Járod is, vagy csak tudod? | Önmegvalósítás.hu

Járod is, vagy csak tudod?

2009. június 07. vasárnap, 18:42 | Látogató

spiritualis_ut.jpg

Te vagy aki tudod az utat. Ez jó.
Járod is ezt az utat, vagy inkább csak tanítod? Sokakat ismerek, akik a spiritualitást, csupán arra használják, hogy általa meneküljenek el, a hétköznapok, az anyagi világ, megoldandó feladatai elől...
Tehát? Járod is, vagy csak tudod?

Már adtál meg címkéket. Saját címkéid:

Én nem tudom a teljes utat. Mindig csak a következő lépésig
2009. június 07. vasárnap, 21:17 | csaesz

Én nem tudom a teljes utat. Mindig csak a következő lépésig látok előre, és remélem, ha majd a végén visszanézek az apró lépésenként megtett utamra és összeáll a kép, elégedett leszek. Ez a célom.

Inkább csak járom, mint tanítom. Azért (is) születtem, hogy utat mutassak. Nem utat mondani jöttem.

És Te? Járod is, vagy csak tanítod?

Egyedül...
2009. június 08. hétfő, 18:17 | Szürke (útkereső)   Előzmény

Mindent amit tudok, magamtól szereztem, mesterem, soha nem volt...
Ahhoz, hogy ott tartsak ahol tartok, járnom kellet...
:-DDD

Senki sem mondta...
2009. június 27. szombat, 8:27 | Bojszika (útkereső)   Előzmény

Senki sem mondta, hogy induljak el, mihez kezdjek.. Egyszerüen csak fogtam magam es az eletem, es mentem. Es meg mindig uton vagyok. Mesterem nekem sem volt, de meg csak egy biztato halk hang sem, csak en. Magamnak. Valamiert mindig csak en vagyok magamnak. Meg kellett tanulnom elesni ahhoz, hogy kesobb jarni tudjak es meg kellett tanulnom talpon maradni, hogy soha többe ne lökhessen fel senki...
Es hogy jarom-e, vagy csak tudom?? Mind a ketto es egyik sem.

Ennyi... :-)
2009. június 28. vasárnap, 19:59 | Szürke (útkereső)   Előzmény

Ennyi...

:-)

Kirsikka képe
azaz!
2009. június 08. hétfő, 9:26 | Kirsikka

Nagyon nagyon jó téma! Az ember ahogy halad előre, előbb átlát dolgokat, de a megvalósítás már nehezebb. Szerintem ez természetes velejárója... Meg persze könnyebb másokat látni (kritizálni) mint magunkat.
Sokszor felteszem magamnak ezt a kérdést.. igyekszem járni, és igen, lépésenként. Ez fontos. Meg hogy mielőtt mondjuk előtte belegondoljunk hogy mondjuk-e magunknak is.. illetve akkor mondjuk csak, ha már példát is mutatunk rá, sőt, akkor mondjuk csak, ha kérik... jajj ez a legnehezebb! :)

Ha van folyamatos önkontroll, akkor oké, még ha csak tudja is de nem teszi, fogja tenni, mert az úttal jár, egy lépcsőfok, mikor már látja, tudja, hogy mit kéne, csak még nem megy. Gyakorlat! Erre való az élet! :) tehát: azokat se kell lenézni-megkritizálni akik még csak tudják... hanem bíztatni. Az a tapasztalatom hogy a nagyobb tudás meg már azzal is jár, hogy sokszor elszáll tőle az ember, és osztja az észt, a szeretet, elfogadás, alázat meg elmarad mellőle. Mert a tudáshoz is alázat kell. De ez már annak a lépcsőfoknak a velejárója...

