Ezoterikus gazdaságszervezés | Önmegvalósítás.hu

Ezoterikus gazdaságszervezés

2009. március 20. péntek, 8:32 | Oiolosselote

Milyen jelentőségű kor küszöbén állunk?
Mit tehetünk a gazdasági világválság ellen?
Hogyan kapcsolható össze az ezoterika és a gazdaság?
Mire való az ezoterika? Van-e gyakorlati haszna?
Miért olyan jelentős napjainkban az ezoterikus kutatás és gondolkodás?
Mi köze a magyarságnak ehhez a tendenciához?
Miért olyan a nyelvünk, amilyen? Milyen is?

Ezek szerint elég sok dolgot foglal magában ez a téma, de a lényege az, hogy együttesen választ találjunk arra az összefüggésre, amely a világtól eltérően fejlődő gondolkodásunk és jelen világunk közözz fennáll. Ezt kívánom összevonni 'ezoterikus gazdaságszervezés', vagy 'paradicsomi gazdaságépítés' címszó alatt.
Az erről szóló információk nagy sokasága természetesen rendelkezésemre áll - épp ezoterikus módon jutottam hozzá -, és szeretném megvitatni, illetve a közöttetek meglévő harmonikus együttműködési szándékot felhasználva materializálnám.
Egyesek szerint kb. 2004-től egy új korba léptünk. Ez a Vízöntő-kor. Azért fogalmazok így, mert az asztrológiai világkorszakokat az egyes ezoterikus tudományok más- más módon számítják. Ennek részleteibe nem megyek bele, nem az én szakterületem, de mások igyekezhetnek abban, hogy közös konszenzusra jussanak e tekintetben. Egy azonban biztos. Ez a korral járó változás már a 20. század első felében erősen mutatkozott, bár akkor még nem tudtunk mit kezdeni vele. Napjainkban viszont már annyira felerősödött e tendencia, hogy társadalmakat mozgatott meg, politikai egeket renget, pénzügyi szekciókat rostál, és nem utolsó sorban elkezdte szétválasztani az emberiséget a következő spirituális dimenzió-ugráshoz.
Tehát nekünk, akik arra inkarnálódtunk, hogy ezoterikus módon legyünk képesek gondolkodni, képesnek kell válnunk arra is, hogy ezt a képességet a föld javára fordítsuk, részt vegyünk embertársaink fejlődésében (vagy bukásában).
Mi az, amire ezeket a szerteágazó képességeket (önvizsgálat, belső látás, rejtett képességek feltárása és irányított használata, a világegyetem multidimenzionális áttekintése, felettes Ének vezetésének elfogadása, agykontroll, érzelemkontroll, hangulatkontroll, kauzálkontroll, asztrál kontroll levitáció, telekinézis, tűzjárás..., gyógyítás különféle formái, inkarnációs múltlátás, jövőbe tekintés, és még sorolhatnám egy darabig) fel kell használnunk? Azt már tudjuk, hogy a múltban mire használták némelyek. Egyesek elősegítették emberiségünk fejlődését, de mintegy ötezer éve sajnos átvette fölöttünk a hatalmat a Sötét Árny, s Ő arra használta, hogy leigázzon bennünket, s nem megengedhető hatalmat gyakoroljon felettünk, az Istennek oly kedves teremtényei felett.
A gazdasági világválságok is összefüggnek az új kor szellemével, hisz azok is a múlt század első felében jelentek meg. A mostani pedig eléggé meghatározó lesz. Ez is tettekre kell, hogy sarkalljon bennünket, s gazdasági szerkezetünket át kell alakítani, meg kell újítani az új kor követelményeinek megfelelően. Vagyis abból a célból, hogy segítsen az emberiség egyedeinek a szétválogatódásában - kinek-kinek a vágyai és eddigi élete (reinkarnációs múltja) alapján.
Hogy hogyan kapcsolható össze az ezoterika és a gazdaság? Erre egy támpontot mutatnék, egy összehasonlítást. Jelenlegi gazdasági szerkezetünk alapja a pénz, a pénzért végzett tevékenység. A pénzt viszont arra használjuk, hogy egyéni vagy csoportos vágyainkat mohó módon kielégítsük vele. Ezért a pénz társadalomformáló ereje és dicsősége egyre alábbszáll, mígnem a mélybe húz - jelleménél fogva - mindenkit, aki őszinte hitet gyakorol benne és a hatalmában. Ahhoz, hogy ezt a hatalmát folyamatosan meg tudja őrizni, szabályokat, törvényeket, ostoba emberi rendszereket kell alkotnia és használnia.
Az ezoterika viszont a létező világ igazságait kutatja, a meglévő, az egészet szabályozó elveket használja a munkájához. Ezek a szabályok viszont már léteztek attól a pillanattól, hogy Isten bármit is megalkotott volna. Így az emberi kapcsolatok működését is ilyen elvek mozgatják. És itt az alapvető különbség. A szabályokat bukott emberek hozzák létre, és állandóan változtatniuk kell vélt hatalmuk megtartása érdekében - ma főleg a gazdasági szerkezeten keresztül nyilvánul ez meg. Az elveket viszont az a Valaki alkotta, aki bennünket is - már a bukásunk előtt. Az elv: viselkedési szabály. Az alapelv: alapigazságon nyugvó viselkedési szabály. Nos, az ezoterikus gazdaság ez utóbbit használja a felépítéséhez, működéséhez, fejlődéséhez és rendszerbe szedéséhez.
Nos, remélem, sikerült felcsigáznom az ezoterikus érdeklődést, és párbeszédre sarkallhatok némelyeket. Szívesen vennék minden hozzászólást, és segítséget, hisz én is csak egy szűk területén vagyok járatos az ezoterika igen szerteágazó tudományrendszerében.

