Integrál szemlélet | Önmegvalósítás.hu

Integrál szemlélet

2010. november 24. szerda, 6:52 | Domoszlai Katalin

KenWilber-2.jpg

Az integrál szemlélet kidolgozója Ken Wilber. Ez a szemlélet képes a káosznak tűnő rendben megtalálni a közös nevezőt.

A lényege az, hogy egy intelligens, jó szándékú ember, ha fontosnak tart egy témát, lehetetlen hogy száz százalékban tévedjen. Sajnos ezen a tudatossági szinten a száz százalékos igazság tudása is kizárható, főként az miatt, hogy a téma, az emberi lélek és a mozgatói rendkívül összetett jelenség. Azon kívül pedig, mint Ildikó helyesen rámutatott, a belevetítés, az érzelmi befolyásoltság normál emberi tevékenység, emberek vagyunk az itt és mostban és nem tökéletes szentek. Elkövettem azt a hibát hogy az ellenvélemények "ellen"ség mivoltjára helyeztem a figyelmemet, meg fogom indokolni miért. De e helyett nézzük most mink van: a domináns anya és az ő kálváriája témakörben. Mert ha mindenkinek valamiben igaza van, nincs más dolgunk, mint megtalálni, mi az, ami közös.

Alenka szerint gyermekhalál, és hajlik most a gyermekkori elhagyatottság felé
Erika szerint gyermekkori elhagyatottság
Én legnagyobb problémának az önmagunk feladását, elveszítését láttam ( a karrier, kreativitás csak ennek a kivetülése a külvilágba ), de veszítettem el gyermeket, testvéreket, apát ebben az életben, önmagamat az előzőben. Mivel az ellenség elűzött ( középkori a sztori ) és az egész addigi életemet, a luxust és a pompát, a népszerűséget és a hatalmat, mind elveszítettem. Ez a történet még nincs teljesen feldolgozva, mire sikerül a fél egómat el kell hagynom valamelyik kanyarban, ezért időt igényel, ezért utaltam Karmatörlőnek arra, hogy időt kérek.

Aki még fontosnak tartotta a témát

Ildikó - elveszett iker a háttérben
Szűcs Éva - együttérzésem Évi, anya, testvér, apa
Karmatörlő - hatalom és gyermek elvesztése, előző élet, karrier feladása, mostani
Katipotter - elveszett iker és önmagunk elvesztésétől való félelem
Jessica - gyermekkori elhagyatottság, karrier szüneteltetése az anyaság miatt
Hiteles - detto
Jessica édesanyja - elveszett ikertestvér

A közös nevező a veszteség maga, a kulcs pedig a feldolgozatlanság.

Szeretném, ha ezzel a szemlélettel tennénk le egymás mellé a véleményeinket, tapasztalatainkat, mert a felsorolásom valószínűleg csak részben fedi a valóságot :-D

Levonnám tehát azt a következtetést, hogy az az anya, aki valamilyen nagyon súlyos, feldolgozatlan veszteséget cipel, nem képes bevállalni a gyermekének az "elvesztését" ami a felnőtté válást jelenti. A felnőtté válás folyamata azt jelenti, hogy az anya elveszíti a gyermeket a gyermeki mivoltjában és egy felnőtt gyermeket kap vissza.

Nem akarsz nekem megfelelni, ez a legjobb. :) De akkor ne is ije
2010. november 25. csütörtök, 11:07 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Nem akarsz nekem megfelelni, ez a legjobb. :) De akkor ne is ijedezz, ha egy-egy hsz-nál rám gondolsz (mindegy mi az oka, kérlek ne menjünk bele megint)

Bár nem is tudnál, hiszen ahhoz valami elvárás kellene felőlem, feléd ;).

Magyarázathoz: igen, mennyire más a reakció különböző esetekben. Emlékeztek még a régi hittérítős vitákra? Mikor jöttek "keresztények" és "hitvilágukból szólottak", mekkora ellenállásba kezdtünk? ;)

Alfa: olvastam a hormonzavaros hsz-od. Milyen érdekes ez is: szerintem ugyanannak az útnak a két végéről közelítjük meg az egymáshoz vezető utat.
Elég egy kis hormonzavar és ott a betegség, mi meg a másik végéről: elég egy "rossz szemlélet, hiedelem" és máris ott a hormonzavar :).
Örülnék, ha bővebben kifejtenéd tudásod. Szerintem a kettőből lesz igazán egész és ez nagyszerű!!!

De örülök ám Nektek!

Szia Anita !
2010. november 25. csütörtök, 12:12 | Éva.   Előzmény

Én is örülök Alfának,azért is nem tanácsoltam el innen,sőt,...mert olyat hoz amire érdemes lenne odafigyelni szerintem.

Nem is a világnézetekkel kéne foglalkoznunk,hanem azzal ,mit tanulhatnánk,mit kéne még hozzátenni a látásmódunkhoz hogy teljesebb legyen.
Rájöttem,hogy lehet hogy tudat alatt azért védem és azért vonzódok hozzá,mert bár más megközelítésből,de ugyanazt nyomja ,amivel én is szeretném kiegészíteni ezt a szemléletet,hogy teljesebb legyen.

