Megvilágosodás | Önmegvalósítás.hu

Megvilágosodás

2010. november 05. péntek, 23:13 | Voros Akos

Volt-e már megvilágosodás gyanús élményed? Éreztél-e valaha olyat, amit előtte még soha? Ami olyan volt, mint egy belső találkozás önmagaddal és megmagyarázhatatlan boldogságérzéssel jár? Írd meg, ha történt veled ilyen és szeretnél róla többet tudni. Ha még nem történt veled ilyen, és érdekel a téma, akkor is írj bátran!

Szimult13án kisérlet
2011. február 07. hétfő, 22:05 | Látogató   Előzmény

Tetszőlegesen: vegyünk elő egy zseblámpát és egy zománcozott tésztaszűrőt.
Sötétítsünk el a helyiségben lehetőség szerint, a zseblámpa a tésztaszűrő pereme fölött legyen pár centiméterrel, majd kapcsoljuk be, hogy átvilágítson a tésztaszűrő résein. Ha ügyesen csináltuk, a tésztaszűrőt százszál különállónak tűnő fénysugárnyaláb hagyja el.
Különállónak tűnő, mert a szűrőt egyetlen fénysugár táplálja, Nevezzük el most Istennek, Isteni fénynek. A szűrő képletesen maga a születés, az egyéni lelkeké. Onnan az isteni fényt mint testbe "költözött lélek" különállónak érezzük, ezért az érzés, hogy : TE más vagy mint ÉN!
Életcélod egyike rádöbbenni, az Egyek vagyunk mind, az univerzum gyermeke!
Szeretettel:Medve

a3140a képe
Az elkülönült teremtő nem
2011. február 08. kedd, 19:34 | a3140a   Előzmény

Az elkülönült teremtő nem létezik.
Ő van mindenben, benned, bennem, mindenkiben. Minden az Ő tudatában történik.
Sőt! Nem Ő van mindenben, hanem Őbenne van minden.
Tehát te nem társteremtő vagy, hanem Ő. :)
Így megoldódott a paradoxon.

koverellenor képe
"Tehát te nem társteremtő
2011. február 08. kedd, 20:08 | koverellenor   Előzmény

"Tehát te nem társteremtő vagy, hanem Ő."

Nos, ez így még pontatlan, sokkal pontosabb az amit mostanság szajkózok az Évi által küldött Maharshi-idézetből:

K: Van valamilyen haszna az »Én vagyok Isten« vagy »Én vagyok a legfelső lény« gondolatának?
V: »Én vagyok az én vagyok«. Nem »én vagyok Isten«, hanem az »én vagyok« [az]
Isten.

Nagy különbség! :)

Ademon képe
Én vagyok a létezésem. Így
2011. február 08. kedd, 20:10 | Ademon   Előzmény

Én vagyok a létezésem.

Így milyen? :)

koverellenor képe
jól hangzik :)
2011. február 08. kedd, 20:32 | koverellenor   Előzmény

jól hangzik :)

a3140a képe
Ha megtapasztalod Önmagad,
2011. február 08. kedd, 20:43 | a3140a   Előzmény

Ha megtapasztalod Önmagad, akkor megtapasztalod az "Én vagyok" tiszta állapotát.
Hogy tapasztalhatnád ezt meg, ha különböznél tőle?
Hm?

koverellenor képe
A hullám, bár lényegileg egy
2011. február 08. kedd, 21:37 | koverellenor   Előzmény

A hullám, bár lényegileg egy a tengerrel, ha azt mondja hogy "én vagyok a tenger" egy hibás megállapítást tesz. Így azok is, akik egy "teremtsd meg a valóságod" kurzus után idvezült mosollyal állítják hogy ők ezt meg azt teremtenek :)
Egyszóval arra utaltam, hogy az "én teremtek", hibás megállapítás abban az értelemben, ha az én itt az az én, aki pl. itt írogat, gondolkodik és beszél.
Istené a dicsőség.

a3140a képe
A végső igazság pedig az, ami
2011. február 08. kedd, 21:07 | a3140a   Előzmény

A végső igazság pedig az, ami a Szent Bibliában is így szerepel:
"Én vagyok az én vagyok".
Ha ezt megérted, megértettél mindent.

Szerinted ki az az "Én vagyok"?
Valaki más, akitől különbözöl?

Miért érti ezt félre mindenki?

Ki az az "Én vagyok"?

Nem lehet, hogy Te vagy?

Hiszen amikor kinézel a fejedből, csak az "Én" nézhet ki.

Ne értsétek már félre Maharshit!
Azt szajkózta egész életében, hogy a szubjektum, az Én (vagyis Te) az, aki egyedül valóságos, aki egyedül Isten.

koverellenor képe
Kérlek, magyarázd meg e
2011. február 08. kedd, 22:27 | koverellenor   Előzmény

Kérlek, magyarázd meg őtőle e mondata első felét (!), talán kiderül hogy mégiscsak egyről beszélünk :)

"Nem »én vagyok Isten«, hanem az »én vagyok« [az] Isten."

a3140a képe
Nem kell egyesülni
2011. február 08. kedd, 20:56 | a3140a   Előzmény

Nem kell egyesülni semmivel.
Az egyesülés feltételezi, hogy eggyé válsz valamivel, ami jelenleg rajtad kívülálló.
"Magunkba kell fogadnunk Istent".
De hiszen eddig sem volt rajtad kívül!
Elfogadtok hülyeségeket igazságként, ettől persze rohadt bonyolultnak tűnik az egész.
Attól még, hogy valami megjelenik az Interneten vagy egy könyvben, ne hidd el, hogy igaz is!

