Miért nehéz változni? | Önmegvalósítás.hu

Miért nehéz változni?

2010. március 04. csütörtök, 16:09 | Huszti Sándor -...

Mert nehezen vesszük rá magunkat, mert félünk tőle.
Miért félünk a változástól?
Mert a változás ugyan újat hoz az életünkbe, de azzal valamit el veszíthetünk a régiből vagy az újnak következményeként.

Neked miért nehéz változnod?

Nekem a jövőbeli változás miatt, nem tudom hogy mi lesz és ez
2010. március 04. csütörtök, 16:35 | Szabó_Péter

Nekem a jövőbeli változás miatt, nem tudom hogy mi lesz és ez elbizonytalanít, megijeszt. Félelem a helyzet irányításának elvesztésétől... mivel a régit, már "ismerem" és még ha nem is a legjobb, de kiszámítható, ellenben az újjal, ami mégha "jobb" is, mint most, még bizonytalan, ahol bármi történhet velem...

Múltkor jutott eszembe/kaptam egy gonolat/ot, hogy okés félek változni és minden ilyen, viszont ha most meghalnék, akkor bűntudattal mennék el, hogy ne éltem, mert lekorlátoztam magam és tuti, hogy vágynék vissza. Ez a gondolat, nem mondom, hogy megoldotta a félelmeimet, de erőt adott ahhoz, hogy ne tököljek annyit.

jelly képe
Bizonytalansag, felelem
2010. március 04. csütörtök, 19:42 | jelly

Nalam ez az oka mindennek. Felek attol, ami ram var. Meg ha tudom is, hogy a valtozas jot tenne nekem, folyton attol felek, hogy ez milyen valtozast fog okozni a kornyezetemben. Szeretni fognak-e meg utana is? Tudom, nem kellene, hogy erdekeljen, de ettol nem tudok szabadulni. Inkabb maradok "rossz", mint hogy elerjem azt az allapotot, ami utan annyira vagyakozom. Sokszor teszek egy-ket lepest elore, de a kis valtozas, ami ilyenkor tortenik, elbizonytalanit. Ezt akarom valoban? Jo lesz ez egyaltalan? Ezt kovetoen persze visszabujok a csigahazamba, es kesergek tovabb... Nincs eleg motivaciom, azt hiszem. Vagy csak nem akarom elegge... Jo kerdes(ek)...

Vcsigu képe
Mert belülről vagyok és nagyon nehéz onnan objektívnek lenni.
2010. március 04. csütörtök, 20:04 | Vcsigu

Mert belülről vagyok és nagyon nehéz onnan objektívnek lenni. Érzem, hogy valahol szorít, csak azt nem akarom észrevenni, hogy mit tegyek ellene. És csak pörgök saját magamon belül, mint egy mókuskerékben.
És ha már elfáradtam összeesek, el kezdek befelé figyelni és már ott is lesz a megoldás. Vagy nem? Nem tudom.

u.erika képe
De jókor jött ez a blog!;) Ma az jutott eszembe hogy bárhol
2010. március 04. csütörtök, 20:10 | u.erika

De jókor jött ez a blog!;)

Ma az jutott eszembe hogy bárhol élhetek a világon...!
Hiszen mire is van szükségem?Èlelem,fedél,és szép környezet...tudjak dolgozni,sportolni.
Most kérdeztem is egy barátnömet erröl aki erdélyben lakik.Még nem érkezett válasz....

A változás mindíg hoz valami újat magával!
A változás egy újabb fejezetet nyit az életünkbe!
A változás,egy új élethelyzet olyan mint egy újjászületés.Csak éppen ugyanabban a fizikai testben.
A változás akkor keserves ha kapaszkodsz a régi valóságba ami már nem hoz fejlödést tovább.Már kinötted.Èpp ugy mint egy kabát amit gyerekként kinöttél,hiába szeretted,és sokat jelentett kényelmetlen lesz ugy hordanod hogy kilóg belöle mindened.
Inkább fogadd el az újat ami szintén a sajátod lehet!

