, többi már jön, és úgy, és akkor, amikor kell. Kérdés, az elengedés-elfogadás szabályosságával ki, hogyan áll... ;-)

Remélem, így már, kicsit kifejezőbben, vagy jobban megnyílva feléd érzékelted a síkom, és azon a szintem...

ArkAngyal

kérdés :)
2009. május 13. szerda, 20:20 | Bochecha   Előzmény

Kedves ArkAngyal!

Arra a kérdésre mit válaszolnál, hogy a Bardo Thödol /Tibeti Halottaskönyv szerint elvégzett szertartás végén miért van az, ha a láma, aki a szertartást vezeti, megkapja az információt, hogy az átvezetett emberi formában reinkarnálódik ismét, akkor hálát ad ezért?
Miért van az, hogy bizonyos buddhista gyakorlatokban hálát adunk azért, hogy újra emberi formában inkarnálódtunk?!

Bizonyos források szerint -ritka és szélsőséges esetekben - előfordulhat, hogy valaki 'visszacsúszik' állati létformába. Mi erről a véleményed? :)

szeretettel:Bochecha :)

ArkAngyal képe
Vélemény...?
2009. május 14. csütörtök, 7:26 | ArkAngyal   Előzmény

Szia Bochecha...és mindenki :)

Vélemény? Hogy szállhatnék én bármilyen évszázados hit magyarázata ellen? Tudni kell, hogy minden hit, vallás valakinek a óhaját, sóhaját, egyéniségét, stb. beteljesítő, egész. Mint már írtam, nekem (és senkinek, aki kicsit is spirituális érzékenységű) nekem nem feladatom, célom senki hitébe beleturkálni, azt megcáfolni, vagy kétségbe vonni. Ezeket hagyjuk azokra, akik politikusok, nem "Én"-tudattal, de inkább "Ego"-tudattal (aminek szintén létjogosultsága van) élők, stb. Önmagában a hit ami a legfontosabb (most spirituális hitről beszélünk, nem a szélsőségességről), mert hittel élők tudják a rezgésszámot megemelni. Ha én jól, de főleg biztonságban érzem magam a hitemmel, akkor már van boldogságérzetem, boldogság érzés pedig rezgésszám emelő. Viszont, az is igaz, hogy mindenféle szertartás, előkészület, úgymond vezetői szertartás nem szól másról, mint az egyén egojáról. Most biztos sokan felkapják fejüket, és hárítanak, vagy erős érzéseket érezhet. Ego-t nem pejoratív értelemmel értem. Ezért nehéz bármit is szóban elmondani, mert mint ezt is mondottam, más a jelentése a köztudatban. Szertartásoknak arról kellene szólnia, hogy nem a "nagyközönség", vagy résztvevők felé, hanem önmagunknak "kell", hogy a koncentrációban segítsen. Van, aki egyből, face to face le tudja kérni az információkat, vannak, akiknek ehhez megfelelő nyugodt környezet, és több koncentrációra van szüksége. Minden bennünk van, amit megkaptunk (születésünkkor már meg van bennünk), hogy használjunk, de nem a mienk. Plusz erőt se kapunk, az is bennünk van, a teljes szükséges erő. Hogy mennyire tudjuk magunkban előhívni, az már más kérdés. Ehhez kell a koncentráció, vagy éppen egy adott élethelyzet. Figyeld meg, ha elhiszed, hogy benned lakozik minden, és nem kell se gyertya, se illatosító, stb. ugyanazt elő tudod idézni, mint amiket ezelőtt pl. csak ezekkel ment. Ami leginkább előhívja a "rejtett" erőtartalékaid, az a kollektív tudat, és amikor olyan közösségben vagy, ahol használják (akár tudattalanul is). Micsoda erők szabadulnak fel! Bizseregsz itt, ott, sírhatnékod van, stb. Én sose reikiztem, vagy pranaztam, mégis balesetem után szinte azonnal éreztem dolgokat (pedig előtte materialista voltam, semmi szellemiség), és nem is tudtam semmit semmiről, csak panaszkodtam, hogy itt meleg, ott vagyok rosszul, ezt érzem, azt "látom"... Már neurológusok is ismertek, pszichiáterek, pszichológusok, belgyógyászok, urológusok, stb.stb. Semmi, soha, sehol...mégis érzékelni lehetett, még a műszerek is jeleztek dolgokat. EEG, MR, stb. De csak széttárt karok... Egy "látó" tett az i-re pontot...aztán évekkel később egy másik ugyanazt mondta szóról szóra, aztán "véletlenek" tömkelege egymástól teljesen függetlenül hoztak visszaigazolásokat.
Adottságok mindenkiben ott vannak. Három (legfontosabb) feltétele van annak, hogy előhívhassuk:
1. Emlékezés
2. Érzékenység
3. Elme kontroll erőssége
Ezek után az elfogadás a következő legfontosabb, majd a megértés...
Emlékezés felsőbb énünkre, és annak adottságaira (köv.evolúció lényege, hogy ugyanazt meg tudjuk csinálni idelent, amit "odafenn"). Érzékenység, az energiákra (manapság főleg a nőire). Elme kontrollja, mennyire gátló tényező. Vagy már együtt használjuk lényünkkel, vagy még külön-külön, egyszer egyikkel gondolkodunk, máskor a lényünkkel érzünk. Érzést kontrolláljuk-e elménkkel, és engedjük kombinálni (pl. lexikális tanultakkal, vagy inkább megpróbáljuk megérteni elménkkel érzésünket, és elfogadjuk, bármennyire is szürreálisnak tűnik, vagy ellentétes a tanultakkal).
Vagyis, ezt azért vezettem így le, mert így érthető, miért a hit, és nem annyira a tartalma a lényeg. Ha az ad nekünk biztonságot, kielégülést, amit XY hit, vallás közvetít, azon az elven alapul, akkor abban higgyünk. Ha másik más alapon alapul, de magaménak érzem, akkor azt válasszuk. Lényeg, ne ártsunk vele másoknak. Egyetlen egy a fontos. A Lehet másképp!-gondolkodás elfogadása, és beleépítése a mindennapjainkba. Ehhez kell a belső erő, és az alázat egységessége. Egy japán közmondás szerint: "Egy ág, mely a viharban nem hajlik meg, eltörik."
Ez azt jelenti: Csak az erő, és erősség önmagunkban is megtörhetik, megbuktathatják az embert. De párosítva az erőt az alázatossággal, ez az erő olyan erősségé lesz, mely segít, hogy ellenálljunk az ellenünk fordulóknak.
Vagyis, érthetőbben: Toleránssá tesz minket, így megtalálva a másik ember mondandójában az igazságot, és ezt visszaközvetítve számára olyan hatást eredményez, amivel akár barátunkká tehetjük azt, aki számára mi éppen ellenségképet közvetítünk. A Lehet másképp - fogalom jelentése (elfogadása, és használata) önmagában hordozza a megfelelő belső erő+alázat egységét... Tehát a hit-ek magyarázata mindegyik igaz, csak kihez, melyik áll közelebb, mit tud magáévá tenni. Senki sem tudhatja a teljes igazságot...ez sose volt cél. Máskülönben is, abba bárki beleőrülne. Éppen ezért ennyire sokrétű, és elterjedt világon: Maga a HIT.
Remélem kiolvasható beírásomból a válasz a kérdésedre ;-)

Baráti ölelés:

ArkAngyal

reinkarnáció
2009. május 08. péntek, 12:36 | sarvamangalam

Szerintem van,de azt nem hinném,hogy mindig és mindenki újjászületik,mert akkor már tengernyi cáfolhatatlan bizonyítékunk lenne erről.Úgy gondolom,bizonyos esetekben jobb ha nem emlékszünk rá,mert összezavarodhat az elme,és sok olyan gond adódhat,amit szakember tud csak kezelni.

