Nem várt gyermek | Önmegvalósítás.hu

Nem várt gyermek

2011. május 12. csütörtök, 15:10 | Michaelita

Tagadhatatlan, hogy nem könnyű nem várt, nem kívánt gyermekként megszületni.
Talán több mindenkit érdekelhet ez a téma, ezért gondoltam, hogy egy blogban közösen nézzük meg, hogy miként viselkedünk/viselkedhetünk ilyenkor, hogyan nyomja rá az életünkre a bélyegét a fenti tény.

Szeretném, ha közösen megfogalmaznánk azt is, hogy mit lehet tenni azért, hogy idővel a lehető legjobbat hozzuk ki mégis/mindennek ellenére is az életünkből.

Tévedsz. A karma nem így működik. A rossz dolgok nem azért
2011. május 14. szombat, 22:31 | egy kis akárki   Előzmény

Tévedsz. A karma nem így működik. A rossz dolgok nem azért történnek, mert valami nagy szart elkövettünk, és hozzánkvágnak egy másikat hogy nesze, éldd át most te, hogy vezekelj. Hanem leginkább azért, mert nagy szart átélve lehet feljebb jutni igazán, és magunknak kérjük előre a sok szart, amikor igazán el akarunk érni valamit.
Szerintem. (persze, mondhatjuk, hogy csak mosakodok)

Húúú, én is nagyon felháborodtam. Ilyen esetben miért is a nőé a
2011. május 14. szombat, 21:51 | egy kis akárki

Húúú, én is nagyon felháborodtam. Ilyen esetben miért is a nőé a felelősség, mármint az egész? Azért az esetek nagy része szerintem úgy indul, hogy a férfi vetkőzi le a felelősséget, csak épp ő megteheti könnyedén, mivel fizikailag nincs hozzákapcsolva, azaz nem benne van a magzat.
Minden csecsemőgyilkosságnál MINIMUM két gyilkos van. Ha úgy vesszük (és én is annak terkintem az abortuszt is), az abortusznál is.

HajduM képe
Három gyilkos van !!!! Az anya, az apa, és az orvos aki
2011. május 14. szombat, 21:56 | HajduM   Előzmény

Három gyilkos van !!!!

Az anya, az apa, és az orvos aki megcsinálja...

Háborgásra pedig semmi alap. Aki a lábát szét tudja tenni az azt is tudja, hogy annak milyen következményei lehetnek.

Hogy az "apa" vállalja-e vagy sem az már egy teljesen más kérdés...
De a gyermek testi megteremtődése a nők döntési hatalma, vagy flegmasága... Ezen nincs mit háborogni...

Nem teljesen más kérdés, hogy az apa vállalja-e. De ezt csak
2011. május 14. szombat, 22:02 | egy kis akárki   Előzmény

Nem teljesen más kérdés, hogy az apa vállalja-e. De ezt csak akkor fogod érteni, ha nőnek születsz, és lelépnek mellőled... :-) Szerintem ha a férfiaknak kéne kihordani a gyermeket, sokkal több abortusz lenne... Nem véletelen a nőknek jutott ez! Én örülök neki részemről!

HajduM képe
Ez blabla és találgatás és durva egoizmus... Ha lelépnek
2011. május 14. szombat, 22:13 | HajduM   Előzmény

Ez blabla és találgatás és durva egoizmus...
Ha lelépnek mellőled, téged az sem jogosít fel gyilkosságra...
Ezen nincs mit magyarázni...

Én nem mondtam hogy feljogosít. Pedig én akkor szét sem tettem a
2011. május 14. szombat, 22:22 | egy kis akárki   Előzmény

Én nem mondtam hogy feljogosít. Pedig én akkor szét sem tettem a lábam, hogy a következményeit viselnem kötelező legyen (a te szemszögedből)... Hoyg szintén a te szavaidat használjam. 'Aki a lábát szét tudja tenni az azt is tudja, hogy annak milyen következményei lehetnek.'
Kisezerféle helyzetben fogannak gyerekek, és kisezerféle helyzet visz egy nőt a gyermeke elvetetésére, csak erre akartam felhívni a figyelmed.
Nekem minden porickám és szemléletem ellene van amúgy, ha egy gyerek jön, jönnie kell, jönni akar.
Mindegy, én örülök, hoyg ilyen következménnyel lett gazdagabb az életem!
Akármit is mondasz, senki nem alkothat erről jogosen véleményt, míg meg nem tapasztalja...

HajduM képe
Ez igaz. A tapasztalat hiánya értetlenséget szül bennem... Még
2011. május 14. szombat, 22:32 | HajduM   Előzmény

Ez igaz. A tapasztalat hiánya értetlenséget szül bennem... Még is azt mondom, hogy nem ölhetünk meg egy magzatot...

