Régi szerelem - lehet újrakezdés? | Önmegvalósítás.hu

Régi szerelem - lehet újrakezdés?

2009. december 17. csütörtök, 14:15 | Zizi07

szerelem_ujrakezdes.JPG

Teljesen tanácstalan vagyok és végtelenül szomorú. : (
A történet tavaly kezdődött, amikor kint tanultam Izraelben. Ott volt egy francia osztálytársam, akinek a barátja az én volt párom. "Összehozott" bennünket.
Azért tettem idézőjelbe, mert a srác kanadai (ott született, de Izraelben nőtt fel) és ott is él. Így csak msn-en, telefonon, sms-ben beszéltünk 2 hónapig. Aztán kiutaztam Hozzá!

Életem legszebb fél éve volt. Végre, 10 év után először megint szerelmes voltam. Ő volt az Igazi számomra és neki is én. Amúgy 40 éves. De sajnos a körülmények miatt el kellett válnunk. Én nem tudtam kint dolgozni, rajta egyre nőtt a nyomás, hogy el tudjon kettőnket tartani, emiatt egyre gyakrabban veszekedtünk, ordibáltunk, akkor a kislányom is hiányzott, mert nem vittem ki, míg végül kimondtuk: ennyi, kész, ez nem működik. . .

Sírt, én sírtam, de eljöttem, mert ha nem jövök el, akkor meggyűlöltük volna egymást. Mondanom sem kell, hogy a 15 órás repülőutat végig bőgtem. Hogy enyhítsem a fájdalmam, ismerkedni kezdtem.

Meg is ismertem egy srácot (akiről írtam már itt egy fórum témában). Ez a srác imád, szeret, neki (sajnos) én vagyok a nagy Ő, nekem viszont nem. Nem vagyok szerelmes és folyton a volt párom jár a fejemben.
26 évesen úgy érzem, hogy elvesztettem egy részemet, az én hibámból, mert én akartam eljönni.

És láss csodát: a volt párom írt. Még novemberben. Persze csak ilyen "milyen az idő" témákat, de kezdetnek nem rossz:) Aztán ez a mostani párom fülébe jutott a minap, aki megfenyegette a volt páromat, hogy ne merjen írni. Na, nem is írt...

De én ezt nem hagytam ennyiben. Írtam neki, hogy ne haragudjon.
Felhívott. És beszéltünk. 2 órát.
És persze kiderült, hogy szeret még, csak nem működik, mert a körülmények... És szíve szerint megpróbálná velem megint, de erre csak Izraelben van lehetőség, mert ott én állampolgár vagyok, tehát tudok munkát vállalni, nem mint turista vagyok ott.

Viszont arra, hogy kijöjjön Izraelbe, alig van esély, mert teljesen Kanadába rendezkedett be. Ő azt mondja, hogy mindig megvan a remény, hogy egyszer kimegy, de hát ki tudja, hogy mikor és, hogy eljön-e ez az idő. . .

Én meg teljesen ki vagyok. Az egyetlen ember, akihez hozzámennék feleségül, mert bár egyszer férjhez mentem, de elváltam és megfogadtam, hogy soha többet senkihez. A mostani párom is megkérte a kezem, de nem akarok hozzámenni.

Szerintetek most mit csináljak? Van még esélyem/esélyünk az újrakezdésre? Miért csinálja velem ezt a sors? Komolyan szeretem őt és nagyon bánom, hogy nem tudtunk megküzdeni a körülményekkel és fáj az is, hogy ő csak Izraelben látja az újrakezdésnek a lehetőségét (bár hiányzom neki), jönni viszont nem jön.

Mit tanácsoltok? Mi ennek a spirituális tanulsága, mondanivalója?

Kavics22 képe
Kavics22 A Sors mindig azt teszi veled, vagyis érted, amire éppe
2009. december 17. csütörtök, 17:40 | Kavics22

Kavics22

A Sors mindig azt teszi veled, vagyis érted, amire éppen szükséged van. Hagyd egy kicsit leülepedni a dolgokat, ne kapkodj, ha a szerelem valódi, meg fog várni.
Azt írod, hogy a fájdalmad enyhítése céljából kezdtél új kapcsolatba. Csak a saját tapasztalatomat írom, ha én igazán szeretek valakit, képtelen vagyok azonnal más irányba nyitni, mást a lelkembe befogadni. Gondold ezeket végig, mielőtt lépnél.

Írod,h a sors azt teszi,amire éppen szükségem van.Hát Őrá van
2009. december 17. csütörtök, 19:12 | Zizi07   Előzmény

Írod,h a sors azt teszi,amire éppen szükségem van.Hát Őrá van szükségem...Tudom valahol,h ha a sors úgy akarja,akkor együtt leszünk,de ez a bizonytalanság nagyon rossz.
Sajnos én az a fajta típus vagyok,aki nem bír egyedül lenni.Ha én igazán szeretek vkit,akkor bár új kapcsolatba kezdtem,abba az illetőbe nem leszek szerelmes.
És igazából arra vagyok kíváncsi,hogy mit jelenthet ez,amit csinál,h ír,h hív..Hogy miért?És azóta sincs neki senkije.

