Mikor a félelem uralja a testet | Önmegvalósítás.hu

Mikor a félelem uralja a testet

2010. március 04. csütörtök, 12:29 | Panda99

Voltatok már olyan helyzetbe amikor az életed minden területén sikertelen vagy? Keresed a megoldásokat,de bárhogyan is döntesz mindenhol gátakat találsz.......mint egy kis állat vergődve egy csapdában.....
Nem tudok kilépni....nem tudok továbbmenni....tehetelennek érzem magam ...pedig valaha önálló ,erős személyiség voltam.
Segítséééég!
Olyan szorítást érzek belülről....egyszerűen nem tudom hogyan tovább!
Az agyam zsiborog....menekülnék....de hova ?

SZABÓ GABRIELLA képe
Kedves Panda99
2010. március 04. csütörtök, 14:20 | SZABÓ GABRIELLA

Átérzem amit írsz. Van mikor semmi sem sikerül. Inadszakadtáig küzdesz, mert hajt a vágy, hogy változtass fordíts sorsodon, de minél jobban erőlködsz, annál inkább csődöt mondasz.
Mikor rájössz nincs értelme küzdeni, megállsz és vársz, figyelsz, lecsendesedsz, mert már minden mindegy. Elfogyott az erőd.
Magadba nézel, számvetést készítesz, ráébredsz Te vagy a hunyó.
Ekkor történik valami és elkezdenek szépen lassan, vagy gyorsan változni a dolgaid.
Egyszer lent, máskor fent.

Kedves Szabo Gabi
2010. március 04. csütörtök, 14:58 | Panda99   Előzmény

Tudom ,pontosan tudom , hogy Én vagyok a hunyó.Talán ez benne a legrosszabb.
Kos vagyok. Ízig-vérig. És a rosszabb fajtából Tudod a fejjel a falnak tipus. Elfogyott az erőm...de ha egy keveset is összegyűjtök hát újult erővel a falnak újra és újra. Nevetséges és szánalmas is egyben.
A minden mindegy érzést várom.Mert akkor már nem feszít széjjel a belső feszültség.
Bárcsak néha elcsendesednék....de neeeem ! A saját tüzem szénné éget.

Mintha én lennék az ellenségem.

Az már jó, ha észreveszed azt, hogy a falnak mész.. nyugi, majd
2010. március 04. csütörtök, 15:48 | Szabó_Péter   Előzmény

Az már jó, ha észreveszed azt, hogy a falnak mész.. nyugi, majd jön a köv lépcső is! Mi volna, ha kikapcsolnál és hagynád magad sodródni, pihenni, feltöltődni és csak élvezni a töltődési időszakot? :) Barátok, rokonok, kollégák? Kinti tevékenységek, bicajozás, séta? Mozisás, filmnézés? Rajzolás, kreativkodás? Medizés? :) Valami, akármi, akivel ki tudsz kapcsolni...

Fel a fejjel! Ennyire nem szörnyű ez! :) Jön már a napsütéses idő is, már a kedvünk is jobb lesz attól ha megsüt minket a szoláris energia. :)

Köszönöm Peti
2010. március 04. csütörtök, 16:07 | Panda99   Előzmény

Köszönöm a hozzászólásod és a hozzáállásod. Már most jobb egy kicsit.
Sajnos továbbra sem tudom hogyan tovább de érzem ez a pár sor tőletek máris visszahozott ...hová is? Önmagamba?! Pont innen menekülnék.
Létezik olyan gomb amivel kikapcsolhatnám a zakatoló gondolataimat?

Igen... az ELHATÁROZÁS nevű gomb... amihez előfordul, hogy be
2010. március 04. csütörtök, 16:29 | Szabó_Péter   Előzmény

Igen... az ELHATÁROZÁS nevű gomb... amihez előfordul, hogy be kell(het) indítani a VannakCéljaim.exe-t... jó eséllyel bezárható a zavaro_gonolatok.exe alkalmazás.