Nincs rá indok... nem ad jogot semmi egy gyilkossághoz... Főleg nem spirituális körökben.
Itt bújik elő a hit az isten felé fordulás, a sok gyakorlat az egész élete az embernek amit arra fordított, hogy "megvilágosodjon" és akkor eljut a magzatgyilkosság gondolatáig? Fel sem tudom fogni, hogy miről beszéltek...

Szerintem itt ebben a kérdésben egyöntetűen egyetértünk.Egyikőnk
2011. május 14. szombat, 22:37 | Éva.   Előzmény

Szerintem itt ebben a kérdésben egyöntetűen egyetértünk.Egyikőnk sem mondta az ellenkezőjét.
Az egyoldalú,csak nőkre testált felelősség válalásban nem értettünk egyet,nem pedig
a magzatgyilkosságban.

Ki beszél arról, hogy jogos, és helyénvaló? Én a magam részéről
2011. május 14. szombat, 22:37 | egy kis akárki   Előzmény

Ki beszél arról, hogy jogos, és helyénvaló?
Én a magam részéről még abban is biztos vagyok, egy így fogant gyermek pont ezt akarta, pont így születni.
De mindannyian követünk el nem jogos és nem helyénvaló dolgokat. És főként, nem dolgunk másokat elítélni. Különösképpen, mivel nem tudjuk mit él meg, min megy keresztül, és mi magunk az ő helyében képesek lennénk-e nem megtenni azt a nem jogos és nem helyénvaló dolgot! az hoyg azt mondod, te iylenre nem lennél képes, nem azt jelenti, hoyg nem tennéd meg egy ugyanilyen helyzetben, az ő helyzetében.
Amikor én szültem, volt a kórházban oylan lány, akinek amiatt volt abortusza, ami miatt én szültem. És ez egy kórház volt csak, és csak egy lány. És nekem eszemben sincs megvetni, mert értem, mit érzett.

Mikinek meg azt hiszem legközelebb nőnek kéne születni,aztán
2011. május 14. szombat, 22:46 | Éva.   Előzmény

Mikinek meg azt hiszem legközelebb nőnek kéne születni,aztán kíváncsi lennék akkor mi lenne a véleménye ezekről a dolgokról? :)

Igen. Sőt, meg is kéne élni élesben... De ezzel szerintem ő nem
2011. május 14. szombat, 22:54 | egy kis akárki   Előzmény

Igen. Sőt, meg is kéne élni élesben... De ezzel szerintem ő nem fog egyetérteni...
Bocsánat, Miki nem téged akarlak bántani ezzel, de másnak nem címezhetem csak neked, mert te írod itt ezeket, hanem én valóban úgy gondolom, csak átélve ilyet lehet valóban azt mondani, én nem tenném meg, én nem tettem meg. Addig üres duma.
Például, nem hinném hogy képes lennék embert ölni, de még az is lehet, olyan helyzetbe hoz az élet, hogy nem leszek képes másként dönteni...

,,Aki a lábát szét tudja tenni az azt is tudja, hogy annak
2011. május 14. szombat, 22:06 | Éva.   Előzmény

,,Aki a lábát szét tudja tenni az azt is tudja, hogy annak milyen következményei lehetnek.''

Meg aki a spermáját ki tudja bocsátani,az szintén ugyanúgy kell ,hogy tudja:)

,,gyermek testi megteremtődése a nők döntési hatalma''

Meg a férfié ugyanúgy, ő is védekezhet ! Főleg ha a nőnek rizikós a fogamzásgátlás./pl. egészségi okokból/
És ha például csak egy éjszakás kapcsolat,akkor meg főleg védekezhet a teremtés koronája,ha nem akar egyszer csak gyermektartást fizetni:)

Úgyhogy vonjuk már be a férfit is ebbe az ügybe:)

HajduM képe
Bevonhatjuk. Az egy éjszakás nőt szajhának nevezik... Nem
2011. május 14. szombat, 22:19 | HajduM   Előzmény

Bevonhatjuk.

Az egy éjszakás nőt szajhának nevezik... Nem erkölcsi kategória...
Aztán, volt nekem egy menyasszonyom, akinek az apja két évig udvarolt a menyasszonyom anyjának, mire összeházasodtak, és csak azután kerültek testi közelségbe...

Na erre varrjál gombot... Belenyúltatok egy témába megint amiből már nem tudtok szűzen kimászni megint csak...

A szűzségről jut eszembe, hogy rájöttem Mária miként volt szűz, és miként szállta meg a szent lélek szűzen, és szült szűzen... teljes félrevezetettségben vagyunk...