Én mindig megjegyzem,hogy mennyire fontos,a személyiség és a karakter ,mert az sokat változtat a felállított téziseken,például -a témánál maradva-ha mondjuk teljesül az a feltétel,hogy az anya ezt vagy azt kompenzálni akar és ezért válik dominánssá,akkor azért nem mindegy,a karaktere,hogy mondjuk kolerikus ,vagy épp melankolikus,mert abból nem lesz dominancia,hanem még,,szerencsétlenebb'' lesz a dolog megélése.

Felvetettem ezt ,hogy mi volt előbb,a tyúk vagy a tojás?
Az én Személyem ,Énségem ,hozta létre a körülményeket,/illetve kitértem a lélek preegzisztenciális elhatározására ,tervére/ ,vagy a körülmények alakítottak engem.
Ez nagyon fontos kérdés szerintem és oda vissza hat,és figyelembe kéne venni mind a két szempontot,meg még sokkal többet is. Én ezt tartanám integrációnak,és kezdettől fogva ez vezérel ezen az oldalon.

Tehát Alfát azért tartom fontosnak,mert igenis ,hogy oda kéne figyelnünk azért anyagi természetű okokra is,például a genetikára.
Ezt kéne észrevennünk Alfa itt létéből,és nem azzal elvakítani magunkat,hogy ezerrel győzködjük,meg elküldjük,lemondunk róla.És miközben beszűkülve bizonygatjuk a saját egyedüli elképzelésünket, elszalasztunk egy tanítást,ami kiegészíthetné a tudásunkat,hogy kicsit szélesebb látókörrel bírjon.

Nekem ilyenkor mindig egy gondolatsor indul el és példák jönnek be az életemből.
Pl. én utálom a veszekedést,de mi az igazság ebben az ügyben?
Az hogy az apukám,csak annyit várt el gyermekkoromban ,hogy ne hazudjunk és ne veszekedjünk,és ezért én egész életemben meg akarok ennek felelni? Vagy igazságosabb akarok lenni ez ügyben és az is eszembe jut,hogy én mennyi mindent örököltem apukámtól? Pl,képtelen vagyok a csirke bőrét megenni,vagy a gyomrom beleim ugyanolyan érzékenyek,a születési tipológiánkban ugyanazok a markerek vannak a pszichológiai tipusunknál -/felegmatikus -szangvinikus/- és ugyanazok a szám szerinti értékük a 2-es 3-as csakráknál. És ha tudjuk azok jelentését,akkor mi minden kiderül ebből.
És Alfa szemszögéből megvizsgálva sem lenne semmi ellentmondás ebben.Csak ő nem csakráknak hívja,
de nem mindegy?
Tehát ha kicsit kitágítanánk az ismereteinket ez ügyben ,akkor rögtön kiderülne,hogy nem csak azért nem szeretem a veszekedést,mert meg akarok felelni az apukám elvárásának,hanem ez ugyanúgy belőlem is fakad,mert genetikusan örököltem tőle ezt a tulajdonságát /is/,és a lényem egyik jellemzője.
Lehet,hogy megfelelési vágy is,de ugyanúgy genetika is,mint tulajdonság,amit kétséget kizáróan örököltem is.

Tehát ebből is az lenne a tanulság,hogyha nem lehet beszűkíteni a dolgokat feketére-fehérre,mert sokkal összetettebbek annál.
Vagyis hogy mindenkinek helye kellene ,hogy legyen itt,és ha nem lennénk szemellenzősek,akkor észre kéne ezt vennünk.És idetartoznának az én beszólásaim is,amiről már fentebb írtam.

Azt az ,,ijedtség'' dolgot /mert rosszul is fejeztem ki magamat/ ,még mindig nem érted,ahogy sokszor valamiért én sem értelek téged,de ez ne legyen baj. Ahogy Te szoktad mondani:,,majd legközelebb'':)

Most látom, írtál, enged meg, h most a "legközelebb" mondatomat
2010. november 25. csütörtök, 13:00 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Most látom, írtál, enged meg, h most a "legközelebb" mondatomat megcáfoljam. :)

Talán most itt az idő, egy kis nyitásra :).

Emlékszel, majd minden hsz-om kicsit félre megy értelmezés szintjén nálad. Általában úgy reagálsz, mintha "bántásnak, beszólásnak" vennéd, bár ez inkább a múltra volt sokkal jobban jellemző. Mostanában inkább azzal érvelsz hál'Istennek, hogy nem értesz, és meg is írod, Erával mi viszont az első pillanattól megértjük egymást, és nem tudod, mi lehet az oka. Már anno is szerettem volna ezt feltárni: mit látsz bennem, stb kérdések, emlékszel?

Nos, Erika és én köztem van egy titok. Remélem nem élsz vissza azzal, hogy most megsúgom neked, és nem adod tovább itt az oldalon :).