Útveszély
2009. június 09. kedd, 14:01 | csaesz   Előzmény

Bennem is megfogalmazódott már egy lehetséges helyzet a megtorpanásra az útonjárásban, bár még nem tartok ott... Az hogy van, amikor elindulunk az utunkon, és megteszünk már jó sok lépést, és megállunk. Visszanézünk, és elégedetten veregetjük a saját vállunkat. (Ezt amúgy nem tartom rossznak, sőőt az ember lányának nagy tartást ad, ha tisztában van vele, hogy mi mindenért lehet saját magára büszke...) Tehát visszanézünk, és meglátjuk, hogy a nagy többség még utánunk kullog. Majd ahelyett, hogy mi folytatnánk az utunkat tovább, elkezdjük biztatni a többieket, hogy "hajrá, ti is meg tudjátok csinálni!!" A többiek meg elkezdenek minket csodálni, hogy mi már megcsináltuk. ÉS ELHISSZÜK NEKIK!! Már most gyúrok arra, hogy majdan nehogy beleessek ebbe a csapdába. Hogy eszembe jusson újra előre is nézni, és pontosan látni a helyzetemet az utamon. Nehogy a többiekhez mérjem én is magam, ahelyett, hogy saját magam lennék a mérce. Mert így jöhet sok-sok év időpocsékolás... És ha ezekre az elpocsékolt évekre visszanézek az utam végén, nem biztos, hogy elégedett leszek magammal..

Kirsikka képe
előre
2009. június 09. kedd, 17:15 | Kirsikka   Előzmény

Igen, ezért kell előre nézni, nem (csak) hátra :)

De azért lássuk be, ez az oldal se lenne, ha Sanyi nem nézne hátra is! :P Szerintem vannak akiknek a tanítás feladatuk, és vannak akiknek más. Ennyi.

Szerintem, az a valószínübb, hogy bármilyen előre is jutsz
2009. június 09. kedd, 21:44 | Szürke (útkereső)   Előzmény

Szerintem, az a valószínübb, hogy bármilyen előre is jutsz utadon, azt csak kevesen veszik majd észre, mert a többiek, nem látnak túl, világuk korlátain...
Akik meg észrevesznek, azoktól nem leszel olyan távol, hogy az veszélyeztetné, lendületedet :-)))

Nagyon jó, hogy néha visszatekintesz, hogy lásd, mekkora utat tettél már meg :-))))
Nagy erőt, és hitet tud adni :-)))

:-)))
2009. június 09. kedd, 21:34 | Szürke (útkereső)   Előzmény

Jó, és helyes a hozzáállásod :-)

Sajnos, tapasztalatból tudom, hogy sokan vannak, akik bár ismerik az utat, járni nem merik, csak tanítani :-(

Kirsikka képe
gyávaság>bátorság
2009. június 10. szerda, 10:16 | Kirsikka   Előzmény

El kell jutni odáig, hogy az ember felismeri a gyávaságát, be meri vallani a félelmeit. Én mindig azt mondogattam hogy más is csinálja, tehát természetes, pedig aztán mennyire nem az! :D Akkora megkönnyebbülés volt, mikor bevallottam magamnak, és elfogadtam(!) a gyávaságomat! Sőt, pont ez lendített előre, hogy tenni kell ellene. Rengeteg lehetőséget nyújt az Élet -makacs emberek képében- hogy igenis kiálljak magamért, merjem érvényesíteni az akaratomat, elképzelésemet.
Szóval ahhoz hogy merjünk lépni, először "csak" tudni kell... szerintem így jönnek a lépcsőfokok. Ki gyorsabban járja őket, ki lassabban. Nekem hullámaim vannak, mint általában mindennel. Beindulok-belassulok.

Az én környezetemben is akadnak ilyen emberek, akik annyira tudják hogy kinek mit kell csinálni... (sőt, volt aki meg is mondta, hogy ő tudja, hogy ilyen, mégse tesz semmit ellene!) Az első reakcióm az elfordulás volt -ilyentől nem tudok tanulni- aztán elfogadtam őket, és mégse fordultam el. Szerintem szükségünk van ilyen tapasztalatokra is, ha más nem elrettentésképpen :) úgyhogy lehet tőlük is tanulni :)
"Nem lehet mindenki a barátod, de mindenki a tanítód." :) (arról nem is beszélve, hogy ami zavar az megvan bennünk is... úgyhogy pláne KELL tanulni belőle)