NA és, minek hívják az egyéjszakás
2011. május 14. szombat, 22:28 | egy kis akárki   Előzmény

NA és, minek hívják az egyéjszakás férfit????????????
Gondolkodjál már.
Érdekes, hogy ezek a kategóriák csak nőből léteznek... Csak kivel töltik az egy éjszakát, nem egy férfival, akinek az uyganúgy egy éjszaka?

HajduM képe
Az egy éjszakás nőt szajhának hívják, az egy éjszakás férfit
2011. május 14. szombat, 22:36 | HajduM   Előzmény

Az egy éjszakás nőt szajhának hívják, az egy éjszakás férfit bikának... Igazságtalan? Háborogsz? Mi ellen is háborogsz? A férfi dolga az élet tovább adása, a nő dolga az új élet befogadása, ha megfelelő körülményeket lát maga körül..
hagyjuk most az erőszakot... Az most csak mellé beszélés...

És hány férfi van aki megakarta tartani a gyerekét és a nő a háta mögött elment abortuszra?...

Sok rétű a kérdéskör természetesen, de maradjunk az átlagnál...

Nem háborgok, csak nem tudtam, hyog bikának hívják :-) Az
2011. május 14. szombat, 22:42 | egy kis akárki   Előzmény

Nem háborgok, csak nem tudtam, hyog bikának hívják :-)
Az erőszakkal kapcsolatos esetek: nem mellébeszélés. Csak nem tudod, mennyire gyakori. Nemsokan verik nagydobra.
De persze, igazad van abszolút, sokrétű a kérdés, és biztos rengeteg az apa háta mögött végeztetett abortusz is van. Abszolút igaz.

NA ezt most hogy értetted: 'a nő dolga az új élet befogadása, ha
2011. május 14. szombat, 22:47 | egy kis akárki   Előzmény

NA ezt most hogy értetted:
'a nő dolga az új élet befogadása, ha megfelelő körülményeket lát maga körül'?
Szóval függene mégis a körülményektől szerinted hogy mikor jogos meg mikor nem elvetetni egy gyereket?
VAgy teljesen mást értettél ez alatt?

HajduM képe
Teljesen mást értettem. Azt értettem alatta, hogy ha megfelelőek
2011. május 15. vasárnap, 7:22 | HajduM   Előzmény

Teljesen mást értettem.
Azt értettem alatta, hogy ha megfelelőek a körülményei, akkor vállalkozik egy új élet befogadására.

Azért kicsit meg kell, hogy kövesselek benneteket, mert tudom, hogy pl fogamzásgátlás mellett is előfordul, hogy állapotos marad egy nő, és nagyon sokféle változat és variáció létezik.

Az erőszakot azért akartam kihagyni, mert az azért nem tartozik a mindennapok közé annyira, és előbb magát az erőszak kifejezést kellene értelmezni ebben a témakörben... És ez is borzasztóan sokrétű, és nem tudunk minden speciális helyzettel foglalkozni, ezért egy úgy nevezett átlagra kell szűkíteni a kört...

Aditi képe
Itt csak a sperma az élet, a pete az amolyan üres edény :)
2011. május 15. vasárnap, 1:46 | Aditi   Előzmény

Itt csak a sperma az élet, a pete az amolyan üres edény :) Boruljunk le mind lányok a teremtés koronája előtt. Már tűnődöm rajta, hogy keresek egy jó többnejűség tradícióját támogató társadalmat, mert ez a nyugati patriarchális nem alázta meg még eléggé a nőt, úgy érzem szükségem van még egy kis porba-tiprásra...

Meg huszonöt nyomorban tengődő gyermekre, hogy elég életet adhassak a szenvedésre, úgysem fogom látni, mert negyvenévesen már nem leszek se szép, se ember, se nő, de nem baj, mert legalább előbb találkozhatok Isteni Atyámmal a felhőkön, mert már úgyis annyira elvágyódom a boldogságba.

mert ez a földi lét, ez annyira nyomorult.....

:)

na most, dobálózhatsz megint Miki, ha akarsz, de akkor is elmondom, hogy rég találkoztam ennyire rövidlátó pasival, és hogy nagyon meg fogod bánni az életedben, hogy ennyire nem tudod szeretni a nőket.

Inkább próbálj rájönni, mi az oka ennek. Kezd az édesanyáddal való kapcsolatoddal, meg a szexualitás, mint örömszerzés fogalmának tisztázásával, és próbáld meg elképzelni, hogy szeretni is lehet valakit miközben szeretkezünk vele. Nem magadért, és nem a szerelemre gondolok. Az még mindig magadért van.
Olvass Káma Szútrát.

A prostitúció a szeretet, öröm és összekapcsolódás, tiszta motiváció nélküli szex. Azt férfi ugyanúgy megélheti, mint nő, a világon semmi különbség nincs. Mint ahogy az ellentétét is. A különbség nem a formában van, a külsőben, SOHA! Csak az számít, mit, hogyan élsz meg. Szívvel, vagy anélkül. Csak ezzel fogsz elszámolni.

