Mire tanít minket a magyar politikai helyzet? | Önmegvalósítás.hu

Mire tanít minket a magyar politikai helyzet?

2012. december 22. szombat, 21:49 | jessica73

Tisztában vagyok azzal, hogy ez egy önismerettel foglalkozó oldal, és nem is vagyok politizáló alkat. (Éppen ezért Sanyi, ha nem érzed ideillőnek a témát, akkor felhatalmazlak, hogy töröld.) Ugyanakkor mégis egy ideje foglalkoztat a kérdés, hogy mire tanít minket a magyar politikai és gazdasági helyzet? Mit kéne nekünk, "kisembereknek" másképp tenni, milyen dolgok tudatosítására lenne szükség, hogy ebben is változás álljon be? Egyáltalán kell-e a változás ezen a téren szerintetek? Beszélgettem már erről baráti körben és olyan vélekedést is hallottam, hogy mivel a magyar állítólag a mag népe, ezért egy magasabb nézőpontból nézve elképzelhető, hogy az itthoni áldatlan állapotok vezetnek majd ahhoz, hogy hazánk fiai a világban szétszóródva terjesztik majd a tudatosságot, a bennünk lévő fényt. Ezzel a nézőponttal nem tudok sem vitatkozni, sem melléállni, nem is szeretnék, mindössze érdekesnek tartom és talán elképzelhetőnek is.
Ti nem tartjátok-e érdekesnek önismereti szempontból, hogy pl. Orbán Viktor - mint tudjuk - fiatal egyetemistaként tettekben is támadta az akkori rendszert és neki, illetve társainak is köszönhető, hogy az akkori rendszer összedőlt. És most tulajdonképpen a 2/3-os parlamenti felállással egy hasonló szerkezetű, ha nem is teljesen ugyan olyan, de mégis egy önkényuralmi rendszerhez hasonló módon áll a kormány élén és most pedig őt támadják többek között egyetemisták is a kormány tandíjakat érintő határozatai miatt, szintén tettekkel, vagyis sztrájkkal. Őszintén szólva nem követem nyomon a politikát napi szinten, szóval valószínű, hogy hiányos a tudásom, értesülésem a helyzettel kapcsolatban, azt írtam le, amit kevéske információim alapján leszűrtem olvasmányaim alapján.
Semmiképpen nem az a célom a kérdés felvetése kapcsán, hogy jobb- és baloldal, meg egyéb irányzatok összecsapjanak itt az oldalon, hanem arról szeretném megtudni véleményeteket, hogy a spiritualitás és az önismeret szempontjából megközelítve szerintetek mit tehetnénk, hogy pozitív változás álljon be a jelenlegi gazdasági helyzetben? Elképzelhető, hogy elég lenne a saját negatív meggyőződéseinket a politikusokról, politikáról felülvizsgálni és kioldani? Persze ehhez az egész ország együttes munkája kellene, ami jelenleg nem biztos, hogy járható út. Mi a véleményetek?

