Kérhetünk-e pénzt a lelki tanításért, tanácsadásért? | Önmegvalósítás.hu

Kérhetünk-e pénzt a lelki tanításért, tanácsadásért?

2008. augusztus 27. szerda, 10:48 | Huszti Sándor -...

Spirituális tanítók, szellemi vezetők, gyógyítók, mágusok és segítők rendszerint pénzt kérnek a segítségükért, a ránk szánt idejükért. Vannak, akik szerint ez helyes, mások szerint viszont nem lenne szabad pénzzel beszennyezni egy segítői kapcsolat "szentségét"!
Szerinted szabad-e, illik-e, és spirituális szempontból megengedhető-e, hogy a Tanítók, Segítők, Gyógyítók pénzt kérjenek a szolgáltatásaikért.

  1. Egyesek szerint ezekért a "szent" tettekért vétek pénzt kérni, azzal Önmagát és a szolgáltatását alacsonyítja le a segítő.
  2. Mások szerint mindennek ára van, miért ne lenne ennek is?!

Neked mi a véleményed erről?

TM
2009. október 12. hétfő, 11:43 | Bochecha   Előzmény

Közben vettem a fáradtságot, és megnéztem, 96000 Ft otthon a tanfolyam. Ez tényleg durva... És ott nem az átlagfizu 50ed része...

Bochecha

TM-tanfolyam
2010. április 23. péntek, 20:55 | Éva.   Előzmény

96000 ?
Úristen ! Én még 3000 -ért végeztem1989-ben.

A lelki tanitásért, gyógyitásért, nem volna szabad pénzt
2009. október 11. vasárnap, 13:31 | harmoni1 (útkereső)

A lelki tanitásért, gyógyitásért, nem volna szabad pénzt kérni. Mert ezt a tudást " ő is csak ingyen kapta. "
" Isten sem kért pénzt."Sajnos manapság, mindenki hasznot akar ebből is húzni. Megjelent a sok áltanitó. Aki igazi spirituális beéllitottságu, felismeri ki az. Adomány természetesen adható, de ez nem kötelező. Nem is fogadja el mindenki.

Nil képe
cím nélkül
2009. október 11. vasárnap, 16:32 | Nil

NEM !!!!!!!!!!!!

Jézus kért pénzt azért amit tanított? Talán nem, de van aki nem
2009. október 12. hétfő, 21:28 | Szasza25 (útkereső)

Jézus kért pénzt azért amit tanított? Talán nem, de van aki nem akar koplalni. Előfordul.
De ha valaki ki akarja használni az embereket és meg akar gazdagodni, sokszor még kissé átverve is a követőit az egy közönséges csaló és szélhámos.
Lásd: Hit gyülekezete (kell perkálni rendesen),
700-as klub (Az idióta reklámjukban azt hirdetik hogy szegények voltak és nyomorogtak, de fizettek Istennek és ezért ő is megjutalmazta őket. -Istenem de sötét emberek vannak!-),
táltosiskola (sima vizet adtak el, mint táltoscsepp üvegycséjét pár ezer forintért) stb.

Van, amikor kell, van amikor elfogadható, van mikor szükségtelen
2009. október 14. szerda, 3:38 | Eruthalion

Való igaz, amit ezen az oldalon sok helyen olvasok. Meg kell adni az embereknek a lehetőséget, hogy kedvük szerint fizessék meg azt, amit kapnak. De egy tanfolyamon, ahol több ember is részt vesz, ez a fizetség egy szinten kell legyen mindenki részéről, különben irigységet, sóvárgást, és gőgösséget válthatunk ki a résztvevőkben. Ezért jó pénzt kérni mindenkitől, és mindenkitől ugyanannyit, kivéve, ha az illető ténylegesen rászorul arra, és ezt a többiek is irigység nélkül belátják, hogy ingyen kapja meg azt a tananyagot, és az evvel járó időfelhasználást.

Volt, hogy én is úgy véltem, nem szabad pénzt, vagy mást kérni ezekért a dolgokért, de mára belátom, hogy ez csak részigazság, mert ha nem adunk lehetőséget arra, hogy a tanítottak és a megsegítettek számukra megfelelően kifejezhessék a köszönetüket, akkor csalódottságot, és egyéb negatív dolgot ébrszthetünk bensőjükben, pedig az a cél, hogy minél tovább emeljük bennük a pozitív energiákat.

Én nem ismerem személyesen Domján urat, nem vettem részt a tanításain, nemrég indultam neki spirituális utamnak, de remélem, idővel belőlem is jó tanító válhat ( kényszert érzek rá ) és ezért gondolom úgy, hogy a tanításnak is meg kell kérni az árát, de csak olyan szinten, hogy a tanításon részt vevő úgy érezze, hogy megéri számára.
Ez nem mindig kell hogy feltétlenül pénz legyen, lehet akármi más is, amitől a "páciens avagy kuncsaft" úgy érezheti, hogy meghálálta azt, amit kapott.
Van, hogy a párom munkatársai jönnek hozzánk reiki kezelésért, vagy jóslásért, illetve spirituális tanácsért, és nem pénzzel fizetnek, hanem hoznak nekünk zöldséget, gyümölcsöt, vagy amit nélkülözni tudnak, és úgy érzik, ellensújozza mindazt, amit egy sima köszönömmel nem tudnak magukban elintézni. Ezt a fajta viszonzást is hálával és köszönettel fogadjuk el, és semmiképp sem szabad visszautasítani, mert jószívvel adják számunkra, és jó érzést kelt a másik félben, ha láthatják, hogy hálásan, örülve fogadjuk el az ajándékukat.