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Az elválasztódás sohasem történt meg.
2011. február 09. szerda, 0:06 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Hiába van igazad, azok, akik már annyira eltávolodtak ettől a tudástól, hogy mára teljesen elfelejtették a valóságot, nekik hiába mondanád, hogy egy vagy velem, egy vagy mindennel, csak megrökönyödnének és őrült elszálltnak néznének.
Ahhoz, hogy az ilyen emberek is megtalálják Önvalójukat, szükséges az az ál-lépés, amely szerint be kell fogadniuk, Istent, egyé kell válniuk, Önmagukkal, stb.
Aztán mire megélik az egyesülés illúzióját, fel fogják ismerni, hogy mindig is egyek voltak, az elválasztódás sohasem történt meg, csak elfelejtettük az egységet.

Van erre egy szép mesém, majd egyszer elmesélem.

koverellenor képe
Hát, akik annyira eltávolodtak hogy ilyenért elszállt bolondnak
2011. február 09. szerda, 6:25 | koverellenor   Előzmény

Hát, akik annyira eltávolodtak hogy ilyenért elszállt bolondnak néznek, valószinü nem könnyebb azt se befogadniuk hogy "egy vagyok Istennel", mint hogy "egy vagyok teveled" :))
Te találkoztál már olyannal, akinek az "egy vagyok Istennel" gondolata az elfogadható, de az "egy vagyok teveled" egy holdkóros képzelgés? Egy nagyon apró réteg lehet vsz.

Visszatérve a megfogalmazáshoz:
Nem pontosabb azt mondani "tudatosítds hogy sosem voltál külön Istentől" mint azt mondani tanácsként hogy "válj eggyé Istennel?"

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Kérlek olvasd el még egyszer, nem jól értetted, amit írtam.
2011. február 09. szerda, 10:20 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Kérlek olvasd el még egyszer, nem jól értetted, amit írtam.
Még egyszer megfogalmazva: Ha túl nagy lépés felismerni, vagy akár csak elhinni, hogy Te vagy Isten, akkor szükséges lehet egy közbülső lépés beiktatása, amelyben egyé válik Istennel.
Mivel most még nem azonosul Istennel, Istent egy külső, távoli valakinek képzeli, lehet hogy még el sem hiszi a létét, ezért az Ő énképéből nincs közvetlen kapcsolat abba a felismerésbe, hogy Te vagy Isten.

Ezért kell megteremteni számára azt az illúziót, hogy közeledik-közeledik istenhez, majd szép lassan megérkezik, és végül egyé is válhat Vele. Ennek a gyakorlatnak a fokozatossága időt ad arra, hogy átalakuljon az énképe, levethesse azokat az akadályokat, amelyek miatt most még túl nagy ugrás lenne felismernie, hogy Ő Isten.
Ekkora ugrást nem csak hogy nem tudna meglépni, de meg se próbálná, mert olyan mértékben omlana tőle össze a stabilnak hitt énképe, ami túl nagy kockázattal jár és ilyet egy ego csak igazán végső esetekben szokott "megengedni" magának.

koverellenor képe
Igen, nem tudom, hogy az egyes fogalmak, kjelentések mögött
2011. február 09. szerda, 13:35 | koverellenor   Előzmény

Igen, nem tudom, hogy az egyes fogalmak, kjelentések mögött pontosan mit értesz, lehet hogy ugyanazt amit én :)

Maga az "Én" mint Végső Önazonosság, túl minden fogalmon, formán és linearitáson, maga Isten mint a vele való egységünk. De az az én (mégha nagybetűvel írjuk is) aki itt van, beszél, ír, gondolkodik, stb. nem egy az "Én"-nel, mert ha annak teljessége lenne, nem kellene már mit felismerni, ugye? :)
Azt mondod "Ő Isten", "Te vagy Isten" - de milyen értelemben?
Mert ha abban az értelemben, hogy Kovács János, Huszti Sanyi, özv. Szabó Gézáné az Isten, úgy pontatlan.
Ha Kovács János, Huszti Sanyi, özv. Szabó Gézáné végső önazonossága, az Önvaló, mint az "Én vagyok" (túl a fizikai-, asztrál-, lélek-, stb. testen, de egyben mindet magába is foglalva) az Isten, na úgy már egész pontos.

Remélem érthető, mire célzok.