Erika és én nyitottak vagyunk egymásra. Az első pillanattól, legalábbis én így érzem. Mikor nyitott vagyok, mi történik? Bármit ír, mond, nincs bennem az a feltételezés, ami őt elzárná tőlem: TUDOM, HOGY SOSEM BÁNTANA ENGEM!!

Mivel nem zárok, hagyom, a szavait, és lényét magamban áramoltatni, és ezt teszi ő is, legalábbis én így érzem. Majd ha szeretné, kifejti ő is, mit él meg. Ez a titok, ami lehetővé teszi, még ha számomra "negatív" aspektusomra világít is rá, rögtön utána járok, befogadom, amit mond, és nem jön heves reakció: támadás, védekeznem kell, mert megsemmisít, el akar taposni, vagy uralni akar. TUDOM, ezekről szó sincs. Ketten állunk egymás mellett, nem felette, alatta, vagy bármi más. Nincs hatalmi játszma (!!!), nem is szavakkal kapcsolódunk, hanem szív szintjén. Hiszen, ha csak szavakkal kapcsolódnánk, akkor csak addig tudnánk fenntartani az egyetértést, míg egy a nézőpontunk. Látható itt is az oldalon, mikor valakik csak szavakkal értik meg egymást egy blogban, és később vérre menő szócsatára zördülnek össze, egy másikban, pusztán azért, mert más szemléletet vallanak.
Ezért van az, ritkán írunk egymásnak, de mindig öröm, ha a másik jelentkezik, vagy látjuk fejlődését, vagy megéljük a szenvedését. Miért működik ez? Nem tudom. Talán azért, mert "régebbi" a mi viszonyunk. De lényeges-e ez? Szerintem nem. A lényeg az, működik. Ezért is nem kell hangoztatnunk mások előtt sem, mi milyen jól kijövünk. Ez nekünk természetes. Fel sem merül, hogy ezt villogtassuk. Csapból a víz. ;)

Sőt, működhetne mindenkivel, ha a feltételeket elengednénk egymás iránt. Vagy csak félretolnánk addig, míg ez nem megy már eleve zsigerből.

Sokat foglalkoztatott engem is egy időben a személyiségek milyensége. Sokat "boncolgattam" , "skatulyáztam" magamat és másokat is, főleg a kezdetekben. Ráébredtem sok önhazugságomra is. Látom most is másokét is, de azt is, hiába szólok, sokszor még nincs itt az idő. Majd legközelebb, ha kéri :).

Aztán jött a változás: megláttam milyen hatással vagyok így mindenre és mindenkire, mi jön vissza. Sőt, sokat tévedtem. Nagyon sokat.

Ma már igyekszem ezeket figyelmen kívül hagyni. Inkább megnyílni másik előtt: hagyni, hasson rám, úgy ahogy TÉNYLEG van. Létezik. Nagyon jó élmény. Marcsi most hasonlón megy át. Igazán sokan tanítottak itt erre (nem igaz Szeges, Szma, Máté és sorolhatnám még...)

Tapasztalatom ezt mutatta meg nekem: sokszor önhazugságainkba bonyolódva, nem igazán látjuk a valódi történéseket az életünkben.
Reakcióink az igazi mankók, megmutatják azt az igazságot, amit magunk előtt is lehazudunk. Olvastam sok esettanulmányt, ahol hipnózis alatt programozott embereket kérdeztek, egy bizonyos eseményre, miért úgy reagáltak, ahogy akkor. Pl.: egy kísérlet során azt programozták a pácienseknek, hogy ha az asztalra teszi a doki a kezét, a páciens álljon fel, nézzen ki az ablakon. Sorra , mikor megkérdezték őket, miért álltak fel, és néztek ki az ablakon, valamiféle magyarázattal léptek elő. Megvan-e még a kocsim, stb.

Pl.: mikor magamról azt gondolom, rendben vagyok, és teljes. Ugyanakkor, ha szólnak hozzám, kifakadok, magyarázkodok, kérdőre vonom a másik felet, sőt, bizonygatom, én remekül vagyok, csak ő kibillentett, ő a hibás, láthatja mindenki, nos, akkor szerintem a túlreakcióm mutatja meg igazán, mit élek. Ilyenkor derül ki: tudom, vagy élem is.

Itt az oldalon is azt tapasztalom, sokan a tudatosság alatt tudást értenek. Az, hogy hallottam, olvastam, sőt elméletben hangoztatom is a dolgokat, éltem meg meditációban ilyen-olyan csodás dolgokat, korántsem jelenti, hogy tudatosak lennénk. Ezek még csak az okos hangjai, nem a bölcs értéssé.

Mit értek akkor tudatosság alatt? Számtalan blogot írtam ezekről: nyíltság, figyelem, megélés, befogadás, kiáradás helyes időben, helyes mértékben, nem úgy, mint egy skizós, akit érzelmi függőségei rángatnak. Nincs szükségem további külső történésekhez, hogy érezzem létezem, élek. Már-már lerágott csont: JELEN.