Egy a sok közül
2009. május 13. szerda, 11:47 | Oiolosselote

Az embernek Istenhez fűződő viszonyát, a Hozzá való visszatérés szükségességét és útját, módját, az út szerkezetét sokféle módon tanítják. Egyik ilyen a reinkarnáció elmélete. A maga nemében természetesen remek módon mutatja be a fent említett viszonyt. A kérdés nem az, hogy hiszünk-e benne, hanem hogy mit tudunk róla, ezt a tudást milyen egyéb hasonló jellegű információval (szent irodalmakkal) kötjük össze, és hogy végtére is mire használjuk ezt az összeillesztett tudást. Egyet ugyanis biztosan tudok: "a hit alapja a pontos ismeret". Másfelől a hithez bölcsesség és helyes (szellemi, egyetemes irányú, gnosztikus) látásmód szükséges.

Így szavazás azt mutatja meg számunkra, hogy ki mennyit tud róla, és azt milyen bölcs belátással képes a szívében és a tudatában helyére tenni.

Én tehát hiszek benne, mert látom a segítségével a belső én terét, de vigyázat, hogy hogyan értelmezzük. Legtöbbünk, akik még nem tudnak különbséget tenni az anyagi én és a szellemi én között, fennhangon beszélnek előző életekről, miközben nem tudják, hogy az nem az ő előző életük, hanem a felső én párhuzamos vagy időbe helyezett különféle megnyilvánulásainak a lenyomatai. Tehát a reinkarnáció nem játékszer, és igen nehezen érthető a mi földhöz ragadt lelkünkkel.

valore képe
Tudjátok....
2009. május 13. szerda, 16:37 | valore   Előzmény

...az én képzeletemben a reinkarnáció egy csodálatos folyamat összessége. Valahogy úgy képzelem, hogy Tökéletes mindentudásból a szabad akarat révén kiszakadtunk...Életeink folyamán megtapasztaltunk sok mindent: jót és rosszat egyaránt. Mi csak elkezdtünk élni...hogy úgy mondjam szinte a nulláról indultunk el. Jöttek az életek, tapasztalatok, bölcsességek, adok - kapok szituációk...A Fejlődés, Tudás Kapuja mindig nyitva állt és áll előttünk! Rajtunk múlott, hogy akartunk-e ezzel a lehetőséggel élni. Ha igen? Akkor jöttek a megoldandó feladatok....nem mindig sikerült....átvittük egy következő életre....Ha nem? Akkor nem ápoltuk lelkünket, szellemünket, hanem a fizikai lét síkjában éltük napjainkat.
Azt érzem a születések értelme abban rejlik, hogy tapasztalataink által megvilágosodjunk és elérjük azt a szintet, ahonnan egyszer eljöttünk.
Ha már nem születünk le többé....megoldandó feladatok várnak ránk az asztrál síkokon...:)) És így tovább...amíg el nem érjük...bocsássatok meg, nem nagyképűségből mondom Isteni Önvalónkat, hogy aztán ezernyi szikrával szórhassuk ki magunkból a tudást....:))))
Nekem a Tudás azt jelenti, hogy képes vagyok azon a hajszálvékony úton járni, ami a jinjang jel közötti vékony sávban van...:)))
Sok-sok életem lehetett már. Egyre teljes konkrétan emlékszem, átéltem, élve eltemettek Egyiptomban, tudom ki és mi voltam....Ó, hát ezért féltem én kisgyerekként ennyire a piramisoktól....!
Abban is bizonyos vagyok, hogy leginkább azok az életeink fognak előjönni most a jelenben, ami valamilyen módon kapcsolódik a mostanihoz...más - más Mindenkinél...:))) Azért jön elő, hogy leszűrjük a következményeket, és fejlődjünk...:)))
Hála Nektek...és köszönöm a kedvességeteket....:))) az is tisztázódott, hogy állatok is inkarnálódhatnak többször....így nekem már az is összefügg, amiről az indián sámánok beszélnek....totem állatok, szent állatok...és az állatok üzenete.....
Még sok itt a tanulnivalóm....:))) Olyan nagy a világ....és olyan keveset tudunk...:)))

:))
2009. május 13. szerda, 20:13 | Bochecha   Előzmény

kedves Valore! :)

köszönöm, hogy közkinccsé tetted :)

szeretettel:Bochecha

Aisling képe
Egy a sok közül
2009. május 14. csütörtök, 22:28 | Aisling   Előzmény

Hali Oiolosselote!

Érdekeseket írtál, de nem nagyon tudom elfogadni "a hit alapja a pontos ismeret" mondatodat.
Régen az emberek hitték a nátháról/pestisről/akármiről, hogy ártó szellemek okozzák, vagy valaki rosszat tett. Manapság azt hisszük baktériumok/vírusok okozzák. Mások újabban úgy hiszik, a testi tüneteknek lelki okai vannak. Mindegyikről lehetett/lehet olvasni, és mindig van olyan, aki épp abban hisz. Ki tudja mit hoz a jövő, milyen hitünk lesz? Attól, hogy egy könyven/papiroson elolvasom, még nem feltétlen azt kapom, ami a való. Emberek vagyunk, és a saját korlátunkon nem látunk túl, mivel az egység részei vagyunk. Ha én egy körben állok, fogom a mellettem lévő kezét, csak egy szeletet látok. Ha a kör fölé emelkedem, már kicsit más a kép... ;) És még valami az írottakkal kapcsolatban - azokat emberek tették. Nem létezik olyan személy, aki objektíven tudna közvetíteni, pont mivel emberek vagyunk.

A hithez bölcsesség kell - ez alatt mire gondolsz? Buta embernek nem lehet hite?

Helyes látásmód - mi a helyes? Ki vagyok én, hogy bárki számára megmondjam, milyen a helyes látásmódja? Én élem az életét? Én vagyok az ő helyzetében?
"szellemi, egyetemes irányú, gnosztikus" írtad, de ezek alatt mit értesz? Csak mert mindhárom fogalomra lehet olyan példát mondani, ami meredeken ellent mondd a másiknak, és kizárja mindkettő egymás melletti létezését.