Kavics22 képe
Kavics22 Ha őrá van szükséged, meg fog várni, ez már csak így
2009. december 18. péntek, 9:14 | Kavics22   Előzmény

Kavics22

Ha őrá van szükséged, meg fog várni, ez már csak így van megírva. :) A bizonytalanság félelemből fakad, mitől félsz ?
Néha szükség van egyedüllétre, hogy egy kissé átlássuk a dolgokat, hogy letisztuljanak az érzelmek, gondolj erre és ne sürgesd a történéseket. Tudom, ezt nehéz megtenni, belénk van "programozva" a türelmetlenség, hiszen az emberi élet véges és annyi mindent szeretnénk elvégezni.
Helyetted senki nem dönthet, a felelősség a tiéd, talán ezt akarja most megmutatni Neked a Sors. Ne harcolj, fogadd el. Meglátod, ha sikerül egy kicsit magadba mélyedned, szép lassan előjönnek az összefüggések és minden halad úgy, ahogy neked a legjobb lesz. Nem azt mondtam, hogy a legkönnyebb, hanem a legjobb, ezt idővel belátod. Fel a fejjel. :)

Mitől félek?Hogy ha ő vele már nem lehetek együtt,akkor soha
2009. december 18. péntek, 10:59 | Zizi07   Előzmény

Mitől félek?Hogy ha ő vele már nem lehetek együtt,akkor soha többé nem leszek szerelmes.10 évet "vártam",h végre igazán szerelmes legyek,mert sose voltam.És félek,h most az mellett fogom lekötni magam,akit csak barátként szeretek,de nem vagyok szerelmes.

Kavics22 képe
Kavics22 A szerelem múlandó, bármilyen nehéz is tudomásul venni.
2009. december 18. péntek, 11:14 | Kavics22   Előzmény

Kavics22

A szerelem múlandó, bármilyen nehéz is tudomásul venni. Ez egyrészről fájó, másrészről pedig könnyebbség, mert képzeld el, ha egy életen át szenvednénk az első szerelemtől ?! Ha mindketten igazán szeretitek egymást, el fogtok találni egymáshoz, bármilyen nehéz lesz is az út. És akkor a szerelem sokkal mélyebbé válik, átlényegül és könnyűnek, szabadnak fogod érezni magad. De ezt csak azzal tudod megtapasztalni, akit valóban neked szánt a sors.
Az, hogy ki mellett kötöd le magad, csak rajtad múlik, CSAK RAJTAD és senki máson. Neked kell változnod, neked kell felnőnöd és tapasztalnod, ezt nem kerülheted el. Igen, ez sokszor piszkosul fáj, éget kívül és belül. Fogd fel úgy, hogy talán éppen ez a fájdalom kell ahhoz, hogy máshogy lásd az életed.

Szerinted tényleg van olyan,h a sors vkit nekünk szánt
2009. december 18. péntek, 11:59 | Zizi07   Előzmény

Szerinted tényleg van olyan,h a sors vkit nekünk szánt örökre?Vagy,csak az van,h a tanulásunkhoz a sors elénkküld embereket és aztán annak vége kell,h legyen?

Kavics22 képe
Kavics22 Nincs olyan, hogy örökre. Mindig minden változik, így a
2009. december 19. szombat, 8:43 | Kavics22   Előzmény

Kavics22

Nincs olyan, hogy örökre. Mindig minden változik, így az emberi kapcsolatok is. És mindenből tanulhatsz, talán a legtöbbet a negatívumokból és az ellenségeidtől. Létezhet lélektársad, de erről nem igazán tudok tapasztalatból beszélni Neked, olyat kérdezz, aki bővebben tud erről, vagy nézz szét az oldalon, vannak írások róla.
Csak sejtésem van róla, ha a lélektársad találtad volna meg, nem így működne a dolog, vagy ha most így működik, akkor ne erőlködj, mert így is-úgy is egymásra találtok később. Te hiába érzed, hogy ő a párod, a társad, ha ő ezt nem érzi. Az érzések pedig belülről jönnek, nem lehet elfojtani őket, főleg nem hosszabb távon. Ha ő az igazi társad, idővel helyére kerülnek a dolgok, de ehhez türelemre van szükség.

De akkor miért van az,h sok ember már 50-60 éve él együtt és
2009. december 19. szombat, 14:16 | Zizi07   Előzmény

De akkor miért van az,h sok ember már 50-60 éve él együtt és boldogan?!
Amikor néniket,meg bácsikat kézen fogva látok sétálni,akkor mindig azt mondom: hogy,na,ez az ,amit én is szeretnék.
És a másik kérdés,h mi az oka annak,h vki szerelmes vkibe,de az meg nem?

Kavics22 képe
Kavics22 Azt, hogy mennyire boldog egy párkapcsolat, csak a benn
2009. december 19. szombat, 15:09 | Kavics22   Előzmény

Kavics22

Azt, hogy mennyire boldog egy párkapcsolat, csak a benne lévők tudják megítélni, külső szemlélő azt látja, amit látni engednek, vagy amit észrevenni képes.
Hogy mi az oka a szerelemnek és miért van az, hogy olykor nem viszonozzák ? Szerintem nagyon jó, hogy erre nem tudjuk tudományosan a választ, addig marad csoda, amíg ezt el tudjuk fogadni.