Önhazugság pl: ez is: ha azt mondom, nem szeretem a veszekedést, csak véletlenül belekeveredem. :). Valóban véletlenül? Létezik ez egyáltalán, vagy még szükségem van valami történésre a külvilágban (unalom, bármi miatt), hogy érezzem, hogy ÉLEK. Van bennünk valami (egó, vagy hívjuk bárminek is), aki viszont mégis csak valahogy ezeket a helyzeteket előhozza. Igazolva önmagunknak, a másik rossz ember, én pedig ártatlan áldozata vagyok dolgoknak, ergó, jó ember vagyok. Érzelmileg ezt élve, hiába röpködnek számból szép eszmék, tudásom bolhafing csupán. Önámítás, újabb ostor, mert nem aszerint élek. Esély a vezeklésre. Tényleg ez az ÉLET? Emlékeztek még? Mit jelent : ÉLET?

Nos, ez a titok. Meglátjuk, időszerű volt-e most, vagy majd: "legközelebb" ;)

Megy-e még , már nekem a tudatosság? NEM! De minden pillanatban törkedhetek rá, én döntök, nyitok, zárok, h reagálok :)

Az meg, hogy ki minek lát engem? Az benne dől el. :)

hermess képe
H: Tök jó!
2010. november 25. csütörtök, 13:52 | hermess   Előzmény

Szia, Anita, mintha ugyanarról írtunk volna, csak Te sokkal szebben! :DDD

Jó, hogy visszajöttél!

Puszi Hermess
2010. november 25. csütörtök, 14:22 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

.. köszi, most se sokáig maradok, de jó itt, élvezem, csak lassan a dolog végére érek, amiért ismét jöttem :), aztán maradok megint kukkoló üzemmódban :)

Amit most írtál,akár én is írhattam volna.Teljesen rendben van
2010. november 25. csütörtök, 14:08 | Éva.   Előzmény

Amit most írtál,akár én is írhattam volna.Teljesen rendben van nálam,értem is meg egyet is értek vele.

Azt gondolnám,hogy a mostani újbóli kapcsolatfelvételünk lehetett az oka,bizonyos nem értésnek, félreértésnek.Én is hülyén fejeztem ki magamat,hiszen senki nem gondolatolvasó,hogy pont úgy értelmezzen valamit ,ahogy én gondoltam.Jogosan /így utólag:) / nem is úgy értelmezted,és a vissza válaszból az jött le nálam,hogy ,,na kezdődik minden előröl''.
Szegény Sanyi is,, lefordította'',amit a közösségnek írtál,pedig hát nem azt nem értettem.
Ami engem megtorpantott ,a válaszlevél arra a fura megjegyzésemre,mert abból azt szűrtem le,hogy még mindig azt hiszed,semmi sem változott,és semmi tapasztalatot nem szereztem itt a régi dolgokból is levonva a tanulságot.
Ez okozhatott egy átmeneti blokkot nálam,és onnantól nem értettelek.Gondolom tudat alatt tiltakoztam, hogy miért nem veszi észre,miért fújja a régi nótát?:)

Már régóta nem magyarázkodom,de látod,néha még most is szükségét érzem.
Bizonyos embereknek úgy írok,mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne,hogy olvas a gondolataimban szándékaimban.És ha nem így van,még mindig jobb ha megmagyarázom,mintha ,majd legközelebb.

Nagyon nehéz ez az írásbeli kommunikáció,hogy az ember teljesen egyértelmű legyen,mert mindenki más és nyilván ,hogy különböző képen fogjuk fel esetleg ugyanazt.

Én a legnagyobb feladatot abban látnám,-és ez rám is vonatkozik-,hogy alaplépésként a legjobbakat kéne
feltételeznünk a másikról,és akkor sokkal zökkenőmentesebbek lennének ezek a beszélgetések.
Persze ehhez ugye odaadóbbnak ,nyitottabbnak kéne lenni,nem rögtön a másságot,az ellentétet feltételezni.

Ez egy nagyon nehéz feladat,és úgy látom ,még sokunk erejét meghaladja,de azért érdemes lenne folyton-folyvást törekedni rá,hátha egyszer csak megérjük.

Bocsi, ismét "háború és béke" hosszúságú lett
2010. november 25. csütörtök, 15:15 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Látod, feltételeztél rólam valamit, u.úgy, mint anno.

Gondolod ezt gondoltam rólad valóban? Hozzád szóltam volna akkor, ha ez így van? Mit gondolsz, kiért, kik miatt jöttem megint? Fel is szólítottál, Alfa kapcsán, folyjak bele a beszélgetésbe, (lássak tisztán, ne prédikáljak bele, felülről) és én akkor is azt feleltem, h akivel még dolgom van itt, meg is szólítom :). Ki volt az?

Az az igazi reakció, amit most leírtál, na azt lenne jó megfognod. Feltételezted, nem látom fejlődtél-e és mennyit. Mi ez, ha nem megfelelés?

Emlékszel: semmit sem számít én mit gondolok, mi a véleményem :).