"miközben nem tudják, hogy az nem az ő előző életük, hanem a felső én párhuzamos vagy időbe helyezett különféle megnyilvánulásainak a lenyomatai" - ez a két fogalom számodra miért különböző? És megkérdezhetem, mit értesz lenyomat alatt? Nem fizikai létezés egy előző élet, hanem - leegyszerűsítve - a lényem megálmodik magának egy lehetséges sorsvonalat, de az csak a szellemi világban létezik?

A Bubu témában - kedvencem a pár évvel ezelőtti kaméleonos Bubu reklám :) - Valorénak azt válaszoltad, hogy az erős érzelmek felülírhatják a lélek választását. Ha ez így van, azzal azt mondod, hogy ha én nagyon gyűlölök vagy imádok valakit, akkor onnantól én irányítom az újjászüleését, extrém esetben az ujjászületéseit - ezt tényleg így gondolod? Cseppet sarkított gondolatnak tűnik nekem, már csak azért is, mert az érzelmek ilyettén megnyilvánulása véleményem szerint emberi dolog. Sem a felsőbb létező, sem egyéb, fizikai-emberi szintentnél feljebb álló dolgok számára az érzelem mint olyan, nem létezik.

Köszönöm, hogy végigolvastál.
Aisling

ArkAngyal képe
Ejha, ez jó lett...sok kérdésre került sor...
2009. május 15. péntek, 11:03 | ArkAngyal   Előzmény

Kedves Aisling!

Ejha, ez jó lett...sok kérdésre került sor.

Idézlek: ..."Sem a felsőbb létező, sem egyéb, fizikai-emberi szinteknél feljebb álló dolgok számára az érzelem mint olyan, nem létezik."

Ezt jobban meg se fogalmazhattam volna. De a miértekre nem tértél ki, így megpróbálom én...több kevesebb sikerrel... :D

Először is megemlíteném a feltétel nélküli szeretetet (amiről még teszek majd említést később is), másodszor a szabad akaratot, illetve szabad választási jogot, amiről tudjuk, kik kapták meg, és kik adták vissza, és miért.
Ez utóbbi két fogalom már kizárja az úgymond ("földi" értelembe értett) "fent" érzelmek "használatát".
Pont az újjászületés értelme, a mindenféle érzelmek, és ezekből keletkező, vagy ezekért létrejött élethelyzetek, és azok kezelésének "jó"-"rossz" megtapasztalása. "Odafenn" ezeknek a tanultak összegzése, beillesztése, és majd a végcél elérésben a "használatuk"...
Feltétel Nélküli Szeretet, mint érzés mindenhol (illetve leginkább csak "fenn", és ez az egy érzelem) létezik. Itt "lenn" mikor ezt említjük (feltétel nélküliséget), éppenhogy alig érintjük a valódi feltétel nélküli szeretet egységes érzését. (Ez is egy feladatunk)

Fenti ilyetén érzés tökéletes, és végleges meg, és átéléséhez kell itt "lenn" megtapasztalni a minden élethelyzettel járó érzéseket, így nem fog "fenn" befolyásolhatóvá válni "A Mindenség egysége" érzése.
Ezért is mondjuk azt: Minden értünk van! - és ezért nem létezik az, hogy "jó" és "rossz" a szó klasszikus értelmében.
Minden tanulsággal jár, amik pedig értünk vannak, és fejlődésünk érdekében. Azért nem "emlékezhetünk" előző éltünkre (csak ha feltétlen fontos valaminek a megértésében, valami gát, pl. karma, vagy velünk jött, de már nem kellő fóbiák elengedéséhez), mert azoknak a tanulságai befolyással lehetnek mostani döntéseinkben, amik ugye fontosak, hogy a "fent" választott próbatételt (vagyis az aktuális életünkben elénkerült feladatot) ilyetén segítségek nélkül teljesítsük.
"Magunknak" kell ráébrednünk a tapasztalásra, okulásra, és nem a már előző életeink tapasztalataival. Akkor, ha azok segítségével élnénk meg dolgokat - eseményeket, helyzeteket, és kezelésüket -, nem lehet "objektív", vagyis megfelelő érzelmi hatású az új tapasztalat...
Aki úgymond "buta, nem véletlenül az, aki úgymond "sikeres", sem véletlenül az, aki stb. stb.
Mikor azt olvastam (vagyis az én olvasatomban így értelmeztem), hogy ha az én érzelmi alapom (érzelemvilágom, akaratom) erősebb a másikénál, akkor én irányítom az ő in - vagy - reinkarnálódását(?) - akkor pont a szabad akarat sérül, és a szabad választási jog...
Vagyis, akkor az "Erősebb megeszi a gyengébbet" alapon reinkarnálódunk? ...vagy nem értem... :(

ArkAngyal

Re: hali...!
2009. június 04. csütörtök, 11:04 | Oiolosselote   Előzmény

Kedves Aisling!

Igen restellem magam, amiért eddig nem reagáltam a hozzászólásodra, pedig olyan dolgokat feszegetsz benne, amelyek mindenképp válaszért kiáltanak. Sokáig nem nyitottam meg a Sanyi lapját. A könyvemmel voltam elfoglalva.Ha érdekel, itt megtalálod: http://mek.oszk.hu/06600/06698 . Most azonban itt vagyok.

Kezdjük talán az elején:
Nem kell elfogadnod azt, amit más gondol. Ettől vagyunk egyediek. Egyszerűen csak érteni kell, hogy mi van önmagunkban, amire a másik akaratlanul is felhívja a figyelmet. Lehet ez emelkedést serkentő, vagy gátló. A mi esetünkben, a tesetedben ez a hatás kérdésekre sarkall, válaszok után kutatsz. Én is. Ez emel bennünket.

