Ragaszkodásmentes figyelem | Önmegvalósítás.hu

Ragaszkodásmentes figyelem

2012. szeptember 19. szerda, 12:25 | jaguar

"A boldogság titka a vágymentes csodálatban rejlik" (Francis H. Bradley)

Ismerem ezt a lelki békével összefüggő állapotot, hetekig benne voltam legutóbb, de pár napja kizökkentem erősen. Azóta is keresem a visszavezető leghatásosabb módszert. Elméletben tudom, minden figyelemszálat el kell vagdosni, legfőképpen emberekkel kapcsolatosat. Legyen az vágy, vagy neheztelés. A bajt viszont tetézi, hogy ezek az érzelmek ebben az állapotban elkezdenek tovább szaporodni. Mivel nincs meg résmentesen a lelki béke, amivel lekezelnék egy-egy szituációt.

Bővebben, hogy miről is van szó:

"(...) A figyelmeteket irányítjátok oda, de nem a ragaszkodásotokat. Tehát a ragaszkodás nem oldja meg a problémát. A figyelem oldja meg a problémát. De ha nem vagytok függetlenek, akkor a figyelmetek ragaszkodó figyelem. (...) De hogyha valóban nem csak egy ember, vagy tíz ember köti le a figyelmünket, akkor a figyelmünk az egész világról gondoskodik. Minden információt érzékel és ki is ad minden információt, amit egy helyzet kijavításához kell megtenni. Tehát el kell érnünk azt az állapotot, ahol nem mérgesedünk fel, nem bosszankodunk, nem leszünk felindultak, egyáltalán nem. Az történik veletek, hogy láttok egy helyzetet, és nem bonyolódtok bele. Láttok egy helyzetet, de távol vagytok tőle. És ekkor jobban meg tudjátok oldani a problémát. De hogyha a probléma részei vagytok, akkor nem tudjátok megoldani. Ez így van, mint mondtam nektek, hogy azok, akik küzdenek, nem tudják megoldani a problémát. De ha valaki nem küzd ellene, akkor meg tudja oldani a problémát. Valóban egyszerű dolog megérteni, hogy ha azonosultok, vagy ha belebonyolódtok egy emberbe, vagy egy bizonyos dologba, akkor elvesztek. Tehát a figyelmünknek mindig szabadnak kell lennie és széles körben alkalmazhatónak, bárhol is legyen szükségünk rá." (Shri Mataji)

Milyen érdekes az is, hogy honnan tudjuk, hogy sikeresen elvágtunk egy valakihez kapcsolódó figyelemszálat? Onnan, hogy az illető azonnal jelentkezik! Abban a pillanatban, akár hosszú hónapok után is! Mintha megérezné, hogy nem kap onnan tovább energiát, félelmetes..

Domoszlai Katalin képe
Miért jött létre a ragaszkodás?
2012. szeptember 19. szerda, 16:50 | Domoszlai Katalin

Shri Mataji kettő okot említ, az egyik az aggodalom, a másik pedig az egós "őt jobban szeretem mint a többieket".

A helyzet ennél jóval bonyolultabb, ahogy a nyugati ember személyiség szerkezete is bonyolultabb a keleti emberekénél. Miért szűkül be az egó?

A kötődés alapja minden esetben az, hogy azt hisszük, az a tapasztalatunk, hogy egy bizonyos minőséget csakis egy bizonyos embertől kaphatunk meg. Tovább bonyolítja a dolgot, ha a kötődés alapja nem a jelenben van, hanem a múltban, pláne ha a gyerekkorban.

A kötődés alapja lehet pozitív és negatív érzés. A negatívok közül kezdeném a hiúsággal. Ha valakinek a hiúságát egy adott ember megsérti, akkor az illető sóvárogni kezdi az elégtételt. Keresi, kutatja, a másik ember miben hibázik, mibe lehet belekötni, miben kevesebb, mint ő, hogy saját megtépázott egóját újból tele tudja pumpálni energiával. Vagy elvárja, hogy a másik ember elismerje őt, hátha mégis képes őt szupernek látni. A megoldás csupán átmeneti, ha erőből tereled a figyelmedet, próbálod tartani a jelenben. Hiszen a tanítást hárítod, ha megsértették a hiúságodat, fogadd el mennyi vagy! Utána pedig éld meg a tiszta vágyat, értékeljenek annyinak, amennyit érsz.