GulyásÁgi képe
A politika tanításai
2012. december 26. szerda, 19:41 | GulyásÁgi

Ez valóban meredek téma, nekem két fontos gondolat jutott eszembe. Az egyik, talán emiatt szólok hozzá, egy „angyalos” barátnőmtől származik, vagyis neki jött le ez az üzenet:
Bárki is van hatalmi pozícióban az emberek szidalmai, rossz kívánságai, morgolódása, energetikaliag gyengíti őket és méginkább rossz hatással van a működésükre, arra hogy sikerülhessen hatékonyan irányítani. Ezért aztán sokkal hasznosabb, még akkor is, ha néha az ember totál kiakad az eseményeken inkább szeretettel gondolni rájuk (vagy ha nem megy inkább sehogy), drukkolni nekik, imádkozni értük, függetlenül attól, hogy milyen politikai nézettel azonosulunk, mit tartunk helyesnek. Ha nagyon nagy ellenérzést vagy haragot vált ki valamilyen politikai esemény, hát igazából azon is lehet önmagunkban dolgozni, mert valószínűleg van vele valami dolgunk, pláne ha ismétlődik. Ez elég logikusnak és fontosnak tűnik számomra, ezért gondoltam, hogy megosztom veletek!
Van egy saját példám: én magam, ki tudja miért, a liberális nézetekkel szimpatizálok, de kifejezetten bántanak és mi tagadás felháborítanak a szélsőséges megnyilvánulások. Mondom magamnak, hogy én nem foglalkozom a politikával, de mégis néha elborzaszt. Nagyon érdekes, hogy folyton-folyvást jobboldali közegbe kerülök. Mindenki, a családom, a barátaim, a rokonok, a munkatársak, az iskolatársak, a régi barátok, ráadásul nem egy közülük pont az a számomra nagyon kevéssé elfogadható szélső jobb. Türelemmel hallgatom a legeslegjobb gyerekkori barátomat, ahogy mondja és mondja és szó szerint fáj: hogy mondhatja ezt? És elgondolkodom, hát ki és mi vagyok én hogy kilógok mindenhonnan, hogy senki a környezetemben nem ért velem egyet, sőt egyenesen hülyének néz. Hogy lehet hogy a saját rokonaim (akiket emberként szívből szeretek, úgy ahogy a gyerekkori barátomat is) a saját gyerekeim fejét olyan fajgyűlölő szöveggel tágítják, amit még hallgatni is szégyellek? Kemény dió, mit lehet ezzel kezdeni? A gyerekeim néznek rám nagy csodálkozó szemekkel: nyilván anyu a hülye, ha mindenki az égvilágon mást mond.. Olyan nehéz… Próbálom megérteni, elfogadni a másik pólust, biztosan ez is nagyon fontos és kicsit sikerül is közelebb kerülni néha. Ez az élet sok-sok más területén is nagyon fontos: megérteni és elfogadni, akkor is ha az ember nem tud egyet érteni.
Csináltam erre most nemrég valamilyen meditációféleséget, megnéztem, hogy esetleg lehetett-e hogy én magam előző inkarnációkban bántottam, kirekesztettem és magamnál alábbvalónak tartottam embereket, akik nem szolgáltak rá. Jöttek is a lelkek szépen…. próbáltam ezt meditációban feloldani, remélem sikerrel járok és nem kell ezzel a problémával újra és újra szembesülnöm…
Én azt gondolom, hogy talán valami ilyesféle tanítás lehet abban, ha valakinek baja van a politikával..

spiritosaurus képe
Alaphangon az én hozzáállásom ehhez a témához, hogy aki nem
2012. december 28. péntek, 14:54 | spiritosaurus

Alaphangon az én hozzáállásom ehhez a témához, hogy aki nem politikus, az ne politizáljon. Ez a látszatdemokrácia pusztán mézesmadzag ahhoz, hogy az emberek önszántukból hagyják magukat kisemmizni. Anyagilag, fizikailag, lelkileg, szellemileg, mindenhogy.
A szisztéma a következő: felépíteni egy szituációt, amiben mindenki elégedetlen, és tele van vágyakkal, mert az elégedetlen embernek azt lehet mondani, gyere majd én kielégítem a vágyaid. És az elégedetlen ember meg megy és elhiszi, és odaad mindent cserébe. Hogy milyen "izmusban" vagyunk éppen, az teljesen mindegy, mindegyiknek ugyanez a mozgatórugója. Csak a körítés változik. Ameddig az ember a politikusoktól várja a szájába repülő sült galambot, addig ez a helyzet abszolút változatlan marad. A politikusoknak ugyanis szerintem látható az egyenletből, hogy nem érdekük az, hogy mi elégedettek legyünk. Elégedett embereknek ugyanis nem kell politikus, aki az életét irányítsa, mert képes "irányítani" azt magának is. Vagy ha kell, az tényleges politikus, tényleges politikai feladatkörrel, nem egy haszonhajhász üzletember.
Mit hisznek az emberek, hogy a kapitalizmust nem kapitalisták irányítják?
Szerintem teljesen lényegtelen Orbán Viktor, vagy akármelyikőjük ellen hőzöngeni, mert egyrészt ők is pont úgy bábuk ebben a játékban, mint mi, másrészt csak alátámasztjuk vele azt, hogy bizony még mindig van itt létjogosultságuk. Alátámasztjuk, hogy igen, elégedetlenek vagyunk, igen, tele vagyunk beteljesületlen vágyakkal és igen, gyere Viktor, oldd meg, legyél a védangyalunk! Hát ez valami vicc, már neharagudjon senki meg :D:D