"A hit alapja a pontos ismeret" - írtam. ahhoz, hogy megértsd, miért gondolom így, érdemes előbb definiálnom neked, hogy mit értek "hit" alatt. A körülöttünk élő emberek bölcsességének hiánya rányomja bélyegét a mi szóhasználatunkra is. Gyakran nem tudjuk pontosan, hogy mit is értsünk alatta. Bizonyos szópárok erősen hatnak egymásra, s keverjük őket. Ilyenek a "szerelem - belehabarodás"; a "lélek - szellem", "vágy - akarat";"információ - ismeret"; "tudás - bölcsesség"; vagy a mi esetünkben a "hit - hiedelem". A hiedelemhez nem kell pontos ismeret, elég annak egy fosztlánya, a többit kitölti a hazugság, vagy a félremagyarázás, a félelem, illetve ezek keverékéből származó képzeletünk.
A "hit" a nem látott dolgok valósága, és a leendő dolgok biztos várása.
Ahhoz, hogy hitet gyakoroljunk abban, amit nem látunk, vagy nagy biztonsággal várjunk olyan dolgot, ami még csak lesz; csak úgy lehetséges, ha egyre pontosabb és pontosabb ismerettel bírunk róla. Ha nem így van, akkor az vagy hazugságon, félrevezetésen alapuló vakhit, vagy belülről rossz alapokra épített hiedelem. Ezt mindenki a saját életén tapsztalja, maga építi fel, maga dönti el, hogy milyen alapokra és felépítményre szerkeszti meg. Kívülről senki sem képes mások hitébe beleszólni, azt akaratlagosan befolyásolni. Ha mégis megteszi, az vakhit lesz, nem hit.
A fenti fejtegetésből tehát láthatod, hogy a hit felépítése annál jobban emeli az embert Istenhez, illetve az Ő egyetemlegességéhez, egységéhez, minél pontosabb az az ismeretanyag, amely a hitét építi. Ahhoz ezzel a megszerzett ismeretanyaggal helyesen is tudjon bánni valaki, olyan képesség kell, amely alkalmassá teszi; olyan vágy kell, amely arra sarkallja, hogy ezzel közeledjen a tökéletes Egész felé, vagyis szellemiségében, spiritualitásában emelkedjen, vagy ahogy a budhista mondja, törekedjen a megvilágosodás felé. A bölcsessaég tehát nem más, mint a megszerzett ismeret helyes felhasználásának képessége.
Azt írod, hogy "a saját korlátunkon nem látunk túl". Ugye, ezt már akkor megbántad, mikor leírtad? Ha nem, akkor egy következő üzenetben írok róla. Esetleg, hogy további egészséges vitát folytathassunk, írj a "kapcsolatra", s levelezzünk, ha neked is jó.
Azt hiszem, az "ember" fogalmát is kicsit ki kell tágítanunk, hisz ha nem tévedek, neked tudomásod van róla, hogy az intelligens fajoknak mintegy 400 000 féle faja él az Univerzumban. Így az ember fogalma nem korlátozódhat egy piciny világra, a Földre, és egy csekély dimenzió-csíkra, a 7,8Hz-re, a mienkre. Ennél azért többek vagyunk. Nem keverném a fizikális képességeinket azzal a ténnyel, hogy látni igenis lényegesen tovább tudunk önnön létünknél, és szűkebb környezetünknél. Ha akarunk - természetesen.
"Mi a helyes?" Ezt nem neked kell eldönteni, nem is nekem. Mi csak tanulmányozzuk, s minél többet tudunk meg róla, annál hatékonyabban leszünk képesek látni a helyes és helytelen közti különbséget. A dialektikus világban (ahol a pólusok találkoznak, s egymással együttműködnek), mindig az bizonyul helyesnek, ami az Egészet, a megismert vagy uralt Egységet szolgálja; ezt igyekszik erősíteni, egészséges variánsait létrehozni. Míg a helytelen: ennek ellentéte. Az Egységet szétforgácsolni törekszik, annak részei fölött uralomra törni akar, el kíván szakadni az Egész nyújtotta biztonságtól, az Egészben rejlő örök érvényű ismerettől, egyetemes alapelvektől, s saját szabályokat alkot az egységből általa kiharapott Rész mindenáron való, elkülönült fenntartása érdekében.
Az Egész szempontjából természetesen nincs értelme ezeknek a kifejezéseknek, hisz ezek egymástól függnek, és bennünket, embereket tanítanak. Ezért vannak.

Az utolsó három bekezdést később válaszolom meg, kérlek légy türelemmel. Én is köszönöm, hogy végigolvastál.

Tisztelettel: Oiolosselote

Re: hali...! - tovább
2009. június 05. péntek, 17:09 | Oiolosselote   Előzmény

Folytatnám ott, hogy megláttassam veled, mit értek "lenyomat" alatt. Valóban, ahogy írod: felső énünk elképzel magának sok-sok féle életutat, ezeket a gondolataiban mind-mind végigzongorázza. Ezek közül aztán (korábbi és akkori kapcsolatainak érzelmi feszültségétől vezettetve) néhány elgondolása elegendő elvarratlan előzményt és okot, valamint célt szolgáltat arra, hogy manifesztálja azokat. Természetesen nem mind a fizikai létsíkon valósul ez meg, csak amelyeknek ez a rendeltetésük (mert ilyen mélyre kell lenyúlni a megoldáshoz, valaminek a közvetlen megtapasztalásához). Tehát egy felső én szétdarabolt inkarnációi, mint amilyenek mi is vagyunk, egymással párhuzamosan is inkarnálódnak. Ezt könnyen megtapasztalod, ha az elméddel magad is elgondolkodsz azon, hogy egy-egy élethelyzetet hogyan oldanál, oldhatnál meg. Ezt egyébként akaratlanul meg is teszed, minden nap - főleg éjjel, mikor a tested kikapcsolod egy időre. Ilyankor óriási vitatkozásokba bocsátkozol a felső éneddel, illetve annak minden lehetséges inkarnációjával, melyek épp veled párhuzamosan léteznek. Ezt innen a háromdimenziós élettérbő, ebből a lassú, 7,8 Hz-s rezgésszintről nehéz átlátni. Nem is fizikálisan kell, hanem értelmileg és érzelmileg. Az én számomra innen nézve a többi (felső énem párhuzamos manifesztációi) lenyomatok. Nem élem meg őket (csak minimális mértékben, és mindig ki tudok lépni belőle), csak megfigyelem, így tanulok belőle, s felhasználom őket a döntéseimben. A következményei viszont kézzelfoghatóan fejlesztik (vagy legalább is bővítik, változtatják) a jellememet.
Ha megfigyelted, a mások fölött hatalommal bíró egyének is megteszik ezt a hatalmuk alatt lévőkkel - úgy, mintha azok az ő gondolatai számára lennének fenntartva, s saját gondolatainak megfelelően irányítja az ő életüket. Általában gonosz hatalmasoknál tapasztaljuk ezt, de helyes szándékúak is így tanulhatnak a legkönnyebben. Mintegy másokkal eljátszatják a saját gondolataiknak a variánsait. Általában nem tudnak róla, de így tesznek.

Tudnunk kell, hogy az inkarnációkat (a fent leírt szisztéma szerint) több dolog irányítja. Ezek a gondolataink, azok megnyilvánulásainak következményei, kapcsolataink, illetve azok érzelmi töltete. No, mármost, ha olvastál Silvát, akkor tudod, hogy a teremtés legfontosabb, legerősebb hajtóereje az érzelem. A teremtett dolog (jelenünkben egy-egy inkarnáció, egy életút, életszakasz) formáját a képzelet szüli, erejét pedig az érzelem adja. Már a fizikai törvényekben is igaz (föntebb is), hogy egy kavalkádból mindig a legerősebb fog dominálni (jelenünkben megnyilvánulni, inkarnálódni). Az erős érzelmek tehát nem "felülírják a lélek választását, nanem a legerősebb érzelmek alatt álló forma fog megnyilvánulni - igen, ha kell újra és újra ugyanabba a formába.