Elfogadás
2009. június 10. szerda, 20:45 | Szürke (útkereső)   Előzmény

Ha tudod, hogy te ilyen, vagy olyan vagy, és ez téged nem zavar, illetve ha meg tudsz magadnak bocsájtani ezek miatt a dolgok miatt, akkor nem kell változtatnod.
Akkor így vagy jó :-)))

Hatar Beatrix képe
khm..khm...:-)
2009. június 09. kedd, 13:45 | Hatar Beatrix

Azt írod sokakat ismersz akik menekülnek a spirtualitásba,igen én is ismerek.
De miért is vannak körülöttünk ezek az emberek?
Te vagy én vagy más meglátja,hogy valójában menekülnek.De ők is csak a mi tükreink.
Lehet mi is menekülünk csak másba?

Vagy miért is vesznek körbe ők????

Ne kísérts jegesmaci :-DDD
2009. június 09. kedd, 21:35 | Szürke (útkereső)   Előzmény

Ne kísérts jegesmaci :-DDD

Hatar Beatrix képe
Velem előfordul...
2009. június 09. kedd, 14:12 | Hatar Beatrix

Velem előfordul tudom mit kéne tennem,és mégsem teszem.
Félelemből gyávaságból vagy épp másból.
De az is az én utam nem?Lehetőséget ad a felismerésre de az is lehet csak áltatom magam.
Számomra kérdés,hogy ebben a világba mit állithatunk bíztosan?

:-)
2009. június 09. kedd, 21:39 | Szürke (útkereső)   Előzmény

Tudod, hogy ez velem is, és mindenkivel megesik :-)))
Mind addig jogunk van járni az ismert utat, míg elegünk nem lesz, annak céltalanságából...
Ha meglesz a motiváció, akkor rálépünk az útra :-)))

Csizike képe
Mi nem az Út?
2009. június 10. szerda, 1:41 | Csizike

Egy rövidke kis zen koan:

- Mester! Mi az Út? - kérdezi a Tanítvány.
- Mi nem az Út? - kérdezi vissza a Mester.

És milyen igaza van...

De hát azért Mester... ;-)))

Csizike ;-)

Csizike képe
Aki tudja Okos, Aki Éli Bölcs
2009. június 10. szerda, 2:34 | Csizike

Sziasztok!

A Témához kapcsolódva:

Pont ezt mondta nekem is nemrég egy ismerősöm.

Hogy én annyi mindent tudok, meg olvastam már, meg annyi helyen, táborokban, tréningeken, stb. jártam már...

És mindig mindenkinek pont azt ajánlom, amit első sorban nekem magamnak kellene megfogadnom és csinálnom, alkalmaznom és használnom...

A bölcsesség az Alkalmazott (Élt) Tudás.

És ennek kapcsán egy kicsit elgondolkodtam ezen az egészen...

És milyen furcsa, hogy ebben a blogban is ezt a kérdést tette fel Szürke...

Mintha csak nekem (is) szólna...

Tudjátok, Geszti Péter énekli azt az egyik Rapülők számban (azt hiszem az Áj Láv Júban), hogy

"Jó Neked,
csak ne kéne nézni,
folyton azt,
hogy hogy kéne élni..."

És igen!

Én is erre jutottam...ű
Hogy már annyira tele van vele a hócipőm...

Ezoterikus, spirituális és egyéb egészséges és sikeres életmód könyvek százai vannak ma forgalomban...
És mégis?

Talán félig-meddig ez a dömping, özön és áradat is része a nagy megcsömörlésnek...
Még a csapból is az folyik már lassan, hogy hogyan kellene "helyesen" élni...

De mégsem úgy élünk...

Mégsem azt tesszük...

Mert valahol nincs hozzá kedvünk, és elegünk van már az egészből...

Csak egy valamire vágyunk: Nyugalomra.

Hogy hagyjanak már békén!