Összegezve : vannak szituációk, amikor meg kell kérnünk az árat, vannak helyzetek, amikor hagynunk kell, hogy tetszés szerint mutathassa ki a hálát, és vannak helyzetek, amikor egy egyszerű, de szívből jövő köszönömnek is láthatóan kell örülnünk ahhoz, hogy a lehető legjobb érzéseket váltsuk ki az általunk segítettekben.

Mindazonáltal, ha valaki gyanúsnak talál egy oktatást, vagy egyéb dolgot, és úgy érzi, átverik, a legjobb, ha lőbb maga győződik meg akár az internet segítségével is, hogy valóban azt kapja-e amit ígérnek neki, vagy átverés az egész. A pénzsóvár, hamis tanítók és csalók idővel elhíresülnek, és csak az igazi Tanítók és Segítők maradnak hosszútávon.

// Eruthalion - egy leendő tanító

kacafan képe
Az egyensúly fennmaradása jegyében...
2009. október 14. szerda, 9:32 | kacafan

Kérni vagy nem kérni ez itt a kérdés?

A világegyetemben minden energia, ez alól a pénz sem kivétel. Mikor valaki meggyógyít/segít: energiát ad/közöl, hogy az energia egyensúlyban maradjon "viszont-energiának" kell érkeznie -az egyensúly fennmaradása érdekében. Én úgy vélem, hogy természetes dolog ha valaki pénzt kér a gyógyításért, de természetesen többen már túlléptek ezen. Az ismeretségi körömben akad olyan gyógyító is aki nem pénzt kér a gyógyításért, hanem mintegy barter üzletben (közvetlen árucserén alapuló kereskedelem), mást kér cserébe (villanyszerelést, egyéb segítséget, amire viszont neki van szüksége és a másiknak birtokában van a képesség -megbeszélés szerint). Ez a barter szerintem sokkal hasznosabb és az emberi kapcsolatokban is nagy szerepe lehet a jövőben. A másik dolog ami ezen a ponton még fontos lehet: lehet hogy valakinek több szabadideje van, de pénze viszont kevesebb (kiváltható a pénz ilyen módon, és az egyensúly sem bomlik meg).

Üdv:

Kacafan

relatív
2009. október 14. szerda, 13:56 | Henrietta (útkereső)

Szia!

Mindenki pénzböl él. Ha mezőgazdaságból élnénk ma is mint régen, akkor terménnyel fizetnénk. De lehetne cserekereskedelem. Akkor lehetne tudást kenyérre, ruhára cserélni. Ma boltban vásárlunk, tehét a pénz egy eszköz a létfentartásunkhoz. Hisz a számlákat is ebből egyenlítjük ki. Így egyébként kényelmesebb mindkét félnek, mert -bár személy szerint én is szívesen vinnék zöldséget, gyümölcsöt ha lenne saját termésem- mindenki a maga ízlése szerint válogathat a polcokról tejet, kenyeret, ruhát, TV-t, DVD lemezeket.
Röviden: Szerintem nyugodtan lehet pénzt kérni. Nekem csak az nem tetszik, ha valaki tízezreket szeretne elkérni egy -egy óráért.

Csizike képe
Pokoli Profit, Mennyei Megnyugvás
2009. október 15. csütörtök, 2:57 | Csizike

Halihó!

Olvassátok el ezt a könyvet:

Pokoli Profit, mennyei Megnyugvás

http://www.polc.hu/konyv/pokoli_profit_mennyei_megnyugvas/153602/

És választ kaptok számos más Pénzzel Kapcsolatos Igazság, és Tévhit mellett erre a Kérdésre is...

"Világszerte emberek milliói álmodnak jobb életről, vagyonról, gazdag és eseménydús hétköznapokról, ám a sikerhez vezető úton felemás gondolatok gyengítik őket: attól tartanak, álmaikat csak mások kárán válthatják valóra, feláldozva saját erkölcsi értékeiket. Lelki és anyagi természetük viaskodásán felül sokakat az adakozás és elfogadás ellentéte is gyötör.
A bűntudat igen nagy hátráltató erő, s legtöbbször hamis forrásból táplálkozik. Mások boldogtalanságát, sikertelenségét soha nem enyhíti az én boldogtalanságom, nehéz anyagi helyzetem. A világ lehetőségei és forrásai végtelenek, ezért fontos, hogy megszabaduljunk a bennünk rögzült illúzióktól. Csak így nyílik lehetőségünk arra, hogy álmainkat megvalósítva a pénzügyi szabadság új szintjeire léphessünk.