Kár hogy nem látsz
2010. március 04. csütörtök, 16:48 | Panda99   Előzmény

Mosolygok...,de az is lehet hogy felnevettem. Máris jobban érzem magam.
Köszönöm!

aamate képe
Kevdes Panda!
2010. március 04. csütörtök, 16:46 | aamate   Előzmény

Ilyen érzések azt hiszem csak olyan emberben fogalmazódhatnak meg, aki úgy érzi, senki sem szereti.
Kitörni a szeretet-nélküliségből...

Nincs ott fal Panda. Csak te. Inkább azt próbáld meg kitalálni, miért akarod ezt az időszakot.
Ne csak a hasznot, a jót keresd. Mindent. :)

Wiiilson

Igazad lehet
2010. március 04. csütörtök, 17:02 | Panda99   Előzmény

Szia Wiiilson

Igazad lehet ,időnként érzek ilyesmit pedig pontosan tudom ,hogy nem igaz. Biztosan szeretnek engem is csak mindenki a maga módján.
.....miért akarod ezt az időszakot....???
.....akarom ezt az időszakot ???
hiszen nem akarom ezt az időszakot!

Azt mondta nekem valaki aki ismer elég közelről ,hogy különleges tehetségem van felsorolni hogy mit miért nem érek el. Állítólag hosszasan meséltem neki arról ,hogy ezért vagy azért ....,de úgysem . És én még észre sem vettem .Ennyi energiát ha arra fordítanék hogy hogyan érem el akkor már rég elértem volna.
Igaz ! Bár ne lenne bennem ennyi félelem .

Kedves Panda99! Anno, amikor voltam valamilyen helyzetben
2010. március 04. csütörtök, 17:18 | Szabó_Péter   Előzmény

Kedves Panda99!

Anno, amikor voltam valamilyen helyzetben hasonlóképpen gondolkodtam, masszívan ösajnáltattam magam és kifogásokat gyártottam, hogy miért ne kelljen mozdulnom, fejlődnöm, haladnom! Próbáltak segíteni, nem ment, mert nem akartam befogadni, sőt még ellen is álltam neki... aztán rájöttem, hogy senki nem tud rajtam segíteni, csakis én! Senki NEM mondhatja meg, hogy milyen vagyok, akármennyire is közelről ismer.. annyira közelről úgysem, hogyan én magamat! Tehát, már nem pontos a kép!

Ismerős az, hogy vonzás? Meg az, hogy a gondolatainkkal teremtjük a valóságunkat? Gondolhatsz, sok negatívat és rosszat magadról, ez mind be is fog igazodni... DE elkezdhetsz pozítívan is gondolkodni és az is! Persze, nem úgy, hogy mondogathatod magadnak, hogy sikeres vagyok sikeres vagyok, amikor belül meg azt érzed, hogy nem...
Kezdetben jó dolog ezen irányú dolgokat olvasni, mondjuk, mint a A Titok! Csak, hogy valamennyire képet kapj a vonzásos dolgokról...

Önsajnálat! Mire jó Neked még most ezt csinálni? Mit kapsz ezáltal? És mit nem kapsz meg ezáltal? :) Okés, sajnáltatod magad, legyen, de a végén fogalmazd meg hogy mit szeretnél igazából!

Sokáig csináltam ezt én is, a kineziológus ismerősöm tudna mesélni! :D De nem ez a fontos! Hanem, hogy kikerültem belőle(szerintem), mert ki akartam!

Kifogás gyártás
2010. március 04. csütörtök, 17:45 | Panda99   Előzmény

Abban profi vagyok .Mostmár én is tudom. Jó hogy szembesítve lettem ezzel a felesleges és lehúzó tulajdonságommal. Így van esélyem leállítani magam ,ha ezt teszem.
Persze hogy ismerem a vonzást.Sőt azt is tudom hogy működik. Volt sikerélményem általa.De akkor a lelkem nem forrongott , észre tudtam venni a kis apró örömöket is. És pontosan tudom hogy a negatív dolgokat is én vonzottam be. Valahogy elkezdődött kicsiben ,megingott az önbizalmam ,felborult a lelki békém és a rossz csak zúdul (t) rám csőstől.
Kikerülök belőle én is ! Tudom ! Mert akarom!
De olyan nehééééééz......