Egyetemisták lázadnak? Épp egy pár napja néztem egy videót, közvélemény kutatás, általános ismeretek felmérése: egyetemista hallgatókat kérdeztek meg, hogy ha elengedek egy tollat a Holdon, azzal mi fog történni. 10-ből 9 szerint a toll lebeg... A BME-sek között is hasonló az arány... Akkor most komolyan ilyen diákokra menjen el az állami támogatás???? Hőzöngeni tud, de odafigyelni általános hatodikban azt nem. Vagy egy szöget beverni a falba... Akkor inkább menjen, és tanuljon meg két kézzel megdolgozni a maga életéért. Csak azért, hogy ő még plusz 4 évig üljön fölöslegesen a padban, aztán majd csak 4 év múlva találja szembe magát azzal, hogy fingja nincs, mihez kezdjen az életével, nehogy már mindenki más hibás legyen. Persze itt már bekapcsolódhatna az oktatási rendszer is a témába, mert az is hogy működik már, de azt is teljesen feleslegesen ócsárolnánk. Az a baj a magyarral, hogy a már említett stratégia tökéletesen működik nála, mert az ég világon semmi másra nem vagyunk képesek, csak hőzöngeni, meg leköpni a másikat. Ne hőzöngjél, találd fel magad. Szerintem.

Boldogság=elégedettség/vágy

Ez azt jelenti, hogy két szitu van: az egyik, hogy alapból van annyi pénzed, hogy kielégítsd a vágyaidat (ez a 100-ból 1), a másik, hogy az elégedettséged tört része a vágyaidnak (ez a maradék 99). Igen ám, csak azt felejti el az ember, hogy a törteknek nem csak számlálója van ám. Ha túl nagy a nevező, akkor a végeredmény túl kicsi. Nem a számlálót kell fölfelé pumpálni, okosabb, ha a nevezőt pumpáljuk lefelé. Legjobb, ha egyből a 0-ra igyekszünk, mert 0-val ugye nem lehet osztani, így eltűnik maga az egyenlet, és látja az ember a valóságot. Hogy micsoda mókuskeréken hajtott szélmalomharcot vívott eddig. :)

Engem erre tanít nem csak a magyar, de úgy maga a politika. Aztán kinek mit még :)

Aditi képe
Lehet, hogy szkeptikus lettem...
2012. december 30. vasárnap, 0:42 | Aditi

bennem az fogalmazódott meg, hogy amit megtehetek megteszek, amíg lehet kitartok, mert szeretem a helyet ahol a gyökereim vannak, az anyanyelvem és a kultúrát, amiben nevelkedtem, és szeretném támogatni a többi honfitársamat a tudásommal, munkámmal. Hiszen ide tartozom.

De amikor ellehetetlenedék, nem fogom mások döntései miatt éhen-pusztítani magam, hanem egy élhetőbb helyre vándorolok. Átmenetileg.

A politikát nem mi csináljuk, ez is csak egy következmény, hosszú évszázadok, évezredek változásainak, döntéseinek a következménye. Kollektív.

Őszintén megmondom, nem tudom, hogy azon kívül, hogy egyénenként mindent megtesszük a belső tisztulásért, a tudatos cselekedetekért, az összefogásra való képesség kifejlesztéséért, mit tehetünk még. Szerintem semmit.

Mások döntéseit nem változtathatjuk meg, az ezredéves történelmünk ilyen következményeit nem változtathatjuk meg egy csapásra. Állampolgárként szavazhatunk, vagy petíciót írhatunk, a kicsi helyen, ahol élünk megtehetjük, amire a törvény lehetőséget ad, és ami a kreatív erőnkből telik. De ha száz birkából 90 hagyja lenyírni magát, akkor a maradék tíz csak az irháját mentheti, vagy odaáldozhatja a kilencven oltárán, több lehetőség nincs.