Kérdések
2009. március 21. szombat, 9:09 | Balage (útkereső)

Szia!
Én a magam részéről úgy gondolom, hogy az, hogy ezoterika egységes formában nem létezik. Ha a materialista szemléletmód, mint éppen megnyilvánuló aspektusa a világnak megszűnne, ez nyilvánvalóvá is válna. Nincs két ezoterikus ember, aki ugyanúgy látja a világot, és az én szememben attól mert valaki hisz a láthatatlan világban, még nem lesz különb.
Már a célok is különböznek. Valaki szabadulni akar az élet kötöttségéből (Buddha szerint az élet szenvedés.), míg valaki a boldogságot üldözi, és egy utópisztikus eszmét kerget.
Mindig hivatkozunk az Istenre, de vegyük észre, hogy mindenkinek mást jelent ez a szó. Külső az Isten, belső az Isten, mindkettő, egyik sem? Cselekvő, nem cselekvő? ...
A materialista világképet éppen az a nemes eszme hozta létre, hogy megkeressük azt a közös alapot, ami eltörli a feszültségeket okozó szubjektivitást, a babonát, a téves hiedelmeket, a vallásháborúkat. Éppen az objektív nézőpontot, éppen az ABSZOLÚTUMOT, a minden egyéni meggyőződés és előítélet fölött álló valóságot céloztuk meg. Vegyük észre, hogy a materialista természettudomány alapeszméje éppen olyan gyönyörű, sőt azonos a vallásos irányzatokéval. Korábban a világ vallásos volt, de nem volt béke. Mindig folyt a vér.
ALAPVETŐEN UGYANIS NEM AZ ESZMÉKKEL VAN BAJ, HANEM AZZAL, HOGY MINDENKI TÖKÉLETLEN, ELVAKULT EMBER. MINDENKI CSAK A SAJÁT IGAZÁT TUDJA ELFOGADNI. TALÁN AZ IS, AKI EZT ÍRJA.
Szóval én azt szeretném megkérdezni, hogy neked milyen az Istened, mi az, ami vezérel, mi az életed célja, értelme? Mi motivál a munkád során? Mit értesz "dimenzió-ugráson", hogyan képzeljem ezt el? Miért lesz az jobb? Összefoglalva mindezeket: KI VAGY TE? MILYEN HATÁSOKNAK ADSZ TESTET?
Bocsánat, hogy így neked szegezem ezeket a kérdéseket. Őszinte megérteni-akarást képzelj mögéjük. Szeretném, ha őszintén válaszolnál, hogy válaszaidat előítéletektől mentesen befogadhassam. Talán segítenének rendet rakni a bennem lévő zűrzavarban.
Üdvözlettel:
Balage

gyöngyház képe
Rend
2009. március 21. szombat, 13:41 | gyöngyház   Előzmény

Legtöbbször várakozással, élvezettel olvasom a hozzászólásaidat.