Nem lehet minden szempontnak és minden igénynek megfelelve élni, még akkor sem, ha azokkal teljes mértékben tudunk azonosulni és egyet értünk...

Nemrég kaptam egy emailt, ami arról szólt, hogy ha az ember mindent úgy csinál, ahogyan az a Nagy Könyvben meg van írva és tökéletes (fogmosás után fogtisztítás fogselyemmel, stb... mindent maximálisan egészségesen, ideálisan és precízen...)... akkor gyakorlatilag el se indul otthonról, mert nem marad ideje pl. a munkahelyére menni és dolgozni...

És egy idő után már szerintem ez a szakadék is csak a feszültségek forrása lesz, frusztráló és idegesítő: hogy ott vannak az elveid, az eszméid... amik szerint szeretnél élni... és ott van a másik oldalon a Valóságod, ami szerint meg élsz... itt és most tudsz élni...
És ez a kettő gyakran nem vág egybe...

Vagyis: néha jobb nem tudni annyi mindent... csak élni... és akkor legalább nyugis lenne az Élet...
Nem akarnál annyi minden szempontnak megfelelni, annyi "szabályt" betartani, annyi mindent magadra erőltetni... aminek meg valami benned (talán az Egód vagy egy másik, mélyebb részed, az Árnyék-világod meg) totálisan ellenáll... és ami ellen foggal-körömmel lázad és küzd...

De miért?

Pl.: elhatározod, hogy le szeretnél adni 10 kilót, mert jön a nyár... és este már nem eszel... és amikor eszel, akkor egészségesebben, sok salátával, kerülöd a süteményeket és a zédességeket... és sokat mozogsz...
Aztán mégsem...
Nem mozogsz, nincs saláta, eszel édességeket és süteményeket, mert kívánod őket és jól esik, és szeretnéd a vágyaidat is kielégíteni... és egy kicsikét jól érezni magadat, és mindig mindenről nem akarsz lemondani, és annyira kockára nem tudsz szabályokat magadra erőltetni, stb... és még este is eszel... amikor már tudod, hogy nem szabadna...

Vagy az alvás: Elhatározod, hogy időben lefekszel, hogy sokat aludjál, hogy másnap kipihenten, frissen és üdén ébredjél, és toppon legyél a munkahelyeden is, és jól vedd a gyűrődéseket (mert minden csak Energetikai állapot kérdése)... és legyen erőd és energiád teljesíteni és jól teljesíteni... és ne úgy vánszorogjál át az egész napon, mint akiből kivették a Duracellt...
Aztán eljön az este, ott van az idő, amit elterveztél, hogy akkor lefekszel... már nem tévézel, nem olvasol, nem internetezel, nem írsz be az Önmegvalósításra, nem szeretkezel, stb... hanem lefekszel aludni, hogy másnap kipihent és jókedvű legyél... És mégsem...
Mert nincs hozzá kedved...

Tehát hiába tudod, hogy mit kéne tenni...
De nincs hozzá kedved...

Az mondjuk igaz, hogy a Teljesítményekért és a Sikerekért az embernek áldozatokat kell hozni és ki kell lépnie a komfortzónájából...
Tehát valami olyan dolgot kell megtennie, amihez nincs kedve...

Néha ez az egész dolog egy kicsikét a meghasonlottsághoz, a kiégéshez, a rosszkedvűséghez is vezethet...

Hogy tudod, mit kellene tenned, de mégsem teszed...
Ennek lehet ezer meg egy oka...
Néha csak a lustaságod...
Sőt: ha jobban belegondolunk, szinte minden esetben ez is benne van a dologban...

Kúrva lusták vagyunk...

Örökké pörgünk és szét vagyunk havazva...

És amikor van egy kis szusszanásnyi időnk és nyugi, akkor meg úgy vagyunk vele, hogy legyen már egy kis Nyugi... legyen már egy kis Békénk... Végre.