Ja, és legfőképpen próbáld meg elvonatkoztatni a nemiséged az emberségedtől. Ez, a birtoklási ösztön után a második legerősebb ego-pont: a vággyal, a nemiségeddel való azonosulás csapdája, hogy aszongya hogy "én férfi vagyok, te meg nő vagy, és ezért...." és jönnek a szereposztások, a sok marhaság, agyszülemény, ítélkezés, kitalálás, okoskodás, munkamegosztás, boszorkányégetés, meg a többi, ami ide juttatta a civilizációnkat, meg a megéléseinket a témában, ahova.

Tudod, elsősorban emberek vagyunk, akik próbálják szeretni magukat, meg egymást. Az, hogy a szaporítószerveinket kívül, vagy belül hordjuk, másodlagos kérdés, és egy csomó mindent nem határoz meg, amit elhitetnek velünk, és azonosítanak vele.

Telis tele vagy előítéletekkel, miközben a spirituaéitásról, meg Istenről papolsz, olyan dolgokról okoskodsz, amiről nincs tapasztalatod, sőt nem átallod azokat kioktatni, akiknek van (ezt már sok mindenkivel megtetted itt), teljesen az egód és az elméd, a tanult sémáid, társadalmi előítéletek, és előfeltételezéseid rabja vagy.

Bár valamennyire már bemutatkoztál, de most én is meglepődtem.
Sajnálom, mondtam, hogy ki fogom mondai, amit gondolok, és érzek.

Továbbra is tisztelettel a benned élő Isteni szellemnek, te ego bácsi! :)

ÉBREDJ MÁR FEL!!! CSAK A SZERETET SZÁMÍT! HOGY TUDSZ E ÖRÜLNI ŐSZINTÉN ANNAK AMIT KAPTÁL ÉS ADHATSZ ELŐÍTÉLETEK, SÉMÁK, ÉS OKOSKODÁS NÉLKÜL.

HajduM képe
„Itt csak a sperma az élet, a pete az amolyan üres edény :)
2011. május 15. vasárnap, 7:49 | HajduM   Előzmény

„Itt csak a sperma az élet, a pete az amolyan üres edény :) „
Élet és élőkörnyezet

„Boruljunk le mind lányok a teremtés koronája előtt.”
Ez a mondatod pedig a saját szereped el nem fogadása/pénisz irigység?

„Már tűnődöm rajta, hogy keresek egy jó többnejűség tradícióját támogató társadalmat,”
Akkor javaslom az Iszlám vallás felvételét :))

„mert ez a nyugati patriarchális nem alázta meg még eléggé a nőt,”
Biztos, hogy a nők vannak megalázva? Kifejtenéd?

„Meg huszonöt nyomorban tengődő gyermekre,”
Nem kell bevállalni, léteznek olyan fogamzásgátlási módszerek amelyek nem károsítanak, Amúgy pedig három gyerek és 35 éves életkor után el lehet köttetni a petevezetéket (ez ráadásul visszafordítható ha meggondolja magát valaki)

----------------------------------------------------------------------------------------------
„hogy elég életet adhassak a szenvedésre, „
„úgysem fogom látni, mert negyvenévesen már nem leszek se szép, se ember, se nő, „
„de nem baj, mert legalább előbb találkozhatok Isteni Atyámmal a felhőkön,”
„mert már úgyis annyira elvágyódom a boldogságba.”
„mert ez a földi lét, ez annyira nyomorult.”

Ezek kitűnő meditációs mondatok, nem is rontom el őket egy válasszal…
Érdemes elolvasni amit írtál mondatonként… Igazán meglepő kép tárul elénk…
--------------------------------------------------------------------------------------------

„rég találkoztam ennyire rövidlátó pasival, „
Mit nevezel rövidlátónak? Hogy nem értek egyet a nők elkurvulásával? Kimegyek az utcára és szinte csak kurvákat látok. Mind kelleti mutogatja magát. Nézd csak meg miféle ruhákba járnak a fiatalok??? Ezt tanulják a tv-ből, a sorozatokból. Hogyan kell aljas számító ribancnak lenni. /bocsánat a durva szóhasználatért, de a tévéből ez árad/ mindenkivel intrikálni, és a férfiakhoz fűződő szeretetet pénzben és vagyonban mérni. Ezt aztán megtetézni a „csábítás eszközeivel” Már maga a csábítás is kifordult a helyéből. És amelyik nő csábít az bizony nem tartozik az erkölcs mintaadói közé… Miközben a férfi szereplők, mind pipogya idiótaként van bemutatva… Tudom, ne is mondd, rátok ez éppen nincs hatással :))

