Boldog(talan) család | Önmegvalósítás.hu

Boldog(talan) család

2010. szeptember 19. vasárnap, 19:15 | szildiko1

könnycsepp120x88.jpg

Az utóbbi időben sok embernél szokássá vált, hogy a gyermekkorukat, és a szülőket hibáztassák boldogtalanságukért, sikertelenségükért.

Tény, hogy sok szülő nem tud úgy foglalkozni a gyerekével, ahogy azt ő szeretné. Nincs ideje meghallgatni, esetleg tárgyakkal pótolja az elmaradt figyelmet, nem elég nyitott az igényeire, nem képes annyi szeretetet nyújtani, amennyit a gyerek kívánna.

Senkinek sem tökéletesek a szülei. Amikor az ember még kicsi, mindenhatónak érzékeli édesapját, édesanyját. Felnéz rájuk.

Azután ahogy telik az idő, növekedik, a gyermek, egyre kritikusabbá válik, egyre több hibát talál a szüleiben. Ezt sem csinálják jól, azt sem adják meg, nem támogatják eléggé, nem elég megértőek, kiabálnak, veszekszenek, talán még meg is ütik a gyereket. Hol van a meleg - biztonságos - védő család?
Ha gyerek boldogtalan felnőtté válik, hajlamos lesz emiatt nehéz gyermekkorát, és a szüleit okolni.

Most viszont akiknek kedve van, jöjjön egy kis időutazásra. Azt már tudjuk, hogy mi mit nem kaptunk meg a szüleinktől. Lépünk egy generációt vissza, és nézzük meg, szüleink mit nem kaptak meg az ő szüleiktől. Figyelmet? Biztonságot? Ölelést? Fogalmazzuk meg.

És most képzeljük el azt az ideális állapotot, hogy ők olyan helyzetben vannak, hogy mindent megkapnak, amire szükségük van. Szeretetet, biztonságot, figyelmet, simogatást, melegséget, mindent. Hogyan változna az életük, ha ez bekövetkezett volna? Képzeljük el…..
Hogyan viselkednének ebben a paradicsomi helyzetben?...
Mit szeretnének?...
Milyen iskolába járnának?...
Milyen emberekkel találkoznának?...
Találkozna ebben az ideális életben apánk és anyánk?...
Mi megszülettünk volna?

Kedves humorgumo!
2010. szeptember 20. hétfő, 14:37 | szildiko1   Előzmény

"Nem értek egyet azzal hogy ha visszamegyek az időben és megfogalmazom azt hogy anyám vagy apám gyermekkori életéből mi hiányzik,azáltal rájövök hogy ténylegesen mi a probléma gyökere."
- Nem is ez volt a cél, ugyanis nem fogalmaztuk meg a problémát. Vagy az a probléma, hogy miért hibáztatom a szüleimet? Nos, ez az én ügyem, velem van kapcsolatban, és nem velük. Vagyis ha elképzelem az ő paradicsomi állapotukat, az valóban nem segít ennek a megválaszolásában.

...tudatom tiltakozott hogy EZ NEM IGAZ,... - Nagyon helyes, nem is akartuk a tudatot félrevezetni, egy "csak" egy "játék". A válasz viszont nagyon sokatmondó, tehát megvan a feladat.
Azt viszont érdemes rudni, hogy a szüleinknek mindig gyerekek maradunk, de ezt lehet játszmázások nélkül is megélni.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy vannak "énrészeink", amelyek megrekednek különböző korban, és nem érik el a valós korunkat. Ezeket például érdemes felnöveszteni. Persze azt is jó tudni, hogy ezeknek a részeinknek jó célja van azzal, hogy megmaradnak bizonyos korúnak, és ezt a célt fontos figyelembe venni.

Még várok, nem írom le, hogy valójában mi a célja a "gyakorlatnak," szerintem néhányan rá fognak jönni.