A változás számomra izgalmas!
Ami a változás varázsát kissé elveszi nálam az a költözés....folyton hurcolkodni.
Ezt próbáltam már kiküszöbölni azzal hogy amiket tudok nélkülözni elajándékoztam....

Különben pedig belegondoltatok hogy a vonzás törvénye szerint a hasonló vonza a hasonlót!?
Mert akkor igazán nincs mitöl félnünk!....persze ha tisztában vagyunk azzal mi van belül....!

Meg aztán mit is vonz a félelem!?;)

Szeretettel!Erika

u.i;Bocsi mostanában kissé szétszort vagyok...

Fodi képe
Nem kell félni.......
2010. március 04. csütörtök, 20:33 | Fodi

Minden pillanatban minden más lesz, mássá válik. Csupán egy állandó dolog van az életben, az a változás!!! Ugye milyen csodálatos? Kár, hogy nem én találtam ki :)
Egy ember összes sejtje 7 év alatt teljesen kicserélődik úgy, hogy észre sem vesszük. Fáj? Eltölt félelemmel? Izgulsz miatta? Hát persze, hogy nem.
Nem is tudatosul bennünk, de attól még van! Akkor mégis mitől félünk?
Szerintem kizárólag attól, hogy nem tudjuk uralni a helyzetet. Elveszítjük kapaszkodóinkat, amelyek vezetnek a mindennapokban.
Én nem félek a változástól, az élet megmutatta, hogy nincs értelme félni, mert akkor is ő az erősebb.
Megpróbálok együtt élni ezekkel a dolgokkal úgy, hogy hagyom megtörténni az eseményeket. Nem akarom minden esetben uralni a helyzetet, átengedem az irányítást szellemi vezetőmnek. Ő mindig a legjobbat akarja nekem még akkor is, ha látszólag az ellenkezőjét vélem felfedezni.
Utólag minden esetben kiderül, hogy a lehető legjobb dolog történt velem. Ez nem azonos a gyengeséggel, vagy bátortalansággal, de mindenképpen nagy bizalom szükséges hozzá.
Szeretettel fordulok kifelé, mert tudom, hogy nem vagyok egyedül, egy kavics, egy fa, vagy folyó is én vagyok :)

fodorkati

Kontroll
2010. március 04. csütörtök, 20:40 | csaesz   Előzmény

Én is csak azt a változást szeretem, amit még kontroll alatt tudok tartani. Félek a kontroll elveszítésétől.

mindenki itt van egyszerre:)
2010. március 04. csütörtök, 21:44 | JustGodJudgeMe   Előzmény

Akit félelemmel tölt el, és akit nem.:)
Én is szeretem a változást. Ámbátor a változatosság még jobb kedvre derit... meg tudná valaki mondani ebben az esetben mi a 2 közti különbség? mármint a itt a forma világában?!...

szép estét Mindenkinek!!

Akkor változtass amikor a lehető legjobban megy a szekér.
2010. március 04. csütörtök, 21:52 | Kassay Noémi   Előzmény

Azt írod hogy ,,ezt egy viszonylag jó lelkiállapotú embernek, aki jól érzi magát az életében, nehéz megtennie, mivel fél, hogy a változás negatív irányba is elsülhet."--ez így van
Pedig én azt tanultam,hogy pontosan akkor kell változtatni amikor a lehető legjobban megy a szekér.
Mondok egy példát: Jól érzed magad a munkahelyeden, tehát nem érzed szükségét a változtatásnak, pedig mennyivel nagyobb esélyed van egy új és talán jobb munkahelyet találnod ilyenkor, mint amikor már egy éve munkanélküli vagy.
Amíg biztonságban érzed magad, addig nyugodtan és bátran válogatsz, esetleg el is utasítol, de ha már nincs meg a biztonság, akkor bizony azt is elvállalod amit az ellenségednek sem kívánnál.