Mindig azt akartam ,hogy ne legyek olyan mint anyám. Állandó depresszió ,siránkozás meg nyugtatók. Felnőtt fejjel kérdeztem ....dehát miért nem léptél ki ha nem volt jó ?........úgy védekezett hogy .....miattatok gyermekeim........mi lett volna veletek?- és közben meg lelkiismeretfurdalást okozott

Na ez nem akartam lenni soha ! És lám öntudatlanul is én hordozom az ő viselkedésmintáját. Miközben lehetnék más is tudom.

Bűntudat? :)
2010. március 04. csütörtök, 17:59 | Szabó_Péter   Előzmény

Bűntudat? :) Mármint, hogy miattad (is) volt? Felesleges emiatt emésztened magad! Csak a saját életedhez vannak kulcsaid, más problémájához nincs, tehát kár magadra venni...

Kedves Peti
2010. március 04. csütörtök, 18:21 | Panda99   Előzmény

Csak a saját életedhez vannak kulcsaid, más problémájához nincs, tehát kár magadra venni...

Épp emiatt már 17 évesen kirepültem a családi fészekből "élem a saját életem "jelszóval. Függetleníteni akartam magam a szüleim problémáitól.
Sajnos néha mégis azt érzem hogy a depire való hajlam és a tehetetlenség egyszerűen bennem van. Nem tudom irányítani. Öntudatlan reakció.
És tudom ,hogy nem szabadna Anyám számlájára írnom ezeket hiszen én én vagyok ,ez az én életem és nem az övé ,de még én sem veszem észre csak már amikor rám szólnak ,hogy NA MOST PONT OLYAN VAGY MINT AZ ANYÁD!
Hát ettől meg még rosszabb .

Bűntudat ? Vagy lelkiismeretfurdalás? Rokonértelmű szavak mégis más . Mint a bűnös vagy a hibás szavak. Hajszálnyi külömbség ,de mégis külömbség.

",hogy NA MOST PONT OLYAN VAGY MINT AZ ANYÁD! Hát ettől meg még
2010. március 04. csütörtök, 18:49 | Szabó_Péter   Előzmény

",hogy NA MOST PONT OLYAN VAGY MINT AZ ANYÁD!
Hát ettől meg még rosszabb ."

Írod! Erre az villant be, hogy köszönd meg Nekik! :) És örülj ennek, mert amíg én is menekültem egy érzés elől, addig mindig megtalált... Ismered az Önéletrajz 5 fejezetben írást, verset? Az már haladás, ha képbe tudunk kerülni azzal, hogy amit csinálunk az nem jó... majd jön az igény is a fejlődésre, amikor leteszem/teszed/tesszük azokat a sémákat, ami már inkább korlátoz, mint véd... Nyugi, sokszor én is beleestem a gödörbe, láttam, hogy hülyeség, de nem fogtam fel... Van még azért dolgom, amiről még nem tudok, nem vettem észre, nem vetették velem észre, de csinálom és majd ha eljön az ideje, akkor beindul a folyamat és leépítem... Szóval, inkább átadnám magam a helyedbe annak az érzésnek, igaz én még nem mindig vagy csak ritkán csinálom.. de ez már én házim... :)

Már 2 éve itt vagyok
2010. március 04. csütörtök, 19:13 | Panda99   Előzmény

és olvaslak benneteket a háttérből. Nagyon szeretem ezt az oldalt ,sokat segített. Azonosultam ,egyetértettem ,- vagy nem emberekkel ,érzésekkel, szituációkkkal.De a legnagyobb segítség mégis az ,ha aktívan része vagy ennek a honlapnak. Ha mersz kérdezni ,elmondani ,kitárulkozni vagy véleményt mondani.