Mi lenne, ha az illúziókkal leszámolnál?
2009. december 17. csütörtök, 21:38 | Karmatörlő (útkereső)

Például azzal, hogy csak a körülmények miatt mentetek szét, vagy hogy csak a pénz miatt veszekedtetek. Ez a szokásos illúzió, hogy, ha pénz lett volna, minden rendben lett volna. Ez látszat. Akkor sem lett volna rendben minden, a nagy-nagy összeborulás lényegi okok miatt maradt el, nem pénz miatt. A családegyesítésről nem is beszélve.

Illúziókba ringatod magad.
A körülményeket mindig mi magunk hozzuk létre.
A körülmények pontosan odavezettek, ahova menned kellett.
Most is ott vagy.

Hát most megfogtál..Ezen el is gondolkodtam.Valószínűleg akkor
2009. december 17. csütörtök, 23:50 | Zizi07   Előzmény

Hát most megfogtál..Ezen el is gondolkodtam.Valószínűleg akkor meg tudtam/tudtuk volna oldani,ha nagyon akartuk volna,vagy ha ez lett volna a sorsunk.Mondjuk nem ő küldött el.És emiatt vagyok jobban magam alatt,h ezt én rontottam el,mert inkább feladtam,inkább a könnyebb utat választottam.

?????????
2009. december 18. péntek, 15:25 | Névtelen (útkereső)

Zizi07Érdekes név...
Igyekszem nem megbántani téged.
Senkiért sem hagytam volna ott fél évre a gyermekemet...

Úgy érzem az ember lélekpárja valahol az orra előtt van. Nem 5000 Km-re.
Tudom fájhat, ha ezt hallod, de....ha ő lenne az, akit te keresel, nem hiszem hogy elszakadtatok volna az anyagiak miatt...
És meddig maradtál volna a kislányod nélkül abban a boldogságban, ha van pénz?
Amúgy itt ebben a nyomorult kis Magyarországban is meg lehet élni egy fizetésből egy családnak, ha nem Lamborghinivel akarnak járni. Sok példa van előttem ilyen, ne haragudj. Szegény, de Boldog emberekről beszélek. Szóval ez számomra nem lehetett volna kifogás. Nem is hiszem, hogy ez volt a valódi ok.

Az új kapcsolatod. Nem tudnék úgy belekezdeni egy másikba úgy, hogy nem zártam le magamban a régit.
Vagy ha már ennyire nem tudsz érzelmileg a saját lábadon megállni, akkor miért nem mondtad el ezt neki a kezdetekkor?
Tök egyszerű azt válaszolni a hozzám jössz kérdésre: nem. Mivel indokoltad? Meddig bántod még őt? Kellenél neki ezek tudatában is?
Őszintén én a te helyedben örülnék, hogy más gyermekével együtt elfogad téged valaki és el a kar venni.

Ismertem egy hozzád hasonlót. Levette a lábáról egy sokkal idősebb férfi (apakomplexus-gyanu). Mivel a saját apjával nem volt rendezve a lelki kapcsolata, nem látta őt igazán, csak egy álmot kergetett.

Isten azt hiszem az orrunk elé helyez mindent. Gyönyörködj a lányodban. Rendezd a viszonyodat apukáddal. Ne hazudj senkinek. Ez így elég merev lehet egy vadidegentől...tudom. Mégis ezt az utat javaslom. Ha kellesz annak a férfinak a gyermekeddel együtt, a távolság és a pénz nem létezik számotokra.

Kemény szavak, ne haragudj! Azt látom, hogy egy ember nem fogja fel a sorsa üzenetét, mert nem akarja. Ezzel hazudsz magadnak, a kislányodnak, a mostani párodnak...

"(bár hiányzom neki), jönni viszont nem jön."
Ennek a mondatnak a valóságtartalmát vitatnám....

Peace

A nevet már kínomban találtam ki,mert szinte minden olyan
2009. december 19. szombat, 14:14 | Zizi07   Előzmény

A nevet már kínomban találtam ki,mert szinte minden olyan név,amit akartam,már foglalt volt.

Valahol ezért nem szeretem a fórumokat,mert ott mindig csak egy része van leírva a történetnek.
Olvasd el kérlek a Meddig kell még elviselni című fórum témám,ott a jelenlegi páromról írok,mindjárt nem fogod annyira sajnálni.Azt kaptam tőle 3 hónapon át,miközben mindent megtettem érte.Ezek után elhagytam,mire észbe kapott és most 2 hónapja ő a legszerelmesebb ember,aki mindent meg tesz értem.És persze,amikor feleségül kért igent mondtam.Hogy miért? Mert a "én, a szívtelen" nem akartam megbántani,bár TUDTA az elejétől fogva,h nem akarok hozzá menni.Úgy voltam vele,h jegyességben lehet lenni évekig is,akkor meg minek bántsam meg?

Lélekpárunk lehet akár a föld legvégén is. Meg akár a sorsfeladatunk is lehet külföldön.Egyszer pont erről kérdeztem egy hozzáértőt,hogy hogy lehet az,h emberek,akik két külön országban élnek-egymásra találnak?Amikor anno nagyanyáink korában még nem volt internet,meg mobil,akkor hogy tudtak így ismerkedni az emberek,akik nem egy országban élnek?Erre akkor azt a választ kaptam,h odafent úgy csinálták,h a két ember,akinek találkoznia kellet,az egy azon országban,városban éljen.Manapság viszont erre nincs szükség és a "kibocsátott" rezgések által lehet egymásra találni,még akkor is,ha a másik ember külföldön él.