Látod azért anyámtól ezt is megtanultam, nem csak az erőszakosság-ellenességem alakult ki, hanem még némi erkölcsiség is.
Egyetlen férfi az életébe (apám) és 42 éve együtt vannak… Én ezt a példát láttam otthon…

„és hogy nagyon meg fogod bánni az életedben, hogy ennyire nem tudod szeretni a nőket.”
Hogyne szeretném én a nőket, persze, hogy szeretem a nőket, nincs ezzel semmi gondom. Éppen azért mert szeretem őket azért is kell vigyázni rájuk, és nem prédának engedni ki őket az utcákra „csábítani”

Aditi képe
Az első részét az írásomnak szarkazmusnak szántam, eléggé otthon
2011. május 15. vasárnap, 18:22 | Aditi   Előzmény

Az első részét az írásomnak szarkazmusnak szántam, eléggé otthon vagyok az irodalomban, szerintem stimmel. Te viszont nem vetted észre és kielemezted, mintha a saját gondolataimat leírtam volna.

Ez egy öngól volt, bocs. természetesen egyetlen mondata sem az én gondolatom, hanem kölcsönvettem a tieidet, letükröztem és kikarikatúráztam, ezért azzal, hogy elemzed tulképp magadnak segítesz.

Nem én vágyódom el a földről, és nem én ítélem meg a nőket a szexuális szokásaik alapján nagyon is vulgárisan, és nem nekem van olyan nőképem, ami sémák és ítéletek halmaza, valóságlátás nélkül - még egyenlőre.

Tanulság: A kritikára vagy meglátásra nem kritikával válaszolj.

Egyébként nincsenek tele az utcák kurtizánokkal, csak olyan nőkkel, akik szintén nem képesek érzeni magukat, jól, egészségesen és szabadon megélni a nőiségüket és ugyanúgy a felszínen próbálják meg orvosolni ezt, ahogy te is csak a felszínt látod. Amit látsz, azok mind sémák, és kompenzáció. Nem arra van szükségük, hogy megítéld őket, hanem arra, hogy elfogadják őket, hogy ők is megtanulhassák elfogadni magukat, a termszetes vágyukat és nőiségüket tupír, divat és pótcselekvések nélkül, mert önmagukban nem éerzik elégnek magukat, a nőiségüket, a vontásukat. Ez csak tudatlanság. Ahogy a férfiaknál is az a jelenség, amiről veled kapcsolatban ítam. Kollektív karmák.

Amit sz édesnyádtól tanultál, az egy séma, egy társadalmi és egyéni minta. Tanult. Elme szint. Aki te vagy, az az az út, amit belülről érze, amerre vezérel a tiszta vágyad, a természetes, őszinte megélésed, amely elfogadó és odaadó, és onnan lehet felismerni, hogy sem nem kritikán, sem nem sémán, elváráson, elveken, erkölcsön vagy bármi máson nem alapul: viszont örömmel, és felszabadultsággal párosul.

Sem az elfojtás, se, a szabadosság nem ez.

Mindenki azt az utat járja be a tanulásában, amerre viszik a karmái, a nem tudatos megélései, és az sok szélsőséggel jár manapság az emberiség életében világszerte. Ebben a témában miért lenne másképp? De nem ez lényeg, nem az, amit látsz: az csak következmény. És habból indulsz ki, zsákutcába jutsz. Ez az ítélet ne a felszínt lásd, és abból próbáld a megoldásokat keresni.

Mindig kérdezd meg magadtól: mi az oka rá, hogy így viselkedik? És nekem mi az okom, hogy nem tudom elfogadni, rossznak tartom, megítélem?

Akkor közelebb kerülsz az igazsághoz.

Namaszte

Aditi képe
Ez nem az illúzióval itatós technika, hanem a "kutyaharapást
2011. május 15. vasárnap, 23:13 | Aditi   Előzmény

Ez nem az illúzióval itatós technika, hanem a "kutyaharapást szőrével" technika! :) És úgy van, ahogy itt alattam írja Erika.

Tényleg érdemes megkeresni a nyafogós és elszállt "szegény én" Aditi írásait és Erika "üldözéseit" meg a siránkozásokat. Én mondjuk nem vádaskodtam, meg dobálóztam, hanem siránkoztam meg elfojtottam, de hát mindenkinek máshogy reagál az egója.

De nem ez a lényeg, hanem az,hogy ki tudtam jönni belőle, és ha figyeled az írásainkat, Miki is épp az előbb váltott.

Ezek a váltások kardinálisak, és a tanulásban nagyon nagy lépcsők és tapasztalatok. Ilyenkor tudatosan lép ki az ember az egóból, és saját maga, önként hagyja abba a drámát. Mindegy miért, és mi juttatja el ide, a lényeg hogy megtapasztalja.