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
A lényegi változás az átéléssel jön meg
2011. február 09. szerda, 14:36 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Vacilláltam rajta pár kört, hogy egyáltalán válaszoljak-e, ugyanis amiket kérdezel, azok olyan részletek, amelyeknek nincs akkora jelentőségük, mint amekkorát a gondolkodó elme tulajdonít neki. - szerintem.
Leegyszerűsítve azt mondhatnám, hogy akár kis én, akár nagy Én, akár igaz, akár illúzió, az mind én vagyok. Nem kell jobban szétszedni, hogy jobban megérthesd, mert ezt a megértési folyamatot úgyis az elméd teszi, amitől viszont lényegi változás nem áll be.

Olyan ez, mint amikor a gyerekkel meg akarod kóstoltatni a spenótot, Ő meg úgy próbálja elkerülni ezt, hogy arról kérdezget, hogyan főzted a spenótot, szerinted milyen az íze, mit fog érezni, ha megkóstolja,...?
A lényegi változás az átéléssel jön meg, ahhoz pedig gyakorlatokkal, tapasztalatokkal teli út vezet. Erről lehet, érdemes beszélni, másról nem igazán.

Sokszor halljuk, hogy a megvilágosodás állapotát még a megvilágosodottak sem tudják pontosan megfogalmazni, mert az emberi szavak, fogalom alkotás nem alkalmas rá. Pedig nekik aztán elég jó lenne ehhez a tudatosságuk!
Körbeírás, elmélkedés helyett inkább gyakorlatokat, gyakorlást, és legfőképpen törekvést ajánlanak.

Ez meg csak úgy eszembe jutott:
"Egy megvilágosodott szemszögéből nincsenek különböző tudatossági szintű lények, csak kétféle létezik: Megvilágosodott vagy, vagy sem."

koverellenor képe
Semmi gond, nem fontos válaszolni :) Valóban, a szavakkal való
2011. február 09. szerda, 16:06 | koverellenor   Előzmény

Semmi gond, nem fontos válaszolni :)

Valóban, a szavakkal való leírás nem lényeges, ahogy a gyakorlatok se, az erről szóló könyvek, CDk, mantrák, a "találd meg Istent" tanfolyamok, stb. sem. Ami elvisz oda az a szándék és az Isteni kegyelem.
Igazad van, a megvilágosodottak is azt mondják, meg nem fogalmazható mert a szó kevés hozzá. De igyekeznek a lehető legpontosabban leírni a leírhatatlant, úgy hogy az a legkevésbé legyen félreérthető. És valamiért még ki is javítják a pontatlanul kérdést vagy kijelentést tett tanítványokat. Ha nem hiszed, olvasd Mahashi vagy Maharaj beszélgetéseit tanítványaival, hogy kortársakat emlitsek. És gyakorlatokat is ajánlanak nekik, igen. Bár a gyakorlataik leírásával egy fél A4es lapot se lehetne betölteni, olyan végtelenül egyszerüek :)
Plusz, (és ez a legfontosabb, ami a lényeg) a megvilágosodott személyes tapasztalatból beszél, így csak ő képes átvinni azt a "frekvenciát" ami az egyénben megértésen túli felismeréseket indukál. Senki más, legyen bármilyen részletes ismerete a megvilágosodás témaköréről, tanítson akármilyen gyakorlatokat, mondjon vagy írjon bármilyen pontosan is hallomásból a dolgokról, nem tudja átültetni a tanítványba azt a tanítói kegyelmet, amit egy saját szubjektív tapasztalatból beszélő/író képes átadni.
Természetesen nem gondolom magamat ilyennek, de ha már ott tartunk, hogy minek van jelentősége és minek nem a megvilágosodás szemszögéből, ezt meg kellett osztanom.

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Szándék, gyakorlatok, megvalósítás
2011. február 09. szerda, 17:42 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Szépen megfogalmaztad a "tanítói kegyelem" közvetlen hatását.

"...nem lényeges, ahogy a gyakorlatok se..." - Ezzel nem értek egyet, ugyanis a gyakorlatok adják azt az eszköztárat, amellyel hamarabb el elehet érni a célt. Persze természetes úton is odaérhet az ember, csak úgy jóval tovább tart.
A gyakorlatoktól viszont fontosabb a szándék, ami vagy beérett valakiben, vagy még nem. Ha még nem, akkor azt inspirálhatja egy megvilágosodott jelenléte, úgymond felébresztheti a benne nyugvó vágyat.

Ha fontossági sorrendet akarnék felállítani, akkor az szerintem így nézne ki:
- Szándék
- Módszer
- Megvalósítás

Mivel a szándékban és a megvalósításban (cselekvés) túl sokat nem tudunk egymásnak segíteni, ezért amiről igazán érdemes beszélgetni, az a módszer.