Látod,emiatt vagyunk mind különbözőek.Nekem rengeteg segít a felejtésben,ha mással vagyok.Legalább nem sírom vizesre minden éjjel a párnám a volt barátom miatt.

A kislányommal meg úgy terveztük,h kimegyek a páromhoz,megnézzük,h működik-e kettőnk között (amire adtam max 1 hónap együttélést)és utána ki akartam hozni.Nem akartam a lányomat kivinni idegenbe,egy idegen ffihoz,akivel még én sem éltem együtt.Ez felelőtlenség lett volna.De sajnos a papírok intézése 1 év,szóval már itt kezdődött nálam a probléma,mert nem akartam 1 évet a lányom nélkül lenni.És sajnos anyuék nem voltak partnerek abban,h kihozzák pár hónapra,majd vissza.

Anyagiak: én sem tudom,h ez volt-e az igazi ok,azt tudom,h nem az egyetlen ok. És leginkább én problémáztam mindenen,meg túl erőszakos is voltam-ez lecke volt mindenképpen,mert ezen már változtattam.A mostani kapcsolatomban sokkal-sokkal engedékenyebb vagyok és könnyebben kötök kompromisszumot.

Hát apámmal nem tudom,meg nem is akarom rendezni a viszonyom,soha nem volt ott,amikor kellett volna,de nem is hiányzik.Sőt,amikor elváltak,akkor én annak inkább örültem.Nem viselt meg egyáltalán,mert nem is volt soha otthon,így nem is hiányzott.És utáltam minden két hétbe hozzá menni,nem éreztem jól magam vele sose.

"(bár hiányzom neki), jönni viszont nem jön."
Ennek a mondatnak a valóságtartalmát vitatnám....
Ezt megmagyaráznád kérlek?

Szia Zizi07!
2009. december 19. szombat, 15:46 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Szia Zizi07!
"(bár hiányzom neki), jönni viszont nem jön."

Erre a legegyszerűbb magyarázat, aminek van valóságtartalma, hogy nem is hiányzol neki. Másképp jönne...
Hitegetősebb szemszögből nézve: van valami, ami hiányzik neki belőled. Vajon mi?

"Nem akartam a lányomat kivinni idegenbe,egy idegen ffihoz,akivel még én sem éltem együtt.Ez felelőtlenség lett volna"
Értem én...de mégis mit mondtál neki, amikor elindultál? Anya most elmegy kislányom, mert szeretne boldog lenni?
Magadat azért "nem kímélve" kimentél egy idegen férfihoz, akivel te sem éltél együtt...
Szerintem itt te csak a saját boldogságoddal törődtél.
Ha önmegvalósított vagy ébredező lennél, én megérteném. Mást tészta, hogy akkor nem is indultál volna el...de ez most mindegy.

Én vállaltam volna, hogy ketten vagyunk. Idegen környék ide, idegen környék oda...

A jegyességed. Tudod milyen óriási sérülést okozhatsz a lányodnak a saját bizonytalanságoddal? Gondolom az új apukát tekinti apukának...
Egyszer csak kihúzod majd a lába alól, mint egy szőnyeget? Volt apu, nincs apu? Most másik apu van...Függetlenül attól, hogy milyen volt a régi...
Ne vedd ezeket támadásnak. Csak nem értelek.

"Meddig kell még elviselni című fórum témám"
Az elolvasása nélkül is tudom: ezt te akartad magadnak. De azért megkeresem és majd sajnállak, amiért belementél ezekbe úgy is, hogy tudtad: nem szereted és a lányod egy idő után apának szólítja.

"És persze,amikor feleségül kért igent mondtam.Hogy miért? Mert "én, a szívtelen" nem akartam megbántani"
Ugyan kit nem akartál megbántani? Őt lehetetlen lett volna, hisz tudta, hogy nem szereted.
Ezzel csak magadat véded, ill. az önámításodat. Gondolom ezeket érezted: "Én megpróbáltam, nem rajtam múlott egy család boldogsága, nem én vagyok a hibás, pár év múlva úgyis elhagyom és aztán..."

"Azt kaptam tőle 3 hónapon át,miközben mindent megtettem érte."
Mert hazugságért cserébe mást vártál?

Akkor most nem értem. Mi az a minden? Akkor mégis szeretted? Azért jegyeztetted el magad, mert szeretted?Csak azért lennék képes "mindent megtenni".

"megnézzük,h működik-e kettőnk között (amire adtam max 1 hónap együttélést)"
Egy hónap? Az kemény.... Ez még kamaszkorban is max. az ismerkedés időtartama, nem az együttélésé.
Ha lehúztál volna vele 15 évet, elhinném, amit akartál....egy családot. Így nem.

Szerintem nem vagy tisztában a saját érzéseiddel. Pontosan a rossz apa-gyermek kapcsolatod miatt. Milyen érdekes, hogy nem is akarsz vele foglalkozni.

Mint ahogy az is, hogy gyermekkorodban nem akartál hozzá menni.....érdekes, most a fférfi nem akar hozzád jönni.