Én voltam a szemedben a külső kivetülése annak, amit vélsz magadban? Ezt enged el, ezzel van dolgod még. Ez belőled fakad, én nem tehetek ellene semmit. Eleinte próbáltalak meggyőzni, magyarázkodtam, hidd el, nem akarlak bántani. De ahogy látsz engem, azt meg nem változtathatom, csak önmagadban tudod megváltoztatni és ehhez kellesz te is, hogy akard, hogy nyíljon annyit a "szemed", hogy lásd, nem támadlak, csak hozzád szólok, ismét. Ha nem én leszek, majd jön egy másik arc, aki ezt személyesíti meg, amíg nem oldod fel önmagadban.

Nagyon köszönöm, hogy megnyíltál. Ezek után,ha örömöm megosztom veled, talán ezt is fogod látni, nem pedig azt, hogy azt feltételezem, nem akarsz "integrálódni". Ezért éreztem azt, hogy talán itt az idő, s ez az a blog, ahol felfedhetem valódi "kártyáimat" ismét neked.

Ha a jövőben ismét jönnek a "régi reakciók" irányomba, az sem baj.

Óriásit léptünk egymás felé!!!!! Idő kell mindenhez. Főleg a régi programokhoz. Maximálisan tudom. Sose bántsd magad, ugyanis van egy rossz hírem: nem érdemled meg a bántást. :)

Szeresd magad Évi, úgy, ahogy vagy most. Légy elégedett önmagaddal, ne fájjon a szíved elmúlt élmények után, találd meg önmagadban most, ami miatt jó ITT az életben lenni. És ne feledd: senki sem több, vagy kevesebb, mint te, vagy én, vagy bárki más, csak a szemszög különböző ;). Mindenkinek van hibája, van jó oldala, mi döntünk, kit látunk meg bennük, de még ha rossz is , idegesítő, ne csak arra törekedjünk, hogy "szeretnünk, a jót kell látnunk benne"!
Az rendben van, ha valaki kiakaszt minket, az is, hogy szomorkodjunk, sajnáljuk magunkat a körülményeink miatt. Elfelejtjük az élet valódi értékét fájdalmak, rossz tapasztalatok adják meg, az élethez épp úgy hozzátartoznak, mint a jó dolgok. Ahhoz, hogy ezeket túllépjük, meg kell élnünk, túl kell lépnünk rajtuk. Én üzletet kötöttem sok elfojtásommal: oké, gyere fel, parázok mint állat, addig, amíg élsz bennem, aztán átestem, automatikusan, és jött a vállamról lehulló teher utáni szabadság!

Ez az igazi szabadság! Nem a kiveszek szabit, mert elegem van az ökrökből odabent. Nem ez menekülés. Az igazi szabadság az, oké, most szembenézek a félelmemmel (azzal az ökörrel), lássuk mi ez bennem?

Itt a hsz-nál sokat segített nekem az a módszer, hogy újraolvastam magam. Aztán figyeltem mi mit váltott ki belőlem. Leírtam, jegyzeteltem. Már magamból is elegem volt, annyit írtam :). Aztán fokozatosan, nem írtam elsőre rögtön, volt, hogy csak munka közben azon agyaltam mit írnék (főleg, ha sértést véltem kivenni a másik szavaiból). Írtam munka közben is, mi lesz a válaszom: eleinte durván, majd én kiosztom, aztán fokozatosan jön a szép elméleti levezetés. Elraktam, na majd holnap be is gépelem, milyen szépet írtam én össze. Aztán jött a másnap. És röhögtem, be sem írtam. Elmúlt. De nem elfojtottam, hanem megéltem, kihoztam magamból. Ráadásul úgy, hogy tüskéket nem okoztam ismét. Sok idő és munka volt vele? Igen, de ez nélkül csak marad a szó, életem mit sem változik. Ez az üzlet része: most szenvedek, ha kell hetekig, de tudom, utána "megszabadultam". Csak önmagamat ráncigálhatom ki a kakiból. Mindenkinek megvan a saját kakija, nem kenhetem ezt másra :).

Évi, ölellek :)

a többit tudod: "majd legközelebb" :D, mára elég ennyi is (de milyen ÓRIÁSI ez is!)

hermess képe
H: Szerintem is szelidült Évi
2010. november 25. csütörtök, 15:39 | hermess   Előzmény

Sokkal lazább lettél... Kevesebb benned az ellenállás, megengedőbb vagy.

Remélem, azért mindannyian egy kicsit. Különben mi végre ennyi leütött billentyű? :D

------------------------------- VIcc:

Látja veréb a sziklás hegységben. hogy a sas milyen zuhanórepülésekkel bukik alá és kapja el a zsákmányát odalent... Nem bírja tovább:
- Hú, Sas, hogy csinálod ezt? Ez olyan klassz, taníts meg enegem is!
- Hát, csak úgy lazán... Gyere próbáld ki!
Csinálják most már ketten és élvezik. Meglátja a Róka, aki a szirten üldögél, és megirigyli, hogy azok milyen jól szórakoznak és hogy jól érzik magukat.
- Hadd próbáljam meg én is... Hogy is csináljátok? - és leugrik a szirtről. Zuhannak lefelé mind a hárman.
- Ez tök jó! - mondja a róka. Mire a Sas:
- Te Róka, és tudsz te egyáltalán repülni?
- Nem én, miért az fontos?
- Hú, de laza!!! Ez igen!