Milyen módszerekkel érhető el a megvilágosodás?
Leírnád azt a fél A4-es -nyi gyakorlatot?!

koverellenor képe
Köszönöm hogy válaszoltál :)
2011. február 09. szerda, 18:04 | koverellenor   Előzmény

Köszönöm hogy válaszoltál, lekötelezel :)

Arra utaltam (ha gondolod olvasd végig mégegyszer), hogy nem lényegesebb a gyakorlat, mint a megvilágosodott által szavakban és szavakon túl történő átadása annak ami a végső valóság és a lehetséges csapdák lehető legpontosabb leírása, ami felé az aspiráns igyekszik. Ez a Mester dolga, hogy ezt is átadja.
A gyakorlatok az odaadás, elköteleződés kifejezései, egy természetes része a spirituális útnak, de nem "okozzák" az egyén fejlődését.
A megvilágosodott a már keresőben indukál olyan folyamatokat amik túlmutatnak jelenlegi állapotán, nem abban, akiben még a szándék sincs afelé hogy arra vegye az irányt. Már persze ha így értetted, és nem értettem félre :)

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
A Mester hatása fontosabb lehet az önálló gyakorlásnál
2011. február 09. szerda, 23:41 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Teljesen egyet értek Veled, én is így látom, tudom.
A Mester hatása erősebb és fontosabb lehet az önálló gyakorlásnál, így ha valakinek lehetősége adódik, hogy a Mester lábainál rostokoljon, akkor inkább azt tegye (persze belső tudatosítással kitöltve), mintsem hogy egyedül gyakoroljon távol a szent közegtől.

Azonban lehet, hogy erre a kegyre is be kell érni, vagy az is lehet, hogy lehetősége mindenkinek van erre, csak nem él vele.
Én például választhattam volna ezt, de féltem meglépni, gyáván a saját utat választottam, ami hosszabb, de biztonságosabb ...az egomnak. : (

Aditi képe
Magányos út
2011. február 10. csütörtök, 0:19 | Aditi   Előzmény

Nem hiszem, hogy ez gyávaság. Én is ezt tettem és sokat töprengtem, miért, amikor én ráadásul alig vártam (bár nem tudatosan, de valami galaxis méretű vággyal) h legyen végre vezetőm, és amikor lett, úgy képzeltem el, h végigvezetődök majd azon az úton, amelyiknek a megvilágosodás a vége, a gyógyulás, a boldogság meg a satöbbi. És hűségesen kitartok, amíg mesterré nem avatódok az életemben.

Több mint húsz éve zongorázok és a zenetanulás útján gyakorolhattam bőven a példát venni, de magad játszani-dolgot, a kitartást, a szorgalmat, a hitet önmagamban és mindig csodálatos tanárokkal áldott meg a sorsom, akik végigvezettek az útjaimon, és nekem eszembe sem jutott máshoz menni, vagy egyedül akarni csinálni. Mindig hálás voltam értük és kiváltságosnak éreztem magam, hogy milyen jó tanáraim vannak, és hogy az elsők között voltam tanítványként.

Tehát teljesen fel voltam készülve, h amikor az életet kell tanulnom egy mestertől, ugyanebben a rendszerben képes legyek tanulni.

És mégsem így lett. És sokáig szenvedtem ettől, mert én nem akartam ezt a magányos utat választani. Azóta sok nagyon tudatos mesterrel találkoztam, mindtől tanultam valamit, és mindnél azt reméltem: na, most megtaláltam a mesterem, az utam! És egyik sem lett az.

Aztán egyszer találkoztam egy különleges, szintén nagyon tudatos, pszichológus foglalkozású emberrel, aki azt mondta: a művészek az életben ugyanúgy meg kell hogy teremtsenek mindent, mint a művészetükben. (Azok, akik erre születtek, hogy az életben is művészek legyenek.)

Vannak emberek, akik tudnak szeretni. Vannak, akiknek van hitük, és sohasem rendül meg annyira, mert jó alapokra van lerakva, hogy fel kelljen azokat a kérdéseket feltenniük, amit nekünk, akiknek alapban nem volt meg egyik sem. Nekik ezeket nem kell újrateremteniük amikor felnőtté válnak. De éppen ezért nem is tanulják meg a hogyan-ját. És nem is dolguk.

Mindenki más utat jár és ezt az utat részben meghatározzák azok a körülmények, és adottságok és hiányosságok, amikkel születtünk. Ez ellen nem tehetünk és nem is kell, ez idővel kiderül, miért van, mire tanít.

Akkor, a pszichológusnál megértettem, hogy nekem a köveket is magamnak kell "gyártani", amiből építem az utam, amit csak én járok.

És rohadtul nem akarom így, bár már jórészt elfogadtam.

Ennek is van egy oka, és nem hiszem, hogy a gyávaság az.

Inkább talán a célok, a tudás, amit meg lehet szerezni így.

Aki maga teremti a hitét, az erejét, a gondolkodását, akinek a teljes életét újra kell teremteni a tudatosság erejével, az teljesen át képes formálni önmagát, és később másoknak is tud ebben segíteni.

Ebben nagyon nagy erő, hatalom rejlik. Biztos van oka, hogy ezt kell járnunk, valahol, valamikor kamatoztatnunk kell.
És a kegyelem fénye és ereje nem süt kevésbé ránk ettől, sőt. Én azóta, amióta csak behívtam az életembe e tudatosodás (beavatás) kegyelmét, érzem és tudom, hogy folyamatosan velem van.

Ne becsüld le magad!

