Kényszerbetegség vagy szellemvilág? | Önmegvalósítás.hu

Kényszerbetegség vagy szellemvilág?

2013. december 13. péntek, 15:12 | Evelinnileve

Kényszerbetegségre utaló jeleket látok magamon. Kézről valami oda nem illő (rossz energia) lefújása, lerázása, tárgyak többszöri megérintése, számolgatás. Kineziológusnál is voltam már, arra tippelünk, hogy lehet hogy a szellemvilággal való kapcsolatomat akarom ezzel kivédeni, mintegy lerázni őket magamról, és érintgetéssel földelni magamat, hogy ne lássam őket. Van valakinek ilyen irányú tapasztalata?

Domoszlai Katalin képe
A kineziológia
2013. december 17. kedd, 7:56 | Domoszlai Katalin

amennyiben azt valaki jól használja, tökéletesen pontos, korrekt válaszokat ad.

Már ezen fennakadtam, hogy a kineziológusod "tippel" ( ??? )

Általános jelenség - sajnos - hogy a problémák valódi természetére vonatkozó, tényszerű kérdések feltevése és az erre vonatkozó, egyszerű és tiszta válaszok lekérése helyett "segítő" emberek ezo-spiri-nesze semmi, fogd meg jól maszlagot adnak el. Vannak nagyon jó szakemberek, de jóval többen olyanok, akik valamilyen címszó alatt "garázdálkodnak" :-)

Tapasztalataim szerint, kineziológusoknál, Hellinger terapeutáknál és más segítő embereknél a dolog azon bukik el, hogy magát a kérdéseket rosszul teszik fel. Kiindulva a saját világnézeti zűrzavarukból, rendszerint belevetítve a saját elakadásaikat.

Ezen kis kitérő után jöjjön a lényeg.

A kényszeres cselekedetek alapja a Félelem. Ha valamit megteszek, azon tartom a figyelmemet, valamit kivédek. Védekezek, menekülök.

A Félelem minden esetben egy érzés megéléstől való félelem.

Védtelen vagyok.

Kiszolgáltatott vagyok.

Bántanak.

Kicsi vagyok, ez a láthatatlan valami, ami Rossz, jóval nagyobb mint én.

Ezek főként, de ha "szellemvilág" akkor lehet még más is mögötte.

A megoldás a kényszerek feloldására az, hogy a félelmeket kell feloldani, amik mögötte vannak. Félelmet meditációban három szinten tudunk oldani.

Alapfokon a cél, hogy megismerjük azt a jelenséget, lényt, életérzést amitől félünk és vagy elengedjük, vagy szövetségessé tegyük. Nagyon erős félelem esetén, amikor mögötte mély, kora gyerekkori vagy előző életes traumák vannak a gyakorlatba segítő erőket vonunk be, hogy megtapasztalhassuk a megvédettség érzését.

Dr Hawkins ajánlása alapján az alsó asztál lényeivel, egyáltalán ezzel a dimenzióval nincs dolgunk. Ha bevonztunk valamit, oldjuk fel az okát, amiért megjelent. Dr Hawkins megvilágosodottként jól használható tudást adott át, előszeretettel használta a kinezilógia módszereit, a magyar feliratos videók bőven megtalálhatók tőle a youtube-on. Ugyanis minden negatív erő önmagunkból, belülről fakad, kivetítjük a külvilágba, erőt adva egy alsó asztrál lénynek, hogy legyen mivel csatározni vagy legyen mi elől elmenekülni. Végtelenül, újra és újra.

Középfokon megküzdünk egyedül azzal, amit a gyakorlat megmutat, legyen az bármi. Ez azért szükséges, hogy az önmagunkban rejlő erőt megtapasztaljuk és tudatosítsuk.