A szerző sikeres orvos, filozófus, író és nemzetközi előadó. Jelen könyvével ezen ellentmondások feloldásában kíván segíteni. Az itt bemutatott elvek és módszerek egészen új szemszögből mutatják be a földi profit és a mennyei gazdagság igaz természetét. Értékeink megbecsülése és tudatos használata csodálatosan átalakítja mind lelki, mind az anyagi bőséghez fűződő viszonyunkat.

"A mennyországod alkotóeleme mindaz, amiért hálás vagy, amiért pedig nem, abból áll össze a poklod. Mindaddig, amíg illúziók között éled az életed, és nem veszed észre a külvilág isteni rendjét, belülről sem leszel képes megélni azt."

És még egy ehhez a témakörhöz nagyon is kapcsolódó film:

Zeitgeist 1. A Vallásokról

Vallás=Isteni Jó Üzlet

Vallás=Pénz+Hatalom+Kamu+Néphülyítés+Megvezetés+Csalás+Ámítás+Csürhe-Nép

Itt nézd meg!

http://video.google.com/videosearch?q=%27Zeitgeist+1%27&emb=0&aq=f#q=%27...

Nézd a 7:30-tól!

Ennyit a Vallásokról és az Egyházakról...

És arról, hogy "Ne gyűjtsetek itt a Földön kincseket!", inkább adjátok oda nekünk... majd mi összegyűjtjük... és élünk belőle(tek), mint Marci Hevesen...

Sőt, még annál is hevesebben...

;-)))

Csizike ;-)

Szász Mátyás képe
Ha segítek a barátomnak egy költözésnél pakolni, megtanítom a
2010. február 28. vasárnap, 12:18 | Szász Mátyás

Ha segítek a barátomnak egy költözésnél pakolni, megtanítom a gyerekem biciklizni, kérek érte pénzt? Ha anyámnak, gyerekemnek, a szomszédnak adok egy tanácsot, kérek érte pénzt?

Ha akar, adjon cserébe, amit gondol – és kész.

A Nagy Tanítók miért nem vonzanak be egy olyan automata vállalkozást, ami passzív jövedelmet termel nekik? Ha már havi 3-500.000 Ft bejön, abból úgy meg tud élni, hogy minden idejét és erejét az ingyenes tanításra fordíthatja.

Nincs értéke az ingyenesen kapott dolgoknak? Akkor kelljen kiérdemelni. Nem pénzzel, de meg lehet szűrni, kinek adom és kinek nem. Ingyen sem. A kutyám se fizet a kajáért, mégis kiérdemli - szépen leül és vár. Megdolgozik érte.

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Sokan vannak, akik ingyen szeretnének mindent megkapni!
2010. február 28. vasárnap, 13:33 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Az természetes, hogy nem kérsz pénzt az Anyádtól, a gyerekedtől, a szomszédodtól, ha segítesz nekik, de a hazai Tanítók sem kérnek pénzt, ha a rokonságában vagy az ismeretségi körükben lelki tanítást, tanácsot adnak.

Azonban, ha ez a tanácsadás, segítség, már ismeretlen emberek tömege felé folyik, és nem csak a szabadidejében végzi, akkor valamiből közben meg kell hogy éljen, ugye?! Így jogos az elvárása, hogy ha rááldozta az idejét, dolgozott vele, akkor kapjon is érte cserébe valamit: tyúkot, krumplit, pénzt, stb!

Az a baj, hogy sokan vannak, akik ingyen szeretnének mindent megkapni, mert anno azt olvasták ki a tibeti és indiai Mesterekről szóló könyvekből, hogy a lelki tanítást ingyen kell adni!
Szép is ez az idea, csak azt felejtik el, hogy az mégsem ingyen volt, nem pránából éltek azok a Mesterek sem!
Mestereket és egész kolostorokat is eltartott a környező lakosság, adományoztak annyit, amiből megéltek, így jutott idejük az ingyenes tanításra.

A hazai ezoterikus - spirituális tanítókat nem tartja el a nép és bár szép álom, de nehezen tudom elképzelni, hogy például Müller Pétert a McDonalds vagy a TESCO támogatja csak azért, hogy Te ingyen hozzájuthass a lelki tanításaihoz! : ))

Krumplifőzelék

Ezen az alapon azt is elvárhatnád, hogy a paraszt ingyen adja neked a krumplit, mert jogod van az élethez, hiszen neked élned kell!
Éljen meg más munkából a paraszt és a szabadidejében termelje meg a krumplit neked. Például vonzzon be egy automata vállalkozást, ami kitermeli neki a krumplitermelés költségeit, meg hogy Ő is élhessen és tovább termelhessen neked krumplit.

Mert ugye az ember nem kér pénzt a krumplifőzelékért, amikor megeteti vele a gyerekét, az Anyját, vagy meghívja egy tál krumplilevesre a szomszédját, ugye?!

Szász Mátyás képe
Én úgy vélem, a parasztnak nem kell HITELES emberként élnie (a
2010. február 28. vasárnap, 19:55 | Szász Mátyás   Előzmény

Én úgy vélem, a parasztnak nem kell HITELES emberként élnie (a személyisége szempontjából). Neki nem kell azt úgymond bizonyítania, hogy harmóniát képes teremteni maga körül. Neki csak (minőségi) krumplit kell termelnie és kész. Ott az a termék. A mi esetünkben maga az ember a "termék". Ilyen szempontból nem lehet párhuzamot vonni a két dolog között 100%-ig.