Bocs, ez valami saját kiadás lett, valahogy így hallottam. :DDDe a törekvés a legfontosabb!

Most lelkiismeret furdalásom van miattad Anita,mert nem sokáig
2010. november 25. csütörtök, 16:45 | Éva.   Előzmény

Most lelkiismeret furdalásom van miattad Anita,mert nem sokáig tartott az összhang.Irtál egy pár sort Hermessnek,ahol megint előjött számomra egy régi ismerős dolog,és biza fel is háborodtam magamban.
Erikának beszéltem róla,de most elgondolkodtam,hogy hiába is nem akarom,lehet hogy mégis csak veled kéne majd priviben tisztázni ezt is.
Most alig leszek hétfőig,de majd szerét ejtem.

Puszi: Éva

??? Na majd priviben :)
2010. november 25. csütörtök, 17:06 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

???

Na majd priviben :)

Végül is, azon lepődöm meg mindig, hogy miért Erikán keresztül
2010. november 25. csütörtök, 18:05 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Végül is, azon lepődöm meg mindig, hogy miért Erikán keresztül akarsz engem megérteni?

Néha az a benyomásom, mintha félnél tőlem, aztán elhessegetem, mert biztos csak hülyeségeket gondolok. Miért van ez? Pont ezekért: lépsz egyet felém, aztán priviben csak ennyi jön: bocs, hogy hozzám szóltál, nem akartál megbántani? Én meg cak pislogok, mi van? Mikor bántottál meg?

De most már végképp kíváncsivá tettél.

Tippelhetek? Valami tanárnénis dolgot látsz bennem? Na, meg a korom? Aztán meg jön a poénkodásom, amit nem tudsz összeegyeztetni a tanári minőséggel? Ha ez van, (bár z puszta feltételezés tőlem) kérdezd meg akár Katit, Bodzát, Hermesst, hogy állok én a tanításhoz :). Hát szerintem jót fogsz nevetni ;).

Mindegy, majd kiderül :). Egy biztos, tényleg kíváncsi vagyok!!

Furdal a kíváncsiság,mi? Álmosban nem gondolnád mire
2010. november 25. csütörtök, 21:09 | Éva.   Előzmény

Furdal a kíváncsiság,mi? Álmodban nem gondolnád mire gondolok.:)
El is fogsz képedni,gyanítom,de most már a végére szeretnék járni,ha így alakult.
Lehet ,hogy ez lesz az utolsó fal:)

Naná, mi az hogy???? Jó lenne már, ha egyenesben megírnád :). A
2010. november 26. péntek, 6:57 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Naná, mi az hogy????

Jó lenne már, ha egyenesben megírnád :).

A tévedéseimen szoktam a legjobban nevetni!!!

Domoszlai Katalin képe
Megpróbálom
2010. november 25. csütörtök, 13:58 | Domoszlai Katalin   Előzmény

A csakraszinteknek megfelelően fejlődünk, ez életterületek szerint tart mindenki valamilyen szinten.
Adott egy stresszhelyzet. Példának a munkahely elvesztését fogom felhasználni. Tegyük fel az illető eljutott a felső torokcsakráig, ahol a spiri úton járó emberek tudatossága található, nagyjából. Viszont ki nem dolgozott blokkja miatt, a stresszhelyzetben visszaesik arra a szintre ahol befagyott a probléma.

Ha valakinek gyökércsakrában létező blokkja van, akkor előfordulhat öngyilkosság, öngyilkossági kísérlet. Ha még gyökércsakrás blokkot sem tudja feloldani, onnan a visszalépés a halál, vagy kóma. Ha megoldja, megél a híd alatt is, láthatjuk Budapesten szép számmal.

Szexcsakra szintjén bevállal egy kapcsolatot, ahol eltartatja magát.

Solárnál lévő blokk esetében az önértékelési problémák miatt jóval rosszabb munkát vállal mint ami a képességei, tudása, stb alapján megilletné.

Szívcsakránál belép egy csoportba, pártba, szektába, érzelmi alapon, és a csoportban elfoglalt helye alapján éli meg az érvényesülést, szerez pozíciót, munkahelyet. A szocializmus volt az igazi "táptalaja" mindent a kapcsolatok felhasználásával lehetett elérni.

Alsó torok - ez nem kell agyon ragozni, a mai kor gátlástalan vadkapitalistája, saját magát felsőbbrendűnek tartva bárkin átgázol. Értékrendje jól ismert.

Felső torok - itt a mi szintünk, itt munkahely szerzése szempontjából az önismeretet, a programozási technikákat, meditációkat, pozitív megerősítéseket, hosszú a sor nem folytatom kell használni mint probléma megoldó eszközt.

Ez egy elméleti felsorolás, nem sok olyan ember van aki úgymond tiszta típus. Inkább úgy lehet megfogalmazni, a cselekedeteinek a többségére az adott csakraszint fejlettsége a jellemző.