"Lélekpárunk lehet akár a föld legvégén is."
Ez a mese azoknak való, akik azt hiszik, hogy egyedül nem egészek. Vagy nem értik mint jelent a pár szó. Nem ő tesz téged boldoggá. Te teszed "általa" magad egésszé, mert azt hiszed defektes vagy fél vagy. Poén, hogy az egész menne nélküle is...hisz te vagy az.

Párok, tehát egymás mellett haladnak....no comment.

Zizi07! Nem bántani akarlak. Ezekre a dolgokra úgy is rá fogsz jönni magadtól. Ezek a férfiak azért olyan bizonytalanok a környezetedben, mert te magad nem tudsz biztos lenni.
Te nem akarod, akartad igazán a 40 éves pasit... te jegyes akartál lenni.

Az a szakértő, akit megkérdeztél és utána kifizettél, gondolom nem említette, hogy most azért nem sikerül, mert arra kéne odafigyelni, amid van...
Gyönyörű kislányod, szerető édesanyád, egészséged, szépség és önmegvalósítás utáni vágyad.
Ezek a legfontosabbak most neked....
Persze ez csak egy másik idegen gondolata.

Én ezeket látnám. Természetesen hinnék az álmaimban, de nem az álmaimért élnék.

Istenre bíznám őket.

Üdv!

Kedves Névtelen! Lehet neked írni priviben is?Annyi mindent tudn
2009. december 19. szombat, 16:09 | Zizi07   Előzmény

Kedves Névtelen!

Lehet neked írni priviben is?Annyi mindent tudnék mondani,de nem itt..

névtelen
2009. december 19. szombat, 18:42 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Nem szeretném, ne haragudj.

Sajnálom, ha bántó...mégis azt kell mondanom nem ez szándékom...

kérdés
2010. június 23. szerda, 14:00 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

szia névtelen! ki vagy?lehetne veled beszélgetni itt. és így?
mi a véleményed vagy inkább meglátásod a gyógyító mester és tanítvány egyuttmunkálkodásáról. ha a tanítvány a saját útján halad tovább mit mestere:" átállásnak a sotét oldalra értékel" mi a teendo?
(a mester fogalma talán itt megkérdojelezodik).konfrontálódni?( egy egojára csavarodott - onmagát mesternek tartó ember aki elvakultan állítja a saját igazát)méltánytalannak és foloslegesnek,mondhatni abszurdnak tartom.

(Te még az első hozzászólásodban mondtad,h furcsa a nevem. De a
2009. december 19. szombat, 22:24 | Zizi07   Előzmény

(Te még az első hozzászólásodban mondtad,h furcsa a nevem. De a tiédet eddig nem árultad el.Megmondanád?)

Csak azért akartam az email címedet,mert ez már egy kicsit eltér a tárgytól..Meg igazából te is másfelé vitted,inkább leckéztetést kaptam,mint a kérdésemre a választ,de ez persze nem baj.

A lányomnak,aki még csak 3 éves volt tavaly,azt mondtam,h dolgozni megyek.És igen,megvan bennem az az önzőség,h szeretnék boldog lenni.És nem fogok kivinni egy 3om évest,akinek ott még egészségbiztosítása sincsen,ha történne vmi.

Önmegvalósított vagy ébredező?Ezt hogy érted?Szerinted mi vagyok?Én nem nézem magam ilyen szemmel...Inkább azt gondolom,h rengeteget kell még tanulnom és minden,ami velem történik annak oka van,előrébb visz,tanulnom kell belőle,ezáltal tudok fejlődni.Igen,ebben benne van az is,h néha a külvilág számára nem helyes lépéseket teszek,de próbálok mindig visszatérni a helyes útra,keresem önmagam szüntelen.És próbálok eszerint élni: Ne ítélj,h ne ítéltess.Mert ha te pl. hiszel a spirituális dolgokban,akkor tudnod kellene,h ahogyan élünk,amilyen dolgokat teszünk,azokat kell megtennünk.Hogy tapasztaljunk,tanuljunk,ledolgozzuk a karmánkat.Egy kicsit ebből a szemszögből és nézhetnéd a dolgokat..

A jelenlegi páromra nem apaként tekint a lányom.Tudja,h van egy apja,aki rendszeresen látogatja és el is viszi őt és ennyi.Nem pótapát kerestem neki.Számára az én partnerem egy barát.Semmi több. Játszik vele,de nem nagyon kötődik hozzá. Soha nem szólítja apának és sztem nem is fogja. Sokkal rosszabb,amit az ex férjem csinál (az apja),h minden héten más "bnője" van és a gyerek tőlem kérdezi,h ez meg az a lány hol van?És jön azzal,h apának -idézem- "már megint új barátnője van"...Na..

Jó,h belementem abba,amit 3 hónapig kaptam a mostani barátomtól,mert fejlődtem ezáltal.Akkor azt hittem,h egy szemét és van azért olyan,amit még most is soknak tartok (mármint,amit tett),de fejlődtem általa,lenyesegette a szárnyaim,túl erőszakos voltam és már nem vagyok.

Amikor igent mondtam,valahol én is úgy éreztem.Egy rövid sorselemezést kaptam (INGYEN),ahol azt mondták,ebben az életemben a sorsfeladatom,h megállapodjak. Ez még most is a bajom..nem merem elkötelezni magam.Egyszer megtettem a nem hozzám való ffihoz,akitől a lányom is született és most azt gondolom,h jobb,ha csak barát barátnő kapcsolatban vagyok vkivel,mert ha nem tetszik vmi,akkor kiléphetek belőle könnyedén.Nekem ezt kell megtapasztalnom,h merjek vkivel hosszú távra gondolni.