Namaszte

koverellenor képe
Milyen módszerekkel érhető el a megvilágosodás?
2011. február 10. csütörtök, 0:09 | koverellenor   Előzmény

Milyen módszerekkel érhető el a megvilágosodás? Nincs rá "módszer", abban az értelemben ahogy ezt a hétköznapokban használjuk, mikor lineárisan megközelíthető célok elérését vagy tervek megvalósítását tűzzük ki. Nincs egyes, kettes és hármas lépés aminek a végén szorgalmunk és igyekezetünk eredményeképp jogot formálhatunk a megvilágosodás "jutalmára". A spirituális fejlődés egészen más folyamat. Nincs az a módszer vagy gyakorlat, aminek eredményeképp bizonnyal megvilágosodunk, "csak bele kell adni a megfelelő mennyiségű időt és szorgalmat".
Hallani a spirituális igazságról már önmagában kegyelmi ajándék, és pusztán a szándék hogy elinduljunk az úton már megrengeti az ego falait és réseket nyit rajta. Az út során az Én, ami mindig is ott volt, fedi fel magát részben vagy egészben, ami mint kinyilatkozás jelenik meg, tehát nem lehet irányítani. Egyszer csak felfedi magát egy magasabb paradigma, és még ha el is múlik, amit megtapasztaltunk, felismertünk, az megmarad. Mondjuk egyszercsak tudatosul hogy minden ami van, alapvetően ártatlan, mert nem tud másmilyen lenni mint amilyen abban a pillanatban. Ez ezután további felismerésekhez vezethet, ami szintén személytelen megnyilatkozása egy magasabb tudatszintnek. Valójában nem létezik a személyes én, ami a spirituális munkát végzi, ennek ellenére a spirituális ego hajlamos magának tudni a dicsőséget "nézd, milyen ügyes vagyok, erre és erre jöttem rá" :) Mikor "eljött az ideje", Isten felfedi önmagát ha a spirituális fejlődéshez odaadással viszonyulunk. Az odaadás kifejeződései a világban az egyes spirituális gyakorlatok, például a különböző szertartásos cselekedetek, mint az imamalom forgatása, a térdhajtás, az imák, a mantrák, stb. Ezek egyike sem operál semmilyen "közeledem Istenhez" illúzióval, pusztán az ami: az Isten iránti odaadás kifejezése. Az pedig, aki Istent egy külső, távoli valakinek képzeli, vagy még csak el sem hiszi a létét, nem gyakorlatok vagy valamilyen rávezető módszer által jut el ennek megváltozására, hanem egyszercsak feltárul előtte a magasabb összefüggés, lehet hogy épp legádázabb szenvedései közepette. És ezt tapasztalatból mondom.
Hogy milyen gyakorlatokról tudok amiket megvilágosodottak tanítottak? Csak ami hirdetlen eszembe jut, például:
Jézus: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és szeresd felebarátodat, mint magadat."
Maharshi: a "Ki vagyok én?" kérdés gondolata általi ön-kutatás az összes többi gondolatot elpusztítja. Ekkor következik be az Önvaló megvalósítása.
Uő.: annak állandó tudatosítása, hogy nincs individuális "én", aki cselekszik és vágyakozik, és hogy csak az Önvaló létezik, továbbá hogy semmi sincs az Önvalón kívül, ami tőle függetlenül cselekedhetne.

Ezek bármelyike is elegendő, ha az egyén odaadással gyakorolja. De még mindezek a gyakorlatok sem "okozzák" a megvilágosodás megjelenését, hanem az odaadás révén megnyitják annak lehetőségét, hogy feltárulkozzon egy kinyilatkoztatás, egy magasabb tudatosság. Ezért mondom, hogy a megvilágosodott által a tapasztalat szavakban és szavakon túl történő átadása legalább akkora fontossággal bír, mint a gyakorlat, mert ösztönzőleg hat a keresőre és tisztáz bizonyos igazságokat és fogalmakat, jelentéseket. felmerülő kételyeket (olvass csak zen történeteket, és meglátod hogy viszonylag ritkán írnak gyakorlatokról, módszerekről meg soha, viszont annál gyakrabban a mesterek tetteiről vagy szavairól, ami egyszercsak megvilágosodást indukál az arra kész tanítványban).
Sok az autentikus, és sok jószándékú de nem tapasztalati forrásból származó gyakorlat, tudás és írás létezik, amiknek más-más a képviselt tudatmezejük. Aki egy gyakorlattal a megvilágosodását szeretné elősegíteni, olyat érdemes választania, amit megvilágosodott ajánlott, ami rendelkezik a tanítói kegyelemmel, ami kipróbált út. Aki pedig hallomásból adja át a megvilágosodott szavait vagy ajánlott gyakorlatát, szintén úgy jár el érdemlegesen, ha ügyel arra, hogy minél pontosabban tegye.
Persze, ha valaki csak "jól akarja magát érezni a bőrében", arra rengeteg módszer, gyakorlat, könyv, CD létezik, de az egy más tészta :)

a3140a képe
Ehhez nem is lehet és nem is kell semmit hozzáfűzni. Szépen
2011. február 10. csütörtök, 4:26 | a3140a   Előzmény

Ehhez nem is lehet és nem is kell semmit hozzáfűzni.
Szépen leírtad a spirituális út valóságát.