Húúú hogy nekem még mennyi házim van ...
Egy biztos köszi mindenkinek aki így vagy úgy ,de kimozdít a holtpontról.(remélem jól érzem ,hogy kimozdultam)

Bízom benne, Te bízol benne? :P
2010. március 04. csütörtök, 19:48 | Szabó_Péter   Előzmény

Bízom benne, Te bízol benne? :P

IGEN
2010. március 04. csütörtök, 20:06 | Panda99   Előzmény

TERMÉSZETESEN

SZABÓ GABRIELLA képe
Igen
2010. március 04. csütörtök, 17:44 | SZABÓ GABRIELLA   Előzmény

Ezt én is jól ismerem. Mintha rólam írnál:). Panda.

Kedves Szabo Gabi
2010. március 04. csütörtök, 17:50 | Panda99   Előzmény

És túl vagy már rajta ? Vagy még megvannak a félelmeid?

SZABÓ GABRIELLA képe
Azt gondolom
2010. március 05. péntek, 12:17 | SZABÓ GABRIELLA   Előzmény

Azt gondolom, amíg élünk, félünk.
Persze nem mindegy mennyire hatalmasodik el rajtunk.
Hogyne lennének félelmeim.
Vagy megvilágosodott lennék, vagy bolond, esetleg hazug, ha azt mondanám nincsenek félelmeim.
De nagyon igyekszem helyére tenni a dolgokat, úgy, hogy már nem küzdök, csak teszek és tudatosítok.
Sajnos a változással levetettem olyan dolgokat is amelyek, ha eltanult szerepek voltak is, de mintát adtak arra hogyan kell önmagamért kiállnom.
Miután megtaláltam a valódi énem, már nehezemre esik a nemtetsző szerepeket felvenni, pedig időnként hatékony lenne.
Nehezen tanulok.

Kedves Panda!
2010. március 04. csütörtök, 19:50 | Kassay Noémi

Kedves Panda!
Én azt hiszem minden ember lekerül a gödör mélyére egyszer egyszer, és bármilyen közhely, de az a jó benne hogy onnan már csak kifelé van út.
Ahogy végig olvastam ezt a blogot, olyan gondolatok jöttek , hogy fejjel a falnak, de kiért?
Magadért?
Mert az nem jó irány ! Minden Kos sok sok energiát kapott a sorstól, de egyik sem magáért. Azért kaptátok, hogy másokért küzdjetek.
Mint az edző, amikor azért küzd, hogy a tanítványa dobogós legyen, de írhatnám a gyógytornászt is , mert ő meg azért küzd hogy a beteg újra járni , fogni, dolgozni tudjon. stb....
Ezt csinálod vajon?
Olyan 35 évesen a sors ha nem a dolgod végzed, akkor megállít és elgondolkodtat egy kicsit. Ha ezután sem találod meg a helyes utat. akkor már figyelmeztet, és a figyelem felkeltés egyre erősebb.
A feladatainkat 49 éves korunkig kellene élnünk, de ha nem éled , akkor vajon mi legyen?
Noa

Kedves Noa
2010. március 04. csütörtök, 20:20 | Panda99   Előzmény

Nagyon érdekes amit írtál a Kosról.Kiváncsivá tettél ,miért gondolod azt ,hogy a sok energiát (ami valós) nem magunkért kaptuk?!
Azért fontos a válaszod mert valóban minden energiámat másokba fektetem. Én az adó vagyok. Mindig is az voltam.Másokat helyeztem magam elé ,annyira hogy ez már nem önzetlenség hanem öngyilkosság. A baj az ,hogy nem kapom vissza (figyelem,érzelem,anyagi és egyéb adható dolgok)
Akkor tör rám az a fajta menekülök ,fejjel megyek a falnak ,vagy világvége érzés amikor rádöbbenek a saját hülyeségemre.
Ha ez lenne a helyes utam akkor miért nem érzem jól magam benne?

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Fogadd be!
2010. március 04. csütörtök, 20:21 | Huszti Sándor -...