Ott van a rend Benned. Nagyon így érzem. :-)) Csak benne vagy az életedben, talán nem látod felülről, ahogy én sem meg más sem. :-)

Álmodtam...
2009. március 21. szombat, 15:18 | Oiolosselote   Előzmény

"Álmodtam egy világot magamnak.
Ott állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt."

Köszönöm, Gyöngyház

Köszi!
2009. március 22. vasárnap, 16:21 | Balage (útkereső)   Előzmény

Szia Gyöngyház!
Nagyon jól esett, amit írtál, köszönöm!
Balage

Én vagyok, Oiolosselote
2009. március 21. szombat, 15:32 | Oiolosselote   Előzmény

Köszönöm Belaga, hogy kérdésekkel árasztasz el. Igyekszem sorra venni őket.
Igazad van, egységes ezoterika nincs. Mindenki a saját "földöntúliságát" vetíti le mások felé - hogy a szóképet azonosítsam. És ebből valóban csak némelyek materializálódnak. A nagy többség ezotériája nem vetül közénk, nem látjuk, de tudunk róla - látom te is. Mindenki egy kicsit elcsúsztatott élettérben létezik másokhoz képest, s csupán bizonyos közös átfedések, közös pontok létezése miatt vagyunk képesek némiképp betekintést nyerni másokba, mint te is belém. Így alkothatunk közösséget. Aki látja a láthatatlant, az nem különb, csak szélesebb dimenzionalitású, és hite van. Én egy senki vagyok, aki egójánál fogva valaki kíván lenni. De ez nem fontos.
A Felső Énem az egómon keresztül nyilvánul meg felétek, de a célja nem azonos vele. (Ez a legtöbbünknél így van, ahogy látom.) Tehát egy vagyok a sokból.
Én egy utópisztikus eszmét kergetek - ahogy te kifejezed. Engem ennek kergetése tesz boldoggá. Tehát azt kívánom, hogy magam körül egyre több megelégedett és boldog embert lássak. Eddig vajmi keveset sikerült 'lencsevégre kapnom'. Egyszer már találkoztam velük, de gyenge Énem nem tarthatott velük. Köztetek is vannak, akik törekszenek ilyenekké válni - jó előmenetellel. Talán te is. Ezt még nem tudom, jobban 'meg kell nézzelek'. Egy azonban biztos! Ti különbek vagytok nálam nagyon, nagyon sok tekintetben. Már vannak köztetek 'kedvenceim' is, de bennük talán csalódni fogok. Már hozzászoktam.
Számomra az Isten SZEMÉLY. Mindnyájunk közös őse, közöz oka, egy belső, legmagasabb lény, mindnyájunk bensejében ott lakozó, eredetünk és eredeztetőnk. Ő nem külső, hanem belső személy. Ő mi vagyunk, mindnyájunk, függetlenül attól, hogy láthatóan megnyilvánulunk, vagy nem; hogy milyen irányba haladunk; hogy jók vagyunk, vagy rosszak. Mind Ő vagyunk. Így látom én.
Az anyagot valóban a közös alapok hozták létre, mindnyájunkból van ott egy olyan darab, ami kerekké teszi azt, és közösen működtethetővé. Más részeink viszont nem látszanak, de egymás kíváncsiságát kielégítendő, feltárhatók egymás számára - mint én most neked. Így látom.
Most sokkal több vallás van - de már sok esetben nem nevezzük annak - és még több vér folyik. Mit gondolsz, még meddig tartható ez? A vágyam, hogy új alapokra helyezzük mindezt, mert belső egyensúlyra törekvésemmel összhangban van.
Önzők vagyunk. Talán az egyre szaporodó, meg nem nevezett vallásoknak hála, egyre inkább elszeparálódunk egymástól, s mindannyian kiépítünk egy - ahogy te fogalmazol - utópiát. De mivel más-más életút áll mögöttünk, más-más 'vallás' táplál bennünket szellemileg, (ez nem nehéz, hisz több milliárdnyi írott anyag áll rendelkezésünkre), egyre inkább elhatárolódunk mások elképzeléseitől, s valóban egyre inkább hajlunk a sajátunkat egyedinek kikiáltani. Nyilván én is - jóllehet magam sem értek ezzel egyet.