Claryssza képe
Mi gátol meg abban, hogy változz?
2010. március 04. csütörtök, 22:26 | Claryssza

-ez nagyon jó kérdés, sok-sok további kérdést indíthat...
idemásolom azt a cikket, ami engem először e témában megfogott és megindított a válaszok keresésben.Talán másra is hasonlóan hat:

"Létezhet bármi változás nélkül? Nem olvasnád ezt a cikket, ha nem akarnál változni. A változás Benned van, tudattalan, tudatos, körbevesz, Te vagy a változás. Ha irányítod és foglalkozol vele, azt a változást éled meg, amelyiket szeretnéd. A nem tudatos változás az események játékaként értékelhető, vagy sikerül vagy nem. Hol szenvedsz tőle, hol boldog vagy. Tűnődsz, de nem irányítasz.

Az állandóság puszta látszat, amely a változás esetleges láthatatlanságából fakadó illúzió.

Az élet nem létezik változás nélkül. Változás nem létezik felismerés nélkül. Felismerés nem létezik kérdések nélkül. Kérdések léteznek odakint, és léteznek Benned. A végső kérdés mindig csak az, hogy vajon képes vagy-e feltenni magadnak a kérdéseket.

Ha elég bátor vagy hozzá, tedd fel magadnak a kérdéseket. A válaszok egy része tudatos, azonnal megérkezik. Más része a tudattalant stimulálja, ezért csak később fogod megkapni rá a választ. A lényeg, hogy foglalkozz a kérdésekkel és hagyd, hogy a tudatalattid megoldja őket, megválaszolja őket. Te csak figyeld magad és kérdezz. Légy türelmes és várd el magadtól a választ. Magadtól, ne mástól.

Kérdezz:
Szeretsz változni?
Félsz a változástól?
Vajon mi az oka annak, hogy egyes emberek szeretik, mások félnek a változástól?
Te megadod magadnak a lehetőséget, hogy változz?
Képes vagy változtatni az életeden?
Képes vagy meghozni azokat a változtatásokat az életedben, amik a javadat szolgálják, még akkor is ha ez nem könnyű?
Szoktál játszani a gondolattal, hogy milyen lenne más embernek lenni, milyen lenne teljesen megváltozni?
Ha a változás mindenütt jelen van, miért pont Te ne lennél rá képes?
Van elég hited a változáshoz?
Vajon milyen lenne a világ, ha mindenki képes lenne tudatosan változni?
Leszel-e te magad a változás?
Leszel-e te a változás, amit a világban látni szeretnél?
Mi történne, ha képes lennél változni?
Mi történne, ha nem lennél képes változni?
Mi nem történne, ha képes lennél változni?
Mi nem történne, ha nem lennél képes változni?

Mi gátol meg abban, hogy változz?"

Csillagvirágos képe
Egy valami állandó a változás, mégis félünk az új helyzetektől!
2010. március 05. péntek, 8:56 | Csillagvirágos