Egy lelki vezető, vagy mester (stb.) esetén nekem fontos, hogy amiről beszél, azt élje is meg. Mert más a felhalmozott tudás és más a megélt tudás szerintem.

Pár önjelölt mester esetén viszont nekem az a gondom, hogy paradox helyzetet hoznak létre - mert abból akarják életük anyagi oldalát rendezni, hogy másokat erre tanítanak... (ami még nekik se megy). Hol van itt a hitelesség?

Továbbra is tartom azt, hogy az lenne jó, ha annyit adnánk, amennyit jónak gondolunk. (Tehát nem a fizetés ellen vagyok - de más kérni, és más kérés nélkül adni...). így is megkapná az ideje és munkája ellenértékét a tanító. Csak mindkét oldalról sokkal kellemesebb érzés lenne. (szerintem)

Amúgy én az üzleti világban is találkoztam már "fizess, amennyit gondolsz" technikával.

SZABÓ GABRIELLA képe
Szerintem
2010. február 28. vasárnap, 21:10 | SZABÓ GABRIELLA   Előzmény

Szerintem a parasztnak is hiteles embernek kell lennie. Ha kimegyek a piacra akkor megnézem kitől veszem meg a krumplit. A termelő legyen hiteles abban, hogy kinézem belőle azt árulja amit tőle elvárok, egészséges minőségi árut. Ne frissen permetezett, vegyszerezett zöldséget, gyümölcsöt, adjon, ha biót ígér.
Legyen hiteles a tisztességében, a minőségi termék eladásában.

hermess képe
H: Mondok egy másik szempontot
2010. február 28. vasárnap, 23:31 | hermess   Előzmény

Szerintem nincs azzal semmi baj, ha valaki olyat tanít, ami segíti sokak fejlődését és még maga is csak gyakorolja. Vagyis nem egészen makulátlanul hiteles benne. Mert ha 0 %-ban lenne hiteles - nem tudná tanítani, ha pedig 100 %-ban lenne az, akkor más, elsajátítandó értékek felé fordul az érdeklődése, vagyis már nem tanítaná.

Sőt, kérjen akár pénzt is érte, a nyújtott értékek arányában, ha azt jó szándékkal tanítja. De tanítson jól, és érthetően Igaz dolgokat! Az hogy mennyire fog ez működni másoknál - nem az ő hitelességétől függ.

Sokkal nagyobb bajnak tartom, hogy ha valaki ráérez arra, amit nagy tömegek hallani szeretnének a saját szintjükön, vagy felkapott, ámítós dolgokat tanít nagy pénzekért - de ezek a tanítások egy jottányit sem emelik a tanítványok tudatszintjét! Sőt benne tartják a sok pénzt kifizető hallgatót az álomvilágában! Aki egy hét végén beavatást remél tőle, de önmagán dolgozni már nem annyira szeret. Aki belemenekül az ezotériába, mert úgy gondolja, hogy majd azzal könnyebben megoldja a problémáit. És nem mondja meg neki a tanító, hogy amit kívül keres, azt csak önmagában találgatja meg, mert akkor már nem biztos, hogy visszajön a tanítvány. Mindig csak egy kicsit ámít tovább, nagy körítéssel, jó sok angyallal, hogy ne legyen elég az önálló továbblépéshez.

Az ilyen tanítóktól meneküljetek, akik a pénzetekért csak az ámítást szállítják, és nem próbálnak emelni rajtatok, legyenek bár nagyon hitelesek is... Onnan lehet felismerni az emelkedést, hogy némileg recseg-ropog az addigi tudati felépítményed, mégis valamilyen rend és rálátás alakul ki a zajlásból. Az ilyen tanítót pedig arról, hogy soha nem mond olyat, ami bántaná az álomvilágodat, vagy némi erőfeszítésre késztetne a saját fejlődésed érdekében.

Megrendelted már a saját pálmaleveledet? Mikor voltál utoljára csakratisztításon, vagy átoklevételen? A bevonzás tréningen elmonták-e, hogy vannak más univerzális törvények is a vonzás törvényén kívül?

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Azt nem tartod hiteles, harmonikus tanításnak, hogy ha egy Tanít
2010. március 01. hétfő, 0:09 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Azt nem tartod hiteles, harmonikus tanításnak, hogy ha egy Tanító a befektetett munkájáért pénzt kér? Talán ingyen kellene dolgoznia, mert ezt üzeni a harmónia?

Szerintem meg pontosan attól hiteles egy Tanító, hogy a földön jár, és reális áron kínálja a munkáját, munkaidejét, tudását, épp úgy, mint a paraszt, a tervező, a matek tanár, vagy az orvos! Ez is egy munka, egy szolgáltatás, amire szükség van, időt és energiát fektet bele a Tanító, hogy ezt kínálja.
Persze vannak Indiában olyan híres Mesterek, akiknek akkora az adományokból befolyt bevételük, hogy megtehetik, hogy nem kérnek pluszban a tanításért. De mi Magyarországon élünk!

