Az a jó, amit annak vélünk? | Önmegvalósítás.hu

Az a jó, amit annak vélünk?

2013. október 17. csütörtök, 0:30 | Látogató

Előfordult már veletek is, hogy elterveztetek valamit, aztán, amikor megvalósult, kiderült, hogy nem is jó az nektek.
Pár példa:
Adott egy munkakör, munkahely, aminek utána járunk, szeretnék oda kerülni, mert úgy mértük fel, hogy az nekünk jó. Telik az idő és valahogy sikerül oda kerülni, arra a munkahelyre, abba a munkakörbe.
Aztán kiderül, hogy az áhítót munka, munkahely, egyáltalán nem jó és tévedés az egész.
Vagy:
Eltervezzük magunknak, hogy milyen társat, párt szeretnénk, talán még össze is írjuk, hogy milyen legyen külsőleg és belsőleg.
Egy szép napon betoppan az életünkbe ez a társ, örülünk neki, de idővel kiderül, hogy mégsem olyan jó vele.
Ellenkezőleg:
Más esetekben meg azt mondjuk, „ na én ott, azon a munkahelyen biztos nem dolgoznék”. Erre mégis oda sodor az élet, és kiderül, hogy kedvesek és segítőkészek a kollégák, valamint a munka is egész jó.
Vagy:
Azt mondjuk, hogy, „én azzal a pasival, nővel nem jönnék össze, mert az ilyen, meg olyan”. Aztán valahogy mégis megismerjük az illető személyt és kiderül, hogy jól érezzük magunkat a társaságában.

Ezen és hasonló esetek figyelembe vételével, vajon tervezzünk? Vagy másként tervezzük meg az áhítót céljainkat és vágyainkat. Elegendő az mondani, hogy azt a munkát, azon a helyen végezem ami a számomra és mások számára a legjobb. Vagy, hogy az legyen a párom, akivel kölcsönösen jól érezzük együtt magunkat. És engedjünk el minden apró elvárás megfogalmazó gondolatot?
De, hogyan is tudnánk elengedni ezeket az elvárásokat támasztó gondolatokat?

Már adtál meg címkéket. Saját címkéid:

fehercsongor képe
De, hogyan is tudnánk elengedni ezeket az elvárásokat támasztó g
2013. október 25. péntek, 0:25 | fehercsongor

Nekem az agyam segít:
1.rögzíti a vágyakat,rögzíti a megvalósulást is,és így összevethetővé válnak az eredmény megélése során átélt érzelmek a vágy felcsillantottaival.A következő vágyhazugság már szembesíthető az előző megélésének a valóságával,vagy azzal az emlékkel,amivé azt színeztem,fakítottam.A sokadik alkalom után már csak a szemébe röhögök a bevonzott (saját) pipec vágynak,és szegény lógó orral ódalog el.
Nekem a hitem segít:
2.tudom,hogy csak a legjobbat kapom,vagyis amit megérdemlek,elhiszek,és kényelmesen el tudok fogadni.Ha nem tetszik,nem teremtem újjá,lépek az első alkalmas alkalommal,addig viszont kiélvezem a helyzetben levő teljességet,és nem azon filózok,hogy miért nem jó,ami van,és nem is azon,hogy mi lehetne.A tökéletesség úgyis bennem ég,a megvalósulásban pedig többé-kevésbé sikeres metszeteit kapom.
Sok vágyam és tervem volt ,amit elizzadtam,vagy megvalósult:
3.ezért a tervezéssel kapcsolatban idegenkedő a hozzáállásom.Az élet túl változatos,és így váratlannak tűnő meglepetésekkel teszi vonzóvá magát (fejreállítva a tökéletesen kidolgozott terveket),és ha kiötlöd,hogy mi kellene,akkor nyelvet öltve nyújtja át vágyaid valóságát,hogy benne torz tükörként bámulhasd magad.Mint precíz szűz,mégis azt mondom,hogy egy laza irány,célkitűzés nem árt,hogy legyen mégis mihez viszonyítani azokat a csodálatos vargabetűket ,kacskaringókat,amiken végiggaloppozunk. Üdvözlettel:felacso
U . i . : Na persze a valóságban nekem sem ilyen ilyen könnyed,kerek és gördülékeny az út,mint ahogy a fentebb leírt megfogalmazások sugallják,de legalább elvi szinten igyekszek nem nehezíteni,keresztbe tenni magamnak.

Feliratkozás Hírlevélre