Én bennem több mint 30 éve ugyanaz az életcél dolgozik. Egy utópia. Több könyvet írtam róla, többet ki is dobtam. Gyanítom azonban, hogy ez az utópia nem csak az én álmom. Továbbá biztos vagyok benne, hogy még sok inkarnációt kell megélnem a megvalósításáig, vagy legalább a biztonságos működtetéséig. Lehet, hogy ebben a karmámban már elkezdhetem, ha a körülményeket is hozzá tudom igazítani, vagy ahogy Choelo mondaná: ha a világegyetem erői összefognak érte.
A motivációm az álmom. Évtizedek óta ugyanaz. Na, nem kép ugyanaz, hanem a belső valóságom. A Vénusz és a Hold együttes pozitív hatásának köszönhetően, mindig arról a munkáról álmodom, ami a célomhoz egyre közelebb visz. Csak azt hiányolom, hogy valós emberi társaim nincsenek. Álmomban szerencsére van. De szeretném ezt mások számára is materializálni, hogy őket is boldoggá tegye, s törekvővé ebbe az irányba. Persze senkinek sem szeretném a saját útját zavarni vele. Csak zavar, hogy vagy nem értik, vagy nem akarják érteni, némelyek félnek tőle, legtöbben viszont egyszerűen hülyének néznek. Ez utóbbi már nem zavar. De aki próbálja megérteni, az is csupán utópiának titulálja, és úgy kezeli, mint ami nem megvalósítható. Pedig az.
A dimenzió-ugrás alatt a következőt értem. Mindnyájan egy bizonyos élettérben élünk, a lelkünket ide inkarnáltuk, egy bizonyos feladatsor megoldása érdekében. Ha ezt a feladatsort jó néhány (száz, ezer) inkarnáció során megoldottunk, akkor spirituálisan emelkedünk. Egy következő problémakör megoldása vár ránk. Ehhez egy olyan lelki szint szükséges, amely részint megkívánja az alapjául szolgáló érettséget (a korábban már megoldott problémák hatékony kezelésének képességét), másfelől pedig egy magasabb rezgésszámon üzemeltetett, materiális testet. Ez a test a mi számunkra már nem látható, a jelenlegiének sokszorosa, egy oktávval magasabb. Ez a test így magasabb jelentőségű és spirituálisan is fejlettebb emberi életforma. De nem untatlak ezzel. Nem tudom, neked ez mit jelent, lehet, hogy nem sokat tudsz róla, vagy másként látod. A lényege, hogy ez a legfelső dimenzióban lakozó Istenhez egy lépcsővel közelebb visz.
Véletlenül se gondold azt, hogy benned bármilyen zűrzavar van. Nem! Benned épp olyan rend van, mint bennem, sőt materiálisan tekintve benned lényegesen nagyobb rend uralkodik, mint bennem. Különben nem tudnál foglalkozni azzal, hogy megtudd: én ki vagyok. Én ugyanezt sokkal nehezebben tudnám megtenni. Talán ezért nem volt soha igazi barátom, társam, őszinte szerettem. De lesz. Te egészségesen tudsz közeledni másokhoz. Engem az eddigi életem úgy megkötözött, hogy erre ebben a karmámban már nem sok esélyt látok. Eddig csak megfelelni akartam, de mindig vesztettem. Már ez nem elégít ki. Szeretnék én lenni, s a valóságot is álomnak látni. Én, a senki. Tehát az én zűrzavaromban szeretnék inkább rendet rakni, de nem másoknak megfelelni, csak én lenni, s másoknak is ebben segíteni.
További szép gondolatokat!