Szeretjük, ha nyugodtan és boldogan élhetjük az életünket.
Mindig, minden változik, hiszen jól tudjuk, egy valami állandó, a változás.
Bármikor, bármelyik pillanatban történhet valami, ami beindít új folyamatokat. Néha akár egy -egy pillanatra fájdalmas is lehet.
Az új helyzet elfogadása, első pillanatban talán nehéznek tűnik, de senki nem ígéret, hogy mindig minden könnyű lesz.
Te vagy kulcs, hogy megoldd a helyzetet, hogy átlásd, miben és hogyan változtathatsz.
Nézzük lépésről, lépésre, mit kell tenned ha egy új helyzetbe kerülsz:
1. Maradj nyitott
2. Tekints rá úgy, mint egy kisgyermek és szemlélődj
3. Fogadd el
4. Gondold át, mit tehetsz
5. Ne kapkodj, ne ess kétségbe
6. Mindig van megoldás, minden helyzetben
7. Nem az minősít egy embert, hogy mikről beszél, hanem adott helyzetben hogyan viselkedik
8. Minden nehézség, amit megoldasz erősít
9. Ne hagyd, hogy a körülmények irányítsanak, légy Te az irányító
10. Mindig csak olyan feladatot kapunk, amihez van elég erőnk, hogy megoldjuk
11. Tisztítsd meg a tudatodat a zavaró érzelmektől
12. Légy nagyon türelmes
13. Bármi is történik ne hagyd, hogy eltántorítson a célodtól
14. A benned lévő hit a legnagyobb erő
15. Ha megoldasz egy nehéz feladatot vagy helyzetet, mindig magasabb szintre lépsz, ez a fejlődés
16. Szíved legyen mindig tele szeretettel
17. Adj időt, hogy letisztuljanak a dolgok, hiszen nem mindig lehet mindent pikk-pakk megoldani
18. Haladj előre lépésről-lépésre, ha kell várj
19. Minden helyzet tanít, minden azért van, hogy erősebb légy
20. Hagyd meg az energiák szabad áramlását

Részlet Brandon Bays: Jelenlét című könyvéből az én gondolataimmal együtt:

Az óceánban úszol...minden erődet megfeszítve küzdesz, hogy a felszínen maradhass..minél inkább küzdesz, annál inkább fogy az erőd...harcolsz az ellen ami van, kapkodsz, koncentrálsz, küzdesz...
Felmerül benned, hogy talán hiábavaló az egész...de nem adhatod fel semmiképp...
Mentőövet dobnak feléd, de nem éred el..tele vagy görcsökkel és félelemmel, minden erődön túl még erőlködsz...minél inkább csapkodsz, annál messzebb kerülsz, hogy elérd, amit szeretnél...
Ne csapkodj, ne lökdösd a metőövet tovább, lebegj! és figyeld mi történik.
Pihenés, lazítás, bizalom!!!
Lazulj el!...és akkor történik valami
Egyetlen szívdobbanás alatt. Amikor úgy döntesz, már küzdesz tovább, kikapcsolod az elméd feladod a harcot és egész lényed lecsendesíted..Akkor a megoldás elindul feléd...
Elméd görcse felenged, megszűnik a legparányibb késztetés is a cselekvésre. Ott vagy a bizalom óceánjának közepén:-)
Amikor ezt megérzed, rájössz, hogy biztonságban vagy és szabad.
Mentőövvel vagy anélkül is!
Megérted, hogy minden amit valaha kerestél,itt van a pillanatban, amikor úgy döntesz, hogy feladod a harcot, lazítasz és bízol.
Hagyd elmédet megnyugodni!!!

Új helyzetbe kerültem és átéltem ezeket, megértettem a folyamatot és megszületett a mai levelem!
Megosztottam veletek, bízva abban, hogy segítségére lehetek másoknak is ezzel.
Fontos számomra a hitelesség, ezért őszintén és jószívvel osztok meg olyan gondolatokat, amiket én már megtapasztaltam.

A párom sokat tanít, vannak helyzetek amikben az Ő bölcsessége, mutat rá a megoldásra: Hálás vagyok érte.

Mosolygós napot mindenkinek!
Ha van kérdésetek, gondolatotok a leírtakkal kapcsolatban, váááááááárom:-)))

Csillagok Virága

www.csillagviragos.hu
www.holgyszalon.shp.hu

Tündéri képe
Sziasztok! Számomra az a szó hogy változást elsősorban belső
2010. március 05. péntek, 11:09 | Tündéri

Sziasztok!