Még nehezebb a figyelmet ragaszkodás mentessé tenni, ha a kötődés alapja egy gyerekkori trauma. Az az ember, akire a szülővel kapcsolatos érzést kivetítjük, az eredeti sérülésre gyógyírt csak ideig-óráig adhat. Az alap szükségleteink a gyerekkorban

- figyelem
- szeretet
- biztonság
- táplálás
- elfogadás

Bármelyik nagymértékű hiánya kóros függést eredményez a jelenben. A jelenben az adott személyhez kapcsolódó kötelék, akár bánt az illető, tehát az általa tanított érzés negatív, akár pozitív érzések morzsáira épül a dependencia, igazából segítség ad nekünk, hogy keressük meg a gyökér okát az adott problémának.

Véleményem szerint a figyelem ragaszkodás mentessé tételéhez az első lépés az őszinteség növelése, a második lépés pedig a valódi szükséglet megtalálása és belső kielégítése. A megnyílás és az őszinteség elegendő ahhoz hogy a jelenben légy. Ekkor nem kell erőből terelni a figyelmet. Gyökér ok kioldása nélkül hiába vagdosol el bármit.

Másik példa a negatív kötelékre. Bűntudat. Ha a múltban valaki súlyosan megsérült fizikailag vagy lelkileg, vagy meghalt, amiről azt gondolom, az én hibám, bevonzok olyan embert, akiről úgy gondolom, erőből kell megmenteni. A kötelék egészségtelen, görcsös. A bűntudat kioldása felszabadít, utána leszek képes a helyén értékelni az adott embert, hogy mennyit ér, hogy mire képes. A megmentési kényszer alatt minden esetben a saját kötelességeinket túl, az adott embert pedig lefelé értékeljük.

Súlyosabb esetben a megoldás a gyökér ok megtalálása és kioldása, az ott befagyasztott negatív érzések megélése, az őszinteség növelése, a szív nyitása és az elfogadás, plusz a múltbéli, sóvárgást generáló hiányok belső forrásból való betöltése.

Ha a figyelem szál a félelemre épül, a félelem kioldása a megoldás.

Ha ez meg van, akkor képessé válunk a tudatos és szabad összetartozás megélésére. A jelenben átengedni magunkon az Istenit.

A figyelem erőből való jelenben tartása elfojtást eredményez. Az elfojtott energia pedig összeadódik és ki fog rántani a lebegésből.

jaguar képe
Fentről
2012. szeptember 20. csütörtök, 5:44 | jaguar   Előzmény

Az első felére válaszolnék.
Igen, igen, de...
Kell legyen más út is. Tapasztalataim szerint fentről nézve leegyszerűsödik minden. Ezért ha toppon vagyok, átlátható, kibogozható, visszafejthető, feloldható minden sokkal könnyebben. Szerintem. Én most vissza akarok mászni és onnan megpróbálni megoldani. Jelen lenni a hiúságban!

Merthogy, most azt gondolom a hiúság-felvetésed telitalálat. Tényleg erre kéne most koncentrálnom, lehet hogy az ránt vissza legjobban és csak azért nehezen, vagy ritka az erre alkalmas szituáció, mert a fenti állapotban ugye, ahogy beszéltük is, vonzza az ember a tekinteteket, figyelmet. Mindenki megérzi az Erőt. Vagyis a hiúság is simogatva van folyamatosan közben. Vissza kell hogy essen valamennyire az energiaszint ahhoz, hogy a hiúság támadva lehessen: figyelemhiány, mellőzés, visszautasítás, észre-nem-vételek. Mindezeknek kiváló táptalajt nyújt közben a ragaszkodásra arányosan növekvő hajlam.

Fentről akarok elindulni visszafelé most a bányászat helyett, onnan mindig minden tisztább és egyszerűbb, nem lehet másképp ez a megoldásokkal sem. Úgyhogy most nyomatom a Deva Premal-t meg a szitárzenéket végtelenítve.:) Próbálok visszatalálni a kályhához, a lelki békéhez és majd úgy ránézek a hiúságra. (A szitár hangja amúgy kiváló szívcsakra nyitó!)