Ha az embernek több ideje lenne, akkor sok mindent másképpen tenne...
Az elvei szerint formálhatná a dolgait...
Egészségesebben élne és táplálkozna...
De amíg futóbolondként él az ember és állandóan csak rohan és pörög... addig örül, ha egyáltalán van egy pillanata megállni egy bolt előtt, és gyorsan megvenni egy buktát, amiről tudja, hogy nem túl tápláló, és csak hizlal és halott, értéktelen anyag az egész... de legalább nem korog a gyomra és nem hal éhen... Kutyafuttában bekebelezi, magába gyömöszöli és már rohan is tovább...
És örül, hogy él, nemhogy még variáljon...
Örül, ha odaér időben a munkahelyére... nemhogy még reggel jógázzon, meditáljon, esetleg ússzon vagy fusson egyet; megreggelizzen, csupa-csupa válogatott finom és egészséges bio élelmiszerekből, stb...

És ez a táplálkozástól elvonatkoztatva igaz lehet mindenre, az élet összes többi aspektusaira...

Amíg csak túlélünk és nem élünk... addig csak rohanás és kapkodás az egész... olyan, mint egy nagy értelmetlen ámokfutás...néha kisebb szusszanásnyi pihenőkkel... és ezt hiába tudjuk, hogy értelmetlen és ámokfutás... néha nehéz kiszállni a Mókuskerékből, mert egy nagy ördögi-kör az egész...

De persze a Cél az... hogy az Ördögi-kör Isteni-körré változzon és alakuljon át az Életünkben, a kezeink alatt és a Szívünkben...

Ehhez pedig egy elég nagy TUDATOSSÁG kell!!!

JELEN LENNI AZ ÉLETÜNKBEN!!!

Meghozni a Megfelelő Döntéseket, pillanatról pillanatra...

FELELŐSEN, FELELŐSSÉGTELJESEN.

De az Úton vagyunk...

mert máshol nem lehetünk.

Ez az Egész Élet maga a tömény Spiritualitás.

Van annál Spirituálisabb, mint maga az Élet?

Maga a Létezés?

A Hétköznapi Élet is annyira különleges...

Annyira különleges Folyamat...

Ahogy megéljük...

Amit és Ahogyan Tapasztalunk...

Látjuk, Érzékeljük és Megéljük a Dolgokat... az Egész Életet... benne Mindennel, a Legkisebb Rezdüléssel is...

Van egy olyan buddhista mondás: hogy?

A SZENVEDÉS (A FÁJDALOM) FELÉBRESZTI AZ EMBERT.

Ha százszor elbukunk, 101-edikre felállunk...

Lehet, hogy tudjuk, hogy mi a helyes, de ezt nem éljük...
Mert... 1000 kifogás lehetséges...
A legfőbb igazi ok a lustaság... a motiváció hiánya...

De ha valami bánt és frusztrál, és ha valami miatt nem érezzük jól magunkat... az egyszer úgyis megoldódik... és úgyis a helyére kerül...

Tehát: egyszer az Életünk is Jó Vágányra és Jó Sínekre kerül...

Ehhez néha az kell: hogy egy darabig Rossz Síneken is haladjunk vagy dekkoljunk... hogy akarjuk a jót, akarjuk a változást... és tegyünk is érte... és ha ott van a Jó: felismerjük és megbecsüljük. örüljünk Neki és tegyünk érte, hogy megtartsuk... sőt tovább tisztogassuk, tovább tökéletesítsük...

Aki bort iszik, de vizet (vagy vizeletet) prédikál, az nem hiteles ember...
Ezt mindenki tudja és senki sem követi...
Esze ágában sincs...
Pont ezért: mert nem hiteles ember...
A legjobb tanítás: a példa mutatás.
Mert a "Szavak suttognak, a Tettek üvöltenek."
Gyereknevelésben is...
Tök mindegy, hogy mit mondasz.
A lényeg, hogy mit csinálsz...
Az lesz az, ami alapján a többiek elismernek vagy elítélnek...

Így aztán Vak vezethet Világtalanokat...
De Látó csak Látókat... ;-)
És ez a szép a dologban...
Ez a Vonzás-törvénye...
Hogy az Azonos az Azonosat vonzza.
A Hasonló a Hasonlókat vonzza...