Lehet még ellenállni, dacolni, lázadni, harcolni, gyűlölködni és széthúzni, vádolni a világot és más nemzeteket, és azokat, akiknek a kezében van a hatalom és visszaélnek vele. De ezekben nem hiszek.

A valóság amúgy is valószínűleg szellemi szempontból az, hogy ha földönfutókká lettünk, akkor az azért van, mert azokká tettük magunkat. És ezt a karmát kell megélnünk. Lehet hogy ezt kell megélnünk ahhoz, hogy újra össze tudjunk fogni, vagy annyira meggyengültünk már mostanára, hogy többé nem kell összefognunk.

Az oktatással kapcsolatban és sok minden más területen is azt látom, hogy rég túlbonyolították. Az egyetemhez tudás, rátermettség és szorgalom kell. Ezt egyszerűen egy jó felvételi rendszerrel ki lehet szűrni. A legjobbakat vegyék fel, és finanszírozzák az oktatásukat, és teremtsenek munkahelyt nekik. Mindig is ezt kellett tenni, most sincs ez másképp. Azt mindenki elfelejtette, hogy azért annyira sok az ingyenélő, alkalmatlan diplomás, mert a pénz miatt vettek fel annyi fiatalt az egyetemekre. Most is a pénzről beszélnek. Pedig a megoldás egyszerű, csak nem a pénzben kellene gondolkodni, hanem abban, amiről szól a a felsőoktatás: a tudásról. Aki meg nem elég okos az egyetemhez, tanuljon szakmát, legalább lesznek újra szakemberek ebben az országban nem csak munkanélküli ügyvédek.

Azt látom, hogy nem arról beszélnek, amiről szól egy ügy. Folyamatos mellébeszélés van, hogy eltereljék arról a figyelmet, ami a megoldáshoz vezet.

Nem tudok jobbat, mint hogy mi legyünk hűek önmagunkhoz, és trtsuk be amennyire csak tőlünk telik a természet törvényeit amiket megismertünk, legyünk tiszták, amennyire lehetséges, bármi történik. Mert az, biztos hogy a javunkat és a környezetünk javát szolgálja, még akkor is, ha már egy másik magyar sem fogja ezt tenni. Ha el kell töröltetnünk népként, akkor el leszünk törölve.

Namaszte
Namaszte

Köszönöm a meglátásaitokat.
2013. január 01. kedd, 16:52 | jessica73

Nekem így, ahogy olvasgattalak benneteket, meg talán az elmúlt napokban megélt érzéseim arra engedtek következtetni, hogy valójában csakis az önmagunkon való munka, tisztítás, önismeret lehet a megoldás, a saját módszerét persze mindenkinek magának kell megtalálnia. Nincs más dolgunk, mint élni az önmagunkkal való szembenézési lehetőségekkel. Ha rendben vagyok, már nem érint meg, hogy mi van az országomban, mert nincs is országom, csak egy hely, ahová születtem. Globális szempontból teljesen mindegy, hogy létezésemmel melyik ország javát szolgálom, a lényeg, hogy szívből szolgálok, mert az országok és a határok valójában csak az egó határai, vagyis mi emberek tettünk különbséget a különböző népcsoportok területeinek határait meghúzva.
Hogy Orbán Viktornak, meg az egész mai politikai elitnek önismereti szempontból mi volna a feladata, azt pontosan nem tudom megmondani, nem is tisztem, erre saját maguknak kell rájönnie. De önismereti szempontból mindenképpen feltűnt, hogy ami ellen harcoltak, azt később valamilyen formában ők maguk újra létrehozták. Legalább is én ezt látom. Persze az is lehet, hogy az egy újabb fajta naivitás a részemről az a vélemény, hogy a politikusoknak is szükségük lenne önismeretre. És az is valószínű, hogy van hajlandóságunk az önismeretre, már nincs szükségünk a politizálásra. :-D

Feliratkozás Hírlevélre