Az, hogy a csakrákban a probléma alul vagy túlműködésben jelenik meg, vagy torzulásban erről Te vagy az igazi szakértő, nekem még mélyítenem kell ezen a vonalon a tudásomat.

És akkor én melyik vagyok? Bevállaltam a domináns anyám
2010. november 25. csütörtök, 15:51 | jessica73   Előzmény

És akkor én melyik vagyok? Bevállaltam a domináns anyám ellátását, aki Erika leírásából úgy tűnik (legalább is felületesen szemlélve), hogy nem tud leválni rólam, cserébe viszont eltart. Viszont mivel így sem elég a megélhetésünkre a pénz, és az adóssághegyek csak gyűlnek, ez elgondolkodtatott, ez adta/adja a motivációt az önmegismeréshez. Annyira már rájöttem, hogy nem ez az igazi utam, mármint anyám ápolása és a család körbeugrálása. Hogy pontosan mi, azt még nem tudom. De akkor most mi a teendő? Persze azon kívül, hogy továbbra is napi szinten sokat dolgozom magamon.
(Írhattam volna priviben, de szándékosan írtam ide.) :-))

Kriszti

felelősség... azért, mert úgy döntöttem, ápolom
2010. november 25. csütörtök, 16:19 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

felelősség...

azért, mert úgy döntöttem, ápolom anyámat
felveszem a hiteleket.... stb.

Ne kergesd az ábrándokat, enged be magadba azt, ami van, még ha szar is. Egyszer csak meglátod, ki varázsolta ezt a világot benned, miért kell ez neked?
Nehéz ezt megélni, tudom. Főleg az elvárások elengedése a nehéz, de tuti itt óriási blokk van, amit nem lehet "teremtgetéssel kikerülni".

Rosszat is meg kell élni, Kriszti, ne azt nézd mid nincs, vagy ami van is, nem olyan, mint milyennek akartad.

"Szenved ki" magad a rosszból!

Erősebb vagy, mint gondolnád ;)

(bár ha egy családállításra eljutnál, sokat segítene, bár lehet, nem lesz meg rá a pénz ;) )

döntéshez még ennyit: hoztál egy döntést, akkor és ott a
2010. november 25. csütörtök, 16:28 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

döntéshez még ennyit: hoztál egy döntést, akkor és ott a legjobban, abból kiindulva, amit akkor tudtál. A legjobb tudásod szerint. Ne vádold magad érte!

Szia Anita! Próbálom kiszenvedni. Jönnek is dolgok, de mediben
2010. november 25. csütörtök, 17:30 | jessica73   Előzmény

Szia Anita!

Próbálom kiszenvedni. Jönnek is dolgok, de mediben túl jónak látszanak, még mindig nem akarom elhinni, hogy az én vagyok.
Úgy tűnt a hozzáállásomból, hogy el vagyok keseredve, igaz? Hát kissé igen, de úgy érzem, mégsem haragszom magamra. Tudom, hülyeségnek hangzik, de már kiboncoltam nagyjából, hogy miért választottam azt az utat. Mármint azért hangzik hülyeségnek, mert kívül még nem látszik, tehát még nincs teljesen kigyomlálva gondolom. Inkább lehetőségnek fogom fel a munkanélküliséget, mert ugyan nagyon be kell osztani a pénzt, meg nehéz, de legalább van időm magamon dolgozni.
Voltam családállításon, de még kell majd mennem, elindított bennem változásokat, de még nem hozott végleges megoldást.

Anita és Kati!

Miért van az, hogy meditáció közben a homlokcsakrába kapom a legtöbb energiát?

Kriszti

Kriszti! Volt azért már nem egy személyes beszélgetésünk,
2010. november 25. csütörtök, 17:47 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Kriszti!

Volt azért már nem egy személyes beszélgetésünk, emlékszel, hogy zajlott?
Mindenre megvolt a : -IGEN, DE variációid .

Emlékszel?

Túl agyalod. Már megint az elmélet, a levegősség, talajtalanság. ezek nem olyan dolgok, amit elméletekkel tudsz megoldani. Sajnos még mindig erre hajlasz jobban, de azért már haladsz is rendesen. (látod, nálam is, igen, de)

Így csak belelovalod magad, túlbonyolítod ezeregy elmélettel: közben meg a miért fájdalmas kérdése mar tovább. Még nem látod önmagad sem, sem a helyzetet tisztán (lehet pont ezért az energia áramlás, de erről később). Túl sok a külső dolog, ami közben bánt. De mi lehet belül, ami inkább ide kerget, a külső fájdalmakba, rosszba, csak hogy ne kelljen önmagadban meglátnod?

Gyakorolni, gyakorolni, tenni kell. Nem tudod máshogyan megúszni.

Csakrák: az a tapasztalatom, ahol van a figyelmed, ott áramlik jobban az energia. Próbáld ki, figyelj a szívedre, majd bármelyik testrészedre, egy idő után ott is fogod érezni.