Ha azt gondolod, hogy az érzelem csak itt a mi világunkban létezik, akkor el kell gondolkognod azon, hogy Isten hogyan teremthette "szeretetéből" a világot, és benne minket. Az egész Univerzumot a szeretet tartja össze, ez a leghatékonyabb érzelem, ami csak létezik. Úgy is nevezik, hogy királyi érzelem: úgy uralkodik az összes többi érzelmen, mint király a népén, annyival magasabban van a többi érzelemhez képest, mint király a népéhez képest. Ennek legerősebb ellentéte a gyűlölet, ami épp úgy teremtő erővel bír, mint a szeretet. (Ennek teremtése azonban más jellegű.) Erre épül az Univerzum fekete-mágiája is.

Én is sok szeretettel nyújtom át neked a titkoknak e csokrát. Kellemes gondolkodást!

GLinDorph képe
Honnan jön az a sok "új lélek" ???
2009. május 15. péntek, 10:14 | GLinDorph   Előzmény

Szia Árpi !

De van egy nagy problémám ezzel a dologgal!Ha az emberiség lélekszáma egyre szaporodik a Földön,akkor honnan jön az a sok "új lélek" ??? Esetleg ők előtte állati lelkek voltak?Szerintem ez lenne a logikus.Már csak azért is,mert állat meg egyre kevesebb él a földon..Lehet,hogy ennek így kell lennie,ez a lelkek evolúciója??Vagy mégis van teremtés,és az új lelkek úgy teremtődnek meg odafent?

Erről az szokott elhangzani, hogy a leszületések közötti, köztes létben eltöltött idő nagyon lerövidült. Régebben (a mi időfogalmaink szerinti) sok 10 vagy még több év is eltelt két leszületés között. Jelenleg csupán néhány év, vagy annyi sem. Tehát eszerint a lelkek száma "adott", de régebben ezek nagyobb részük a köztes létben voltak és kisebb részük a földön, most pedig fordítva, sokkal többen vannak lent a földön, mint a köztes létben.

GLinDorph
http://ecsk.hu

Leszületett lelkek tömege?
2009. június 04. csütörtök, 11:31 | Oiolosselote   Előzmény

Ha megnézzük a mai fiatalok generációját, akkor azt tapasztaljuk, hogy gyakorlatilag nincs semmilyen spirituális szintjük. Egyszerűen csak születnek, elragadja őket valamilyen szellemi irányzat (mivel a földön a gonosz az uralkodó, ezért annak különféle formái), és nem fejlődnek semmilyen irányba. Belőlük főleg katonák, karrieristák, szinglik, magányos lelkek lesznek, akik azt hiszik magukról, hogy tartoznak valahová, de valójában senkinek sem kellenek. Ők teljesen semleges szellemiséggel születnek közénk.
Ezt legegyszerűbben úgy magyarázmám, hogy Istennek, az Ősoknak a korábban manifesztálódott és reinkarnálódott gondolatai mellett lényegesen több olyan gondolata van, amelyek lényegében nem tartoznak sehová. Mivel jelenleg egy döntési küszöbön állunk, szükségessé vált, hogy lássuk mit művel az Istennel szembeszegülő akarat azokkal, akik semlegesek. Látnunk kell, mivé lesz az a tömeg, amit az első leszületés alkalmával a Gonosz rögtön magához vonz. Tudjátok, ilyet csinált az első intelligens élőlényekkel is, belőlük lettek a legodaadóbb szolgái a Sötétség Urának. E tapasztalat hatására felgyorsul azok döntési képessége, akik még inognak. Ezek a bekebelezett lelkek ugyanis tömegesen halnak meg, mint látjuk. Szerencsére a föld döntőképes lakossága jelenleg egy igen pozitív döntés előtt áll, mielőtt elérkezik a Z nap. Ehhez kellettek ezek a lelkek. Döntéshez segítettek bennünket, ők maguk viszont visszatérnek haláluk után a demanifesztáció állapotába, csak nagyon keveseknek lesz lehetőségük világunk további alakulásába beleszólni. Épp, mert semlegesek maradnak, nincs semmilyen valós identitásuk, létjogosultságuk. Ők semleges gondolatok, akik, lélekké válva megmutatkják magukat, aztán újra eltűnnek. Olyanok számunkra ők, mint futó gondolataink, amire soha többé nem emlékszünk, sőt fel sem tűnt, hogy kik , vagy mik voltak. Tovasuhantak. Csak azt tapasztaltuk, hogy nagy seregük megzavarta a gondolkodásunkat, de ez a hatás felgyorsította a döntésünket.

Egy kicsit régen, kicsit hiányos ismeretekkel írtam ezt ~17
2009. május 14. csütörtök, 16:19 | Szabó_Péter

Egy kicsit régen, kicsit hiányos ismeretekkel írtam ezt ~17 évesen. Egy-két embernek elküldtem már itt :) de úgy döntöttem, hogy közkincsé teszem... Tele van híbákkal, szándékosan nem javítom, vessző sincs, tehát úgy értelmezhetitek, ahogy nektek éppen klappol :)

tehát:

...Megszűnt a tér és csak az ő kettőjük teste lebegett energiában dusalkodó táncparkett közepén ahol szemérmetlen táncolók gúnyos arckifejezésüket nem nélkülözve mutatták az érdektelenségüket feléjük ahol a két pár egymásbafonódásának fénye hatotta át a nyirkos falú pókhálóval sűrűn beszőtt termet,aminek a padlója teljesen simára volt táncolva,ami felért egy karcos és homályos foszforréteggel bevont übeglapnak. A két fiatal nem vette észre a körülöttük zajló érdektelenséget és csak egymásra koncentrálatak,amikor a fa ládábol dübögő csodálatos de egyben borzalamas zene áradat a halál hirtelenségével véget ért,de a pár csak órákal később fogta fel a zenének végét,amikor már csak ők ketten voltak a nyirkos falú és hideg épületben. A fiú az ajtó felé mutatott izadságtól csöpögő kezével és tudatta a lánnyal hogy ha kimegy az ajtón soha többé nem érezheti őt magához szoritva,de ha nem szabadul ebből a taszító helyiségből akkor soha többé nem mehet ki onnan és ott kell leélnie azokat a kinzó órákat ami az ő testét éri majd. A fiú kilépett a rosdás és horpadt vas ajtón amikor a lány tudata rögzítette és feldolgozta az őt ért pár perctartalmát és egy véres ruhában lévő orvos lépett be egy másik ajtón egy hatlmas barna nyelű csorbított pengéjű késsel,amin látszott a sok életet elvett érdemkeresztek sorozata. Lány még a tánc hatalmában égett és a tudata nem engette őt cselekvés megtételére,az orvos nem játszotta le az agyában a cselekvésének megtételét,hanem odalépett a lányhoz és megfoszototta őt attol amit szenvedésnek tart,de mégis szerette annak meglétét. Tettének végeztével a mészérló orvos kitüzte a sokadik érdemkeresztet a késére és megköszönte neki azt,hogy most is hűséges társa volt,de most eljött az a pillanat az életében,amikor már neki is át kell lépni azon a bizonyos ajtón és oda nem viheti magával,akármennyire is érzi azt,hogy neki szüksége van rá. A lány akkora kihült és elsápadt teste ott heveret koszos terem legkopottab sarkában,ahol már vakolat sem borította a vértől piroslő téglasorokat,amin a vér már anyira rászáradt,hogy már az vakolatot képztett a kopott vörös téglák oldalán. Az ajton belépve látta magát az orvos kívülről ahogy véghez viszi tettét amit az agyában nem lejátszodo mozdulatsorral vitt véghez. Egy hosszú meleg,de egyben hideg és hosszú folyosón sétált végig,ahol boldogan és vidáman érezte magát de egyben félt és rettegett, lépéseinek előrrehaladtával az eddigi áldozatainak hangját halotta ahol azt kiabálták számára hongos szavakkal,amit ő annyira szeretett és mindig azt mondta minden áldozatának,a halál íme megtalált és nem kerülheted el. Most először felejtette el mondani a lánynak azt a bizonyos mondatot. A folyosó végén látta már mindazt ahonnan már nincs visszaút,a szemet vakitő,de nem erős fény meglétét.. Elért az az út végéhez és átlépett arra a helyre,ahol már nem is volt önmaga és nem érdekelték földi és a földiség kicsinyes dolgai. Nem látta már az addig is láthatatlannak látszó testét,egy fényrészecskének érezte magát amibe az ő tudata van belepréselve. Egyfajta nem látható energiátol duzzadó erő repítete utján tovább látott érzett valamit,valami különöset. Az eddigi áldozatai köszöntötték őt és megbocsájtásáért könyörögtek,amiért korábban nem küldte őket a késével az öröklét birodalmába. Az orvos nagy félt és tudata érezte hogy az elkövetkező hely életének kudarcai lesznek,ahol ujra átélte mindazt az apró kudarcokat és szenvedéseket is amit addig átélt de nagy részük már a földi testi agyának olyan retezsébe zárkozott bele ahonnan nem volt képes feldolgozni azt.Útja végeztével a melegségtől és számára eddig sohasem érzett helyen volt már,ahol a családtagjai és szerettei várták,ahová belépve teljesen megtisztultan érezte magát és már nem volt képes emlékezni arra,ami addig történt vele,de tudta azt,hogy ez a hely az amit mindig is keresett és nem akar többet elszakadni innen,mert akkora energia találaható,ami az univerzum szereteével övezi őt körbe. És egy kékes sárga fény hirtelen kiragadta innen. Egy zöld fényes szobába vitte őt és ott volt egy sárga és kékes piros fényben úszó lény aki elrendelte számára a földi tettei miatt bekövetkező büntetést. Választhatott,hogy a teljes megsemisülés vagy újászületik valamelyik földi közegbe. A földi életében még doktor tudata tudta,azt hogy itt már nem maradhat akármennyire is szeretne,ezzel kapott egy esélyt,hogy ide eljuthat még és inkább válaszotta a földi életben való szenvedést. A szobát félelemmel és kétségekkel teli de szerettel és törődéssel átitatott fény töltötte ki és egy éles fény vakította be a földi életében még doktor tudatát, a fény elmúlásával egy kopott szobában találta magát,ahol a falon lévő fehér csempék és a világos zöldre festett falak hipószagot áraszottak magikbol és a padló fekete-fehér csmpével volt kiarkva. A tudat érezte,hogy ez egy kellemetlen hely,a tudat emlékezett még a régi,földi mivoltára és ugyanakkor tudata rögzítette a fenti eélmányeit.A homáylosság kezedett eltünni a szeméröl amin csak alakokat látott színes foltokkal körülvéve. Először pillantott meg egy hatalmas fekete folttal körülvett alakot,nem tudta ki vagy mi az,de érezte,hogy ez nem jót jelent. Legve érezte magát. Érezte,ahogy egy meleg és szűk ládába teszik. Érezte,hogy kicsi és kiszolgáltatott lett mint ahogy az áldozatai voltak ő számára korábbi földi életében. Sokszor visszajárt egy fényes helyre ahol egy lilás fénnyel körülvett alakot látott egy oltár előtt és mondogatott neki valami hosszú és értelmetlen szöveget,amit nem értett,de tudta,hogy rövid de annál inkább küzdéssel teli éelet vár rá. Nem értett egy szót sem a beszédből,de még is tudta hogy miről van szó. Az idő elteltével kevesebbszer járt mán erre a megnyugtató helyre vissza. Hat és fél évesen mikor már Laurel képes volt teljesen felfogni a szavak sulyát,akkor tudta meg azt,hogy a szülőannyja a születésénél meghalt. Hosszú napok,hónapok után már nem látta az emberekt körülvevő fényfoltokat és már teljesen beleilleszkedett a földi szenvedés mély és hosszú sávjába. Laurel egy barátja meghívására egy koszos és dohos helyre ment aminek a falai pókhálósak voltak és a vakolat is le volt peregve pár helyen. Látta az emberek érdektelenségét az arcukrol tükrözödő tekintetükből.Peregtek az események ésmikor a tudata utolérte őt,akkor már egy barna hosszú hajú barna szemű lánnyal találta magát táncolni,semmi különleges nem volt a lányban de Laurelt megragadta és átdva magát a zenének és az érzésnek a lánnyal szorosan összebujba táncoltak és általuk kibocsájtott fény borította be a termet. A gúnyos tekintetek nem érdekelték őket és a szörnyű zene is meghalni látszott a kopott faláda mélyéből. Ketten maradtak a dohos teremben,amikor a lány egy rozsdás,és horpadt ajtóra mutatott. Szó nélkül elhagyta Laurelt és komor arcal lépett át at ajtón a sötét folyosóra. Egy fehér rhás ember lépett be,akinek ruhája a hónaá fehérebb,szinte vakított. Egy előre kigondolt mozdulatsorral odalépett Laurelhez,aki a testében feszengő energiák miatt egy lépés megtételére kptelen volt, és egy fekete revolvert húzott elő a fehér zakójának belső zsebéből és Laurel fejéhez tartva azt meghúzta a ravaszt. Laurel élettelen teste pillanatok alatt a nyirkos és poros padlóra hulott,ahol a fejéből kifolyó vér a por hatására összecsomósodott. A fehér ruhás ember visszatette a fegyvert a belsőzsebébe és megfordult. Pár lépés után egy másik ajtóhoz lépett és a koszos kilincsét lenyomva lépett be a fénybe,ahol nem várt rá más,mint a Laurel,ahol megköszönte neki,hogy elhozta számára kulcsot az örök lét birodalmába.

Minden ott van!!
2009. június 04. csütörtök, 17:26 | Oiolosselote   Előzmény

Sajnálom, hogy nem találtad meg benne a terített asztalt, a vendégeket, az ízekez, a tál pirosló almát. De ott van benne minden. Csak Te nem láttad, mert a vasajtón kívülről kukucskáltál be, és talán nem is kerested, mert féltél. Menj be, éld át, és mindazt megtalálod benne és magadban, amit keresel. Az életet!