Számomra az a szó hogy változást elsősorban belső változást jelent.
Már kicsi koromtól fogva a külső változásokat kihívásnak, kalandnak vettem ami nem tudom, hogy a szerencsének vagy talán a neveltetésemnek tudható be. Soha nem féltem a külső dolgokon változtatni. Soha nem torpantam meg. Egyik pillanatról a másikra borítottam és borítom fel addig megszokott életemet. A Szüleim elég nehezen tudták követni az eseményeket de idővel elfogadtak olyannak amilyen vagyok.
Talán azért nem féltem mert soha nem gondoltam arra , hogy bármi is rosszul sülhetne el. Szeretettel néztem minden változás felé, úgymond esélyként valami újat megtanulni.
Ahogy Fodi is írta egy dolog biztos az életben az a változás.
Miért kellene olyan dologtól félnünk ami természetes? Mi okoz szorongást, a gyermeki kiváncsiság helyett ha változnunk vagy változtatnunk kell az életünkön, egyes élethelyzeteinken?
Talán az ismeretlen? A bizonytalan?
Akkor ezért nem tudunk igazán boldogok lenni mert nem ismerjük? Mert ez valami új dolog? Félünk, hogy elveszítjük jól berögzött rigolyáinkat, félelmeinket, sérelmeinket amit már jól megszoktunk?
A biztosból a bizonytalanba?
Ezt a "biztonságot" magunk kreáltuk amit pedig bizonytalannak hiszünk - mivel nem ismerjük - alapvetően létezik. Ez maga a Lét.
Minden a Létből ered.
Szerintem az a fontos, hogy más megvilágításban nézzünk a változásra. Fogadjuk el úgy ahogy van. Ne csak a változás lebegjen a szemünk előtt hanem élvezzük az oda vezető utat.
Egy apró példával élnék. Régebben azért sportoltam, hogy szép alakom legyen. Küszködés volt az egész. Voltak jobb napjaim amikor könnyebben ment volt rosszabbak amikor jobban de nem értem el vele sok eredményt. Most már a sport szeretetéért mozgok, az érzésért hogy kellemesen elfáradok és nem az eredmény van a szemem előtt mert az természetes velejárója.
Csillagvirágos is nagyon szépen megfogalmazta Brandon Bays idézetével. Egy valamit talán hiányolok a 20 pontból. A figyelmet. Nekem nagyon sokat segített. Figyelem önmagamat, a reakcióimat. Ha nem tetsző szituációba vagy élethelyzetbe kerülök nem kérdezem magamtól hogy mit miért tettem, miért mondtam, miért gondoltam egyszerűen elfogadom. Egy idő után azonos szituációban a reakciót már megelőzi a figyelem és esélyt adok magamnak a változásra - változtatásra és itt is a hangsúly önmagamon van nem a változáson.
További szép napot Mindenkinek!

Kavics22 képe
Megváltoztam az utóbbi több mint egy évben és magammal
2010. március 05. péntek, 12:26 | Kavics22   Előzmény

Megváltoztam az utóbbi több mint egy évben és magammal zúdítottam a nyakamba a lavinát, még sem tudtam megállni. Egyszerre kívántam és rettegtem tőle, hol az egyik volt erősebb, hol a másik. Pokoli érzés, amikor a régi küzd benned az újjal és hol az egyik éned röhög a képedbe, hol a másik. Elvesztettem a biztonság érzését, talán ez volt a legnagyobb félelmem, a nem tartozás sehová.

Változni muszáj, mert előbb-utóbb kinövöd önmagad, mint a kígyó a bőrét. Hol itt fog szorítani, hol ott, bármennyire húzódozol, meg kell tenni. Az azért nem mindegy, hogy felkészülten, önszántadból teszed-e, vagy külső, kényszerítő, "véletlen" körülmény hatására. Mármint a felvállalás, az erő szempontjából nem mindegy, mert a végső eredmény már lehet ugyanolyan jó vagy rossz. A jóban elvagy egy darabig, de idővel unalmassá, megszokottá válik, kibújik belőled a változás igénye. És minden kezdődik elölről............, csak az intenzitás változik. Ma még nem hiszek abban, hogy idővel könnyebb felvállalni a jelentős változásokat, engem igencsak próbára tett mindegyik, bár ez is lehet egyéniség kérdése.