Sose hazudtam a jelenlegi páromnak,ő maga mondta,h azért volt velem szemét,mert tesztelt.Ja...bocs..Akkor nagyon kiakadtam,mert oké,teszteljen,de lehet ezt finomabban is csinálni.

A volt párommal,mivel nem a szomszédban lakott,nem mondhattuk,h akkor adjunk 15 évet magunknak.És hidd el,aminek elő kell jönnie,az előjön 1 hónap alatt,sőt még előbb is.Kapsz azért egy képet.

Az apa-gyermek kapcsolatról és a volt páromról érdekes összefüggést hoztál ki. Megmondom őszintén,h lehet benne vmi.

Itt az oldalon találsz cikkeket a lélekpárról,én máshogy látom,ahogy te,kár ezen vitázni,mert se én nem tudlak téged meggyőzni,se te engem.

Ha benne vagyok egy kapcsolatban,akkor ott a ffiak nem bizonytalanok,sőt.Ők tudják,h mit akarnak,én nem..

A szakértő,akit megkérdeztem,szintén ingyen adott tanácsot és barátomnak is mondhatom őt.

Nem élek az álmaimnak,ezért nem lettem énekes,ezért nem vagyok azzal,akit szeretnék,stb.

Remélem te sem érzed bántásnak,amiket írtam,sajnos a hangsúly itt nem megy át.

Szép estét!

Miért?
2009. december 19. szombat, 21:14 | Névtelen (útkereső)

Ahogy igy olvasgattam a hozzászólásokat, nekem egy dolog jutott eszembe. Miért olyan emberek mellett kötsz ki, akik nem "elérhetőek"? Vagy egy óceán, vagy egy világ választ el benneteket egymástól. Miért van ez? Milyen sokk ért téged, ami miatt olyan kapcsolatokat vonzol be, amiből nem lehet semmi? Miért tartasz a lehorgonyzástól?

Üdv!
Hédi

Szia Hédi! Azért vonzódom olyanokhoz,akiktől egy óceán választ
2009. december 19. szombat, 23:55 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Szia Hédi!

Azért vonzódom olyanokhoz,akiktől egy óceán választ el,mert előző életemben egyrészt sokat utaztam és erre emlékszik a lelkem,másrészt pedig szintén előző életemből fakadóan valószínűleg ott éltem.
A legrosszabb az,h nem is velem szakítanak,hanem én velük,mert félek a kötődéstől.Mindig azt hiszem,h a jelenleginél van jobb,lesz jobb,miért kéne maradnom?

Óceánjáró
2009. december 20. vasárnap, 11:13 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Már meg ne haragudj, de ez egy jó bújóhely. Ha azért lenne ez mert előző életedben....stb.... attól még férjhez tudnál menni, csak max mindig külföldi lenne, vagy ott élnél. Tehát szerintem itt nem erről van szó, kutass ebben az életedben. Biztos, hogy fogsz találni valamilyen traumát, vagy a te vagy valamelyik hozzád közelálló életében.

Üdv!

Hédi

A külföld az biztos,h előző élet,mert most itt ott élek. Az
2009. december 20. vasárnap, 11:47 | Zizi07   Előzmény

A külföld az biztos,h előző élet,mert most itt ott élek.
Az meg,h nem akarom lekötni magam,lehet azért van,mert már egyszer elváltam és rájöttem,h számomra nem fontos a házasság,csak probléma,ha aztán mégis el akarnék válni.
Vagy nem tudom.Én erre gndolok.

Előző élet?
2009. december 20. vasárnap, 12:59 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Szerintem áltatod magad. Menjd a dolog mélyére, mert igy megrekedsz. Ha szerencsés vagy nem két kontinens között :)

Üdv!
Hédi

És hogy menjek a dolgok mélyére?
2009. december 20. vasárnap, 15:44 | Zizi07   Előzmény

És hogy menjek a dolgok mélyére?

Illúzsön
2009. december 20. vasárnap, 13:55 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Halihó Zizi07!

"A legrosszabb az,h nem is velem szakítanak,hanem én velük,mert félek a kötődéstől"

Ha ezt tudod, miért indítottad a blogot?
Szerintem te azt akarod hallani, hogy: igen, az a férfi a párod, akit egy óceán választ el tőled. Semmi baj, hogy elmenekültél előle, mert ilyen-olyan dolgokra kented a gyengeségeidet...attól még a tiéd és rád vár.
Én nem ámítalak. Most nem ez a legfonosabb. Lehet, hogy az lesz............majd egyszer, ha meggyógyítod magad.

Őszintén ez a folyamatos előző életre hivatkozás is ferde nekem. Szerintem csak minél messzebb akarsz lenni a szüleidtől vagy legalább is az apukádtól. Vagy valamitől....
Ehhez az előző életes dologhoz még hozzáfűzném: ha tényleg egy világjáró voltál, miért kéne most is annak lenned?Miért ne lehetnének most gyökereid?
Szerintem vannak, csak nem látod őket.
Ráadásul, ha nem magyar voltál, tehát máshol éltél, ahogy mondod, akkor Ez Most a Külföld a te lelkednek....
Tehát jó helyen vagy.