És pont ma jöttem rá: hogy a Más dolgában olyan könnyű okosnak lenni és jó tanácsokat adni...
De a magunkéban meg sokszor olyan nehéz, és olyan bizonytalanok vagyunk, aztán emiatt nyugvó-pályára tesszük a dolgokat, hogy hadd pihenjenek...

És a témával abszolút egybe vág az a bizonyos mondás, amit egyik nagy magyarunk mondott, és egy Tanító Képző Főiskola bejáratán olvastam egyszer, és szerintem alap-igazság:

Hogy "Aki amit tanít, azt valójában Neki magának kell még (jobban) megtanulnia."

Vagyis: amit tudsz... azt nem biztos, hogy már (tökéletesen, teljesen és 100%-ig) élsz is...
De attól még másoknak, mint igazságot elmondhatod..., taníthatod...
Az más kérdés, hogy ez így mennyire hiteles... és mennyire lesz követendő példa...
Ez már hadd függjön attól a Másik egyéntől...
Mert az Ő élete meg az Ő élete...
Ha tesz: magáért tesz.
És ha ezt Más megfogadja (függetlenül attól, hogy Te ezt éled-e vagy nem), akkor Neki már segítettél...

Pl.: ha egy orvos aki cigizik és köhög, azt mondja egy fiatalnak, hogy Ő ne cigizzen, mert az egészségtelen, és nagyon káros az egészségére...
Akkor ez egyfelől egy kicsit hiteltelen és non szensznek is tűnhetne akár...
De ha a Fiatal mégis megfogadja, akkor nyert ügye van...
Ha mégsem: akkor meg a saját kárán tanul... és akkor is...

Tehát: megint csak oda jutunk, akárhogy is csűrjük-csavarjuk a dolgot:

hogy nincs helytelen és nincs rossz...

Ha éled: bölcs vagy.

ha csak tudod: okos... ;-)))

És hogy bölcs leszel-e... ki tudja... ;-)

"Égesd el könyveid,
A Bölcsesség legyél Te magad!"

Vagyis: ne másoktól várd a segítséget, az Okosságot és a Frankót!

Ott van Benned.

Te tudod a legjobban, hogy mit kell tenned.

Csizike ;-)

"Örökké pörgünk és szét vagyunk havazva..."-tényleg?
2009. június 10. szerda, 11:08 | Nagy Edit2   Előzmény

Kedves Csizike!

Nem kötekedni szeretnék, csak megérteni az élet rejtelmeit.:)

Írásaidban azt mondod, hogy Toll tanításait követed. De ha mindig figyelsz a jelenre, hogy a jelenben legyél, akkor hogyan tudsz szét havazni?

Vagy nem magadról írtad, csak úgy általnánosságban az emberiségről?
Mert akkor én megcáfolnám ezt az általánosítást.
Én nem érzem ezt a pörgést, mert amikor azt érzem, hogy túl sok minden van egyszerre, akkor csak arra az egyre koncentrálok, ami akkor abban a pillanatban a legfontosabb.
Persze, nagyon sok minden nem fér bele egy napomba, de nem is akarom belezsúfolni. Csak mindig a soron következő legfontosabbat. És ha közeleg az este 10 óra, már lövik a pizsit, és én elkapom.:))))

Üdv.: Mackó

A legnehezebb utat járom, és a legnehezebb utat tanítom...
2009. június 10. szerda, 19:47 | Szürke (útkereső)   Előzmény

Kedves, Csizike:-)

Nem szeretném szaporítani a szót...
Köszönöm a hozzászólást, lényegében, minden szavaddal egyet értek, legfeljebb másképpen fogalmazok :-)))

A legnehezebb utat járom, és a legnehezebb utat tanítom...
Tedd azt, amit szeretnél tenni, mert a vágyak, az útjelzők, amivel kijelölted magadnak, hogy mivel van dolgod ebben az életedben :-)
És győzz le minden félelmet, ami közéd, és a vágyaid közé áll :-))))

Szép napot :-)))

Csizike képe
Tudod is, vagy csak járod?
2009. június 10. szerda, 2:35 | Csizike

Megfordítom a Kérdést:

Tudod is, vagy csak járod?