Nekem meg az jutott eszembe Rólad Panda, hogy csúszol lefelé, de közben ezerrel a felszínre akarsz újra jutni!

Pont tegnap meséltem erről az önismereti klubban, hogy amikor lefelé tartanak a dolgaink, akkor azt kell megfigyelni, megismerni és elfogadni. A "lefele", csak az ego véleménye egy változásról, de igazából egy ugyanolyan tapasztalni való szakasz, amelyben saját magadat ismerheted meg.

Ha el tudod fogadni a bukás, sikertelenség, kudarc élményeit, akkor tanultál belőle. Ha nem, akkor addig ismétli az életed, amíg be nem fogadod ezeket!

 - szerintem.

Szia Sanyi
2010. március 04. csütörtök, 20:42 | Panda99   Előzmény

Jól látod !
Bár én úgy fogalmaznék inkább ,hogy sokszor meghaltam és mégis tovább kellett élnem.
Csúszok lefelé igaz . És az is igaz ,hogy mindig ismétli az életem . Nem tudom hogyan kell befogadni ezeket.....
Hogyan kell elfogadni a bukás , sikertelenség és a kudarc élményeit?

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Erre van egy kidolgozott módszerem
2010. március 05. péntek, 7:38 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Erre van egy kidolgozott módszerem, sokan gyakorolták már sikerrel. Meg kell hozzá tanulni az Elfogadást, hogy aztán menjen az Érzelmek oldása. Ez utóbbi szinte teljesen a negatív érzések, érzelmek oldásáról szól!

Hú ! hát ez is igaz!
2010. március 04. csütörtök, 20:53 | Kassay Noémi   Előzmény

Hú ! hát ez is igaz! Ha bele gondolok sokkal többet tudtam meg önmagamról akkor amikor ,,lefelé" tartottam, mint bármikor.
Panda!
Azért gondolom , mert senki nem született önmagáért. Mindenki másokért született.
Ezt az asztrológia szimbólumaival nagyon szépen le lehet vezetni, de ebbe most nem mennék bele.
A lényeg hogy éled.
Hogy miért érzed mégis ettől rosszul magad?
Mert viszonzást vársz érte!

Szerintem!

Noa

Az áldozat szerepkör
2010. március 05. péntek, 11:32 | Ramina   Előzmény

Ezzel mondjuk nem értek egyet, h "másokért születtünk".
Elsősorban önmagunkért születünk, bár természetesen másokkal is interakcióba keveredünk a saját és mások fejlődése érdekében.

Panda, az anyukádat úgy hivják, hogy "áldozat-anya".
Az "áldozat" egy egós szerep.
Aki áldozatnak érzi magát, önmagát szoritja háttérbe (mily nemes! ) a többiekért, hogy utána ebből visszakapjon szeretetet, törődést, figyelmet stb.
Az áldozat lemond önnön szükségleteiről és igényeiről, legyen az testi-lelki-szellemi- bármi, kéretlen,sokszor felesleges és szükségtelen áldozatokat hoz másokért és utána végig panaszkodja az életét, h milyen hálátlanok is a többiek, mert nem törődnek vele, és baromira sajnáltatja magát.
Egy áldozat soha nem értékeli, amit visszakap, mert akkor nem tud tovább áldozat maradni, aki szenved és akit folyton sajnálni kell.Mert az áldozat egy feneketlen kút, egy olyan, akit soha nem lehet kielégiteni.

Noa jól irja: az áldozat annak fejében, h ő mindent megtesz másokért,folyton másoknak ad, róluk gondoskodik - a saját életét pedig elnyomja - viszonzást vár, de azzal soha nem lesz elégedett!

nem is várok el érte semmit.
2010. március 05. péntek, 17:45 | Kassay Noémi   Előzmény

De mi van akkor ha én azt mondom hogy én nem áldozat vagyok, hanem önfeláldozó.
Mindjárt nem lesz értelme panaszkodni és már nem is várok el érte semmit.
Noa

Feliratkozás Hírlevélre