Igazad van, ismerem a spirituális dolgokat. Leginkább is a buktató részeket. A hazugságokat. A legtöbb ezoterikus...és most ezt ne vedd feltétlenül magadra, jól körbepakolja magát indokokkal, hogy miért olyan most, amilyen. Pl. "biztos az előző életem miatt van; vagy ennek így kell lennie, mert anno vétkeztem"
Ez csak töredék, amivel elferdítik maguk előtt a valóságot. Azt hogy a jelennel kellene foglalkozni. Megérteni, hogy ez és az nem jöhet létre, mert nem az én utam.

Az nem jut eszükbe, hogy: innye az apámmal elég cudar volt a kapcsolatom, s mivel ő az első férfi az életemben, ez kihathat a párkapcsolataimra is.... a gyermeknevelésemre is.....

Amit én most teszek: minden emlékemet, ami ebből az életemből van, újra megélem, az elejétől kezdve. (Néhány hónap kitartó munkát igényel csak.) RENDEZEM KAPCSOLATOMAT A SZÜLEIMMEL.
Ha ezután sem lesz tökéletes a dolgok irányába mutatott tudatosságom, vagy elfogadásom, újra elvégzem ezeket a gyakorlatokat. Csak ezután kezdek el foglalkozni az előző életeimmel.

Javaslom, neked is.

Tartozom még annyival, hogy elmondjam: én is sok dolgot az előzőekre kentem. Általában a negatívakat. A jókat pedig azokra a következő életekre, amiben már magasabb szinten láttam magamat és áthoztam az akkori nyugalmamat. Borzasztó csalódás ért, mert az most még vagy már, nem én vagyok. Vagy igen?

Továbbra is állítom: Isten az orrod elé fogja helyezni azt a férfit, akivel életed végéig boldogan élsz. Ha akarod!!!!!Hogy most ez milyen érzéseket vált ki belőled, az a te dolgod. El kellene engedni az illúziókat.

Ismerek valakit, aki 3 gyermeket hagyott ott az anyagi biztonsággal együtt, mert vállalta az érzéseit.
Nem féltett senkit. Tudta, hogy akkor a legjobb hozzájuk, ha vállalja önmagát és elindul.
Tudomásom szerint, Ő ma boldog párkapcsolatban él, az igazi Lélekpárjával. Mi több: a fiai sem szenvednek hiányt semmiben. A volt feleség megerősödött, stb., stb.

Könnyű mondani tudom: vállalnod kell az érzéseidet. Kimondani azt a szót, hogy IGEN, NEM.

Békére lelhetsz. Drukkolok neked.

A nevem?

Lényegtelen........................................Útkereső

Szerintem ahhoz,h két ember rendezni tudja a kapcsolatát (most a
2009. december 20. vasárnap, 16:02 | Zizi07   Előzmény

Szerintem ahhoz,h két ember rendezni tudja a kapcsolatát (most az mindegy,h család,barát,vagy akárki)nem elég csak egynek akarnia.Sőt az is probléma,h van,akivel NEM lehet megbeszélni semmit,mert nem érett rá,mert nem érdekli,vagy mert igazából nincs is mit megbeszélni,vagy csak akkor lenne esetleg értelme,meg talán eredménye,ha csak az egyik fél változna.Lássuk be,így nem lehet.Nagyon jól ismerem ebből a szemszögből az apámat,egyszerűen ő csak nem nevelt fel,6 éves korom óta nem is él velünk,de nekem ez így természetes.Nem hiányzik,nem érdekel,teljesen közömbös és soha nem éreztem hátránynak azt,h nincs apám.Jól elvagyok nélküle teljesen.Persze,szoktunk beszélni,meg találkozni,ha eljön,de semmi lényegi beszélgetés.Nekem ezen nincs mit megoldanom,mert nem szenvedek tőle.

Külfölddel kapcsolatban: sosem volt képbe egy pasi sem,egyszerűen csak nem akartam itt élni Mo.-on.
És ha nem akarnék anyuval élni,akkor mehetnék egy másik kerületbe,ha nagyon itt akarnék maradni Mo.-on,de nem akarok.Jól érzem magam kint.

Arra a kérdésre,h ha világjáró voltam,akkor miért kéne most is annak lennem,a válaszom,h: nem kéne annak lennem.Sőt,pont az a lényeg,h meg kéne állapodnom.Akárhol.De vhol.A hely lényegtelen.
Azt meg nem tudom,h magyar voltam-e vagy sem...hmm..

Visszatérve az apámra: nem volt cudar a kapcsolatom vele,mert nem is volt velem.:)

Ha ismersz vkit,aki tényleg felvállalja az érzelmeit,na akkor az én vagyok. Emiatt sokszor veszek össze anyuval,vagy a párommal,mert szerintük én "túl érzékeny" vagyok.

Köszi,h drukkolsz! :)

Kavics22 képe
Kavics22 Azt hiszem, ez a vélemény nagyon a helyén van. :) Én is
2009. december 20. vasárnap, 16:03 | Kavics22   Előzmény

Kavics22

Azt hiszem, ez a vélemény nagyon a helyén van. :) Én is magamra vettem, egy-két mondata alaposan "elkapott", de erre volt szükségem. Köszi !