Szép idea a "fizess, amennyit gondolsz" fizetési rendszer, hidd el, mi is próbálkoztunk már vele, többször is! De valamiért mégsem működött, mert hiába voltak oda az emberek azért, amit kaptak, mindenki azt remélte, hogy majd a többi résztvevő fizet helyette is, aztán a végén éppen hogy sikerült kifizetni a terembért, az oktatónak meg nem maradt semmi sem!

Talán egy olyan világban, ahol ennek van kultúrája az emberek között, ott működhet ez, de itt, ma még nem! Olvass csak bele ebbe a két topikba: Szerinted lopásnak számít az internetes letöltés?, Mi számít lopásnak? ...és máris látni fogod, hogy hol tart a fizetési kultúránk!

A Tanító s tanul

Egy másik oldalról megvizsgálva pedig, tudom, hogy több hazai Tanító is szívesebben választotta volna a keleti fizetési rendszert, csak mert meg akarták úszni a pénzzel kapcsolatos problémákat és attól akartak szentnek tűnik, hogy nem kérnek semmit, de majd minden tanítvány szívből ad nekik!

Aztán ezek a Tanítók amikor mégiscsak rákényszerültek arra, hogy pénzt kérjenek, kiderült, hogy óriási lelki problémáik, zavaraik vannak az anyagiakkal kapcsolatban és igenis foglalkozniuk kell vele, ha egyszer fel akarják ezeket dolgozni!
A pénzt rossznak, bűnnek, szentségtelennek, tisztátalannak tartják, úgy érzik, beszennyezik vele az életüket vagy lesüllyednek általa az anyagi világba.

A pénz nem rossz!

Pedig a pénzzel nincs semmi baj, az csak egy csere eszköz.
A baj a fejekben és a szívekben van, a vágyakkal, a félelmekkel, a kapzsisággal és az elutasítással. Ezeket viszont nem lehet helyre tenni azzal, ha valaki úgy tesz, hogy Ő már annyira szent, hogy nem kér pénzt a tanításért!

Azt gondolom, hogy ide Európába, azért születnek a lelkek, mert nekik még gondjuk van az anyagi értékek elhelyezésével az értékrendjükben. Nem tudják, hogy hol van a pénz és vagyon helye az életben, mi a fontosabb érték, ezért születtünk egy olyan környezetbe, ahol ezt masszívan gyakorolhatjuk.

A probléma egyszerű

Itt majdnem mindenkinek gondja van az anyagiakkal, van aki mohón hajt utána, mások elutasítják, vagy csak letagadják, hogy vágynak rá.
Ezekből a belső kusza hozzáállásokból aztán megszületik mindenféle elmélet, idea, amellyel a pénzvilágot próbáljuk olyanná alakítani, amivel hozzáigazíthatnánk azt a saját beteg hozzáállásunkhoz.

De ha sikerül feloldanunk minden téveszmét, ami az anyagi dolgokhoz kapcsolódik, akkor végre újra arra használjuk az anyagi világot, amire ki lett találva, létfenntartásra, a tapasztalás színterére!

Szász Mátyás képe
A hangsúly a hitelesség, nem a pénz - hiába az a kérdés
2010. március 01. hétfő, 12:55 | Szász Mátyás   Előzmény

Sanyi, nagyjából egyről beszélünk, csak más oldalát hangsúlyozzuk. Én azt mondom, ha (ahogy Te írod) az adott tanítónak saját magának is gondja van a pénzzel, akkor még talán ne tanítson.

Mert értem én, hogy sok mindent már tud és át is tud adni, és lehet, hogy ez csak nekem felesleges elvárásom, de én emberi példaképként is szeretnék tekinteni egy tanítóra.

Bár az egészet inkább átfogalmazom: tanítson bárki nyugodtan, kérjen, amennyit gondol, én ahhoz a tanítóhoz fogok menni, aki éli is, amit mond. E/1-ben talán hitelesebb az állítás...

Ha Neked már van tapasztalatod a becsületkasszáról, azt készséggel elfogadom - sosem lehet eléggé alábecsülni a hozzáállást :-)

De ismét kihangsúlyozom, hogy a hangsúly nálam nem elsődlegesen a pénzkérésen van, hanem a hitelességen. Ami nálam ez esetben azt jelenti, hogy nem nyomorban él az illető és főképp nem AGGÓDIK a létbiztonsága miatt. Mert akkor miről beszélünk..?

Lehet, hogy egy ilyen ember is el tudja mondani, hogy kellene nem-aggódni, én mégis inkább ahhoz szeretnék fordulni, aki nem csak elmondja, hanem megmutatja... Érted, mire akarok kilyukadni? Neki hajlandó vagyok "bármennyit" fizetni.

"Evés közben jön meg az étvágy"... Tepperwein egyik könyvében
2010. március 01. hétfő, 13:20 | Szabó_Péter   Előzmény

"Evés közben jön meg az étvágy"... Tepperwein egyik könyvében olvastam, hogy egy dologban Mesterek vagyunk másban tanulók... nincs sok értelme leragadni... :)

Szász Mátyás képe
Ez csak jól hangzik...
2010. március 01. hétfő, 14:00 | Szász Mátyás   Előzmény

Szerintem az, hogy "egyik dologban mesterek vagyunk, a másikban csak tanulók" csak egy jól hangzó mondás, de (nálam) nem állja meg a helyét. Mondok egy példát.