ArkAngyal képe
Nemere István...
2009. május 28. csütörtök, 10:31 | ArkAngyal   Előzmény

Ezt a kérdést, amit feltettél, fentebb már én is kifejtettem...a miértet. Mellesleg Nemere István Titkok, és Új titkok című írásaiban nagyon jó példákat (eseteket) ír le, milyen választások miért vannak, és derülnek ki...

ArkAngyal

ArkAngyal képe
Teljesen értem!
2009. május 29. péntek, 15:57 | ArkAngyal   Előzmény

Igen, értem a kérdésed.
Annyit szeretnék kérdezni, hogy ezt most filozófiai kérdésként teszed fel, vagy valami félelem miatt kérded? - mert akkor más-más magyarázási tartalmat kíván...
Egy valami ugyanaz mindkettő variációban, a Minden Értünk van! - fogalma. A minden ("jó","rossz" is) azért van értünk, mert minden tanulságot hordoz magában, amit feldolgozva hasznunkra válthatunk....

Megértés a kulcs. Erre példaként most jött elém egy írás, ide is leírom:

A MADÁR DALA

A TANÍTVÁNYOK MINDENT TUDNI AKARTAK ISTENRŐL, S EZÉRT ÁLLANDÓAN KÉRDÉSEKKEL HALMOZTÁK EL A MESTERT.

Ő EZT MONDTA:

-ISTEN AZ ISMERETLEN ÉS A MEGISMERHETETLEN.
MINDAZ, AMIT RÓLA ÁLLÍTUNK, A KÉRDÉSEITEKRE ADOTT ÖSSZES VÁLASZ CSAK A VALÓSÁG ELFERDÍTÉSE.
A TANÍTVÁNYOK NEM ÉRTETTÉK:
-AKKOR MIÉRT BESZÉLSZ RÓLA EGYÁLTALÁN?
-MIÉRT DALOL A MADÁR? -KÉRDEZETT VISSZA A MESTER.

A madár nem azért dalol, mert valami mondandója van. Azért dalol, mert dala van. A tudós azért beszél, hogy megértsük szavait.
A Mester szavai nem azért hangzanak el, hogy megértsük. Azokra úgy kell figyelnünk, mint a fák közt zúgó szélre, a folyó csobogására vagy a madár dalára.

Akkor a szavak felébresztenek majd valamit a szívedben, amely felülmúl minden tudást."

( A. de Mello: A madár dala)

ArkAngyal

ArkAngyal képe
Oké :)
2009. május 29. péntek, 19:36 | ArkAngyal   Előzmény

Kíváncsi voltam, hogy ráigazolsz-e elképzelésemre... és megtetted, megértetted a történet mondanivalóját.
Mellesleg kellően észlelem az alázatot benned, és van hozzá belső erő is. Ne légy bizonytalan, bízz benne, hogy kérdéseid jók, és jogosak.
Kinyilatkozás vezet a kiterjedéshez.
Valóban, ha nem aggyal próbálsz meg megérteni, meg fog jönni a válasz. Ha hétfőig nem jönne meg, adok némi támpontot, nézetet, ami alapján magad rájöhetsz igazadra. Csak azért nem szeretnék most erre válaszolni, mert szeretném, ha elérnéd a "tudatot" a tudatalattidban. Erre szoktam mondani: Sokszor akkor segítek, ha nem segítek (vagy nem azonnal).
Tudom, eddig is vártál a válaszokra, de most szerintem ez más. Most már valóban meg kell "hallanod"...

Szeretnék "csak" (vissza)igazolásokat adni, nem "megoldásokat". Reménykedem benne, hogy megérted, és megértesz ;-)

Barátsággal:

ArkAngyal

GLinDorph képe
Minden pillanat egy halál ... és egy születés
2009. június 05. péntek, 0:59 | GLinDorph   Előzmény

Miért lényeges, hogy a két élethelyzet között ott van egy halál ? Élethelyzetek egy életen belül is változnak. Hogyan tudod elfogadni, hogy az élet változik és egyszer ez van aztán meg az van ? Ezen az életen belül is várhat rád minden csodálatos dolog ,,, és ugyanakkor mindenféle szenvedés, fájdalom. A halál is csak ennyi ,,, sőt .. még jobb is.

Vajon nem-e volt már valaki úgy, hogy azt kívánta volna egy élethelyzet változás után, hogy bárcsak ne ismerte volna meg előtte az előzőt ? Vagy legalábbis ne emlékezne rá. Pl valaki egy számára csodálatos kapcsolatban élt éveken át, aztán megszűnik ez a kapcsolat és utána már nem találja magát, a helyét és az új kapcsolatát. Pontosabban önmagát nem találja az új élethelyzetben, az új kapcsolatban. Mert emlékszik rá mi volt előtte, milyen volt az a másik kapcsolat és milyen volt benne a másik fél és milyen volt benne önmaga. Sok ember próbál ilyenkor felejteni, hogy újra boldog lehessen. Nos a halál kegyes volta, megoldja ezt a dilemmát.

Úgyhogy ne aggódj ,,, ha egy sokkal rosszabb életet választasz majd magadnak, nem fogsz erre a jobbra emlékezni :-) ... nem lesz mihez viszonyítanod. Az lesz AZ Életed ... és kész....

... most pedig EZ AZ Életed ... semmi szükséged másra, mint hogy Ezt Éld .... ITT ,,, MOST ..

GLinDorph
http://ecsk.hu

Leszületett lekek
2009. június 04. csütörtök, 18:14 | Oiolosselote   Előzmény

Árpi!