Haladóknak, felsőfokon meg kell élni és be kell fogadni, hogy amitől fél, az megtörténik. Ezzel a félelem teljes mértékben feloldható. Ez azért van így, mert az utunkba berakott tapasztalatokat ha teljes mélységben megéljük, az adott helyzetben lévő összes tanítást befogadtuk, felléphetünk egy magasabb szintre.

http://domoszlaikatalin.fw.hu/

Időnként én is paranoiás vagyok, mert annyira félek...
2014. január 01. szerda, 13:47 | Occam

a kívülről jövő mocsoktól és rossztól, hogy kézmosásokkal és érintgetésekkel akarom magamat tisztán tartani. Meg akarom védeni magam azzal, hogy irányítom az energiáimat, tök fárasztó és teljesen lehetetlen. Az azelőtt is jól működött, hogy én beleavatkoztam volna, szóval amikor erre ráébredek elengedem magam.
Azt kell szem előtt tartanod, hogy kívülről csak az ragadhat rád vagy okozhat kárt, ami már eleve ott volt benned. Az önféltés meg ugyanolyan káros, keményen magadra idézed vele a másik oldalt.
Így lesz a rumli egyre nagyobb, ahogyan az igényed a rendre is, ha megelégeled jöhet a szembenézés. A sok negatív energia ilyenkor elősegíti a végleges tisztulást.
Ezért jó a rossz. Erősebbé tesz. Tehát nincs mitől félni...

Mindennapi tevékenységek során a hétköznapokban is ez történik, csak akkor nem figyelünk rá és amire a tudat nem figyel az számára nincs is, ez ad védelmet neki.
Te már öntudatra ébredtél azért figyelsz, felesleges. Tudatos bizalom kell.

Harc vagy elfogadás
2014. január 18. szombat, 21:04 | Evelinnileve1 (útkereső)

Kedves Katalin, és Occam!

Nagyon köszönöm a hozzászólásotokat! Elgondolkodtató.. Occam, miután elolvastam a hozzászólásodat, valami érdekeset tapasztaltam. Azt gondoltam, fene egye meg, ha azért teszek kényszeresen dolgokat, hogy végre valami fölött tudjak uralkodni, akkor ha harc hát legyen harc! Mert most megfordítom, és azért nem fogok érintgetni, mert a fölött is tudok uralkodni! Kipróbáltam, nem érintettem, figyeltem magamat. Nem túl jó érzés, de valahogy túllendültem rajta. Csak nem mindig tudom megállni, de az már jó szerintem hogy megpróbálom. Megfigyeltem, ha kiegyensúlyozott, nyugodt, kipihent vagyok, nincs kényszerem..Persze valószínűleg a harc sem jó taktika hosszú távon, az elfogadást kell gyakorolnom..
Evelin

Remélem még olvasod..
2014. május 08. csütörtök, 18:39 | Abszol út   Előzmény

Occam vagyok.
Kicsit benézted... A kényszerességgel nem uralkodni akarsz,hanem megvédeni magad,ösztönös cselekvés, a harcod már tudatos,csak az a baj hogy külső reakcióddal harcolsz,valami ellen amit nem ismersz.
Túl sok a figyelem,statikus lesz tőle az elméd, gondolom azellen szeretnéd megvédeni magad az érintgetés/földelésekkel,az állandó szellemi munka és felesleges. Úgyis az áll a háttérben,hogy (Elég jó vagyok-e, vajon jól csinálom-e)... Persze hogy elég jól,csak valaki ezt a múltban kétségbevonta, ez lehet egy tudatlan szülő,nagybácsi,suli vagy barátnő,vki aki nem mérte fel a képességeidet. Le kell szakadni a kollektív megfelelési kényszerről.
Nem mások véleménye számít... önmagadnak képes vagy-e megadni azt az elismerést amit megérdemelsz főleg ha mindent megtettél egy-egy helyzet vagy siker érdekében. Te sem vagy szupermen,vannak határaid.
Én is voltam kineziológusnál 4 gócot talált,kicsit mélyek voltak a sebeim nem bíztam senkiben,inkább menekültem,magam elől viszont nem lehet.Pont ez tanított meg rá, hogy egyedül én vagyok képes felépíteni magam csak így boldogulok, az igazi erő ebben van...
Sebeket könnyű szerezni,ha az ember kicsi,gyúrható és még nem fejlődtek ki az eszközei amivel megvédheti magát, én megfigyeltem magamon ilyenkor nyúlok vmi keményebb példához.Önvédelemből.
Valakit magamban mindig nevelek.Ez sem jó!

A harcról én is sokat tudnék mesélni,gondolom te is ellenállásba ütköztél,majd írd meg ha erre jársz.

Feliratkozás Hírlevélre