Ez egy lehetséges útja annak, hogy megismerd és megszelídítsd az egót és az elmét.

Ehhez nagy szellemi erő kell, és Miki most megélte.

És ez a lényeg. :)

Én pedig nem akarattal, hanem abszolút intuitíven "kattantam rá" szinte észre sem vettem. És attól függetlenül,hogy élveztem a meccset, láthatod, képben vagyok, tudatos a hozzáállásom, és örülök az eredménynek. A dolog nem rólam szólt és nem a dráma motivált.

Valószínűleg nem véletlen ez a találkozás sem, ezt a helyzetet tisztelni kell,még ha penge váltással is jár. Nincs vele a világon semmi baj. :) Minden helyzet tanít, egyik így, másik úgy.

Nem kell köcsögbe esni...:))

Namaszte

Aditi képe
Ja és egy szinten minden játék, épp ez a lényeg, hogy ezt meg
2011. május 15. vasárnap, 23:19 | Aditi   Előzmény

Ja és egy szinten minden játék, épp ez a lényeg, hogy ezt meg tudjuk tanulni.

Játszani csak az tud, aki már mentes a drámájától, az egója programjától, (abban a helyzetben),képes szemlélni és tudatosan használni az energiáit.

Magyarul nem szívja mellre dolgot, nem éli meg a reakcióit, és a viszonyuásában tudatos.

Attól, hogy valami fáj (az egónak fáj,mert csak az reagál és veszi magára a dolgokat), vagy harc, még nem rossz. A sebet, amikor kitisztítod, az is fáj, de segít és gyorsítja a gyógyulást.:)

Namaszte

HajduM képe
Nem menekülsz :))) Itt már nincs mód további lavírozásra... Éld
2011. május 15. vasárnap, 23:23 | HajduM   Előzmény

Nem menekülsz :)))

Itt már nincs mód további lavírozásra...
Éld meg önmagad, és ne egy képzelt önmagad...

Olvasd el amiket írsz. Nagyon tanulságos...

Aditi képe
Mi a bajod a játékkal? Szerintem teljesen félreértesz. És honnan
2011. május 16. hétfő, 0:30 | Aditi   Előzmény

Mi a bajod a játékkal? Szerintem teljesen félreértesz.

És honnan tudod, hogy én mennyire élem önmagam?

Egyébként még soha nem éltem ennyire.

A játék nem felelőtlenséget jelent, hanem azt, hogy a sorsunkat szeretettel és alázattal elfogadván, mentesítjük magunkat a személyes érdekeinktől, és örömmel játsszuk a szerepeinket, élünk a lehetőségeinkkel, és képességeinkkel, amik között ott van a döntés és a teremtés, amiben benne van a határtalan szabadságunk, h képesek vagyunk a szellemünkkel azonosítani magunkat és nem a testünkkel.

És közben tanuljuk mindezt szeretettel tenni.

Egyébként az összes nagy tanító ezt tanította, úgyhogy tovább nem is ragozom, aki nem hiszi, járjon utána. :)

Namaszte

Ha már a nagy tanítóknál tartunk ,akkor ők a játék ,,Lillá''
2011. május 16. hétfő, 1:29 | Éva.   Előzmény

Ha már a nagy tanítóknál tartunk ,akkor ők a játék ,,Lillá'' alatt nem ezt értették ,hanem egészen mást:)

,,Minden játékból van,minden játék,mindennel és mindenkivel játszanak,vagyis játszik a Játékos,és a Játék Ura.....
...Vagy játszanak velem-mint a játék egyik tartozékával,vagy bábjával-vagy pedig én magam vagyok a Játékos,a Játék Ura.''

Szóval itt nem a mi kis játszadozásainkról van szó egymás között:),hanem ahogy velünk ,,játszanak'',/sokkal magasabb erők:)/,és nem hiszem,hogy a mi szintünkön még tudnánk uralni ezt a ,,játékot',hogy úgy vegyünk részt benne,mint a Játék Ura,mert akkor mi lennénk Isten:)

Szóval a Lillá erről szól a ,,nagy tanítóknál'',nem a mi kis emberi játszmáinkról.
Ezekkel egyébként sem foglalkoznak a ,,nagy tanítók''.
Bocsánat ,de ezt már nem állhattam meg:D

Aditi képe
A szellem útja: Isteni játék
2011. május 16. hétfő, 19:07 | Aditi   Előzmény

Ha képes vagy abba a tudatszintbe helyezkedni, aki a játékos akkor te játszol, vagy talán pontosabban látod magad játszani...... :)

Ezt lehet a sorselfogadás egy fajtájának is hívni.

Jó és rossz történik, de te mindig a középpontban vagy, elengedve az összes köteléket, semmi se húz és von be, sem gond-, gondolat, sem érzelem. Átélsz, és elengedsz, örülsz és elengedsz, mindig ott vagy és akkor, bátran önmagaddal és másokkal.