Mindenki változik, mert a bennünket körülvevő világ erre kényszerít bennünket. Az nem mindegy, hogy a régi önmagadhoz képest mennyit kell(ene) és mennyit bírsz felvállalni. Itt is az egyensúly a lényeg, amit ha előre be tudnánk "lőni", nem is lenne olyan nehéz bevállalni a változásokat.

viktor11 képe
Miért ? Nehéz változni?
2010. március 05. péntek, 14:22 | viktor11

Azért mert túl komolyan vesszük az életet félünk a következményektől. Tudatunkat áttesszük a negatív múltunkból fakadó negatív jövőképünkbe. Hol a múltban vagyuk hol a jövőben. Csak a jelenben nem tartózkodunk soha. Ha a jelenlétben vagyunk az Itt és Most-ban akkor nem érzünk félelmet, ott csak a szeretet van-tudják ezt azok akik már megtapasztalták. Illetve mindannyian tapasztaltuk valamikor még az anyaméhben, vagy még kisgyerekként aztán ahogy tanultunk magunkévá tettük a környezetünk félelmeit. És elveszítettük a kapcsolatot legbelső énünkkel. A szeretetettel. Mert mi a szeretet vagyunk. Mindannyian. Félelem nincs. A félelem illúzió csak, az elme, az egó találmánya. Mégis ezen keresztül nézünk s addig nem láthatjuk meg a valóságot. Le kell vetnünk hát a félelem szemüvegét. Meg kell figyelnünk a félelmeinket, nem menekülhetünk előlük, nem is harcolhatunk ellenük. Eddig azt tettük ...használt? Nem. Furán hangozhat de szeretettel kell fordulnunk a félelmeink felé. Őszintén be kell vallanunk a félelmeinket. Magunknak. Ettől elvesztik az erejüket, ha nem tápláljuk. Mert mi magunk tápláljuk őket. S ha megnézed a félelmet rájössz nem is volt mitől tartanod. Az egód becsapott. Ez volt olyan félelmetes?-kérdezed aztán magadtól...

A változás egyáltalán nem nehéz csak ameddig ezt hiszed, ameddig ezt gondold. NE HIDD EL AZT AMIT GONDOLSZ- nem biztos, hogy igaz.
Nézz meg egy kisgyereket milyen könnyen változik, ahogy nővekszik, tanul ösztönösen. Félelem nélkül, ha elesik újra és újra feláll nem foglakozik azzal : jaj az előbb elestem mennyire fájt inkább maradok ülve jó lesz úgy is....Ő a jelenben él, EGYségben, KÉTségek nélkül.

Felnőttként meg kell találnunk magunkban ezt az EGYségben levő gyermeket. OTT VAN. A szívünkben. Rá kell hangolódnunk.

A kisgyereknek nagyon könnyű a változás a felnőttnek nehéz . Akkor valójában visszafelé fejlődtünk?????

u.erika képe
A változás
2010. március 08. hétfő, 15:52 | u.erika

A változás kibillintent,megzavar.

Még akkor is ha jót ígérö változásról is van szó!

A változás olyan mintha meginogna egy picit a talaj a talpam alatt.S ettöl ugy érzem mintha elveszteném az egyensúlyt.Bizonytalanság érezetet kelt.

De csak addig tart mindez amíg egy folyamat,a változás mozgásban van,és én még nem vettem fel a kellö ritmust,sebességet.Amíg nem idomulok én magam is a változáshoz.

Ezt érzem jelenleg.
Csak gondoltam leírom sajátmagamnak ide emlékeztetönek....meg aztán talán hasznos lehet valakinek...;)

Erika Szeretettel!