Ha van egy autóvezető-oktató, ő aligha mondhatja, hogy arra meg tudlak tanítani, hogyan nyomd a gázt, meg hogyan válts sebességet, de a kanyarodás ügyében én is még csak tanulom a dolgot...

Úgy értem, hogy egy "spirituális tanító" többé-kevésbé az élet minden területével legalább egy alapszinten tisztában kell legyen, mert véleményem szerint (témától, szakterülettől függetlenül) az életre és önmagunkra "tanítanak", a saját középpontunkhoz közeledünk segítségükkel.

Persze ott a másik oldal, amikor is egy kavicstól (-által) is tudunk tanulni. Meg itt is, egymástól is rengeteget tanulunk. De itt most nem erről van szó.

Egy ideig én is játszottam olyat, hogy mindenkitől azt igyekeztem megtanulni, ellesni, amiben ő jó. Ez működik is és rendben is van. Úgy is meg lehet tanulni autót vezetni, hogy valaki erre tanít meg, valaki arra és a végén összeáll a kép. De attól ez még nem a csúcs... Kár itt megállni azzal a kijelentéssel, hogy nem lehetünk mindenben profik. Én legalábbis nem érem be ezzel.

valaki jó autóvezetésben, de számítástechnikában nem...
2010. március 01. hétfő, 16:45 | Szabó_Péter   Előzmény

valaki jó autóvezetésben, de számítástechnikában nem... Ennyire azért nem fekete-fehér, hogy ennyire el kelljen aprózni a dolgot, hogy tudok kanyarodni, de gázpedált nyomni nem... de ha így gondolod, akkor legyen... elkerülném a meggyőzést... én így látom, te úgy.... :) ettől szép az élet :)

jaguar képe
Ha ilyen elvárásaid vannak, akkor szerintem lassan Tibetben vagy
2010. március 01. hétfő, 16:40 | jaguar   Előzmény

Ha ilyen elvárásaid vannak, akkor szerintem lassan Tibetben vagy Indiában van a helyed :)

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
A Mester eljön, ha kész van a Tanítvány!
2010. március 01. hétfő, 23:18 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Köszönöm Mátyás, így már értelek és megértelek!

A többiek is eléggé neked estek és talán van is valami a szavaikban. Tudod, a volt nejem is ilyen, hogy neki nem tanár kellett, hanem pontosan olyan, az életben is hiteles tanító, mint amilyet Te is keresel! Ezért nem voltam neki jó én, meg még vagy egy tucat híres-hírhedt Tanító, mert Ő a tökéletes megvalósított Mestert keresi, akire fel tud nézni, akiben nem talál hibát, semmi gyarlóságot.

Mivel tapasztalatból tudjuk, hogy ilyen nem sok szaladgál Európában, de még a Földön sem és akiket ilyennek tartanak, azoknak is csak kis százalékuk tényleg ilyen makulátlan, ezért igen nehéz utat választottál magadnak.

De nem mondom, hogy ez felesleges, mert adott fejlődési szinten akár lehet értelme is!

Viszont azt át kell gondolnod, hogy van egy olyan "elv", amely szerint ne a tanítvány keresse a Tanítóját, hanem majd a Tanító megtalálja / felismeri / kiválasztja a tanítványát.
Hogy ez másoknál hogy működik, azt pontosan nem tudom, de nálam tökéletesen így van!

Én nem kerestem sem az utam, sem a Tanítóm, de az mégis megtalált akkor, amikor még csak nem is hallottam ezotériáról, spiritualitásról! Még javában cipőket árultam és Ő betoppant az életembe, megérintett és magával ragadott... de még olvashatsz róla többet is itt.

Másrészt, nekem is van néhány személyes tanítványom, akik nem azért lettek azok, mert szép a szemük, sokat fizetnek, vagy könyörögtek érte, hanem mert az első találkozáskor felismertem, hogy: Na, Őt kell tanítanom!
Ez egy nagyon határozott belső hang és eddig sosem csalódtam benne, pontosan tudom, hogy kit, meddig kell, lehet vezetni az útján.

Ezt támasztja alá az a mai tanulságos történet is, hogy egy lánynak - szokásommal ellentétesen - megadtam a Tanítóm elérhetőségét. Ő felkereste, találkoztak és egy óriásit csalódott benne! ...illetve az elvárásában.
Egy szakállas spirituális Mestert várt, ehelyett kapott egy alkoholista, bagózó, kötekedő embert.

Nem, nem rossz helyre csengetett be, ugyan arról az emberről beszélünk. Nekem az életet tanította meg, csodákat tett és bár nem volt tökéletes, de képes volt elindítani az úton és megtanított önállóan járni is!
A lánynak viszont csak fricskát mutatott a hatalmas elvárására. Nem az Ő tanítója, minek rohangál egyik helyről a másikra!