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Tudatos gyakorlás eredménye is lehet a megvilágosodás
2011. február 10. csütörtök, 10:12 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Nekem meg az a tapasztalatom, hogy a gyakorlatok alkalmasak arra, hogy előkészítsék a gyakorlót a magasabb igazság befogadására. Olyan tisztulást, megnyílást lehet velük elérni a fizikai, érzelmi, gondolati, akarati testünkben, amelyek szükségesek, hogy egyáltalán képes legyen valami tiszta minőséget befogadni, és ne álljon azoknak alapból ellen.
Minél letisztultabb a gyakorló, annál gyakrabban esik bele a kegyelmi állapotba, annál sűrűbben csúszik bele a megvilágosodás valamelyik "előszobájába".

Ez viszont már azt feltételezi számomra, hogy a megvilágosodás elérése nem "Istentől" függ, nem Ő adja, hanem a gyakorló válik képessé a felismerésére, befogadására.

Ahogy az ember pillanatról-pillanatra változik és mindig más variációt mutat, ebből is kijöhet olykor-olykor egy olyan véletlenszerű rendezettség, amivel képes befogadni a megvilágosodást vagy más magasabb rendű tudatállapotot.
De ezek a rendek ahogy jönnek, úgy el is múlnak, ezért oly rövidek a spontán megvilágosodás élmények. Amikor ilyen véletlen rendeződés az élmény alapja, akkor nem is tudja megtartani - nem a megvilágosodást, hanem - a rend alapját, hiszen az még nem tudatosult benne, csak átment rajta.

A tudatos spirituális gyakorlás lényege pont az lenne, hogy a megvilágosodás befogadására képes rendet megteremtsük magunkban, a személyiség levetkőzése és a valódi énünk felébresztése által.

Véleményem szerint a vallásos-szertartásos gyakorlásban azért tud megjelenni olykor egy tisztább tudatállapot, mert ha az Isten felé való kinyílás, odaadás eléri azt a mértéket, hogy attól meghasad az ego masszív burka, akkor az emögötti lelki tisztaság ismét csak alkalmas a megvilágosodottság felismerésére.
De mihelyst magához tér és visszazárul az ego, a felismerő rend ismét elzárul a mélyben, ezért elmúlik az élmény is.
Ezért nem tekintem az igazságot Isteni kegyelemnek, hanem saját lelki munkánk eredményének.

A több ezer éves tanításokról, tanítókról meg azt gondolom, hogy vannak hiteles tapasztalatok, tanítások, de Ők sem jártak be minden utat, nem fedeztek fel minden összefüggést, ami a lélek tisztaságához vezet. Amit nem értettek, azt kitöltötték a kegyelem, az áldás, a kiszámíthatatlanság mindent elfedő magyarázatával, mert így egyszerűbb volt.
Érzem belül és az eddigi tapasztalataim is azt mutatják, hogy az út tudható, érthető, egyáltalán nem misztikus, és csak rajtunk múlik!
Isten nem tesz értünk semmit sem, csak hagyja. Ez az Ő szeretete.

koverellenor képe
Köszönöm.
2011. február 10. csütörtök, 13:13 | koverellenor   Előzmény

Köszönöm. Ígérem fontolóra fogom venni ezen meglátások befogadását, amint egy megvilágosodott hasonlóképp számol be Istenről, a megvilágosodásról és annak összefüggéseiről. Addig viszont inkább a már ismertekre hagyatkozom e témában :)

Magyarul, hitet teremt magában, segédfogalmak által. Ez a kis
2011. február 09. szerda, 20:39 | Látogató   Előzmény

Magyarul, hitet teremt magában, segédfogalmak által. Ez a kis "trükk " segíti vissza a felismeréshez.

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
zárt személyiségünk miatt egyszerűen nem vagyunk képesek
2011. február 09. szerda, 23:36 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Igen, akár a hit teremtés is kellhet, de én nem erre gondoltam. Hanem arra, hogy miközben közeledik és befogadja Istent, olyan alapvető megnyílásokat (szívmegnyitás), tudatosításokat tapasztal meg, amelyek a valóság tapasztalásának az alapjai. A mostani zárt személyiségünk miatt egyszerűen nem vagyunk képesek mélyebb igazságok megtapasztalására, mert a finom-érzékszerveink el vannak záródva, a fejünk pedig tele van téves képzetekkel, amelyeket ki kell onnan seperni.

Mindez a tisztulás akár több éves (évtizedes) lelki munkába is kerülhet, de kell mellé egy ennyi ideig kitartó motiváció "hegy" is. Az Istennel való egyesülés vágya például erre is jó lehet. ; )

Szerintem ez az egész kérdéskör attól függ,hogy ki mivel
2011. február 09. szerda, 11:30 | Éva.

Szerintem ez az egész kérdéskör attól függ,hogy ki mivel azonosítja magát.Hogy mennyit ismer fel a lényéből és mennyi az amivel azonosítani is tudja magát.