Anita drága, igazad van, tényleg sok volt az igen, de! Azt gondo
2010. november 25. csütörtök, 18:22 | jessica73   Előzmény

Anita drága, igazad van, tényleg sok volt az igen, de! Azt gondolom közben felismertem egy csomó dolgot, s megváltoztak az adott helyzettel az érzéseim. Úgy mondanám, felismertem, mi nem vagyok, amiben pár hónapja még erősködtem, hogy igen, de akkor is!!!! :-)))
Hidd el, a kérdéseket most már többnyire a bensőmnek teszem fel. Nagyon sokat medizek. Talán túlzásba is viszem. Lehet, most itt a gond, hogy annyira meg akarom oldani a gondjaim. Naná, ki szeret 2 havi közüzemmel tartozni folyamatosan? Utána meg a tesójánál kuncsorogni?
A szívcsakránál is sokszor érzem az energiát áramolni, de a homloknál legerősebben.
Jó lenne újra beszélgetnünk. Rakjunk tüzet idebenn és bográcsolhatunk megint :-)

Puszi: Kriszti

Mediben folytatod azt, ami hétköznap tettél :). Kérdezgeted a
2010. november 25. csütörtök, 18:36 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Mediben folytatod azt, ami hétköznap tettél :). Kérdezgeted a benő éned :). Mi változott tehát?

Kriszti, Kriszti! Na ez nem a gyakorlás, csak spiribbé tetted ;).

De ha már meditálsz (hogy stílusos legyek) gyökérre gyúrj!!!! Ne felfelé!!!

Emlékszel mennyi értelmezést beszéltünk át?

Bográcsolás: oké ;), bár nem bizti, h a szőnyeged annyira örülne, mint mi! :)

Nekem is van 1 olyan érzésem, hogy nem az önvalómtól jön a
2010. november 25. csütörtök, 19:08 | jessica73   Előzmény

Nekem is van 1 olyan érzésem, hogy nem az önvalómtól jön a válasz. :-) Rafkós egy egóm van ám! A csudába.
Na jó, hogy kíméljük a szőnyeget, majd főzünk gázon. :-)
Majd írok privit is.

Kriszti

okés, okés!!!! :)
2010. november 25. csütörtök, 19:18 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

okés, okés!!!! :)

Domoszlai Katalin képe
Barbara Somers
2010. november 25. csütörtök, 17:56 | Domoszlai Katalin   Előzmény

szerint az ÉN-erőt kell növelni. Ehhez tisztán kell látni a gyenge pontokat.

Szerintem jó úton vagy, csak türelmetlenkedsz. Belső gyermek meditációkat javaslok.

Na, akkor ma este nagyon meg fogom szeretgetni a belső gyerekem.
2010. november 25. csütörtök, 18:25 | jessica73   Előzmény

Na, akkor ma este nagyon meg fogom szeretgetni a belső gyerekem. :-)
Korábban mondtál valami olyasmit, hogy minden korban szeretgessem meg. Ez azt jelenti, hogy a mostani korú Kriszti megszeretgeti az összes eddigi korú Krisztit mondjuk évenként?
Biztos másnak is jól jön a belső gyermek meditáció leírás.

Kriszti

Domoszlai Katalin képe
Nem akarom túlságosan
2010. november 25. csütörtök, 16:23 | Domoszlai Katalin   Előzmény

leegyszerűsíteni a kérdést, de a problémát a solárra raknám, vagyis önértékelési problémák. Akinek a solárja rendben van nagyjából, képes eltartani magát ( függetlenül attól, hogy van-e gyerek, vagy nincs )

"S még egyet megfigyeltem, hogy mintha mások "vennék" az általam
2010. november 25. csütörtök, 12:05 | Z (útkereső)   Előzmény

"S még egyet megfigyeltem, hogy mintha mások "vennék" az általam sugárzott gondolatokat, függetlenül attól hogy miben hisznek, vagy spirituálisan mennyire nyitottak.
Csak én tapasztalom ezt, vagy Ti is felfigyeltetek rá?" --> Én már két éve ezt figyelem. Össze is zavart jócskán. :)

Michaelita képe
Z
2010. november 25. csütörtök, 19:01 | Michaelita   Előzmény

Mit értessz egészen konkrétan az alatt, hogy összezavart jócskán?

Kati, ezt jól összeszintetizáltad, gratulálok!
2010. november 25. csütörtök, 11:30 | Alenka (útkereső)

Nekem túl általános megállapításnak tűnik, hogy mindenféle veszteségmegélés létrehozná a domináns anya viselkedésmintát.
Azt tartom valószínűnek, hogy a veszteség bizonyos megélési módjához kapcsolódik, de már nem él a veszteségmegélés tudásköre nálam, utána kell néznem.

Köszi, szuper volt!

Üdv:
Alenka

Domoszlai Katalin képe
Én is
2010. november 25. csütörtök, 18:02 | Domoszlai Katalin   Előzmény

nagyon örülök. Folytatás is lesz, most jönnek az apák fő típusai. Remélem legalább ekkora érdeklődéssel és pörgéssel, viszont jóval kevesebb vitával...

Feliratkozás Hírlevélre