Kedves Oiolosselote! Köszönöm, hogy őszintén válaszoltál, és
2009. március 22. vasárnap, 16:08 | Balage (útkereső)   Előzmény

Kedves Oiolosselote!
Köszönöm, hogy őszintén válaszoltál, és így kiöntötted a lelked. Valójában én is hiszek egyfajta utópiában, bár konkrétan nem szoktam elképzelni. Gyakran meditálok úgy, hogy képzeletben eggyé válok a világgal, és elképzelem, hogy kisimulok, feloldódom a békében. Őszintén szívből átélem, hogy az emberek megbocsátanak, elengedik a feszültségeket. Akkor és ott meg vagyok győződve, hogy ezzel segítek. Csak sajnos hajlandó vagyok elhanyagolni a saját életem, és amikor ez újra és újra előtérbe kerül rettenetesen szorongani kezdek, minden hülyeségnek tűnik, és ilyenkor őszintén vágyom a halálra. Még az a szerencse, hogy van egy állandóan ébren lévő racionalitásom.
Ilyenkor eléggé furcsa módon csak a metál zene tud megnyugtatni. Erőt lehet belőle meríteni, csak rá kell jönni, hogy milyen belső hozzáállással és mekkora mennyiségben kell hallgatni. Olyan, mintha a táguló látóterem miatt egyre több kellemetlen hatás (is) érne, és hozzá kell szoknom a jelenlétükhöz, mert a kétségbeesés az igazi bukás.
Nem tudok csak és kizárólag pozitív képeket átélni. Úgy érzem csak annyira vagyok fehér, mint amennyire fekete. Nem akarok sem jó sem rossz lenni. Egyszerűen csak nem akarok ártani.
(AUM=Brahma-Vishnu-Shiva=Teremtő-Fenntartó-Pusztító)
Van bennem egy egészséges szkepticizmus, mert korábban túlságosan naív voltam. Igazából mindent akkor hiszek el, ha látom, ha megtapasztalom. Semmit nem hiszek el csak azért, mert Jézus vagy Buddha vagy bárki azt mondta, de semmit nem zárok ki teljesen. Ezért érzem kaotikusnak az egészet. A nem-tudás tudása először megszédít, de elfogadása békét hoz.
Mostanában hangosan felolvasok magamnak a Tao Te Kingből. Úgy érzem igazságai gyógyítólag hatnak rám. Beszivárognak a tudatomba.
Nyitott vagyok az igazságodra, és ha valóban van rá esély, hogy békésebben éljünk egymás mellett, nem én leszek az akadálya.
Üdv:
Balage

Farkas-kutya...
2009. március 24. kedd, 18:02 | Oiolosselote   Előzmény

Balage!
A halálra való vágyásoddal nem vagy egyedül. Én éveken át erősen hajlamos voltam az öngyilkosságra. Ez napjainkban nem meglepő. Négyszer próbáltam meg, egyszer zárt osztályon kötöttem ki miatta. De ezt át kellett élnem, hogy a dramaturgia beinduljon az életemben. Azóta sokat fejlődtem. Ha ezt az életszakaszt kihagytam volna, még mindig gonosz embereket szolgálnék, vagy valamilyen más fajta módon mondtam volna le az életemről. Az alkohol nem érdekel, a kábítószer sem: így maradt a szerek nélküli depresszió, és a halálvágy. Már túl vagyok rajta, de még mindig nagyon fáj az élet.
A 'fémzene' érdekes kábítószer! Vigyáznod kell vele, mert megcsal. Nem azt fogja nyújtani, mint amit legelőször kaptál tőle. Először felrepített, majd egyre több kellett belőle, hogy ugyanazt az élményt nyújtsa. Te magad is panaszkodsz a hatása miatt. Ugyanaz a hatásmechanizmusa, mint a kábítószereknek.
A metálzene egyre harsányabban ismétlődő, figyelemfelkeltő műfaj. Már évezredekkel ezelőtt úgy nyilatkoztak róla bölcsek, hogy harsány akkordok ismételgetése, amely kitölti azt az űrt, amit a harsogója alkotással nem tud kitölteni, - mert nem tud alkotni. Ezért belevegyíti mások gyönyörű melódiái közé saját harsogó ismétléseit, hogy így hívja fel magára a figyelmet: Hé! Én is vagyok! Engem nem szeret senki!? Engem nem akar megölni senki!? (Tudod, Bástya elvtárs a Tanúból.) Ezzel a harsogásával igyekszik nyerőre vinni az ügyét, s rombolja vele mások muzsikáját. Néhányan egy idő után - akik hallják - elkedvetlenednek tőle, mert elfelejtik a saját dallamukat; mások viszont elkezdik a felharsanó, ismétlődő akkordokat utánozni - jobb híján. Természetesen messze tiszteletben tartom az ízlésedet (hisz mi mást is tehetnék), ám vettem a fáradtságot, hogy rátapintsak olyan bölcsek tudására a témával kapcsolatban, akik már megélték ennek hatását. (És kérlek, ne az eredetét kutasd - bár van neki -, hanem a tényt.)
Azt hiszem, mindnyájunk nevében is megköszönöm, hogy békében szeretnél élni velünk. Biztos vagyok benne, hogy többféle támogatásra lelsz ez ügyben. Te máris sokat tettél érte. Csak kutasd magad. Sanyitól sokat tanulhatsz. De vigyázz! Ne halmozd! Csak annyit végy magadhoz, amennyit egészségesen meg tudsz emészteni. s át tudod élni az életedben.
Látom, a ’totem- állatod’ a farkas. Nyilván ilyen ragadozónak érzed magad, azonban már a lelked mélyén kutyává szelídülsz, s ez lesz életed további meghatározó arculata. Haladj rajta bátran, szurkolok neked.
Így tovább!