Félelem
2010. március 10. szerda, 14:40 | Hiteles06

Ez év január végén megérkezett a változás az életembe, amire olyan régen vártam, egy munka formájában. A hozzá szükséges vizsgám két hete külön dicsérettel megszületett. Aztán elkezdtem volna dolgozni, és olyan szintű pánikroham lett urrá rajtam, hogy bementem az irodába, és felmondtam, hogy én ezt nem tudom csinálni. KÉt napig az ágyból sem bírtam felkelni annyira féltem, fizikai tüneteim vannak most is. Összeszedtem magam, és vissza fogok menni, de nagyon ijesztően érzem magam. Borzasztóan félek, rettegek a kudarctól. Még soha nem voltak ilyen testi tüneteim, nagyon ijesztő. Zsibbad a karom, reszket a kezem, nem tudok dönteni alapvető dolgokban. Hát én így félek a változástól, pedig ha ezt nem lépem meg, nem tudok kilépni a meleg kakiból.

Miféle kudarctól rettegsz?
2010. március 12. péntek, 10:54 | Kassay Noémi   Előzmény

Miféle kudarctól rettegsz?
Van olyan hogy kudarc?, és mi történik ha esetleg tényleg nem elég a tudásod?---semmi
Esetleg vissza kerülsz a kakiba, de legalább megpróbáltad, és tudod, hogy ez neked valóban nem megy.
Nem tudom hogy hány éves vagy, de ilyenkor úgy szeretném átadni a magam ötven évének tapasztalatait, hogy megértsd, semmi nem múlik azon, hogy most itt hogy sikerül teljesítened.
Ez csak egy kis lépés, és bár azt gondolom sok sok munkád van benne , hiszen másképp nem félnél ennyire, de nézd magad felülről, vagy kívülről és látni fogod hogy mennyire nincs okod félni.

A félelem azt jelenti, hogy a hited nem elég erős.

Noa

fehercsongor képe
A változás számomra új
2010. március 15. hétfő, 22:26 | fehercsongor

A változás számomra új szokások beépítését jelenti az életembe , amelyek segítő voltáról meg vagyok győződve és a belső hangom is bíztat rá , hogy megtegyem ,mégis ólmos fáradtság fog el amikor már a végrehajtáshoz minden szempontból megfelelőnek gondolt helyzetbe kerülök , vagy csak irinyó-pirinyót végzek el belőle , bár ezért is megdicsérem magam , de az is igaz , hogyha ennek ellenére belevisz a feltámadó lendület , akkor utána nagyszerű elégedettség tölt el . üdvözlettel : felacso

A változás szerintem az
2010. március 17. szerda, 0:52 | matrony   Előzmény

A változás szerintem az életrendje, de talán nem is a változáson és a változtatáson van a hangsúly, hanem a tanulásgon, ugyanabban a környezetben is új szituációkkal találkozhatunk.
Én egyszerűen akkor változtatok amikor érzem, hogy szükségem van 1 bizonyos lépés megtételére. Egyszerűen jönnek a jelek a környezetemből. Aztán elkap egy energia hullám és mire észbe kapok már túl is vagyok rajta.
Persze az sem mindegy hogy hol, milyen változtatás, nekem sem sikerül megvalósítanom és elérnem mindent amit kitaláltam, mert nem ez a lényeg.
Néha a legjobb döntés ha nem változtatunk...
1 biztos önmagunkat megváltoztatni nem lehet.
Mondjuk én sztem 1 kicsit spontán módon élem az életem, sokszor hagyom h csak úgy döntsek, többnyire megérzések, érzelmek alapján, aztán viselem a következményeket :) Bízom a sorsban... De már foglalkozom a célkitűzéssel és a döntés hozatalal,de amíg nem vagyok master addig maradnak a régi teknikák.
Persze én még ifjonc vagyok(21). Személyem szerint én vágyom az újdonságokra. Szeretem ha megmozdul körülöttem a világ és keresem az újdonságokat.
A változtatás pedig lehet kicsi is: pl a bussz jobb oldalára ülök nem a balra, vagy most inkább gyalog megyek 1 darabon és majd csak 2. megállóban szállok fel a buszra, vagy ha tükörbe nézek akkor magamra mosolygok/ grimaszolok egyet...
Ezek is változtatások...
Ezek is elindítanak valamit...
Sztem...