Nem térít el mások befolyása, mert érzed magad, és mered azt tenni, azt a ritmust felvenni, ami a békédben, jó érzésedben van, mert nem reagál az egód az ő egójuk programjára, vagy időben észreveszed és kezelni tudod: tudatosan elengedni/nem azt az energiát élni.

teljesen szabad vagy, tervezel, de elengeded a megvalósulás útjait minden pillanatban újra, és döntesz és választasz az adott pillanatban, amikor valóban ott a döntés ideje, és nem előbb - ezzel megvalósítasz.

Ez a lét könnyűsége, amikor a szellemeddel egy szinten operálsz
és ezért könnyű, és ezért "játék"

nincs vesztenivalód, tudod, hogy az élet minden egyes pillanata ajándék, ezért felelősséggel fordulsz ezek felé a pillanataid felé, a felelősség pedig azt jelenti, békével és szeretettel, alázattal az élet akarat iránt, nem sietve, nem túl sokat, de amit kell akkor és ott megteszed.

A legerősebben a mentőben éltem át ezt a tudatállapotot. Amikor felhívtak, annyi időm volt "lelkizni", meglepődni, meg izgalomba jönni, meg elkezdeni futtatni az egóm programját, amíg bekísértem a kisfiam az iskolába. Szerencsére fel voltam készülve teljesen szellemileg és lelkileg, és ez ott derült ki. Akkor vizsgáztam az elmúlt négy-öt év tanulásából.

Amikor beérkeztem, egyszer csak kapcsoltam, hoztam egy döntést, hogy most "kilépek" nem tudom ezt jól megfogalmazni, és tudtam, hogy most nekem kell átvenni az irányítást, tudatosan viszonyulni, mert ez mindenki másnak is fontos. A kisfiamhoz fordultam és azt mondtam, kicsim képzeld, felhívtak, és mehetek Pestre meggyógyulni. És neki felcsillant a szeme, és láttam, hogy örült. Mondtam, hogy jön érte az apukája, és amikor már bejöhetnek a kórházba, találkozunk. Átöleltem és eszembe sem jutott semmi rossz gondolat, de semmi jó sem azzal kapcsolatban, vajon látjuk e egymást még. Tökéletesen középen voltam. Önmagammal, a valódi énemmel, a szellememmel, aki számára nincs jó és rossz, csak a pillanat van, mert nem a duális törvények szerint működik. Ráéreztem, méghozzá tudatos döntéssel, és hagytam, hogy "vezessen". És érdekes módon, ahogy én a helyemre kerültem (ami természetesen nem egy hely, hanem egy belső állapot), mindenki más is, beleértve a kisfiamat és az apját, a szüleimet, a volt páromat, aki azonnal újra mellém állt kérdés és kérdezés nélkül, és olyan szinten működött a dolog, hogy az intenzív osztályon beengedték, és ott gyógyított, ahová egyébként senkit sem engednek be...:) Ha a helyeden vagy, minden támogatás, erő, társ, és bőség amire szükséged van megtalál, bármilyen képtelenségnek is tűnik, mert képtelenség csak az elme számára van.

Minden úgy ment, mint a karikacsapás, mintha repítettek volna. Semmi félelem nem volt bennem, tudtam mi a dolgom, és semmin, semmin egy percig sem molyoltam. Örültem. És a dolgok történtek, mentek a maguk útján, és én tudtam, de nem az agyammal tudtam, éreztem, de nem az érzelmeimmel éreztem, hogy most minden a legnagyobb rendben van. És nem érdekes, hogy hogy lesz és mint, eszembe sem jutott, hogy lehet hogy ez csak egy riasztás (van hogy útközben kiderül, hogy mégis egy másik kapja aznap a szervet, mindig több embert hívnak egy ilyen esetben), A félelemnek a leghalványabb szele sem érintett meg. Ellenkezőleg, tejes biztonságban éreztem magam, miközben tudtam, hogy lehet h másnap már nem leszek, hogy ez is benne van a pakliban. Nem akartam különösebben semmit. Elfogadtam, hogy így van ahogy van és várakozással néztem a történtek elébe, mint egy kíváncsi kisgyerek. Minden újabb hírnek, ami arról szólt, hogy nőnek az esélyeim, örültem, de nem kérdeztem. Mindenkivel úgy kommunikáltam a telefonon, hogy megnyugtattam őket, és érezték, hogy jól vagyok, és erős vagyok, és "kézben tartom a dolgokat". Valójában csak tudatosan viszonyultam egy bizonyos tudatszinten.

És végtelenül könnyű volt.