Totemállat
2009. március 24. kedd, 22:16 | Balage (útkereső)   Előzmény

Szia!
Igazából az nem farkas, hanem Szecska mester a Tini ninja teknőcök című rajzfilmsorozatból (szóval mutáns patkány, aki a ninja kultúra nagy ismerője). Azt fejezi ki, hogy a szívemben örök gyerek vagyok (nézd meg a terminátoros blogomat).
Minden állatot szeretek. Ha van totemállatom, akkor az a kínai sárkány. Sárkánynak hívják, de valójában csak a feje alakja miatt. Egészen más tartalom kifejezője, mint a többi kultúra negatív szörnyei. A lung jelentése kiváló "értelmű lény". Egyike a négy misztikus kínai állatnak. Gyógyító hatalma van, a császár jelképe. Ő uralja az esőt, a szelet. Nagyon fontos eleme a kínai kultúrának. A sárkány-stílus a kung-fuban a legmisztikusabb irányzat, mert ez épít leginkább a csí irányítására. A taoizmus egyesek szerint a sárkány útja.
Szoktam sárkányt vizualizálni, gondolatokból és hangulatokból felépíteni. Amikor a Tao Te Kinget olvasom azt képzelem, hogy hallgatja. Ezáltal szerintem egy olyan lényt teremtek, aki segít nekem rendet teremteni a tudatomban. A taoista gondolatok békét hoznak és stabilitást, ha rendszeresen rájuk hangolódunk és átéljük őket.
Számomra a sárkány jelképezi a megszelídített ösztönvilágot, a bölcsen felhasznált teremtő erőt.
Olyan furcsa, hogy a szívemben félig ázsiai vagyok.
Üdv:
Balage

Tehát azt kívánom, hogy magam körül egyre több megelégedett és b
2009. március 23. hétfő, 11:26 | csaesz   Előzmény

"Tehát azt kívánom, hogy magam körül egyre több megelégedett és boldog embert lássak"

Szia!

Ezt a mondatot az írásodból másoltam ki, mert erről eszembe jutott egypár kérdés.

1. Vajon miért a mások boldogsága a Te életcélod?
2 Ki akarja a környezetét boldognak látni: Te vagy az egód?
3. Szerinted mit kellene Neked tenni igazán ahhoz, hogy a környezetedben boldog embereket láss?
4. Nem lehet, hogy először Neked kell boldognak lenned? (Hisz a hasonló vonzza a hasonlót...)
5. Mit kellene tenned azért, hogy Te boldog legyél? Miben kellene változnod, milyen régi csalódásokat, bántásokat, milyen félelmeket kellene elngedned hozzá?

Olyan jó, hogy azt írtad, már nem akarsz megfelelni másoknak! Ez szerintem egy nagyon fontos lépés önmagad felé. Nekem legalábbis az; sokkal könnyebb így élni, sokkal őszintébb! Azóta egy csomó energiám felszabadult, amit az igazi önvalóm megismerésére és fejlesztésére fordíthatok. Azóta sorban hullanak le az álarcaim, sorban dőlnek meg hazugságaim, amiket magamnak kreáltam saját magamról. Nekem az a célom, hogy én minél igazabb és boldogabb legyek. Hiszem, hogy a boldogsághoz meg kell tisztítanom a lélekrészemet az életek során rárakódott negatív élmények hatásaitól. Én jelenleg erre használom a meditációt. És lehet, hogy önző disznó vagyok, de egyáltalán nem SZERETNÉK segíteni másokon. (Na, jó, nem volt ez mindig így! Volt egy korszakom, amikor én is meg akartam menteni a környezetemet, aztán annyi csalódás ért emiatt, hogy rájöttem: jobban teszem, ha elfogadok mindenkit azon a szinten, ahol tart, mint hogy tuszkoljam magasabb régiók felé, amikor ő még nem is akar odamenni.) Ha valakinek megvan a belső indíttatása a változásra, és úgy érzi, hogy pont az én segítségemre van szüksége, az meg úgyis szól majd... Én most úgy látom, hogy egy boldog társadalom eléréséhez az az út, ha mindenki csak saját magát akarja megmenteni, de azt teljes erőbedobással.