Csizike ;-)

Csizike képe
Járod is, vagy csak jártatod?
2009. június 10. szerda, 3:09 | Csizike

Járod is, vagy csak jártatod?

Csizike ;-)

Csizike képe
Aki nem járja, az nem is tudja igazán
2009. június 12. péntek, 2:51 | Csizike

Az az igazság, hogy mindenkinek rendelkeznie kell annyi önkontrollal, hogy tudja, mi az ami neki nem megy... ami nem éppen az erőssége, és abban a Másiknak, Másoknak nem igen érdemes és hiteles tanácsokat osztogatni... mert akkor csak vak akar vezetni világtalant...

Tehát ha pl. valaki állandóan időzavarban van és elkésik mindenhonnan, még a saját temetéséről is... akkor az ne akarjon Időgazdálkodási Tréninget vezetni...

Mert elég furcsán jönne ki, ha azzal kezdődne az időgazdálkodási Trénig, hogy a tréner késik 20 percet...
Akkor miről beszélünk?
Miről akar Ő nekünk itt most előadást tartani?
Ha Ő sem tudja, mert Ő sem éli, neki sem megy... akkor hogy állhat ki mások elé, és okoskodhat?
Vak akar vezetni világtalant?
Hülye akarja osztani az észt?

Szóval mindenkinek kell egy kis önkritika és egy kis önismeret... hogy tudja, hogy mit vállaljon be és mit ne...

Illetve ha valakinek nincs... de Te levágod Róla, Vele kapcsolatba, hogy mi a szitu... hogy még az sem igaz, amit kérdez... akkor nyilván való, hogy így lesz hiteles a Te számodra...

Sok ember úgy próbál meg hazudni másoknak, és úgy próbál meg becsapni és megvezetni másokat... hogy még maga sem tudja, hogy ezt csinálja, és hogy ez mennyire átlátszó...

Én azt mondom, hogy aki nem járja, az nem is tudja igazán...

Bár nemrég ment a mozikba egy film, az 'Egy boltkóros naplója', ahol a csajszikám kétoldali pénzköltési kórban és kényszeres vásárlási lázban szenvedett... tehát nem tudott bánni a pénzzel és nem tudta kontrollálni Önmagát és irányítani, esetlegesen ha kell megzabolázni, megszelidíteni a késztetéseit...
Mégis egy újságnál, egy blogban Ő volt a legmenőbb, legtutibb, legprofibb pénz-gazdálkodási tanácsadó, aki emberek sokaságának segített a jó tanácsaival...megváltoztatni az életét...

És hallottam már olyan fodrász szakoktatóról is, aki elméletben a legjobb(an tudja elmagyarázni, hogy mit hogyan kell vágni, stb.), viszont ha olló került a kezébe... meneküljön mindenki!!! ;-)

Szóval: valaki elméletben nagy... és valaki a gyakorlatban...
Mint ahogyan vannak elméleti szakemberek és gyakorlati szakemberek...
Valaki csak tudja a jót és rendkívül jó tanácsokat tud adni... de a saját életében ezeket nem tudja megélni... de attól még másnak működhet és segíthet...
Valaki pedig abszolút gyakorlatias... és meg tudja tenni a szükséges lépéseket és Éli az Életet...

Mint ahogyan az Életben semmire, így itt sincs szabály...

Bármi előfordulhat és bárhogy lehet, bármi és bárhogyan működhet...

Ez a Végtelen lehetőségek és Variációs-Lehetőségek Tárháza...

Itt Minden megeshet... és bármi előfordulhat. ;-)

Minden esetre az az Igazán Hiteles Személy szerény véleményem szerint... aki Éli is azt, amit mond...
Aki aszerint él... amit tanít...
Így maga az Élete válik egy Élő Tanítássá...

A Példa többet ér, mint a Szó.
A Példa a Bizonyíték... a Példa az Út.