Látom, Te még eléggé materiálisan , anyaghoz ragaszkodottan reagálsz az ezoterikára. Ezzel valamikor én is így voltam. Ez az a szint, ahonnét jó iramban lehet emelkedni a megértés során. Tanulj sokat Sanyitól, és másoktól.
A lejövő lelkeket ne úgy képzeld el, mint akik egy előző életük befejezése után "felmentek", majd bizonyos fenti elfoglaltságuk elvégzése után lejönnek. Ugyanaz a lélek ugyanolyan felállásban sohasem jön le mégegyszer. A reinkarnációnak is van egy - hogy úgy mondjam - hierarchiai szerkezete, egy bonyolult szerveződési folyamata, hogy követhetők legyenek azok az utak, azok a tanulnivalók, amelyek megnyilvánulásra várnak, azok a feladatok, amelyeknek a megélése valamilyen irányú fejlősést okoz nekünk. Hallottál már a felsőlélekről, vagy felettes énről. Ha egy lélek távozik a mi világunkból, akkor egy folyamaton keresztül egyesül az ő fölötte álló felettes énnel, aki jó esetben több irányba is inkarnál magából egy-egy materializált, vagy más módon manifesztált részt. Ezek egymással folyamatos kapcsolatban állnak, akár megnyilvánult állapotban vannak, akár a köztes létben. Helyzetük folyamatosan változik a felettes én épp aktuális megélnivalójának, vagy vele kapcsolatban lévő más lelkek érzelmi állapotának megfelelően. Egy-egy újabb feladat megoldásához a felettes énből mindig más-más felépítésű, képesítésű, és emlékű, érzelmi és értelmi háttrrel rendelkező egység válik le, s inkarnálódik. Úgy is fogalmazhatnék, hogy egy-egy feladat megoldásához a testednek nem mindig ugyazok a részei kellenek, hanem mindig egyedi elrendezésű egységek válnak alkalmassá azok megoldására.
Mivel mostanában a gondolataink egyre csapongóbbakká válnak, konfliktusaink egyre több rövidebb-hosszabb problémát hagynak hátra, ezért szükségszerű, hogy felső lelki szerveződésünk is ennek megfelelően egyre felgyorsultabb és egyre szétforgácsoltabb módon igyekezzék ezeknek materilizációs helyet nyújtani.
Ahhoz, hogy lelkileg fejlődjünk, szükséges a szenvedés. Ezért van az, hogy többen inkarnálódnak olyan területekre, ahol az önmagukban felgyülemlett feszültséget, kiolthatják, tanulhatnak belőle, és életük továbbfolytatásához tapasztalati ismeretanyaggal rendelkezzenek. Ezt másokkal való kapcsolataik megélésének felgyorsítása révén érhetik el. (Ha a neten elkezdessz böngészni, egyre több infóhoz jutsz, s egyre több kérdés merül fel benned. Ennek hatására egyre gyorsabban kattogsz ide-oda, hogy megértsd mindazt, amit szeretnél. Sok idő kell aztán ahhoz, míg rájössz, hogy ezt a keresgélést lassítanod kell, és még több ahhoz, hogy lemondj bizonyos kérdésekről. Elfogadd, hogy nem olyan fontos mindenre választ találnod, főleg nem azonnal. Érted?) Ezt a folyamatot a felsőlelkeknek is el kell játszaniuk, sőt azok feljebbvalóinak is - bár minél magasabbra lépünk a hierarchiai létrán, annál bölcsebben vagyunk képesek kezelni ezt a helyzetet. Nem csak itt a földön pörgünk. Sőt itt is azért pörgünk, mert fönt is bepörögtünk.

Tehát nem célszerű a földi materiális megértés fényében vizsgálni a lelki dimenziókból alászületők reinkarnációs útjait. Ezeknek nem itteni, hanem ottani okai vannak.
Ennek alapján talán már másként látod azt a kérdést is, hogy mennyien vannak a köztes létben, és nekik mennyi idő kell az újjászerveződéshez, inkarnálódáshoz. Ennek semmi köze a mi időfogalmunkhoz, ott ennek nincs értelme. Ezt csupán érzékelteésként mutatják meg némely kutatók. Nem ténykén tárják elénk. Ott, ahol a tér és idő minden pillanata egyben van, nincs semmi jelentősége a mi időnknek. Ott az idő minden pillanata egyszerre zajlik, a pillanatok nem függnek egymástól, csak attól, hogy innen mi kerül oda.
Annak, hogy mennyien születnek le ide, semmi köze ahhoz, hogy itt el lehet-e őket tartani. Nem azért jönnek, hogy a létszámot kitegyék, vagy túllépjék. Erre egyébként megvannak az egyetemes alapelvek, melyek pontosan szabályozzák ezt, nem a mi és nem az ő dolguk. A Tao, az egyetemes életelv ezt elvégzi helyettük. Így semmilyen furcsa következmény nem lehet ebből, csak annak a következménye, amiket a már élt lelkek tettek, vagy gondoltak, éreztek.
Nem tudom, érthető volt-e?

bubuiszusz képe
Hiszek a reinkarnációban.
2009. május 31. vasárnap, 11:58 | bubuiszusz

Sokan sokféleképpen vélekednek a reinkarnációról, hisz nagyon sok könyv és különböző tanítások sokaságai keresi a miérteket, hogyan lesz, vagy mi várható a fizikai test elhagyása, és az újjászületés következtében. Úgy vélhetik sokan, hogy meg is találták az igazságot és számukra talán tényleg igazságnak tűnik, és az igazság ami bármilyen technikával megmutatkozik számukra vajon az igaz válasz erre, a földi életben megválaszolhatatlan kérdésre. Pedig talán csak az elme, a vágy, vagy a nem pontos és jó helyről megszerzett ismeret az mely játszadozik velük. Az tény, hogy van inkarnáció, de nem úgy, mint mi elgondoljuk. Nem úgy, hogy ennek tudata bárki számára gyengíthetné azt a tényt, hogy a legfontosabb a jelen megszentelését. A reinkarnációval kapcsolatban nagyon óvatosan kell fogalmazni, mert legtöbb ember e téren nagy tévedésben van. Sokan úgy gondolják, hogy ha van reinkarnáció, akkor nem kell a mostani életüket halálosan komolyan venni. Pedig ez a legfontosabb a földi életben, hisz ezért születtünk ismét le, ezért kapunk új esélyt egy új életre, mégpedig a jelen megszentelésére. A reinkarnáció nem könnyítést jelent. Sőt komoly teher ez a léleknek, hisz olyan ez, mint mikor valaki súlyos betegsége miatt nagy szenvedésekkel járó kezelésre kényszerül egy kórházban. De van olyan is, mikor egy-egy nagy lélek engedélyt kap, hogy közénk jöjjön azzal a küldetéssel, amivel Jézus jött közénk. Ilyen volt Illés Keresztelő Jánosban. Aki tehát újraszületik, az nagyobb szenvedésre születik, mint amit megélt előző életében. A különbség csupán annyi, hogy a nagyobb szenvedést mások kényszerítik rá. Mindenki a jelenlegi életében szenvedéseket okoz magának rossz döntései következtében. A jelenben mások által okozott szenvedések előző életek rossz döntéseinek következményei. Ezek alapján vágyainkban azt kellene megélnünk, hogy bár ne lenne reinkarnáció. Éppen úgy, mint van pokol, de bár ne lenne. Tehát van reinkarnáció. Ezzel nem kell foglalkoznunk. Nekünk azzal kell foglalkoznunk, hogy hogyan tudjuk egyénileg és közösségileg elviselhetőbbé tenni mások életét azáltal, hogy nem magunkra akarjuk irányítani egymás szeretetét, hanem külön-külön és együtt saját szeretetünket igyekszünk másokra irányítani. Talán ez az igazság, számomra igen, hisz megmutatja számomra, hogy a jelenlegi életünkben a legfontosabb a szeretet adása válogatás nélkül. Mert az nem szeretet amikor azt mondom ezt szeretem ezt meg nem ezért meg azért. Persze hibákat elkövethetünk, rossz döntéseket is hozhatunk melyeket ha nem tudunk kijavítani a jelenlegi életünkben, persze erre mindig van esélyünk mindaddig míg lélegzünk, akkor kezdhetjük elölről az egészet, na persze ha kapunk újabb esélyt.