Aki ott tart ,hogy a teste és semmi több,annak mondhatod a mondókádat.
És szerintem ,amíg az ember nem ismeri fel a saját isteni lényét,addig igen is ,hogy el van szakadva tőle.Nem térben időben,de ez csak akkor nyilvánulhat meg az emberben,ha tudja ezt, és ezzel azonosítja magát,és nem mondjuk a testével,vagy az érzéseivel,vagy gondolataival,elméjével.

Egyébként bizonyos beállítottságú embereknél,nem is járható ez az út,hogy én önmagam és az Isten az egy és ugyanaz.Mert megrettennének,mert Istent valami hatalmas misztikus lénynek képzelik el,és ez a feltételezés eleve kizár náluk mindenféle fejlődést ez irányban.

Tehát nagyon sok embernél az a járható út,hogy,,befogadja'' Istent,mert a vége ugyanaz lesz,csak egy másik módon jön rá.

Persze ,hogy sosem volt külön tőle,de ezt bizonyos karakterű,hitvilágú,tudatú embereknek nem lehet megmagyarázni,mert megrettennek,és elhajtanak.Tehát náluk más megközelítés kell.
Szerintem nem kell ebben a kérdésben kötni az ebet a karótól,és nem kell elvetni a nyugati utakat sem,
mert bár másként,de ugyanoda vezet.

Én korábban sok középkori szentnek olvastam a misztikus tapasztalatait Istenről,erről az úgynevezett unio mistica-ról és szóról szóra azt írják,tapasztalták meg,amit a nagy megvilágosodottak mondanak nekünk,Maharshi és még egy páran.
Olvasni kell Eckhard mestert Taulert, Susot,meg a többieket és ugyanazt írják,mint a XX. -század nagy megvilágosodottai,csak pár 100 évvel korábban:)

Most olvasok éppen egy ismeretlen középkori szerzőt,egy frankfurti lovagrend tagja,és olyanokat ír,hogy kifekszem .Teljesen érthető modern nyelven.
Keresztény,de jól figyelj!!!:D

,,Nos ,tudnunk kell ,hogy senki sem világosodhat meg,amíg meg nem tisztult és ki nem üresítette önmagát.És senki sem egyesülhet Istennel,amíg meg nem világosodott.És ezért három út vezet Istenhez:Az első a megtisztulás,a második a megvilágosodás,a harmadik az egyesülés.''

Hát ez az! Hiszen több embernek volt egy megvilágosodáshoz hasonló élménye,de csak volt,és csak emlékszik rá.És várja a sült galambot ,hogy újra megtörténjen:D
Maharshi megcsinálta ezt az ,,egyesülést'',mert vagy 20 évig szinte folyamatosan ebben az Önvalóban ,,szemlélődött'',és nem a külvilágban,hanem az Önvalóban ,Istenben. És amikor ,,abbahagyta ezt'',akkor ugye felébredt erre a világra.Innen nézve felébredt az Isteni Önvalóra,aztán onnan nézve már felébredt erre a világra.

Szóval az a gond ezzel a megvilágosodással,hogy nincs végigvíve,hogy valakinek meg van a felismerés,és azt hiszi akkor ennyi volt,megvilágosodott.Ami igaz is,csak éppen a felismerésig jutott csak ,és nem realizálta,valósította meg a dolgot.Csak tudja.Az is valami persze.

Na ,szóval ez kevés,ott kell tartózkodni az Önvalóban,,,egyesülni'',lehet bárhogy hívni.Kevés csak ráébredni,abban kell lakozni,,,szemlélődni'' az Isteni mivoltomban.
Szóval nincs ez a folyamat befejezve,és szerintem azért is nem jut el az ember idáig,mert ,már a kezdés sem jó! Túl korai,nincsenek meg azok a folyamatok,amik kellenének ahhoz ,hogy ez az egész létrejöhessen.
Azt írja ez a fazon:

,,Az egyesülés a tökéletes embert illeti,és ez is háromféle módon megy végbe:
-a szív makulátlan tisztaságában /hahaha,nézzünk már magunkba/
-az isteni szeretetben /megint csak kacagok,nézzünk már magunkba,isteni szeretet,ki tud így szeretni?
,beszélni róla azt igen:)/
-és Istennek /minden dolgok teremtőjének/ a szemlélésében /hát pont ez marad el mindig is,mert ki az aki ebben a világban tartósan meg tudja azt csinálni,amit mondjuk Maharshi,hogy elvonul,és 20 évig
az önvalóban ,,dagonyázik''?
Persze lehetne igazítani a korhoz,és mondjuk minden nap egy két óra?:D,de erre is képes valaki?,hogy tartósan ott legyen? nem ,egyszer volt egy felismerés,egy élmény és annyi,nincs tovább víve,és ez édes kevés ,sajnos az üdvösséghez:)))
A másik bibi meg az ,hogyha az ember ezt már egyszer megízlelte,akkor már nem is képes máshol lakozni,ahogy ezt az igazi megvilágosodottak,és ezek a szent emberek is leírták,elmondták később.
Eszembe jutott most Alfa ,,örömelv'' elmélete.Tényleg ezt hajszoljuk mindig.Itt ebben a világban a kis örömöket,amik nem tartósak,és OTT meg az állandó tartós örömöt.
Ha ironikus akarnék lenni,hááát...,ez is egy ,,függőség''.Maharshi írta,hogy olyan édes volt ott tartózkodni,hogy már nem is akart mást...
Tehát ez is a vágyunk az igazi boldogságra?
Persze mondhatja valaki,hogy ő nem azért törekszik erre,csak magáért a megvilágosodásért.
Hát jó...én mindent elhiszek:)