Van egy olyan mondás, hogy

"Mindig a suszternak lyukas a cipője"

vagy

"Mindig a kőművesnek van a legrosszabb háza."

merthogy a sajátjára nincsen ideje...

Pedig a sajátja lenne a legjobb ajánló, a legszebb reklám...

Ha az nem jó, nem kívánatos... akkor az bizony anti-reklám... és taszító... hiteltelen...

Ilyen alapon szólhatna akár így is:

"Az autószerelőnek a legrosszabb az autója."

"Az orvosnak a legrosszabb az egészsége."

"A spirituális tanítónak (vagy a pszichológusnak) romokban hever a saját élete." stb...

Én olyan kőművessel biztos nem akarnék építtetni házat, aki egy döledező, igénytelen, gusztustalan, puruttya putriban él.

És ez az összes többi aspektusra igaz...

Szóval: akárhonnan is nézzük... mégiscsak fontos a hitelesség, a korrektség, a stabilitás, a megbízhatóság, a Belső Erő...
Ez az amit megérzünk... ez az ami miért Nyugodt Szívvel rá merjük bízni a Másikra magunkat, a Sorsunkat, a Dolgainkat, vagy az Életünket... mert tudjuk, hogy biztos kezekben van, megbízhatunk benne és számíthatunk rá...

Követjük, hiszünk neki és hallgatunk rá...

A Jó Tanító Mindig Hiteles.

Azt tanítja, amit él.

És azt éli, amit tanít.

Az Élete maga a Tanítás.

És a Tanítása maga az Élete.

Csizike ;-)

Érdekes fejtegetés... Én, csak a saját életemből vett
2009. június 13. szombat, 10:13 | Szürke (útkereső)   Előzmény

Érdekes fejtegetés...

Én, csak a saját életemből vett példákat tudok hozni, mert én, azt érzem hitelesnek, amit magam láttam, magam éltem...

Én, azt tapasztaltam, hogy a jó tanítók, legtöbbször, meglehetősen "problémás előélettel rendelkeznek, ami magyarázatául talán azt hozhatnám fel, hogy semmit nem látunk, illetve ismerünk fel, amit mi magunk, nem tapasztaltunk meg...

Van, egy barátom, egy sas, akinek sokat tanítottam, és akinek soha nem voltak egyenesben a dolgai... (dupla mérleg)
Prananadi mester...
És valaki, vagy valami, mégis őt választotta, hogy avató mesterré váljon :-)))
Előtte, egy évvel, éppen én mondtam neki, hogy "sasom, egy napon, még nagy tanító leszel"
Mindketten nevettünk :-DDD

Hogy ezt honnan láttam előre?
Onnan, hogy az én dolgaim is csak ritkán voltak egyenesben :-DDDDDD

Egy régi, ám el nem avuló...
2009. június 18. csütörtök, 21:30 | Szürke (útkereső)   Előzmény

Nem a mester tudása ami csodálatraméltó, hanem a tanuló bátorsága, amiért szembe mert nézni, saját tudatlanságával, és a bátorsága, amivel segítséget mert kérni...

Minden tiszteletem a keveseknek...

"...húzd közelebb a széked a szakadék széléhez, mondok neked
2009. augusztus 14. péntek, 17:32 | Dávid

"...húzd közelebb a széked a szakadék széléhez, mondok neked egy mesét!"
Már napok óta ez jön fel a webmester kártyán, de mit is jelent pontosan?
Csak, hogy tudjam, hogy kell járni:)

... hogy még jobban tudatosítja egyik is, meg a másik is, hogy m
2010. február 03. szerda, 7:42 | sophiaatkinss   Előzmény

... hogy még jobban tudatosítja egyik is, meg a másik is, hogy mit játszik, mit csinál és hogy működik az egész. Az a fájó benne, hogy játszmázni egyedül nem lehet - kell hozzá a partner is. De valamelyik kezdeményezi, önmagától nem indul el...ccna exam

Feliratkozás Hírlevélre