Domoszlai Katalin képe
Ha a hiúság simogatva van közben
2012. szeptember 21. péntek, 7:11 | Domoszlai Katalin   Előzmény

akkor ott lapul az imádatra vonatkozó vágy.

Az igazán tiszta állapot vágymentes.

Próbáld meg annyira jóllakatni magad a hiányzó energiával, hogy a vágy eltűnjön. Ahogy a Teremtés napon csináltuk az első meditációban.

Aditi képe
Számomra a tiszta figyelem valami ilyesmit jelent (ez a
2012. szeptember 20. csütörtök, 23:27 | Aditi

Számomra a tiszta figyelem valami ilyesmit jelent (ez a tapasztalatom):

Amikor megnyilvánul a másik, én nem azonosulok a megnyilvánulásával, nem vonódok bele. Tudom, hogy mindenki a szűrőjén keresztül lát, és leginkább a saját tükrét bennem, kivéve, ha tisztán lát, vagy/vagyis a szívével engem. Az hogy más mi gondol róla, vagy mit érez irányomba, az ő dolga, és én elválaszthatom őt ettől, akár jó, akár rossz az, amit érez/gondol. És ugyanígy , amit az egóm (félelemen alapuló énem) reagál arra, amit más gondol/érez, elválaszthatom önmagamtól, a tiszta figyelmemtől, amely mindezt érzékeli a testemben, az elmémben, a lelkemben. és tudhatom, hogy a valódi én az vagyok, aki mindezt figyeli, és elfogadja. Aki nem akar beszólni, kijavítani, védekezni, magyarázni, aki nem támad a támadásra, nem fél a félelemkeltéstől, nem dől be az utasításnak, a vágykeltésnek. Ez az énem segít megbízni önmagamban, és abban amit tudok és gyakorlok a világban. Tudom, hogy nem kell elhajolnom egyik irányba sem belül, amikor megítélnek, és hogy az, hogy értékelem magam, hogy megtartom az erőm, hogy tudom, mire vagyok képes, s mik a céljaim, hogy ismerem a hitem az én magánügyem és hogy ki mit gondol erről, vagy rólam, az ő dolga. Valószínűleg irigy lesz, esetleg úgy érzi, útjában vagyok, akadályozom a terveiben, amik valójában az engem manipulálni vágó tervek, és ezért dühös lesz és esetleg rosszat akar nekem, és ezt ki is fejezi, visszaél a hatalmával, belém-rúg, vagy rossz híremet kelti. Mert mi az, hogy valaki meri úgy élni az életét, hogy megkérdezi magától, jó-e neki, és úgy formálja, úgy szándékozza formálni, hogy jó legyen? Mi az, hogy partnernek tekinti magát még egy főnök-beosztott viszonyban is, mi az, hogy nem a megszokott sémák szerint él és még jó is neki??

A legtöbb ember nem képes elviselni a nála sokkal tudatosabb embert. Sajnos kevés olyan van, aki látja ennek az értékét, még ha nem is képes rá, és azonnal úgy reagál, hogy ide veled tudás, tanulni akar és nem irigykedni, meg játszmákat játszani.

A tiszta figyelem nem engedi létrejönni a szokásos játszanak, amit az ilyen ember környezete rendszerint nem ért és leggyakrabban elutasít, esetleg csodál. Nem az történik, amit elvár, vagy megszokott és ez kizökkenti a kerékvágásából, a biztonságot jelentő sémáiból, és azonnal ítélkezik és fél.

Ezért van és lesz mindig képletesen szólva boszorkányüldözés a világon, még ha manapság nem is máglyát használ a nép.

A tiszta figyelem nem enged a játszmáknak, de nem is akar semmit, csak a tiszta figyelmet. Önmagáért, a tudatosságárt van. A tiszta szeretet a tiszta figyelemben van, és ez olykor ostorként hat a tudatlanabb környezetre, csak akkor nem, ha valaki éhes a tudásra.

Namaszte

Feliratkozás Hírlevélre