Az alábbi hozzászólásom /remélem most már végre a helyére teszi
2011. február 10. csütörtök, 10:54 | Éva.   Előzmény

Az alábbi hozzászólásom /remélem most már végre a helyére teszi a szerver!/
Sanyinak erre a hozzászólására íródott,e nélkül ugyanis nem lehet érteni.
Nem tudom mit önállóskodik a szerver,hogy a bloghoz való hozzászólásként rögzítette.
úgy semmi értelme:D

,,Tudatos gyakorlás eredménye is lehet a megvilágosodás''

Az a helyzet,hogy nagyon egyetértek Sanyival. Egészen más
2011. február 10. csütörtök, 10:47 | Éva.

Az a helyzet,hogy nagyon egyetértek Sanyival.
Egészen más világot élünk,már réges régen megszűntek azok a lehetőségek,amikről mi itt beszélünk.
A mai embernek ez az egyetlen lehetősége,amit Sanyi mond,
és ha valaki,akkor én a fél életemet azzal töltöttem,hogy a
tradicionális doktrínákat tanulmányoztam,és mindegyik ugyanezt mondja,amit Sanyi.
Eleve ,,igazi nagy mester'' közelébe sem kerülhet az ember,amíg valamit ,,saját''erőből el nem ért.
/Igazi nagy mester lehet a saját belső guru is,de azt is fel kell ébreszteni./

Az igaz,hogy egy valódi megvilágosodott mester,mint PL.Maharshi ,,nagyot dob'' a tanítványon,de odáig is el kell jutni,és meg lehet nézni,hogy milyen emberek vannak már ezekben az ashramokban. /láttam erről elég felvételt/

Szóval nem tudom,ki mennyire ismeri Sanyi rendszerét, gyakorlatait?
Én tanulmányoztam,és állítom,hogy ugyanazt mondja,mint a legnagyobb tradicionális tanítások,és pontosan azokra a dolgokra épül,és azokat a szempontokat veszi figyelembe, szinte ugyanazok a módszerei.
A párom hindu-buddhista úton van,és ugyanazt csinálja pepitában amiről Sanyi rendszere is szól.Ugyanaz az a filozófiája a praxisa,az álom szimbolikától kezdve... sorolhatnám.

Én maximalista vagyok,a végtalanségig elemző,értékelő, szóval egy hajszálon is el lehet csúszni nálam,de Sanyinak sehogy sem sikerült:DDDD

Nem akarom őt ismételni,és nem nyalni akarok neki,de szóról szóra úgy van ,ahogy ezt most itt leírta.
Ha valaki komolyan gondolja,e nélkül nem megy. Max.megmarad kis felvillanások élmény szintjén.
Egyébként nem akarom sztárolni Sanyi módszerét,de amikor áttekintettem,és néhány tanfolyamán is ez volt a tapasztalatom,szóval ezt nem egészen egy ember találta ki,
hanem erősen ,,ihletett'' a dolog. Ezt én részemről bizton állítom,aztán gondoljon mindenki ,amit akar.
Szerintem okoskodás helyett inkább csinálni kéne:DDD

Na most ,hogy ne csak áradozzak róla,egyetlen kritikai megjegyzésem van.Az az egy ,amit hiányolok,hogy nagyobb teret kéne kapnia a filozófiai hátterének,mert akik pl.nem ismerik ezt már eleve,azok ,úgy vettem észre sok mindent félre érthetnek,és nem helyesen gyakorolnak.És ez is pont azt bizonyítja,hogy kell a saját erő is,mert sajnos már ez a rendszer is feltételez egy bizonyos előrehaladott állapotot a gyakorlótól.
Tehát én még ehhez adnék segítséget,hogy meglegyen a biztos alap,és úgy kezdjék el gyakorolni a módszert.
/Csakhogy kritizáljak is:DDD,de ebből is tulajdonképpen az jön ki,hogy túl jó a dolog:)/

Úgy látom egy mondat a fenti írásban lehet félreérthető,ezért
2011. február 10. csütörtök, 14:06 | Éva.   Előzmény

Úgy látom egy mondat a fenti írásban lehet félreérthető,ezért korrigálnám:)

,,Tehát én még ehhez adnék segítséget,hogy meglegyen a biztos alap,és úgy kezdjék el gyakorolni a módszert.''

Ezt nem úgy értettem ,hogy én adnék segítséget,hanem úgy hogy Sanyi adná ezt a segítséget:)))

Feliratkozás Hírlevélre