Pitypang képe
Felunk a valtozasokat befogadni/ elfogadni, felunk, hogy kiderul
2010. október 11. hétfő, 14:17 | Pitypang   Előzmény

Felunk a valtozasokat befogadni/ elfogadni, felunk, hogy kiderul, hogy nem is vagyunk olyan erosek, mint ahogy elkepzeljuk, hogy nem tudunk annyira porogni, mint ahogy a helyzet megkivanja. Ezerrel vagyunk a valtozasra, de mi van akkor, ha helyzetunk/ szemelyunk rosszabba valtozik?Felunk reszkirozni.
Sokszor felunk kibujni a kenyelmi zonabol, megha elegunk is van belole, mert az ugye, olyan jo langyos, meleget tart neha es biztos.
Nagyon vagyom egy allasra, penteken megyek a masodik megbeszelesre, nagy eselyem van, hogy fel is vegyenek...,de en mar elore felek...Felek attol, hogy megsem vesznek fel es, felek attol, hogy felvesznek es minden megvaltozik: reggeltol estig dolgozni fogok, a gyerekkel csak este talalkozhatok, sokszor fog kelleni kulfoldre menjek, megint a gyerek..., a parom is gyakran jar kulfoldre, mi lesz a gyerekkel.., aztan a masik, hogy tenyleg meg fogok-e felelni, kielegito-e a holland tudasom olyannyira, hogy 8-10 orat hasznaljam egy irodaban. Megijeszt, hogy teljesen mas kulturaban feltalaljam magam, mert tudom, hogy homlokegyenest utkozunk erzelmi es kulturalis szempontbol..Mi lesz, ha nem ertem majd a vicceket es mi lesz, ha ok sem az enyemet? Mi lesz, ha en leszek a marslako az irodaban, ha nehezsegeim lesznek stb-stb...Mi lesz, ha ujra dolgozni fogok(3 es fel eve nem dolgozom, itt pedig meg egyaltalan nem is dolgoztam)es a ferjem soha nem latott meg engem mint munkaba jaro not, amiota a felesege vagyok, nem dolgozom(na, nem azert, mert o egy magnas, hanem mert orszagot csereltem, aztan hirtelen jott a gyerek), mi lesz, ha ujra magabiztos es anyagilag fuggetlen no leszek? Mi lesz, ha ujra elovakarom a kis kosztumkeimet a szekreny melyerol?(persze, az esely, hogy ramjojjenek egyenlo a nullaval:)))))
Rengeteg mindentol felek, de jojjon aminek jonnie kell:)Annyira nem szabad felnunk, hogy felelmunk meggatoljon celunk elereseben, csak annyira szabad feljunk, hogy kozben 'sharp'-ok maradjunk.

Aditi képe
A biztonság elveszítésétől való félelmem miatt...
2010. november 26. péntek, 19:52 | Aditi

Mert a változás bevállalásával elengedem a biztonságot. Egy biztonságos mintát, ami eddig működött. Még ha álságos is, és még ha tudom is hogy az, tudat alatt törekszem a biztonságra, ezért nehezen engedem el azt, ami már működött egy helyzetben.

Asszem egyszer ezt is el kell tudni végleg engedni.

Hiszen, mint tudjuk, az életben semmi sem biztos, csak az élet maga, a maga folytonos változásaival.

Tehát a biztonság is csak egy illúzió.. :)

Na ezt emésszük meg. :)

Namaszte

Feliratkozás Hírlevélre