:D :D Köszke! Végre vmi pozítív:)
2009. december 20. vasárnap, 16:27 | Zizi07   Előzmény

:D :D Köszke!
Végre vmi pozítív:)

Miért félsz?
2009. december 20. vasárnap, 19:11 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Nincs ezzel persze semmi baj, hiszen sokszor ez hajt bennünket előre az életben, jó vele megbarátkozni, akkor kiderül róla, hogy mégsem olyan félelmetes. Csak tanuld meg használni.
Azt mondod, hogy 6 éves korodban elhagyott benneteket a papád és egy igy természetes. Hát nem az! és ezzel jobb ha foglalkozol. Ha belegondolsz te is így érzed, hiszen az a természetes, ha egy lánynak apja is van, aki foglalkozik vele, ugyan úgy mint ahogy te is szeretnél a lányodnak egy férfiképet. Mert neked nem volt! Ezzel nem azt akarom mondani, hogy eseted egy tipikus apanélküli lány, de lehet, hogy az.
És, hogy hogyan tudsz a mélyére menni, hát próbáld ki az innen letölthető önismereti meditációkkal kezdeni. Ha bejön, meg tudod rendelni a "bővített" verzióit. Ha szereted, hogy segítenek neked személyesen is akkor keress egy NLP vagy Hellinger terapeutát. Nem tudom melyik országban élsz, ott milyen lehetőségek vannak. Tudom neked ajánlani Byron Katie könyveit is.
Ahhoz, hogy a problémáidat rendezd másokkal, ahhoz nem kell, hogy a másik is akarja. Ha te ismered magad és tudod mit szeretnél, akkor tudod az utat is. Na ez az állapot amiben kevesen vannak. Ezért kapunk "utitársakat" akik segítenek nekünk magunkhoz jutni. Tehát az életünkben megjelenő emberek annyiban "kellenek" nekünk, hogy tükröt tartanak nekünk, az úton tartanak. Ha úgy gondolod, hogy a másiknak is változnia kell, ahhoz, hogy te előrébb juss, akkor ahelyett hogy magaddal jönnél tisztába kivetíted a problémáidat a másikra és nem mersz szembenézni a sajátoddal. És ne gondold, hogy attól, hogy neked gondjaid vannak kevesebb, értéktelenebb vagy. Ez nem igy van, te legalább már eljutottál ide és foglalkozol azzal, hogy mi miért történik veled. Mások extrém esetben előveszik a macsétát és azzal rendezik dolgaikat.
Próbáld meg becsukni a szemed és elelmélkedni azon, hogy milyen az amikor egy család "egyben van", amikor ott van az apa és jelképezi a gyerek férfi oldalát, óv, véd, stb. Milyen érzések járnak át? Nem ezt keresed a párkacsolataidban? De, ezt ott nem tudod "megkapni". Tehát meg kell vizsgálni, hogy mit okozott benned az "apátlanság". Értéktelenebb vagy? Nem szereztél "gyakorlatot" abban, hogy milyen egy férfivel kapcsolatban lenni? Elhagyatott nak érezted magad? Félsz, hogy megint elhagynak? Bűntudatot érzel azért mert papád elhagyta a mamádat? Milyen negatív élményeig voltak? Próbáld meg ezeket ehhez a tényhez társítani és hátha bekattan.

Sok sikert!

Hédi

Igazából apám nem elhagyott bennünket (mert,amikor velünk
2009. december 20. vasárnap, 23:07 | Zizi07   Előzmény

Igazából apám nem elhagyott bennünket (mert,amikor velünk élt,akkor is olyan volt,mintha ott se lett volna),hanem mivel elváltak a szüleim,elköltözött.De mondom,a mai napig anyuval tartják a kapcsolatot,meg persze,ha a Tv bedöglik,akkor őt hívjuk,h csinálja meg,mert ez a szakmája. Egyébként pont azért fogom szarul érezni magam,mert nem érzem szarul magam(,h nem hiányzik.)És úgy gondolom,h a társadalom neveli belénk,h úristen,ha nincs melletted az apád és csonka családban nősz fel,az milyen borzasztó.Hát nem az.Nekem nem.Az anyámmal való kapcsolatom az,ami megérne egy elemzést.Régen még könyvet is akartam írni a kapcsolatunkról,mert annyira röhejes.Jó kis novella lett volna:)
Én nem tudom...becsuktam a szemem és elmélkedtem,de semmi.Úgy értem semmi érzés nem jön elő.
És egyre jobban érzem Titeket olvasva,h a mostani páromra kéne koncentrálnom,aki nagyon szeret engem és aki velem képzeli el az életét.Még akkor is,ha én nem vagyok szerelmes.Az életben itt-ott kompromisszumot kell kötni...Én meg itt búslakodom egy olyan pasi miatt,akinek nem is kellek.(Mármint az ex)
Pont az az álmom,h egy normális családom legyen,férjjel,meg gyerekkel,csak tudom,h tökéletes házasság nincsen,akkor meg minek?Így is túl vagyok már egy váláson.Nekem nem hiányzik,h majd a második házasságom is befuccsoljon és akkor majd ott álljak esetleg két gyerekkel két apától.Brrr.
Byron Katie könyve miről szó?És mi a címe?

Feliratkozás Hírlevélre