Szóval szerintem, és a többiek is megfogalmazták már, nem kellene annyira keresned, várnod, elvárnod a hiteles Mestert! Megjön az, ha TE ÉRETT LESZEL RÁ!

A Mester eljön, ha kész van a Tanítvány!

De amíg nem vagy érett, addig csak ilyen tökéletleneket kapsz, mert neked még ez jár, ilyenektől kell megtanulnod tanulni! Hogy mit lehet tőlük / általuk tanulni?
Hát azt, hogy ami tökéletlenséget nem fogadsz el bennük, azt fogadd el bennük és fogadd el magadban is!

Kedves Mátyás!
2010. március 01. hétfő, 19:22 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

Nem a pénz és főleg nem a hitelesség a kérdés. Ennek a hozzáállásnak és problémafelfogásnak az értékelés-önértékelés lecke a lényege. Mindig találhatsz majd okot arra, hogy valamely mestert ne találj kellőképpen hitelesnek. Ennek a forrása nem a mester mesterségbeli tudása, hanem saját önértékelésed. Így azután megspórolod magadnak, hogy bármennyit is fizetni kelljen. A pénzügyi köntösben jelentkező önértékelési leckét így gondosan megkerülöd.

A valódi lecke nem a mesterek méricskélése, hogy ez hiteltelen, ez kicsit hiteles, ez közepesen hiteles, ő meg a dalai láma, de mivel ő is gyűjt pénzt, sőt prémium kategóriás autókkal jár, ezért ő sem eléggé hiteles. A értékelés leckéje minden esetben saját önértékelésünk leckéje, azon kell dolgozni. Hogy ehhez milyen úton, kitől és hogyan, milyen technikákat tanulsz meg, az választás kérdése. Nem kell hozzá a HITELES MESTER, hogy ilyen leckéken átsegítsen.

Viszont minden leckéhez bevonzzuk a megfelelő társakat a hétköznapokban. A fejlődéshez A NAGY ÉS HITELES MESTERRE semmi szükséged, ezért nem is fogsz vele találkozni. Persze az önbecsülés leckéje mellett a pénz leckéjét is meg kell tanulni, azt sem úszod meg ezzel a virtuóz kerülőmanőverrel.

A Földön mindenkinek sok dolga van mindkét problémakörrel.
:)

Vakvágány
2010. március 01. hétfő, 19:52 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Kedves Mátyás! Nagyon elszakadtál a világtól a szentség keresésében. Mi az, hogy a krumpli termelőnek nem kell hitelesnek lennie? Szóval vannak a krumplitermelők, a szemetesek, a mérnökök, meg a szentek, akik nem akarnak elég szentek lenni ahhoz, hogy elismerd őket és hogy hajlandóak legyenek alamizsnáért tanítani. Érdekes hozzáállás. A krumplitermelő a maga szintjén sokkal hitelesebb, mint egy két tanító a szemetesről meg nem is beszélve. Felvállalja, hogy ő ezt tudja, eltakarítja mások szemetét. Mert, hogy munkanélküli segélyen többet kapna....
Az amit te elképzelsz az a steril-mester, aki nagyon profin tud mantrázni, vagy másoknak tanácsokat adni. Aztán kimegy az életbe és kiderül, hogy ha nem egy buddhista országban, koldulószerzetesként esik a talpára, akkor felkopik az álla. Mert, hogy aki éli is azt amit tanít, 100 %-ban, az annyira ritka és annyira fel kell hogy nőjél hozzá, hogy lehet, hogy jó pár élet kell ahhoz, hogy elérj hozzá. És addig mit fogsz csinálni? Vagy csak az élettől tanulsz és kékre-zöldre vereted magad vele, vagy elfogadsz pénzért egy-két tanácsot olyan emberektől, akik végigszagolták már az élet egy két területét. Igaz mennybe még nem mentek. Tudod hány szerzetest láttam akik ki sem mertek jönni a kolostor óvó védő fedele alól? Pedig nagyon nagyon nagy tanítók.
Szóval szerintem le kellene szállni arról a felhőről, mielőtt elkezd esni és lezuhansz róla a .... hova is? való világba? vagy a vágyak villamosára?
Szerintem a szembe jövő embertől, vagy a káromkodó kocsmárostól ugyan úgy tanulni lehet és ugyan úgy fizetünk is érte. Az egyiknél valamivel átvernek és fizetsz, a másiknál ellopnak valamidet és fizetsz, a harmadiknál leégsz és fizetsz. Ha jól vetted a tanításokat, akkor továbbléptél az esetek által, ha nem per saldo jobban jársz egy úton lévő mesterrel pár ezerért egy alkalommal. Gondolj bele, nem kell hozzá lenézett könyvelőnek lenni.
Kívánok sok sikeres tapasztalást!