Ez a rezgés akkor tudatosult bennem és megerősödött a műtét után, és azóta is az a feladatom, hogy erre figyeljek. Most már meg tudom különböztetni attól, amikor az elme, vagy az ego akar belehajtani valamibe és tudatosan visszatérek ebbe az állapotba, BEFELÉ FIGYELEK. Folyton.

Erre tanítanak a legkisebb napi teendőim, feladataim, hogy mit és mennyit egyek, mikor induljak sétálni, és HOGYAN, merre menjek, hogyan kommunikáljak a szüleimmel. ez az energia harc nélkül képes nem beengedni az enged az ego befolyását, sem a sajátomét, sem másokét, egyszerűen csak teszi a dolgát és elengedi a többit.

És onnan lehet tudni, hogy abban vagy, hogy boldog vagy, anélkül, hogy különösebb okod lenne rá. Fel vagy töltve és minden perc egyre jobban tölt. Béke van és öröm, és könnyűek és kényelmesek a dolgok, miközben te is folyamatosan aktív vagy, de sohasem sietsz. A dolgok történnek és megoldódnak és te mindig ráérzel, hogy most mit kell éppen megcselekedned, mi az, ami ott, a te faladatod, abban a pillanatban.

Ez a Flow. Amikor a flowban vagy, a szellemeddel vagy, a mostban, elengedően és elfogadóan, aktívan, de szemlélőn. nem Te irányítasz mindent, de aktív részese vagy életed játékának, és a döntésedből, erődből, és tudatosságodból vagy nyitott önmagad azon , isteni részére, amely vezet.

És bármi furcsa, igen, lehetünk mi Isten, de nem úgy, hogy annak nevezzük ki magunkat, hanem ügy, hogy átadjuk magunkat ennek a kapcsolatnak és engedjük, hogy az vezéreljen az intuíción, a szereteten, az örömön, az erőn, az inspiráción keresztül.

És játszunk: benne és Általa - Vele egységben, és nézzük az Ő szemeivel, ami már a miénk is: magunkat játszani.

Namaszte

játék
2011. május 16. hétfő, 11:25 | csaesz   Előzmény

"Játszani csak az tud, aki már mentes a drámájától, az egója programjától,"

a játszás ugyanúgy egó-program, mint a drámázás. Csak egy másik.

Aditi képe
Köszönöm a dicséreteid, egyre nagyobb az öröm bennem, hogy
2011. május 15. vasárnap, 21:29 | Aditi   Előzmény

Köszönöm a dicséreteid, egyre nagyobb az öröm bennem, hogy ennyire egyértelműen egészségessé váltam. Végre megerősödtek és előjönnek a férfienergiáim, ami persze nem jelenti azt, hogy a nőit nem tudom megélni. (Sosem volt rájuk panasz...:)

csak Te nem ezt hozod ki belőlem. :)

Sajnálom, de amíg egózol, képtelen vagyok megállni, hogy ne lyuggassam szitává az agymenéseid...:)

Ha szeretnél kapni a női energiáimból, bánj velem több tisztelettel, és vedd észre, hogy jobban jársz, ha megvizsgálod, amiket mondok, mert nagyos sok értékes információt kaptál tőlem, és másoktól is itt ezen az oldalon, ami mellett elrohantál a dühöd, sértődöttséged, indulataid, bizonytalanságod, önbizalomhiányod, ítéleteid és nem-látásaid miatt.

Ez mind nem baj.

De vedd észre, hogy szeretnek itt Téged, és azért piszkálnak, hogy felébredj ebből.

Ezen is átmentem, és éppen az Erika volt az (ezúton is köszönöm), aki hasonlómódon packázta az egóm akkoriban itt az oldalon,mint most én a tied.

És ez egészen addig fog így menni, amíg egózol, meg vádaskodsz meg indulatoskodsz, reagálsz meg okoskodsz,meg amíg élvezetem lelem benne, és el nem unom,hogy nem vagy hajlandó megállni,és visszanézni, hátha tényleg nem azért csinálom,mert rosszat akarok neked.

Tudod, ha valaki úszik a mocsarában és jól érzi magát, azt csak kicibálni lehet, ami nem egy kellemes művelet. De a szeretet egy ideig próbálkozik.

Ha nem akarod, úgysem tehetek semmit.

Én,akkoriban azt választottam, hogy megálltam, és visszanéztem, alázatot gyakoroltam, és megvizsgáltam a kritikákat.

Évekig tartott, de megérte.

Egészen más ember lettem.És utólag hálás vagyok a cibálásért. Ha nem lettek volna cibáló emberek, már nem élnék. megölt volna az egóm.

Hidd el,senki sem akar neked itt rosszat, és hagyd már abba ezt a kisgyerekes viselkedést, hogy könnyebb legyen szót érteni végre veled. :)

Namaszte

Feliratkozás Hírlevélre