Én biztos vagyok benne,
2010. szeptember 20. hétfő, 18:43 | jessica73

Én biztos vagyok benne, hogy nem a szüleimhez születek, ha mindent megkaptak volna, amire szükségük van, különben nem tudták volna azt a minőséget adni és nyújtani, amit ebben az életemben tapasztalnom kellett/kell tőlük a saját fejlődésemhez. Érdekes módon valahogy már megbocsátottam nekik, sőt, talán nem is haragudtam igazán rájuk. Ennek ellenére nem értem, hogy miért nem tudom rendbe tenni az életem.
De remélem vasárnap kiderül egy része. :-)))

Kriszti

Szerintem is fontos, hogy
2010. szeptember 22. szerda, 15:37 | SKR80

Szerintem is fontos, hogy megértsük mi miért alakult így, mert csak így válhat belőlünk jó, ill. jobb szülő. Minden ember azt akarja megadni a gyerekének, amit ő nem kapott meg.... ez egy ördögi kör, mert mindent senki nem tud megadni, de ha valaki szeretet nem tudni adni, az nagyon fájdalmas, főleg ha egy szülőről van szó. Nem csak a gyereknek fáj, de a szülőnek is.

Én is sokszor hibáztatom a szüleimet, ha ezt és ezt tették volna, más lenne, de most már ez van, ők azért nem tudtak tökéletesek, vagy jó szülők lenni, mert az ő szüleik is sok hibát elkövettek, ahogy mindenki, de ha ezeket nem vennénk észre, úgy gondolom, mi nem tudnánk változtatni ezen. Mert a gyerek akarva akaratlanul elsajátítja a szülei viselkedését, gondolkodását, problémamegoldóképességét, vagy problémamegoldónemképességét stb. És ha a gyerek felnőtté válik, ő is ugyanúgy tesz majd mint a szülei, de az már az ő felelőssége, hogy kinyitja-e a szemét és felsimeri a szülei hibáit vagy sem. Ha sikerül, akkor tanulhat belőle és így válhat belőle jobb ember.

Nagyon haragszom a szüleimre, mert nem szerettek igazán, még most sem, de így legalább már azt tudom milyen nem szeretnék lenni, milyen életet nem szeretnék élni. De nagyon rosszul esik, mikor látok egy sikeres boldog kiegyensúlyozott embert, mert az ilyen emberek mögött mindig olyan szülők állnak, akik szeretik. Nekem ezért 100szoros energiát kell belefektetnem, ha magabiztos, kiegyensúlyozott szeretnék lenni, azt az energiát is bele kell tennem, amit a szüleim nem fektettek bele..... és rohadt nehéz, mert az ember EGYEDÜL van, hisz nincsenek szülei.

És éppen abból adódik sok gond a felnőttkorban, ha a szülők nem tudtak szeretet adni, hogy a gyerek nem tudja magát szeretni, hisz akikre felnézett, ők sem szerették, keresi a hibáit és elveszettnek érzi magát és a miértekre keresve a választ néha el-el téved, de újra és újra talpra áll, mert nem tudja feladni, azt hiszi mindenki utálja mert a szülei viselkedését vetíti le másokra, és ez kegyetlen, mikor az embernek nincs normális önértékelése és idegennek, elveszettnek érzi magát ebben a világban. Csak magára számíthat. És a küzdelmei során újból és újból szembe kell szállnia a szüleivel, akik még ilyenkor sem tudják támogatni, inkább megnehezítik azt, amit ők okoztak. Elismerésről, megbecsülésről ne is beszéljünk.

Eléggé öszetett a dolog és nem könnyű, több évet/évtizedet igénybe vesz. Persze a végén majd elmondhatjuk, így legalább nem volt értelmetlen az élet, mert egész életemben azon dolgoztam, hogy más legyek, hogy jobb legyek, hogy jó ember, jó szülő legyek....

Feliratkozás Hírlevélre