(Bocsi! rossz helyre szúrtam be az üzit..)

Boldogság... megéri?
2009. március 24. kedd, 17:25 | Oiolosselote   Előzmény

1. Azért, mert az nekem is boldogság - főleg, ha én is tettem érte. A boldogság a szeretet és a szolgálat terméke - szerintem, az én definícióm szerint. Számomra az jelent boldogságot, ha másokat hozzásegítek ehhez. Ez a láncreakció nekem határtalan örömöt jelent. Tudom, hogy ez visszaélésre ad lehetőséget. Élnek is vele rendesen. De már elég jól kezelem.
2. Én! Az egómat csupán felhasználom hozzá - önző szerencsétlenségére.
3. Helyre kell őket tennem magamban. Majd pedig nekik kell ugyanebben segítenem. Vagyis szeretnem kell benneteket - ez valós vágyam, pedig eddig még csak bántást kaptam másoktól. Az önző énem erre már nem lenne kíváncsi, pedig ezt a feladatot tűztem elé.
4. Látod, Te tudsz valamit! Így van. A boldogságom viszont másokkal való kapcsolataimból fakad. Sokat kell még ezen dolgoznom. Te már valamit sejtesz erről. Dolgozom rajta.
5. előző életeimben uralkodtam másokon - nem jogosan. Most nekem kell megbirkóznom azzal, hogy elviseljem mások felém irányuló negatív megnyilvánulásait. Keményen küzdök érte. Mivel a megalázásnak az elfogadásában még nincs túl nagy tapasztalatom, ezt kell megszereznem ebben az inkarnációban - sőt még enyhébb kivitelben később is. Szolgává kell válnom, de jó megkülönböztető képességet kell tudnom felmutatni abban, hogy ezt ki milyen mértékben érdemli meg. Akkor is szolgálnom kell, ha ebben nem érzem jól magam, de a végeredmény magáért fog beszélni. Sokáig menekültem mások elől, így magányos lettem, ezután viszont fel kell vennem a harcot saját menekülési vágyam ellen. Meg kell tanulnom úgy nyitni mások felé, hogy építően fogadhassam úgy a pozitív véleményeket is, mint azt, ha hülyének néznek. Nagyon nehéz. Ezen dolgozom most már gyerekkorom óta. De tudatosan csak pár éve. El kell fogadnom mindkét irányú véleményt. Mindből építkeznem kell. (Jó, hogy a kérdéseitekre adott válaszaim alapján magamnak is pontosabban fogalmazom meg mindezt.)
Félreértés ne essék, én a körülöttem élőket nem akarom megváltoztatni, de keresem azok társaságát, akikkel közösen segíthetünk egymásnak abban, hogy mindnyájan egyre boldogabbak legyünk: mert úgymond együtt haladunk egy közös cél felé. Ez engem nagyon fel tud izgatni. Ettől aztán azokra tudok koncentrálni, akik a boldogságot velem közösen keresik - jó irányban, vagyis egymás támogatásában. Így fogom a környezetemet végül is megelégedetteknek, boldogoknak, vagy legalább is a boldogság felé haladónak látni.
Tehát, jóllehet, mindenkinek magának kell rátérni az útra, de azért nekem sok boldogság forrása lehet az, ha ezen a kiránduláson többen megyünk együtt. Így, ha egyikőnk elesik, a másik felsegítheti. Ettől vagyok boldog.
Karoljuk fel egymást! (Te máris ezt teszed, köszi!)

Mahavatár Babaji üzenete a gazdasági válságra:
2009. március 25. szerda, 0:17 | AJay (útkereső)

Mahavatár Babaji üzenete a gazdasági válságra:
http://www.youtube.com/watch?v=pOShdt18ScM

Óm Namá Siváya,
AJey

Feliratkozás Hírlevélre