Üdv!
Hédi

Inkább
2010. március 01. hétfő, 14:04 | szildiko1

Az merült fel bennem, hogy vajon miért csinálsz ebből ilyen lelkiismereti kérdést?

nálam is dilemma volt
2010. március 01. hétfő, 15:35 | csaesz   Előzmény

sokáig, hogy vajon melyik a helyesebb út: ha valaki tud már a lelki útról egy kicsit, és azt rögtön elkezdi tanítani - picit szerintem erőből -, vagy megvárja, amíg a tanítás magától kiárad belőle.
Volt egy tanítóm, aki azt vallotta, hogy egy tanító mindig a neki megfelelő tanítványokat vonzza magához. Ha még nem olyan magas szintű tanító, akkor olyanokat vonz magához, akik még így is alatta járják az iskolát, és nekik tud adni. Én úgy érzem, hogy ez egy kicsit egóból tanítás: nem konkrétan az a célja, hogy a tanítványok többek legyenek, inkább az, hogy én érezzem magam többnek azáltal, hogy másokat tanácsokkal látok el. De azt is elfogadom, hogy az alacsonyabb tudatosságú embereknek is "jár" tanító, aki felgyorsíthatja a fejlődésüket, és lehet, hogy szívesebben mennek olyan emberekhez tanulni, akik nem oktávokkal járnak magasabban, mint ők.
Veszélyét abban látom, hogy hajlamosak lehetünk a saját lelki fejlődésünkben megállni, és inkább csak a tanítványok problémáira koncentrálni a magunké helyett. Szerintem aki túl korán kezdi átadni az ismereteit, mindenképpen elszenved egyfajta megrekedést a saját útján.
Emiatt én is jobbnak látom megvárni, amíg a tanítási vágy nem egóból, hanem valódi szeretetből fakad. Amikor mi már annyira kitisztítottuk magunkat, és feltöltekeztünk szeretettel, hogy az túlcsordul rajtunk, és vissza se tudnánk fojtani azt a vágyunkat, hogy adjunk magunkból az embereknek.
Ez az én ideám...:) és valószínű inkább már egy másik blog témája.

Egyik angol mondás magyarra fordítva így szól: Odavezetheted a
2010. március 01. hétfő, 16:05 | Szabó_Péter   Előzmény

Egyik angol mondás magyarra fordítva így szól: Odavezetheted a lovat a vízhez, de nem kényszerítheted, hogy igyon...

Valami ilyesmi lehet ez a téma is. Tanító megtudja mutatni, hogy merre van a víz, odamenni és innod Neked kell... :) De lazán előfordul, hogy magad útján (kell) megtalálod a vizet. Ami közös lehet, hogy mindenki a forrás felé tart... vagy valami ilyesmi...

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Amennyi figyelmet másokra szenteltem, annyit Önmagamtól vettem..
2010. március 01. hétfő, 22:54 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Ezzel teljességgel, egyetértek, magamon is tapasztaltam, hogy bár sokat adott az, hogy taníthatok másokat, de sokkal többtől estem el ez idő alatt én magam a fejlődésben!

Amennyi figyelmet másokra szenteltem, annyit Önmagamtól vettem el. Jobban haladhattam volna, ha például a földeken kapálok és közben magammal vagyok, mint hogy mások lelki fejlődését egyengetem, programokat, információt szolgáltatok.

De hiába próbáltam már többször is meglépni eme sors elől, csak nem sikerült, mindig visszakényszerített az élet.

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
A saját fejlődésében akadhat el, lassulhat le az ember...
2010. március 01. hétfő, 23:28 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Nem azt írtam, hogy nem tudtam haladni, hanem azt, hogy nem annyit, mintha csak magammal kellett volna foglalkoznom egy szellemileg kevésbé megterhelő munka mellett.

Igaz, hogy mások lelki problémái mellett rengeteg inspirációt kaptam arra, hogy mivel lehetne / kellene még magamban foglalkoznom, de azt valóban megtenni: idő és figyelem.
Sok emberrel találkozok, akik annyira lehajtják magukat a munkában agyilag, energetikailag, hogy utána cseppnyi erejük sem marad magukra figyelni, meditálni!

Persze ez is egy választás, valamiért így jobb, veszélytelenebb nekik az élet.
Nem is panaszkodni akartam, hiszen így is elég intenzív volt a haladásom, sokkal többet nem is nagyon bírtam volna el - legalábbis azt hiszem! Mindössze arra akartam reflektálni, amit csaesz írt, hogy a saját fejlődésében akadhat el, lassulhat le az ember, ha idejekorán kezd el tanítani!

Most az egyszer nem értek veled egyet.
2010. március 09. kedd, 15:12 | Kassay Noémi   Előzmény

Most az egyszer nem értek veled egyet.
Én ugyanis azt vettem észre hogy ha tanítok sokkal többet kapok mint amennyit adni tudok.
Csak olyan emberek jönnek hozzám akik valahol ugyanazzal a problémával küzdenek amivel én is .
Olyan már volt hogy egy kicsit csúszott a dolog, mert én még boldog házasságban éltem amikor már jöttek a párkapcsolati problémákkal küzdők, de nem sokáig kellett várnom.
Noa

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Ezt én is így tapasztalom,
2010. március 09. kedd, 15:34 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Ezt én is így tapasztalom, de nem is ezt írtam fentebb.
Hanem azt, hogy amíg másokra figyelünk, addig nem magunkra. Mások felé áramlik az a figyelem és energia, aminek esetleg jobb helye lenne nálunk!

Feliratkozás Hírlevélre